Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
Könyvszemle. Menschheitswerte und Völkerbund. Fünf Preisarbeiten von Reinhold Schmidt, Felix Halle, August iiesser, L. Barthel und Emil Cohn. Verl. Fr. A. Perthes, Gotha. IV + 277 l. 1920. Ára 18 Mka. Míg nálunk az egyoldalúlag militarista irányban orientálódó mentalitás iszonyodik mindentől, ami a nemzetközi szervezkedés céljait szolgálja, sőt azt naiv tudatlanságában defetizmusnak bélyegzi, addig a külföldi irodalom mind intenzívebben foglalkozik a jövő e nagy problémájával. Az e könyvbe foglalt öt értekezés a világorganizáció kérdését főként etnikai szempontból tárgyalja. A legértékesebb s legterjedelmesebb ezek között Felix Halle értekezése : Der Weltstaat als sittliche Notwendigkeit. Már az ókor világbirodalmak alakulásában azt az irányzatot látja képviselve, hogy az emberiség minél nagyobb része egységes szervezet keretébe jöjjön. Valójában ez a rómaiaknak sikerült, akik ezt nemcsak a fegyver erejével cselekedték meg, hanem az ő jogi érzékükkel iparkodtak a pax romana áldásait terjeszteni. Magasabb etnikai szempontok vezérelték a középkori államelmélet theoretikusait, akik előtt az egyetemes állam eszméje lebegett, melynek legkiválóbb szóvivői Dante a De monarchia című iratában és paduai Marsilius. Az újabb korban Kant fejtegette bölcseleti alapon a nemzetek világszövetségének, mint a béke megteremtőjének eszméjét, amely eszme egyszersmind az emberi haladás egyik feladatát képezi. Schäffle ugyanezt az eszmét világgazdasági motívumokkal támogatja. És így Adolf Wagner, mindkettő a világ minden népének gazdasági egymásrautaltságából vezeti le a nemzetek világszervezetének szükségességét. Henry George ezt a világkereskedelem szükségességével is támogatja s ennek nevében tiltakozik a védővámok protekcionizmusa ellen. Ez utóbbi a gazdasági harcból a háborúba vezet, a szabad kereskedelem pedig a testvériség és béke szellemét terjeszti. A XIX. század elején a kapitalisztikus liberalizmus korlátlan szabad versenyének igazságtalanságai reakciójaként született meg a szocializmus, mely a világ gazdasági és politikai értékeit igazságos módon törekszik megosztani. Ez oknál fogva szerző a hitelügy és pénzvaluta nemzetközi szervezését kívánja. A túlhatalmas és felelőtlen fináncautokrácia helyébe a világ legmagasabb gazdasági értékeinek igazgatását felelősségteljes, jellemes, a békés egyetértésben szövetkezett nemzetek érdekeit képviselő férfiakra kell bízni. Valamint az állami életet, úgy a népek szövetségét az ember lelkébe beleoltott igazságosságnak kell vezérelnie. A gazdasági egymásrautaltság azt hozza magával, hogy az egyik állammal szemben elkövetett igazságtalanságot valamennyi érezi. Az államok világszövetségének egyik első feladata lesz egy világjognak megalkotása. Egységes irányba kívánja terelni a nevelésügyet, melynek a feladata a népek szolidaritása érzetének ápolása. E tekintetben szerző felfogása megegyezik Fr. W. Foersterével s úgy mint