Prohászka Lajos szerk.: Athenaeum 1937. Új folyam 23. kötet (Budapest, 1937)
1-3. szám - Bartók György: Ösztön, tudat, öntudat
a természettudományok szerencsés felfedezéseiket tették. Értjük azokat a régi lélektanokat, amelyek a lelki élet terén mindenütt csak szükségszerű mechanizmus működését látták és a mechanisztikus felfogáshoz híven a lelket elemekből akarták megszerkeszteni, hogy ezen elemek összetételéből értsék meg a lélek mindennemű tevékenységét. Ez a mechanizáló és atomizáló lélektan úgy vélte, hogy az érzet vagy érzéklet az a „nyersanyag", amelyből az asszociáció törvényeinek segítségével a lelki élet éppen úgy megszerkeszthető, amiként atomokból megszerkeszthető a testi világ. Ezért az asszociációs lélektan némely művelője az asszociáció törvényeit egyenest Newton törvényeivel állítja párhuzamba: amit azok a testi világ területén jelentenek, azt jelentik az asszociáció törvényei a lelki élet terén. Hogy a régi lélektan egyik legnagyobb mívelőjére, Wundtra mutassunk rá, ő is mélységesen meg volt győződve arról, hogy az érzetet a lelki élet eleméül kell tekintenünk s ő is elismerte az asszociáció törvényeinek érvényességét a lelki élet jelenségeinek magyarázatában. Ő is azt vallotta, hogy a természettudomány és a lélektan egy és ugyanazon tapasztalattal foglalkoznak s csak a szempont különböző, amelyből ezt a tapasztalatot vizsgálat alá vetik. De — s ezt nyomatékosan ki kell emelnünk — Wundt volt az első, aki belátta, hogy az asszociáció törvényei azonnal elégtelenekké válnak, mihelyt a lélek magasabbrendű tevékenységeit akarjuk megérteni. Felállította tehát az ú. n. teremtő szinthézis elvét, amely voltaképen az új lélektan megszületésére vezetett. Ez az elv azt mondja ki, hogy minden lelki jelenség a maga elemeiből érthető ugyan meg, de mégsem tekinthető ezen elemek és elemi tulajdonságok puszta összegének. Kell hát minden lelki képletben valami újnak lennie (v. ö. a tudományos és művészeti alkotásokkal) ami magukban az elemekben benne nem volt. Ez az „új" tehát nem kerülhetett az asszociációk segítségével a lélekbe, hanem ellenkezőleg, a lélekből került a magasabb lelki jelenségekbe és alkotásokba. Amint tudjuk, Wundt ennek a helyes megállapításnak következményeit nem vonta le, hanem tanítványa, Külpe és a Külpe köré csoportosuló würzburgi iskola tárta fel egész világossággal és módszeresen azt a tényt, hogy azok a kapcsolások, amelyek az alsóbbrendű lelki jelenségek magyarázatánál talán elégséges alapot nyújtanak az alsóbbrendű lelki tények megértésére és magyarázására, a felsőbbrendű jelenségek megértésére merőben elégtelenek.