Athenaeum, 1839/2. félév
1839-08-01 / 9. szám
A'f .J BI'J J ZSIAI. TUDOMÁNYOK ÉS SZÉPMŰVÉSZETEK* TÁRA. Kiadó szerkesztők: scheret. Vörösmarty, szerkesztő társ.rajza. ------------------HARMADIK ÉV. — Második félév. rest . augustus’ 1. ISSZ. 2. szám. Tartalom ! Dresdai levelek {Hunfalvi). — Angolország’ szerencsés állapotra. Vége (Gy. , ifj. Farkas Sándor). — Boldogság (Erdélyi). — A’ költő (Erdélyi). — Uram öcsém, házasodjék meg. Folytatás (Gaal). — Magyar játékszíni krónika. — Egyveleg (Müvészfi). — Dresdai levelek. I. Arany lakodalom , királyi Halott. Dresda, jun. 10. 1836. Kedves barátom! Tudom, csodálkozol, mint hagyhatlak olly sokáig tudósítás nélkül most, midőn közlendőkben dúsabb lehetek, mint egyébkor: de már jelen levelemmel is remélek feloszlathatni minden borút, melly talán baráti érzelmedet megfutotta. Pesten, máj. 18-dikán reggel, többi közt azon kecsegtető kilátással is ültem az utazó hintóba, hogy dresdai utazásunk tavasz’ derekán esvén, minden táj változással a’ kikelet’ gyönyöreit fogom új meg új alakban élvezni, ’s hogy virágos úton jutok majd Eldorádómba. Valamelly ígéret’ földének képét kiki viseli magában, ’s ha a’ látkörét befogó dombon túl nem volt még, azt hiszi, annak tetejére ha felmehetne, onnan belátna a’ képzelt boldog honba. — Azonban mig a’ híd’ kinyitása a’ pesti parton tartóztata, és szemem a’ borongó felhőkkel zord égen jóslatokat kémilelő, vízbe fűlt halottat vittek el mellettünk, ’s ez kellemetlenül hatott reám. Én , pezsgő reményűmnél nyugtalankodva ’s a’ merevült halott, mi ellentét! ’s az élet teli van illy ellentétekkel. Reményem e’ látásra a’ felleglajtorján néhány lépcsővel bebb szállt, szárnyai összetapadtak, mint lepkeé, mellyet hirtelen zápor ért. E’ történetet rész jövendölésnek lehete vennünk. Csaknem szakadatlan esőzés és szél kisért egész úton, mellyben a’ bécsi idözés, hol a’ pünkösdöt üllttk, egyetlen fénypont. Ott néhány napig nyájasan mosolygott az ég a’ szép tavaszra, melly Bécsnek bájos környékén gyönyörűen díszlett. De azontúl szivárvány nem biztatá a’ szemet, a’ mellettünk elsiető tájak ködbe valónak burkolva , melly miatt a’ regényes Prágát alig lehete kivennünk. Ide Dresdába máj. 30-b. értünk, P. bárónők majd mindnyájan hideg és esőtől betegen. Tudod, barátom, dresdai utazásunk’ legközelebbi oka, országló N— I. aranylakodalma volt. Elérkeztünk után másodnap tartalék az ünnepély a’ Sophia-templomban. — Kocsink megáll a’ szűk utczában; emberhullámok zsibongnak a’ sötét falu-templom előtt, az öreg párt kíváncsian várok , mi kilépünk a’ kocsi-9