Athenaeum, 1843/1. kötet

Tartalomjegyzék

Hat ezer éves fiarczok Korunk története nem egyéb mint parányi szózat a’ világ’ vé­­getlen színmüvében, mellynek játékhelye a’ földteke, és játszó sze­mélyzete az egymás közt m­eghasonlott emberiség. Ama’ bibliai kéjt, a’ jó és gonosz’ tudatának fájáról, jósló előjátéka a’ hat ezer éves, még máig be nem végzett, világszínjátéknak. Az emberiség a’jónak és gonosznak tudatában hasonlott meg és még ma is külön van. De meghasonlása’ daczára a’ legfőbb jó felé küzd, és daczára annyi mil­liók akadályozásának, közeledik a’ legfőbb felé, a’ nélkül, hogy ma­ga is hinné. Legroszabb a’ földön a’ föld és a’ mi belőle jön, ’s hozzá állatilag vissza kívánkozik, mintha csak ő nyújthatna valódi élvet; legjobb az ég alatt a’ szellem és a’ mi isteni felé törekszik. Itt állanak az ősrégi küzdők; kezdet óta ugyanazok, csak hogy koronként más czímerek, zászlók, színek és nevek alatt. Itt állanak egymással szemközt Kain és Ábel, az arany borjú és mózesi törvény­táblák , az athenai nép a’ méregpohárral és Socratessel, Kaifás Je­ruzsálem’ söpredékével és Jézus Krisztus a’ keresztfán, a pogánykor és vértanúk serege. VII. Gergely és IV. Henrik, XXII. János pápa és bajor Lajos, Húsz, Luther és X. Leo mellett; osztrák Lajos és an­gol, spanyol Fülöp’s a schweiziak, németalföldiek, éjszakamerikaiak, a’ napóleoni Francziaország és a’ zaklatott európaiak, les légitimes and les liberaux. Mindig és mindig ugyanazon harcz a’ testi és szel­lemi, múlandó és örök között, mennyire csak a’ népek’ történetében visszamehetünk. E­gyik rész a’ jobb’ tudatának születéséért, másik a’

Next