Art Limes 2008/4. szám - Üvegszobrászat
3. Portrégaléria - P. Szabó Ernő: A fény éltet. Bohus Zoltán üvegművészete
P. Szabó Civic A FÉNY ÉLTET BOHUS ZOLTÁN ÜVEGMŰVÉSZETE Light makes Life - a fény éltet Egy galériás számára írt önvallomásában vetette a papírra e szavakat Bohus Zoltán Munkácsy-díjas, érdemes művész, aligha meglepő azonban, hogy a frappáns megfogalmazás hamarosan egy új sorozat címe is lett, amelynek több darabja is szerepelt már különböző hazai, illetve külföldi kiállításokon. Láthattunk Bohus-művet nemrégiben Budapesten, a Pintér Sonja Galéria Gyűjteni művészet című, aukcióval összekötött tárlatán, s láthattak egy művet a sorozatból azok, akiknek szerencséjük volt megtekinteni a Dél-Franciaországban lévő Biot-ban, a Galerie Internationale du Vérré - Serge Lechaczynski Light, a Source of Life című csoportos kiállítását 2008 nyarán. Mindez azt igazolja, hogy a művész egészen pontos címet adott a 2006 augusztusábanszeptemberében a budapesti Iparművészeti Múzeumban rendezett retrospektív kiállításának. A cím ugyanis így hangzott: Fényterek. Az első 40 évem. Nos, a fényterek a nagyszabású kiállítás után újabb dimenziókkal, jelentéstartalmakkal gazdagodtak, az újabb negyven év valóban megkezdődött. Az természetesen már a két évvel ezelőtti retrospektív tárlat előtt is nyilvánvaló volt, hogy Bohus Zoltán a kortárs magyar üvegművészet nemzetközileg is elismert, kimagasló alkotója, akinek művei a hazai köztereken, közgyűjteményeken túl számos jelentős külföldi gyűjteményben is megtalálhatók. Nemcsak művészként de művészetpedagógusként is jelentős az életműve, hiszen nem csak a Magyar Iparművészeti Főiskolán, majd Moholy-Nagy László Művészeti Egyetemen neveli immár negyven éve üvegművészek generációit (1993-96 között a Szilikát Tanszék tanszékvezető egyetemi tanáraként, 1996 óta pedig a Szilikát Tanszék Üveg Szakának vezetőjeként), de francia, spanyol, angol, amerikai művésztelepeken, szimpóziumokon, nyári egyetemeken is. Az üvegszobrok, a fényterek valójában az utóbbi húsz évre jellemzőek, pályája első felében inkább fémszobrászként volt ismert Bohus Zoltán. Nagyobb megbízásai, például a budapesti Nagymező utcába, a Szervita térre ebből az anyagból készültek. Diplomáját a díszítőfestészeti szakon nyerte el, a budapesti krematórium számára hegesztett vörösrézdomborművet tervezett, s diplomamunkája egy évvel később a két másik kapu megtervezésére szóló megbízást is meghozta. Az életfa, mint ősi magyar motívum a művész szerint a halállal szemben az életet jelképezi. „Egyszóval, művészi életpályám tekint vissza nem kis öniróniával a negyven évre - a halállal kezdődött." Legújabb pályaszakaszára viszont az újjászületés, vagy ahogyan ő fogalmaz, az „önreprodukció" jellemző, ugyanis nemrégiben találta meg annak a szökőkútnak a dokumentációját, amelyet 1979-ben Hámori Béla építésszel készített a Millenniumi Földalatti Mexikói úti végállomására, amelyet néhány évvel később szétvertek, s amelynek rekonstrukciójára most megbízást kapott. Sokoldalúságának titka nem kis részben az akkori főiskolai oktatás nyitottságában rejlik. A különböző művészeti ágak akkoriban nem álltak egymástól olyan távol - fogalmaz Bohus Zoltán -, mert Z. Gács György, aki a díszítőfestő szakvezetője volt, minden diákjával választatott 3-4. évfolyamos korában egy olyan másik területet is, amelyen alaposabb ismereteket szerzett, lehetett ez a terület színházi díszlettervezés, rajzfilm vagy éppen a restaurálás. Ott és akkor végeztek például azok a restaurátorok, akik ma a szakma legjobbjai közé számítanak. Az üveg önálló szakon való oktatását Z. Gács György már korábban, az ötvenes évek elejétől szerette volna megvalósítani. A díszítőfestő szakon belül 1953-tól foglalkoztak az üveggel, főleg az anyag építészeti kapcsolataira koncentrálva. Amikor a választás lehetősége adódott, Bohus Zoltán úgy érezte, hogy igen izgalmas dolgokat lehet ezzel az anyaggal kezdeni. Ma is úgy érzi, hogy az üveg formálásának számos rutinszerűen bejárt, kitaposott 51