Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2006-08-01 / 8-9. szám

8. oldal ^Postánkból Előző, júliusi számunkban közöltük Péjó Zoltán: Gyalogtúra­­ a Dunáért című cikkét. A megjelent írással kapcsolatban­­ Herényi A. Ödön gépészmérnök, a Magyar Villamos Mű­vek Zrt. ny. vezérigazgató-helyettese fejtette ki vélemé­­­nyét, amelyet alább közlünk. A szerkesztőség vitaindítónak szánta az írást, és a vita lezárása után foglal állást.Várjuk a további hozzászólásokat. Tisztelt Vezérigazgató Úr! Mindig nagy érdeklődéssel olvasom üzemi újságotokat, mivel kitűnő szer­kesztésben ad hírt a PA Zrt. eseménye­iről, az atomenergetika hazai és nem­zetközi fejlődéséről. Lapotokhoz csak gratulálni tudok. Méltányolom a kör­nyezetvédelem érdekében kifejtett hasz­nos tevékenységeteket is. Annál jobban meghökkentett a júniusi számban megjelent „Gyalogtúra a Du­náért" című hír kritika nélküli közlése. A WWF nemzetközi szervezet ugyanis közismerten a legnagyobb ellensége a vízerő-hasznosításnak és a vízerőművek építésének. A cikkben is idézett egyik ja­vaslata, miszerint „Ne a Dunát alakít­suk, hanem a hajókat a Dunához!” be­leillik az emberi butaság kultúrtörténete című híres Ráth Vég István könyvekbe. A szélesebb, de kisebb merülésű úszó­egységek (ezért környezetbarát?) beve­zetése ugyanis Európa valamennyi vízi útjának és az azokon lévő összes hajó­zsilip átépítését tennék szükségessé. Le­hetetlenné tenné a Duna-Majna-Rajna csatorna fő célját, az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig történő hajózást. A WWF magyarországi képviselőjének, Márkus úrnak a gyalogtúrája pedig kifejezetten a bős-nagymarosi vízlépcsők ügyében hozott hágai Nemzetközi Bíróság ítélete ellen agitál, aminek végrehajtásában immár 10 éve nem tudunk a szlovákok­kal megállapodni. A Duna Bizottság 47 vízlépcsőt je­lölt ki a Dunán, az országok javaslatai alapján, amelyek az akadálymentes hajózást hivatottak biztosítani. Ezek közül már csak öt hiányzik, és ebből hárommal Magyarország adós. Ezek a Nagymaros, Adony, Fajsz térségében megépítendő gátak. Mivel a Duna Bi­zottsággal kötött egyezményt a magyar országgyűlés legutóbb 2000-ben tör­vénybe iktatta, tulajdonképpen alkot­mányellenesnek minősíthető mindazon kormányhatározat, amely e törvénnyel ellentétesen kijelenti, hogy nem épí­tünk több gátat a Dunán. Ezt a jogi ér­vet vettem alapul, amikor nemrégiben indítványt tettem az Alkotmánybíró­ságnak a Nagymarosi Vízlépcső építé­séről történő lemondást bejelentő tár­gyalási utasítást tartalmazó kormány­­határozat megsemmisítésére. Szíves tájékoztatásodra ennek másolatát le­velemhez csatolom... Szerkesztőség Elfogadták az elvi építési engedélyt A 2007. év munkahelyteremtéssel kez­dődik Geijenben, hiszen a szekszárdi székhelyű, egyébként német tulajdo­nosú JAKO Fémárugyár Kft. új telep­hely létrehozásával terjeszkedni sze­retne. Geisenbe tervezett több mint 2000 m2 alapterületű autóalkatrész­összeszerelő üzemben 40 fő betanított munkás kaphat helyet. A beruházás pályázati pénzekből kerül megvalósí­tásra, melyhez szükséges megállapo­dások és tervek folyamatban vannak. A beruházás nemcsak Geijen gaz­dasági fejlettségéhez, de a térség fel­lendüléséhez is hozzájárulhat. A Tolna Megyei Munkaügyi Központ, vala­mint a Geijeni Önkormányzat támo­gatásával a munkanélküliség problé­májának csökkentését segíti a projekt. A mintegy félszáz