Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
fényes reményeket, amelyeket a negyvenes években keltett. Miért ? Honnan ered ez a stagnálás? Mert a magyar kultúra kibírta 1848-at, de nem birta ki 1867-et. Gyulai Pál írja Kemény Zsigond Történelmi és irodalmi tanulmányai előszavában ezeket: «Egy este 1867-ben a Pesti Napló szerkesztőségében többen voltunk együtt. Alkotmányunk visszaállítását és a magyar minisztérium kinevezését ünnepeltük. Sokat beszéltünk politikáról, de szóba jött az irodalom is. Én a többek között megemlítettem, hogy az esemény bizonyos tekintetben legkevésbbé örvendetes irodalmunkra nézve. Míg új erők támadnak, némi szünet fog beállni, mert az írók nagy részét benyelik a miniszteri irodák s a politikai hullámzó élet árjai. Amit az élesszemű Gyulai csupán az irodalomra nézve jósolt, bekövetkezett az egész szellemi, sőt jórészt gazdasági életre nézve is. 1867- ben, Széchenyi hagyományaival ellentétben, bekövetkezett az egész magyar kultúra államosítása. Ami kultúra 1867-ig volt, közszükségleten alapult,, azok pénze és ízlése szerint, akik számára készült. 1867 után minden bürokratizálódott. Gondoljunk az Akadémia, a Nemzeti Színház, vagy a Kisfaludi Társaság szerepére 1867 előtt és után. 67 előtt: az élettel állandó kontaktusban levő, valóságos közszükségletet kielégítő, nemes idealizmustól hevített, igazi nemzeti intézmények voltak. 67 után : a legteljesebb állami bürokrácia. Az egész magyar intelligencia 1867 után besietett a bürokba és onnan kormányozta a kultúrát és a gazdasági életet. Világítsuk meg ezt egy példával. 1865-ben a bécsi Wanderer c. folyóiratban egy cikk jelent meg Magyarországról, amely azt fejtegette, hogy itt mintegy 500 négyzet mértföldnyi művelésre legjobb föld van, amely különösen alkalmas volna német telepesek számára. E cikkre Török János 16 folytatásos cikkben válaszolt a Pesti Naplóban, tárgyilagos érvekkel mutatva ki e terv teljes képtelenségét. Ugyan mit tett volna egy Török Jánoshoz hasonló társadalmi osztályból való magyar 67 után, ha valami ehhez hasonló cikk jelent volna meg valamelyik külföldi lapban ? Bizonyára vállat vont volna, azt mondván, hogy hála Istennek van még csendőrség Magyarországon. A baj persze az, hogy a csendőrség és az erőhatalom nem képesek arra, hogy meglevő társadalmi erőket megszüntessenek. Kérdjük a szerzőtől és elvtársaitól, hogyan gondolják megvalósíthatónak azt, hogy egy társadalmi osztály az államhatalom különleges támogatásában részesüljön, anélkül, hogy ez az osztály" életrevalóságából ne veszítsen és megfordítva, hogyan gondolják megvalósíthatónak azt, hogy egy társadalmi osztály az államhatalom különleges nyomásának legyen kitéve, anélkül, hogy ez az osztály életrevalóságában ne nyerjen? Mert nemcsak egyesekre, de nemzetekre is áll, hogy sub pondere eresett pálma. A múlt elég példával szolgál. A nyolcvanas évektől kezdve a román intelligencia a politikát nem találván alkalmas területnek, közéleti vágyait bankok és egy kultúrliga létesítésében élte ki. Várjon miért többet, néhány mandátum, vagy egy egész bankrendszer és egy jól szervezett népies kultúrliga? A román intelligencia gyönge volt arra, hogy mindkét célt elérje és a viszonyok nyomása folytán a másodikat választotta. .