Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2002-03-01 / 3. szám
12. oldal ATOMERŐMŰ Felfedező Dél-Mezőföld / Tolnai-Hegyhát A Tourinform paksi iroda vezetőjétől, Schuckertné Kiss Erzsébettől levelet kapott szerkesztőségünk, melyben tájékoztat bennünket, hogy elkészült a Duna-Sió térség turisztikai katalógusa. A Duna-Sió Turisztikai Egyesület és a Tourinform Paks kiadásában megjelent katalógus 20 színes oldalon mutatja be a térség településeinek kínálatát. Kétszáz vállalkozás neve, címe, telefonszáma, valamint százötven színes fotó szerepel a Felfedező - Dél-Mezőföld / Tolnai-Hegyhát címet viselő füzetben. Ez a Duna-Sió térségi terület még fehér folt Magyarország turizmusában, így a kiadvány készítőinek vállalkozását támogatták a térség vállalkozói. Paks Város Önkormányzat Oktatási, Kulturális és Sportbizottsága mellett még a Gazdasági Minisztérium is, a Széchenyi-tervben meghirdetett és pályázati úton elnyert anyagi erőforrással. A Tourinform paksi iroda vezetőjétől - aki ellátja a Duna-Sió Turisztikai Egyesület titkári feladatait is - megtudtuk, hogy ez az átfogó kiadvány egy alapos és meglehetősen nagy volumenű adatgyűjtő munka eredménye. Az ebből most még kimaradt települések közül néhányan már jelezték szándékukat, hogy az újranyomtatás során szeretnének szerepelni. Paks, mint a terület szervező eleme és központi városa az első négy oldalon mutatkozik be. Bölcske, Dunaföldvár, Madocsa, Kölesd, Nagydorog, Németkér, Ozora, Pálfa, Sárszentlőrinc, Simontornya települések látnivalói, rendezvényei és tervezhető programjai, valamint a középen közölt térkép segítségével a Tolnai borút ismerhető meg ebből az igazán ízlésesen összeállított katalógusból. Az érdeklődő vendég rövid ráhangoló szöveget olvashat minden településről, amely az egyedit, a rá legjellemzőbbet sűríti össze. Ezt követik a programok, a visszatérő rendezvények, a látnivalók, a vendéglátóhelyek, valamint a turizmus alapjának számító szálláshelyek sora. A szervezők fontosnak ítélt célja, hogy a szállások, programok, rendezvények hangsúlyos megjelenítése az itt-tartózkodásra ösztönözze a vendéget, így a vendég maga is összeállíthatja a számára legoptimálisabb több napos programot. Javaslom, fedezzük fel közvetlen környezetünk nevezetességeit. Biztos forrásból tudom, hogy az ajánlott kiadványhoz Pakson a Szent István tér 2. szám alatti Tourinform irodában térítésmentesen hozzájuthatunk. Érdemes tehát felkeresni a paksi irodát, ahol naprakész felvilágosítást kaphatunk Dél-Mezőföld és Tolnai-Hegyhát térsége turisztikai információiról, látnivalóiról, a felkínált szolgáltatásokról, a tervezett programokról és rendezvényekről. Telefonszámuk: 75/421-575. E-mail címük: paks@tourinform.hu. Internet elérésük: www.tourinform.hu Sipos László Madárvédelem az atomerőműben Nagyon nagy sikere van a madarak körében a Tájékoztató és Látogató Központ főbejárata előtt elhelyezett madáretetőknek. A leghidegebb téli napokon a faágra kötött szalonnát és tepertőt is előszeretettel csipegették a cinkék, de legfinomabb csemegéjük a napraforgómag. A madarak meghatározását Farkas Sándor - a RENDO dolgozója, szakavatott madarász madárgyűrűző, a Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagja - végezte. Etetőinknél eddig a leggyakoribb madár a széncinege (cinke), valamint a kisebb rokona a kékcinege volt, de néha a szerényebb, barnás tollú barátcinegével is lehetett találkozni. A pintyfélék rokonsági körének több faja szintén előszeretettel keresi fel télen