embernek megél­hetést nyújtó beruházás megvalósulása Geijenben minta jellegű lehet. -VG­ A munkahelyteremtő beruházás megköttetett Adam Koch, a JAKO Kft. ügyvezetője és Molnár József, Gerjen polgármestere között 1976-2006 2006. augusztus-szeptember Osztrák mérőállomás Gerjenben Az osztrák BITT Technology cég biztosította Gerjen község számára azt a 2,5 tonnás komplex mérőkon­ténert, amely 2006. augusztus 8-án érkezett meg a faluba. Az AMS02 V 1.7 típusú konténer levegőmintát analizálva kimutatja a levegőbe természetesen és mesterségesen be­kerülő radioaktív elemeket. A kon­téner különlegessége, hogy komplex meteorológiai mérőműszerekkel felszerelt, amely alkalmas a szél­irány, szélerősség, páratartalom és a csapadékmennyiség mérésére is. Európa-szerte mintegy 20 ilyen mérőállomás van; Magyarországon ez a negyedik mérőkonténer. Nyíregyházára az Ukrajnából eset­legesen szivárgó radioaktivitás kimu­tatására állították fel, és a Csernobil­­ban történt események mai napig tar­tó kontrolljára, figyelésére használják a mérőkészüléket. A geijenihez ha­sonló mérőkonténer található Keszt­helyen, valamint a szlovák határállo­máshoz közeli Tésa településen is. Geisenre a paksi atomerőmű közel­sége miatt esett az osztrák cég válasz­tása. Az atomerőműben 2003-ban tör­tént üzemzavar helyreállítási munkáit az év utolsó negyedévére tervezik. A nemzetközi megállapodás kere­tében Gerjenbe érkező mérőállomás első megmérettetése a hiteles mérési adatok biztosítása lesz az erőműben történő munkálatok ideje alatt, vala­mint az után is. Az adatok az inter­neten is bárki számára elérhetők lesz­nek a www.gerjen.hu honlapon. „A mérőkonténer magyar-osztrák nemzetközi egyezmény eredménye­ként lett Gerjenbe telepítve. További terveink vannak a konténerrel. Pályá­zati támogatásból szeretnénk egy nuk­leáris kultúrát terjesztő látogatóköz­pontot kialakítani Gerjenben. Látoga­tócsoportokat fogadva bemutatni, hogy az erőmű közvetlen közelében élők biztonságban élhetik mindennap­jaikat, s erre legalkalmasabb a mérési eredmények, valamint biztonsági in­tézkedések bemutatása” - mondta el Molnár József polgármester. A pályázati pénzből tervezett geiseni látogatóközpontban a látogatók megis­merkedhetnek a település atomenerge­tikai védekezésével, vagyis minden védőfelszerelést, jódtablettát és véde­kező rendszert bemutatnak. A látoga­tók a mérőkonténerbe is betekinthet­nek, az adatokat megnézhetik, s így sa­ját szemükkel is meggyőződhetnek ró­la, hogy az atomerőmű közvetlen kö­zelében is biztonságos az élet. Az újonnan érkező mérőkonténer üzembe állítását, valamint üzemelteté­sét is a gyártó cég vállalta. A konténer végleges helyét az új önkormányzati épület udvarán kapta. A teherautón érkezett osztrák mérőkonténert 2 nap alatt üzembe helyezték, azóta próbaüzemmódban működik Csodás paksi szereplés a szegedi vb-n (Folytatás az 1. oldalról.)