Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-05-01 / 5. szám
12. oldal ATOMERŐMŰ KERÉKPÁRTÚRÁK„Atomcsapás” az orvosokra a fauusi focigálán Jubileumhoz érkezett ez év márciusában a FADDI FOCIFARSANG, ugyanis ötödször rendezték meg az immár hagyományos jótékonysági, kulturális és sportseregszemlét. A rendezők idén kitettek magukért, felvezetésként a Szekszárdi Big Band és szólistái színvonalas műsorral szórakoztatták a szépszámú nagyérdeműt. Repertoárjukban minden korosztály hallhatott kedvére valót, a népszerű örökzöldektől a mai slágerekig. Üde színfoltja volt az idei programnak a faddi kisiskolások táncbemutatója, akik produkciójukkal gyakran ragadtatták megérdemelten nyíltszíni tapsra a közönséget. A zenés - táncos bemutatók után Kocsner Antal, Fadd Polgármestere köszöntötte a háromszoros világelső játékvezetőt, Puhl Sándort és a parkettán felsorakozó csapatokat, majd megnyitottnak nyilvánította a Focifarsangot. Ettől kezdve már a labdáé volt a főszerep. A kérdés csupán az volt, hogy melyik csapatnak neve kerül másodszor a kupára, vagy új nevet kell-e gravírozni a díszes serlegre. A döntőbe jutásért lejátszott első mérkőzésen hamar kiderült, hogy a korábbi két kupagyőztes, az Orvos válogatott és a Fadd Önkormányzat csapatának összecsapásán a dokik lépnek tovább. A mérkőzés elején apró, de látványos gólokkal elhúztak és a megszerzett előnyt megtartva, nagyarányú győzelemmel jutottak a döntőbe. A döntőbe jutást eldöntő másik mérkőzésen a Tolna Megyei Önkormányzat válogatottja küzdött az ASE OLD BOYS-ra épülő, szintén egyszeres kupagyőztes PA Rt.-es válogatottal. Ezen a mérkőzésen is érvényesült a papírforma, bár a megszokotthoz képest döcögősebb játékot produkáló, öt éve azonos felállásban játszó atomosok végig vezetve 5:2-re nyertek, így abszolválták magukat a döntőbe. A harmadik helyért lejátszott kétszer húsz percben a faddiak oktatást tartottak a labdarúgás tudományából a Megyeieknek. Szebbnél szebb támadásokkal, gólokkal zavarták ellenfelüket, így jogosan került a „bronzérem” a helyi csapat birtokába. Következett a döntő, amely fordulatokban gazdag drámai csatát hozott. A mérkőzés elején az orvosok léptek fel támadólag, a jól záró, most már hazai közönség szimpátiájával bíró Atomosok védelme minden próbálkozást hárított és egy - egy precíz kontrával jelezték, nem adják ingyen a kupát. A dokik fokozták a tempót és az (ex-ferencvárosi Dr. Koch) vezérletével egygólos vezetésre tettek szert, majd nem sokkal később Dr. Sebestyén duplázta meg a vendégek előnyét. A félidőt jelző játékvezetői sípszó megszólalásakor 2:0-ás orvosi vezetéssel vonultak a csapatok pihenőre. A második félidőben Dr. Kochék talán már a kupa átvételén gondolkodtak, visszavettek a tempóból, és ez megbosszulta magát. A PARI-os öregek folyamatos cserékkel fokozták a tempót. Pár perc elteltével egy Vucsákszóló révén szépítettek, nem sokkal később egy begyakorolt szögletvariáció végén egy Klopcsik bombafejes egalizálta az eredményt. Persze közben a dokik sem tétlenkedtek, nagy erőfeszítéseket tettek a győzelemért, jó néhányszor sakk - matt helyzetet dolgoztak ki a paksiak kapuja előtt. De ezen a napon már nem lehetett több gólt lőni az Atom kapusának. Tóth Miki százas ziccereket fogott, folyamatosan a levegőben tartózkodva gólnak látszó lövéseket hárított, de egyes szemtanúk szerint a közmondással ellentétben talán még „gólt is védett”. Már mindenki a büntetőrúgásokra gondolt - a