Athenaeum, 1841/1. félév

1841-06-08 / 68. szám

ÖTÖDIK ÉV Első félév. Pesten, junius* 8. 1841. 68. számi. Tartalom : Mű és élv (Stemtre Pál). — Nép’ szava isten’ (Fánci] Lajos). — Magyar játékszíni krónika szava* Parabola (Kocsics). — T­á­r­c­z­a : Kinek van igaza. Vége ír­ ifla és é­lv. Materiálék gyanánt költészet és nyelvtan’ épületéhez. S­z­e­me­re t­á­r. Kötet 21—36.­­lerét, kézirat. Vannak könyvirók, kiknek a’ lélek’ archi­­tectonicai ereje helyett am­a’ kevésbbé hatal­mas tehetség juta: materialékat gyűjtögetni önmagokból vagy mások után, a’ tudományi vagy művészeti épülethez; könyvirók, kik napszámosok’ módjára dolgozzák le elég’ hosz­­szas életüket, de melly munkás életnek a’ ha­lál’ közbejöttével alig­ marad talpalatnyi nyom­doka , mert munkálataik nem egyebek, mint chro­­nica-töredékek önmagok vagy mások felöl, ’s nem ritkán olly tényekből csoportosulva inkább mint organizálódva , mellyek különböző idők­ben különbözőleg, sőt némellykor egymásnak ellenmondólag is, nyilatkoznak. Illy könyviró’élveit van szerencsém ez alkalommal bemutatnom, egyik nevezetesebb költészü­nk’ dalműve, „A’ kis leány' baja“ felöl. Ephemeri szegény kis férgecskék ez élvek, könnyen és hamar születve, könnyen és hamar jutva végükhöz; de családi viszonyaikra néz-­­­ve korántsem minden fény nélkül: mert egyik cselédjök épen az volt, kinek magas születen­­dését e’ versében jósolá meg Horácz : „Partu­r­unt montes, nascetur ridiculus mus; másrész­ről pedig élő példák arra, melly ingatag és vál­tozékony minden, ’s kivált a’ szépliteraturai, critica; ’s mint szí ez ugyanazon művirágból ma mézet ’s holnap mérget, mint ü­dvezit ma ’s már kárhoztat holnap, ’s mindig és örökké a szerint, a’ mint öt jobb vagy bal szeszély méh és angyal, vagy pék és ördög alakúvá emeli vagy alacsonyítja. Első élv. Napló, 1830. „Az idei Aurora’dalművei között a’ Kis leány­ baja lepé meg leginkább figyelmemet. Szerencsésen van választva tárgyúi a’ kis leány, ki kétség kivű­l nem termetére, hanem idejére nézve kicsiny, azaz fiatal; szerencsé­sen van választva constitutiv részül a’ baj is­­mert, elkezdve a’ mi baj? és se baj... kifeje­zéseknél , ’s végezve a’ nyelv’ e’ szavainál: bajnok, bajvivás ,párbaj... a’ baj a’ maga ma­gasabb és alacsonyabb, ’s Herost és Davust egyiránt jellemzhető értelménél fogva, legott képteljes, képdús alakot és tartalmat ígér. Azonban nekem úgy tetszik, mintha külté­­szü­nket az alakképzés nem a’ művészet’ határá­ig , hanem túl azon, ragadta volna el. A’ kis leány­ b­aj­a nem egyéb, mint baj a’ n­e­m­i ö­s­z­­t­ö­n’ ébredése miatt, ’s olly életkorban, midőn a’ fiatal leányka a’ más nemből még senkit sem ismer. De, egy férfit sem ismerve, szivére nézve tudniillik, mint lehetséges, minden fér­ 68

Next