­­ Nem láttam őket, és akkor arra gon­doltam, abbahagyom a kenut, ha innen elveszítjük. Riválisaink nem merték bevállalni azt az erős kezdést, amelyet mi meghúztunk (1,5 m/s-os szembe­­szélben zajlott a futam - a Szerző). Kamikázeakció volt ez a javából, amit mi is csak hazai pályán mertünk meg­kockáztatni. Ennek a közönségnek olyan ereje volt, hogy úgy terveztük, megrántjuk az első 200-250 métert, ötszáz után meg rájuk bízzuk magun­kat. Olyan jól bevált viszont a takti­kánk, hogy nem is kellett már a publi­kumnak behúznia bennünket. Hihetet­len érzés volt egyes egyedül a cél felé lapátolni ilyen lelátók előtt! A vége 3:43.781 lett, ami remek idő, s ami még fontosabb: világbajnoki ara­nyat ért. Tökéletes pályát mentek a fiúk abban az elképesztő miliőben. Nem mellékesen: az ASE kajak-kenusai kö­zül Kozmann György mostani aranya az első, mely olimpiai távon született! „A többiek biztosan éhesebbek lettek az eredményre” - mondta az éremát­adás után az ASE világbajnoka. És va­lóban: 500 méteren - bár ott eveztek végig az élbolyban - nem a mieink diktálták a tempót. Végül aztán hat egységet maguk mögött tudtak tartani, ami bronzérmet jelentett számukra. - Egyet aludva az 500-as döntőkre azt mondhatom: mind nagyobb értéke van ennek a bronzéremnek - tekintett vissza Kozmann. - Elégedettek vagyunk magunkkal, már csak azért is, mert az 1000 méter utáni éjszakán Kólóval leginkább egymás álmát vigyáztuk, alig tudtunk aludni, újra és újra előjöt­tek az aznapi képek. A vb előtt egy éremmel is maximálisan elégedettek lettünk volna. Aztán kettő lett belőle. Nagyszerűen sikerült tehát számunk­ra a hazai vb, és ezt elmondhatja magá­ról Boros Gergely is. Az ASE 22 éves kajakos sprintere remekül ment az elő­futamok során, és a döntőben is az első ötbe várták a szakemberek. „Kitekerem a nyakát, ha nem lesz ott” - mondta er­re a felvetésre Hajba Antal. A mester­edzőnek aztán nem kellett „erőszakot” alkalmaznia. Gergő remekül szelte 200 méteren a hullámokat, mígnem éppen egy nagyobb hullámon szét nem esett a mozgása. A 170-175 méterig az 1-2. he­lyen száguldó paksi kajakost ez érthető­en megzavarta, s „csak” a 4. lett. Mon­dani sem kell, nem volt a célba érkezés után nálánál szomorúbb ember a Maty­­éren. Szereplése ezzel együtt is megsü­­vegelendő, áll ő még dobogón, hiszen minden képessége megvan hozzá. Augusztus 23-án a remeklő sportem­bereket és edzőiket állófogadáson kö­szöntötte Kovács József vezérigazgató, aki mellett Hajdú János polgármester is gratulált az ASE versenyzőinek. Az ünneplést mindkét „szegedi” fiú megérdemelte, mi pedig kijelenthetjük: két világklasszis evezősünk van! Daróczy-virtusúszás 2006 Az ötödik alkalommal megrendezett távúszás július 29-én immár nemzet­közi sporteseménnyé nőtte ki magát, mivel külföldi résztvevője is volt a honbélieken (122) kívül: a francia Augusztin de Préville és felesége, Solene Budapestről, Hans Lechner Salzburg mellől és Koller Csaba Nagyváradról­ ígérkezett Stefanko­­vics József Komarnóból, de jegye volt a szinkronúszás döntőjére, és a „100 női lábat nem akarta kihagy­ni”. A Tourinform paksi irodájánál Angliából is érdeklődtek a rendez­vény iránt. Mi sem lehet nagyobb bi­zonyíték az atomerőművünk kör­nyezetbarát üzemére, minthogy a hűtővizében úszni, fürödni lehet. Már messze viszik jó hírünket. A Duna alacsony vízállása, vala­mint az Európa-szerte hosszan tartó kánikula kedvezően befolyásolta a víz hőfokát, mely a 24-25 ° C-t is meghaladta a sekélyebb részeken, így sem zsírzásra, sem neoprén ruhára nem volt szükség az úszáshoz. Nap­tejre annál inkább. A nevezés és a célcsomag leadása után a csónakleeresztőnél egy rövid eligazítást tartott dr. Filvig Géza, aki kalocsai részről kezdetektől fogva szervezője az eseménynek, és most ő is kedvet kapott az úszáshoz, így egy­ben a legidősebb úszó díját is elnyerte. Egy ilyen hosszú táv teljesítéséhez nagyon