Athenaeum, 1838/2. félév

1838-07-01 / 1. szám

z­ö­ vés, vagy­ ezen törekvésre izgató érzelem, ezen önzésnek, legalább gondolatban, valódi ellentéte, noha egyes esetekben ahhoz gyak­ran közelít vagy azzal épen összeolvad. Az önünket tárgyazó érzelem ’s munkás­ság’ szűk köréből kifelé, első lépés a’ csa­ládi szeretet, vagy szeretet feleség­e gyermekek, testvérek iránt. Ez azonban még igen közel áll az önzéshez, a’ mennyiben ma­ga a’ természeti ösztön mintegy önkénytelen is vonz bennünket közel rokonaink, „édes mieink“ szeretetére, ’s ezen ösztönnek kielé­gítése az önszereteté. — Nagyobb köre nyí­lik a’ szeretetnek olly’ személyek vagy csa­ládok közt létező társas kötél által, kik ro­konnemű érdekek közösségével bírnak ’s e’ közös érdekek’ előmozdítására szerződés, vagy egyéb történeti viszonyok által kapcsoltatnak. Ide tartoznak a’ különféle testületek, czéhek, megyék, községek. De még itt némileg önzéssel rokon a’ társak vagy egész társaság iránti szeretet, mert a’ közös jó’ elérése által többnyire egyes tagokra is nyilván érezhető haszon k­áromlik, ’s így mindenik , míg az e­­gészért hat és fárad, önmagáért is dolgozik. — Ennél sokkal nagyobb körű ismét a’ h­a­­zapolgári kapcsolat, a’ hazafiéi kö­telesség ’s érzelem, szóval a’ hon­szeretet. Ennek betöltése igen gyakran ön­kényelmünk ’s családunk’ vagy egy kisebb kör’ hasznának elmellőzését, feláldozását kí­vánja, és így az önzéstől már jóval mentebb. Azonban még itt is, ha nem is egyes esetek­ben , legalább általában érezhető a’ közjó’ visszahatása az egyesek’ javára, és így még a’ honszeretetet sem lehet minden önző indulat­tól egészen mentnek mondani. — Legmagasb fokon áll ’s a’ szeretet’ legnagyobb körét fog­lalja magában a’ világ­polgári érzelem, azaz: az egész emberiség’ javát ölelő ’s ápoló indulat. A’ cosmopolitismus rokon eszme u­­gyan az általános ember szeretettel, azaz: a’ kívánsággal, jót növelni mindazon e­­gyes emberrel, kikkel jót tenni alkalmunk van ’s helyzetünk enged ; de különbözik et­től mégis azáltal, hogy a’ cosmopolita inkább az egészet veszi tekintetbe ’s tűzi ki szeretete’ tárgyául, mint egyes embereket. Mindkettő megegyez abban, hogy tökéletes ellentéte az önzésnek. — Igaz ugyan, hogy a’ mi az egész emberiségnek hasznos, az visszahat egyes hazákra is ’s ezáltal egyes családokra és személyekre; igaz, hogy az egész embe­riség’ előhaladásának látása ’s azon önérzés, hogy e’ nagy czélra mi is tettünk valamit , édes örömet gerjeszt bennünk, melly az ön­zésnek is igen hízelkedő é s ingerlő; ’s innét talán némellyek a’ világpolgári érzelmet is önzésből származtatják; de azon lehető ha­tása egyeseknek egy egész emberiségre olly csekély ’s olly lassú, és a’ várható visszaha­tás egyesek’ javára olly távoli, az egész em­beriség’ haladása felett érzett öröm pedig olly tiszta, sőt, a’ mennyiben min magunkat az egésznek alárendelő érzelemnek következése, annyira ellentéte minden önzésnek, hogy a’ világpolgári érzelemnek önzést tenni alapúl minden esetre alacsony túlzás lenne. Ennyiben tehát a’ világpolgári érzelem valódi erény ’s a’ mindennapiságon szellemi­leg ’s erkölcsileg felülemelkedett embernek legnemesb charactere. De valamint egyéb, a’ többi kötelességgel öszhangzásban nem tartott erények, úgy ez is hibává sőt bűnné lehet ’s lesz is nem egyszer. Sokan a’ közel eső kör iránti szeretetlenséget i­riigylött világpolgári érzelemmel palástolják, ’s munkás szeretete­ket azoktól, kikkel jót tenniök legközelebbi kötelességök ’s egyszersmind legkönnyebb módjok volna, olly szín alatt vonják el, mint­ha nagy szívük nem illy’kis körért, hanem egy egész emberiségért dobogna, jól tudván, hogy az ezernyi mérföldeken túl lakó hotten­­totákkal ’s japánokkal úgy sem lehet jól ten­niök ’s ezért, mint lehetlenségért, nem is le­het vádoltatniok. Illy’ bűnbe esnék p. o. egy magyar földesúr, ki az amerikai rabszolgák’ ü­gye mellett ugyancsak buzogna ’s az antia­­bolitionistákat nagy hévvel átkozná, de e’ mellett ön jobbágyait kegyetlenül sanyargat­ná; vagy egy másik, ki a’ keleti nők’ ember­­­telen elzáratása ’s a’ basák’ soknejűsége el­len minden alkalommal papolna, míg maga szelíd hitvesét alaptalan féltéssel gyötörné vagy csapongó bujaság’ áldozatává tenné stb. — Vétkezik még az is, ki nem tettető ugyan ’s az emberiség’ javát valóban keble’ mélyé­ből óhajtja, de azon kötelességeit elmulaszt­ja , mellyek részint a’ világpolgáréi mellett, részint azok előtt teljesítésre várnak. Ez utóbbiak közé tartoznak a’ jogi köteles­ségek (officia justitiae). Ha p. o. egy csa­lád­atya nem gondolván háznépe’ táplálására.

Next