a nyitottabb madáretetőket. Felfüggesztett etetőinknél — illetve gyakran az etetők alá kihullott magokon — megfigyeltük az erdei pintyet és a hazánkban téli vendég fenyőpintyet, valamint a zöldikét. A madáretetők „császára” az előbbieknél termetesebb, erőteljes csőrű (a meggymagot is könnyedén feltöri) meggyvágó. Ha ő telepszik az etetőbe, a többi madár a környező faágakon vár a sorára. Sokan nem tudják, hogy a verebek a természetfilmekből ismert afrikai szövőmadarak rokonai. Hazánkban kettő fajuk, a házi és a mezei veréb él. Minkét faj állandó (nem vonuló) és mindkettőt megfigyeltük etetőinken is. A téli időszakban énekesmadaraink jelentős része vegyes madárcsapatokba verődve - gyakran egy harkályhoz társulva - járja az erdőket, bokrosokat. Az ilyen madárcsapatok gyakran időznek madáretetőknél, és ilyenkor több, az etetőre egyébként rá nem járó madárfajt szintén megfigyelhetünk. A TLK menti örökzöldeken mi is láttunk feketerigót, léprigót, sárgafejű királykát (a legkisebb hazai madarunk) és megfigyeltük a nála alig nagyobb ökörszemet is. A madarakat nemcsak hasznosságuk miatt védjük, hanem azért is, mert gyönyörködtető énekükkel, mozgásukkal, színük sokféleségével környezetünk díszei. Hasznosságukat bizonyítja, hogy egy cinkepár egyetlen nap alatt 1000-1500 rovart is feletet a fiókáival, évente 25-30 kg rovarpetét, rovart pusztít el. Egy fecske egy nyáron át kb. egymillió szúnyogot, legyet, apró lepkét fogyaszt el. A madarak rovarirtó, tisztogató tevékenysége ilyenkor sem szünetel, téli etetésükkel védelmüket szolgálják. Szakember segítségével érdemes lenne megfigyelni, számba venni hányféle madár él itt, és téli etetésük megszervezésével otthont adni nekik, hogy még sokáig köszönthessék csicsergésükkel a korán reggel munkába érkezőket, vagy az éppen hazatérőket. La-Fa Szemet gyönyörködtető látvány Mármint a volt Erzsébet Szálló tetején szorgoskodó emberek és a megújuló tetőszerkezet. A munkák február 15-én kezdődtek és április 20-ra fejezik be a tetőszerkezet felújítását, mondta Pach János, a Paksi Szőke BAU Rt. ügyvezetője. Bizonyosan impozáns látvány lesz az új, hódfarkú cseréppel borított tető, az új csatorna és a timpanon felújítása. Sajnos az elvégzendő tatarozási munka dandárja még hátra van, viszont ha elkészülne, az óváros gyöngyszeme lenne az épület, a benne lévő képtárral. Talán még azt is megéljük, hogy ez az épület lesz a paksi Művészetek Háza. 2002. március Borászat az erőmű közelében Pirkadatig tartó remek hangulat Talán a legfiatalabb, egyben a legaktívabb paksi civil szervezet a Sárgödör Téri Présháztulajdonosok Egyesülete. A legfiatalabb - mondom hiszen tavaly hívták életre, s a legaktívabbak egyike, mert a borászkodás több mint elkötelezettség, életforma. Egyre inkább így van ez Pakson is, az erőmű közelében. Mayer István, az egyesület elnöke szőlőtermesztő családban nőtt fel. Be-besegített otthon édesapjának, s talán a középiskolás pályaválasztás sem a véletlen műve volt. Szőlészborász szakközépiskolát végzett, ám eztán eltávolodott a fürtök világától, katona lett. 1996-ban aztán gondolt egy nagyot, visszatért a gyökerekhez, kézbe vette az örökölt szőlő gondozását, és milyen jól tette! Elsőre aranyérmes rizlingszilvánit és ezüstös kékfrankost tett a bírák asztalára. - Megerősítés volt ez számomra abban, hogy nem felejtettem el teljesen a borászkodást - mondja szerényen István. - Akkoriban kezdett szerveződni a Tolnai Borút, melynek én is tagja lettem. A szekszárdiaktól külön megalakuló