közönség már számolt: 9- 8-7... De nem így a „hazaiak”, egy háromérintős villámkontra révén (Tóth- Vucsák-Patkós), az utóbbi rúgott győztes köténygólt az utolsó utáni másodpercben. Ezzel eldöntve a kupa sorsát. Nem kis fegyvertényt hajtva végre, ugyanis talán kevesen tudják, hogy a gála döntőjében legyőzött Orvosok Válogatottja kétszeres kispályás világbajnok, valamint honi földön két éve nem talált legyőzőre. A mérkőzés utáni gratulációkat fogadva a díjátadáson Tóth Ferenc országgyűlési képviselő adta át a díszes trófeát a csapatkapitánynak, amelyre egyedül a paksi csapat neve íródik immár másodszor a FOCIFARSANGOK ötéves történetében. Zárásként a hagyományos díszebéd jó hangulatú (hallé-túrós csusza... némi vörös bor) elfogyasztása után kicsit fáradtan, de jó hangulatban léptek fel a győztesekre váró mikrobuszra. Hideg víz hatása -immunrendszerünk erősítése Az idegeskedés, a stressz, a nyüzsgő élet, a zaj, a környezetszennyezés naponta érnek bennünket és gyengítik immunrendszerünket, így az ellenálló képességünket, ezzel utat nyitva a különböző betegségeknek. Köztudott, hogy fogékonyabbak lettünk a fertőzésekre és allergiás megbetegedésekre. Ezért az öngyógyító képességünk erősítése, a megelőzés ma fontosabb, mint bármikor korábban. „A hideg víz gyógyít, felfrissít és szépít” - tartja a bölcs magyar mondás. A Duna partján élő embernek a természet egyik alapelmének fontosságát nem kell magyaráznom, inkább most a hideg víz jótékony - immunrendszer erősítő - hatására szeretném a figyelmet irányítani. A hideg zuhany és a rendszeres úszás a munkában elfáradt embernek teljes testi és szellemi felüdülést jelent, valamint elősegíti, hogy a bőr rózsás legyen, a szövetek feszesek maradjanak. Ahhoz, hogy a bőrünkben végbemenő folyamatokat élénkítse a víz, lényegesen hidegebbnek kell lennie, mint a testhőmérséklet. Az így fellépő kisebb "sokkhatás" idézheti elő a véredények reakcióját, és ennek következtében a szövetek rugalmasakká válnak, amelyek gondoskodnak az intenzív vérellátásról és a normális vérnyomás kialakulásáról. Váltakozó hőmérsékletű zuhannyal javíthatjuk borunk vérellátását. Először meleg, majd hideg vízsugarat engedjünk a lábunkra, felfelé haladva a fenékig. Ezt mindkét lábon ötször-ötször elvégezve a műveletet hideg zuhannyal befejezve megelőzhető, felszámolható a cellulitisz, a „narancsbőr”. A cellulitisz főleg a nőknél fordul elő, az ő kötőszövetük lazább és kevésbé ellenálló, ami terhesség esetén szükséges is a megfelelő tágulás érdekében. Megelőzni mindig egyszerűbb, mint eltüntetni - ez a narancsbőrnél is igaz. A bőr masszírozása nagyon hasznos, mert ez is javítja a vérellátást és az anyagcserét. Gyorsabban öregszünk, ha nem megfelelő a vérellátásunk. „A fáradt lábak gyógykezelésének legegyszerűbb és legolcsóbb eszköze a hideg víz” - vallotta Kneipp plébános. Kidolgozott klasszikus módszerét, a vízben járást a strandon, az uszodában, a természetes vízparton és otthon is kipróbálhatjuk: a lábszár középig hideg vízzel töltött kádban kis lépésekkel gyalogoljunk, lábunkat minden lépésnél teljesen emeljük ki a vízből. A gyakorlat ne tartson tovább 10 percnél, de ha kellemetlenül hidegnek érezzük a vizet, előbb is abbahagyhatjuk. Fürdés után húzzunk a lábunkra jó meleg gyapjú zoknit, és ha lefekvés előtt voltunk, akkor bújjunk az ágyba. A módszer nem csak visszértágulatban szenvedőknek hasznos, hanem elaludni is segít. A reggeli mosakodás különösen jót tesz