Athenaeum, 1842/2. félév
1842-10-09 / 43. szám
339 340 fő a’ mondandók’ bevezetéséül, következő rövid dissertatiót kegyesen fogadni. Az emberiség népekből áll, azaz külön származású és nyelvű népfajokból. Ezek az ősidőben kétség kivűl mind függetlenek voltak, de időközt elszaporodván, egymást meghódították. Lettek igy állódalmok, független polgári testületek, miknek tagjai nem egy, hanem több népfajból egy erkölcsi testté alakultak. Ez igy levéli, ha szavak ’s fogalmak által meg akarjuk különböztetni, mi a’ valóságban egymástól különbözik, össze nem szabad zavarnunk a nemzetet a’ néppel ’s igy a’ nemzetiséget a’ népiséggel. Azon nép, melly hont szerez ’s állodalmat alapít, népiségét nemzetiséggé emeli , a’ meghódított hon, az alkotott állodalom, nevét viseli, e’ honnak színei, a’ hont szerző nép’ színei, nyelve e’ népnek, nemzeti nyelvvé válik. Ez oknál fogva az alávetett külön fajú népeknek, mint ollyanoknak, nem lehet nemzetiségűk, nem a’ hont szerző népfajtól külön vált nemzeti színeik, nemzeti dalaik, czimerek, nemzeti nyelvűk, de mivel saját származásúak ’s nyelvűek, van népiségök, saját népszokásaik, népdalaik stb. Ha pedig a’ hódító népfaj által egyenlő joggal az alkotmány ’s haza’ jogaikban részesítettek, állodalmi tekintetben ’s mint az egy hon’ egyenlő jogu polgárai a’ hóditó népfajjal együtt egy nemzetet képeznek, egy ’s szint azon nemzetiségben részesülnek, melly azonban, mivel nem eredeti, hanem átruházott, nem más, mint a’ honszerző ’s alkotmány-alapító népfajé. Példákkal világosítom fel a’ dolgot, ’s hogy részrehajlónak ne látassam, a’ magyarral kezdem. Magyar nép van Magyarországon kivűl is , Bucovinában, Moldvában, Bessarábiában , mint van slav nép Cseh- Lengyel-’s Oroszországokban. De nemzet-e azon bucovinai ’s moldvai magyar, mint magyar? Tagadom, az nép, mert állodalmat nem alapított; nemzet csak Magyarországban. Hasonlólag mi tótok, mint tótok, Magyarországban nem lehetünk nemzet, mert tót állodalom itt nem létezik, hanem csak nép; nincs tót nemzetiség, tót nemzeti nyelv, hanem van népiségünk ’s népi nyelvünk ’s ha nemzetnek nevezzük magunkat, akkor nem népi hanem állodalmi értelemben, mint Magyar hon’ egyenlőjogu polgárai ’s keblében született ’s nevelt fiai, szintazon joggal tartozunk a’ magyar nemzethez, mint azok, kiknek elei párducz-bőrbe burkolva lóháton jöttek ki Scythiábol, uralkodó népfaj nincs ’s nem lehet köztünk, állodalmi tekintetben a’ magyar nemzetiség, nemzeti színek, alkotmány ’s haza szintúgy a’ miénk mint az eredeti magyaroké; ez értelemben tótok, németek, ráczok, oláhok — mindnyájan egy nemzet, mindnyájan magyarok vagyunk, a’ magyar alkotmány’ eredete, egy évezred óta, az egy nemzeti egyesület’ szerencsétlenségében ’s dicsőségében egyképen részesülvén. Ezen igen szükséges bevezetés után, lássuk már most panslav hittársam’ állításait egyenként. A’ vádak’ homlokán a’ magyaroktól szándéklott tótok’ módszeres kiirtása áll. Mi által bizonyítja ezt be a’ röpirat’ szerzője ? Először magyar hírlapok ’s munkákból idéz helyeket, miket szóba nem akarok hozni, mivel egyesek’ nyilvánított nézetei úgy sem nyomnak sokat; de utóbb az utolsó országgyűlés’ ő felségéhezi feliratát hozza elő ’s ezt igy csavarja el : In den Volksschulen sollte die einzige Unterrichtssprache die magyarische seyn.“ Már most kérdem , jött-e ez valakinek eszébe ? Az egész felirat’ czélja nem volt-e csupán az, hogy a’ magyar nyelv a’ latin helyett tanítási nyelvvé emeltessék , de hogy tót és német gyermekeket, anyai nyelvűk helyett, mindjárt az elemi iskolákban, magyarul ’s egyedül magyarul olvasni ’s írni tanítsanak — illy oktalansággal képviselőket vádolni, kissé erős dolog. Azonban az elcsavarás szerzőnknek elejétől fogva végig mestersége. A’ nyíregyháziakat p. o. feddi, hogy a’magyar nyelvet tanítási nyelvvé tevék, kivált vallásra nézve ’s itt előhozza az ismert pásztori levelet, hol az egyház’ elöljárói korholtatnak, mivel arra kisdedeiket ismeretlen nyelven oktatatják. Igaz-e ez ? Ki ismeri Nyíregyházát ? Az ott lakó lutheránusok , az igaz, a’ tót felföldről költözködtek oda, de körülvéve Szabolcs megye’ tiszta magyar ajkú népségétől, fiaik természetesen magyarosodtak ’s igy a’ magyar nyelv’ használatának szüksége vallási tekintetben is köztök feléledt. De ez helytelenség, ez „abderitai hazafiuság“, őket tótul kellene oktatni, ha egy tót szót sem értenének is; mert a’ ki egyszer tót, annak minden tekintetben tótnak lenni ’s maradni kell in saecula saeculorum, így szerzőnknek Orosháza, tót helység’s Székács, mivel ott született, nemcsak tót hanem tiszta tót, ámbár a’ ki ismeri, bizonyíthatja, mikép egy tót szót alig képes tisztán kiejteni ’s tizenkettőnél többet alig ért. Ellenben az árva, turócz- ’s liptó megyei magyar származású nemesség, mivel tótok közt lakik, nem magyar többé, hanem tót, ’s Zay-Ugrócz’ birtokosa erőszakosan nyomja el a’ tót nyelvet, sőt a’ tótokat ki akarja irtani, mivel az atyjától (alkalmasint József’ idejében) alapított német iskolát, magyarrá változtatta át. Ez crimen laesae majestatis nationis panslavicae, melly utolsó hősével együtt tán a’holdban, de itt alant a’ világon sehol nem létezik. A’ többi kisebb súlyú adatokat elhallgatom , hogy két fő vádjára azonnal felelhessek, ’s ezek, hogy a’ tótok a’ magyaroktól erőszakosan elnyomatnak ’s hogy mind a’ mellett , mást tevén ’s mást mondván, ezt tagadják, palástolják. (Folytattatik.) Éjfélkor. Szivemhez egy igét Nincs a’ ki szólana, ’S a’ tenger-éjszakán Velem virasztana; ’S ah ! mert nem fojthatom Keblembe a’ panaszt. Könyvimmel, hideg Lapokra jegyzem azt. A Tompa .Cifiálts.