szerveződés azóta szépen kinőtte magát, ma már tizenhat állomása van. Én is azok közé tartozom, akik hitelt vettek fel, hogy présházukat átépítve alkalmassá tegyék a vendégfogadásra. Vizesblokkot alakítottam ki a tetőtérben, s ma ott tartok, hogy kéttucatnyi látogatót tudok egy időben leültetni. Az elnök beszélt arról is, hogy a Sárgödör tér - s benne az ő pincéje - egyre ismertebb az erőműbe látogató, ott hivatalos úton lévők között. Mindezt a már jól működő, az erőmű és a Paksi Turizmusért Egyesület között létrejött kapcsolatnak köszönheti. A Ferenci Richárd vezette csapat tavaly közel húsz, kisebbnagyobb csoportot irányított a Mayerpincébe, és a vendégek nem bánták meg a látogatást. Voltak már nálam kínaiak, irániak, a szovjet utódállamokból, de természetesen magyarok is akadtak szépszámmal. Jöttek a német testvérvárosból is. Az ő színvonalas ellátásukról jó néhány pincetulajdonossal közösen gondoskodtunk. Borbarangolásra invitáltuk a „testvéreket”, akik négy órán keresztül kóstolgatták a jó paksi nedűt, s csak a kakaspörkölt illata vetett véget a „túrának”. Aztán a vacsora vége felé ketten felálltak, s kimentek. Azt hittem, ráuntak az egészre, ám tévedtem. Hangszerekkel tértek vissza, aztán pirkadatig tartó mulatozás kezdődött. A legnépesebb csoport Pécsről érkezett, ötvenöten szálltak le a buszról, őket Szedmák Istvánnal közösen láttuk vendégül. Az ifjú egyesület komoly terveket sző. Először is a tér hangulatát szeretnék visszalopni az épületek közé. Az oda nem illő elemeket eltávolítani, de a parkosítást s az utak állapotának javítását is szem előtt tartják. A városi vezetéssel egyetértésben alakítják a város egyik legvonzóbb területének jövőjét, amibe a közvilágítás korszerűsítése és a csatornázás is beletartozik. Az egyesületet felkérték a Virágos Városok Program keretein belül arra, hogy tegyen Paks minél jobb szerepléséért. Biztosak lehetünk, a július elején esedékes nemzetközi megmérettetésen legszebb arcát mutatja majd a terület, ami nem csak arra a két napra lesz jellemzője: a külcsínt szeretnék tartósan is megőrizni. A másik cél a Borok Házának megteremtése, mely palackozót és labort, valamint paksi bormintákat rejtene magába. Előadásokat tartanak, melyeken a továbbfejlődés lehetőségeiről beszélnek ismert borászok. Márciusra háziversenyt szerveznek egymás között, egymás zsűrizésével. Erre a viadalra már a február 13-án belépett új tagok is benevezhetik három legjobb nedűjüket. S hogy milyen sikere van az itteni pincékben érlelt boroknak, arra álljon itt két példa. Balatonnál esedékes továbbképzésre vittek paksi bort, ami a balatoni borcsalád ismertségét figyelembe véve óriási elismerés. Még nagyobb siker, ha a „Dunára néző paksi lankákon” termett szőlő nemzetközi eredményt ér el. Márpedig négy éve Kamocsay Ákos Merlot-Cuveéje aranyérmet nyert Londonban. Ezek mind azt mutatják, remek adottság és éghajlat jellemzi Paksot, s bár az erőmű felépítése István szerint némileg elvette a gazdák hitét, ami miatt a borászat vissza is fejlődött, mostanában reneszánszát éli a szőlőművelés, a borfogyasztás. - Az erőmű biztonságos, környezetkímélő, az ide érkező emberek nagy része tudja ezt - mondja István, majd végezetül hozzáteszi: mi azon vagyunk, hogy tiszta, kulturált környezetet nyújtsunk, s nagyszerű borokkal, ételekkel és programokkal tegyük felejthetetlenné a munka mellett kikapcsolódást kereső látogatók számára paksi tartózkodásukat. Vöröss Endre A paksi „hegy leve" egyre ízletesebb, egyre ismertebb