a hidegérzékeny embereknek, mert megélénkíti a keringést és edzi a testet. Tanács: mossuk meg karunkat, combunkat, mellkasunkat és hasunkat először langyos, majd egyre hidegebb vízben áztatott frottírkendővel, majd alaposan dörzsöljük szárazra. A víz az előbbieken túlmenően egyben megtisztítja testünket az elszáradt hámrétegtől, így javul bőrünk légzése, ezen keresztül testünk ellenálló képessége. A víz a természet nagyszerű ajándéka, a hideg és a meleg víz előbbiekben említett módokon történő váltakoztatása az ellenálló képességünket erősíti. Bátran ajánlom soraimat, ugyanis én már régen kipróbáltam és naponta alkalmazom. Remélhetőleg sokan megszokják a hideg vizet, és maguktól rájönnek a jótékony hatására. Sipos László i 2001. május Az Atomerőmű SE Szabadidősport Szakosztály, a Paksi Atomerőmű Rt., a Paksi Rendőrkapitányság védnöksége, a Paksi Túrakerékpáros Klub rendezése, és számos támogató vállalkozó segítségével minden évben nagyszerű sportnapokon vehettek részt a kerékpározás szerelmesei. A versenyzés mellett a túrakerékpározás a szabadidősport egyik kiváló lehetősége, minden korosztály részére ajánlott mozgás, ugyanis nemcsak kellemes kikapcsolódást biztosít, hanem még rendkívül egészséges is. Rendszeres és fokozatos terheléssel növelhetjük szervezetünk ellenálló képességét és javíthatjuk a szív- és vázizomzatunk vérellátását. A kerékpár sebességétől, az emelkedőtől és az edzés időtartamától függően a szervezetünk kalória felhasználása 400- 800 kcal között mozoghat. Sokan azt gondolják, hogy a kerékpáros hajlott testtartása a gerincoszlop elváltozásához vezet. Volf Ernő, a paksi kerékpárversenyek főrendezője elmagyarázta nekem, hogy ez éppen ellenkezőleg van: „Ahogy a kéz a kormány markolatát körbefogja, a kar és a hát egy olyan nyomást fejt ki, amely a gerincizomzat fejlődését elősegíti. A mellkas területe és ennek következtében a tüdőkapacitás nő, nem csoda, hogy a legjobb sportolók vizsgálatánál a kilélegzett levegő eléri a hét litert.” A fentiek figyelembevételével különösen örvendetes, hogy a Tourinform Rt. Dél-Dunántúli Regionális Marketing Igazgatóság kiadásában megjelent a „Kerékpártúrák, Dél-Dunántúl” című kiadvány, amihez Pakson a Szent István tér 2. szám alatti Tourinform irodában térítésmentesen hozzájuthatunk. Az A2 méretű részletes térkép, a közzétett legfontosabb információk és természetesen a kerékpárunk segítségével barangolhatunk Tolna, Baranya és Somogy megyében is. A Dél-Dunántúli régióban ajánlott tizenegy kerékpártúra közül elsőként talán a száz méteres szintkülönbségű, negyven kilométer hosszú un. paksi hurok megtételét javaslom, amit Wolf Ernő állított össze: Paks-Pusztahencse-Györköny- Nagydorog- Pusztahencse-Gőzsypuszta-Felsőtengelic-Paks útvonal. Ezt követően mind a hossz, mind a szintkülönbség fokozásával teljesíthetők lesznek szűkebb régiónk változatos domborzatú látványokban bővelkedő vidékei. Érdemes tehát felkeresni a paksi Tourinform irodát, ahol naprakész felvilágosítást kaphatunk Paks és térsége turisztikai információiról, látnivalóiról, a felkínált szolgáltatásokról, a tervezett programokról és rendezvényekről. Telefonszámuk: 75/421-575. E-mail címük: paks@tourinform.hu Internet elérésük: ww.tourinform.hu Sipos László Magyar hordák Horvátország hófehér szikláin Tavaly ősszel már tettünk egy élményekben bővelkedő túrát a horvát tengerpart egyik gyöngyszemén Pacenicán, most az ünnep nyújtotta hosszú hétvégén újra koptattuk