Aurora - Hazai Almanach (1824)

Verseghi: A' Teremtés' képe

A TEREMTÉS’ KÉPE. Csendes, mint a’ s.­r, es setet volt az éjszaka, mikor egy­ álomkép hajnal felé végét szakasztvárt nyugodalmamnak, térgyeimre késztetett nyoszo­lyámbál, hogy az Isteni Felségnek éjjeli oltalmá­ért bálákat adgyak. Felöltvén köntösömet, kiül­tem a’ nyári hüsnek kedvéért Budai házamnak er­­kére, honnan nappal a’ Dunát ’s az egész Pesti térséget látom. Öszvezavarva feküdt a’ föld az egekkel elettem. Sem csillag nem tűnt, sem hold, szemeimbe. Setéttel volt az egész Minden beborítva , ’s kietlen üresség látszott mélyennek tátott fenekébe temetni mindent. Semmi sem élt, nem mozgott semmi; csak ollykor érzettem gyengén mellettem előbbre lebegni , ’e a’ nagy ürességem­ átzúgni az éjjeli szellőt. Illyennek nézték, hihető­ a’ hajdani Látók a’ földnek közepénn a’ tág mélységet, azoknak fénytelen országát, a’ mik , még magban aludván , a

Next