fontos az erőbeosztás. Sokan hiányolták a résztávok jelzését, amely segítette volna ezt. Noha ki volt plaká­­tolva az útvonal térképe, így a kanya­rokból, a víz menti építményekből kö­vetkeztetni lehetett volna a megtett és hátralévő táv arányaira. A kiírásban szerepeltek a rajt (1530,5 fkm) és a cél (1515,5 fkm) folyamkilométer­­értékei, táv közben pedig a hajóút fe­lőli parton táblák tüntetik fel az érté­keket, amiket­­ természetesen nem miden úszási helyzetben - el tudnak olvasni a Duna közepéről úszószem­üvegben is. A jövőben erre is figye­lemmel leszünk, és a kísérő ladikok­ból kapnak tájékoztatást a megtett/hát­­ralévő távról, pontos időről stb. Körülbelül fél távnál jött egy bolgár üdülőhajó völgymenetben, ez felélén­kítette az egyhangú tempózást, mert útjából ki kellett térnünk. A cél köze­lében hegymenetben haladó üres uszá­ly már nem okozott semmi kompliká­ciót. Érdekes módon kisebb hullámo­kat keltettek, mint a motorcsónakok. A célba mindenki szerencsésen megérkezett, nem volt dolga sem a bú­vároknak, sem az orvosnak, dr. Bősz Ildikónak. Rutinos, de magányos úszóként elsőként, félórányi előnnyel ért a célba Augusztin de Preville, mert nem kérdezte, mi meg valószínűleg nem mondtuk, hogy ez nem verseny, hanem csak egy „úszva kirándulás”. Nagyon jólesett a célban a meleg tea. A megyei katasztrófavédelem és a kalo­csai tűzoltóság jóvoltából langyos víz­zel tusolhattunk, moshattuk le az „út porát”. Gyülekező és gyors „táborbon­tás” után komppal átkeltünk a folyón. Geijenben, a kikötőben vártak ránk az autóbuszok és a pár utcányira lévő isko­lai étteremhez szállították a fáradt úszókat és kísérő­iket. Az idő alkalmas volt arra, hogy a szabadba, fák árnyékába is teríthes­senek, így mindenkinek rögtön jutott hely. Elfo­gyasztottuk a Sportétte­rem ízletes ebédjét (az ATOMIX szponzori hoz­zájárulása), repetázhattak is, akik jobban megéhez­tek. A bőséges ebéd után a „balpartiakat” az egyik busz a komphoz, majd a „jobbpartiakat” mindkét autóbusz a rajthoz szállította vissza. Legfiatalabb résztvevő: Kaszap Ta­más (Szentmihály) és Horányi Benjá­min (Paks), mindketten 1997-ben szü­lettek, és nagyon jól úsznak. Hatan mind­egyik eseményen részt vettek: Balogh László (1943), Decsi Béla (1970), Gyu­lai Ilona (1959), Gyulai János (1945), Papp József (1974) és Szél István (1959). Bán Ágnes (1969), Gyenei Mihály (1956), if. Gyulai János (1987), Hegedűs Zsig­­mond (1954), Kalmár Andor (1974), Spiesz József( 1956) és felesége, Spiesz Józsefné (1961) már négyszer úszták le a távot. Idén rekordrészvételt könyvel­hettünk el, mert 126-an teljesítették, úsztak le Paksról Kalocsára. Mintegy hetvenen először „virtuskodtak”. Hans Lechner Ausztriából 800 ki­lométert autózott, hogy „ezt az extra távot teljesíthesse” - mondta bemu­tatkozáskor még hajnalban a parton. Czinege Mária újságíró, rádióriporter is leúszta a távot. Nagyon jó volt, na­gyon kikapcsolt, még meditáltam is közben - mondta. Az úszók a vízben „áztak”, a kísé­rőhajósok pedig útközben áztak, ha­zafelé az átvonuló zivatarban. Csupa szép élménnyel eltelve, kellemesen elfáradva a résztvevők egyre hangoz­tatták. Jövőre ugyanitt, ugyanígy!” Szponzoraink: a Paksi Atomerőmű Zrt, az ATOMIX Kft., Hajdú János, Paks polgármestere, a PADOSZ, a NEUT­RON Kft., az OPEL-Gemenc, a Beanett Bt., a Bischl-Forst Kft. és a Piakész. Köszönjük a támogatást! -gyulai-

Next