ujjainkat a hófehér mészkövön. Hajnali három órakor érkeztünk meg a Nemzeti Park parkolójába, a tisztesség kedvéért megpróbálkoztunk némi alvással, amit alaposan megnehezített a mellettünk zuhogó patak, meg a tenger felől fújó friss szél. Sebaj, így legalább könnyebben ébredtünk, és elsőként kezdhettünk el mászni a sorban érkező magyar csapatok előtt. A több száz méteres falakkal körülbástyázott szurdok oldalában a víz fantasztikus formájúra alakította az érdes mészkövet, amin igazi élmény volt a mászás. Sorra küzdöttük le a szebbnél szebb egy kötélhosszas utakat, közben élveztük a csúcsok és a felhők közül előbukkanó Nap egyre melegebb sugarait. A völgyben kizárólag magyar szót hallottunk, hiába: a horvátok rossz oldalra álltak 48-ban, így most dolgozni kényszerültek. Mi sötétedésig nyomtuk a rövid utakat, a végére egész jól belelendültünk, így el is határoztuk, hogy másnap megpróbálkozunk egy hosszabb úttal. Éjszakára a tengerparton vertünk tábort, bízva abban, hogy a tenger kevésbé lesz zajos, mint a sziklák közt rohanó patak. Másnap a kelő nap már az Anica Kuk hétszáz méteres falához vezető úton talált bennünket. Már a beszállásig alaposan megizzadtunk a felszereléssel megpakolt zsákjaink alatt, amíg feltörtettünk a fal alatti morénán. Két párral vágtunk neki a mászásnak, én Tamás fiamat és a hátizsákot vonszoltam magammal egyre feljebb. Minden fáradozásért bőségesen kárpótolt bennünket az út szépsége, ráadásnak még ott volt a tenger egyre jobban kibontakozó látványa. Minden simán ment az utolsó kötélhosszig, ami a hátizsákkal kimászhatatlan volt a számunkra, így aztán kénytelenek voltunk kötélen felvonszolni őket. Természetesen az én túlméretezett zsákom beszorult egy repedésbe, csak hosszas erőfeszítések árán sikerült kiszabadítani. Tamás aggódott a legjobban, mert az ő fiatal szervezetének már ugyancsak szüksége volt a zsákban lapuló egy szelet csokira meg a maréknyi mazsolára, ami az egész napi ellátmányunkat képezte. Aztán végül erőfeszítéseinket siker koronázta, mindannyian fenn álltunk megtépázott zsákjaink társaságában a csúcson. Amíg csúcs csokinkat majszoltuk, szemünk mohón itta a pazar kilátást a tengerre, a számtalan szigetre, a zadari völgyhídra, és a lenyugvó Nap által a tengerre varázsolt aranyhídra. Maga a csúcs is káprázatos volt, a víz mesebeli formákat alakított ki az idők folyamán, számtalan üreg, vájat járta át a sziklát. Fájó szívvel hagytuk ott ezt a gyönyörű világot, és indultunk el a lefelé vezető úton. Igyekeznünk is kellett, mert már igen megnyúlt az árnyékunk, és sötétben elég nehezen járható a hegyoldal. Közben egy kis tavaszi virágokkal szőnyegként borított tisztásra bukkantunk, természetesen fényképezőgépünkből pont kifogyott a film, így nem tudtuk megörökíteni. Mire leértünk az autónkhoz, teljesen besötétedett, lent maradt társaink már éppen szervezték az expedíciót a mentésünkre. A jól végzett munka örömével vonultunk le a tengerpartra, ahol nekiláttam az éhhalál küszöbén álló Tamás által kikövetelt tejberizs főzésének. Nagyon jól sikerült, mert még egy kóbor macska is neszét vette a készülő lakomának, alig tudtuk távol tartani tőle. Én inkább néhány sörrel oltottam a szomjamat és éhemet, így aztán hamar és könnyedén zuhantam álomba hálózsákomban. Itt meg kell szakítanom kis írásomat, mert betelt a számomra biztosított háromezer karakteres keret. Ha érdekel valakit a történet folytatása, majd egy későbbi számban megírom.