Autó-Motor, 1955. július-december (8. évfolyam 13-24. szám)
1955-07-15 / 14. szám
Augusztusban útjára indul az 50 darab null-széria ... és szeptemberben megkezdik a U—Csepelek árusítását. Kell-e ennél kellemesebb hír motorosembernek? Mint a fényképek mutatják, a Danuvia finom munkához szokott dolgozói szorgalmasak voltak eddig is. A mennyiség mellett egy pillanatra sem felejtkeztek meg a motor életére oly nagy jelentőségű pontosságról sem. A D—Csepel minőségét a precizitásáról híres Danuvia név garantálja. Félórás hidegjáratás után a motorok ilyen fülkékbe kerülnek át, ahol már „önerőből” futnak egy órát. Itt végzik el az esetleges beállításokat Elektromos kemencékben melegítik a forgattyúsházakat. Ezután vezetett tüskékkel préselik be a csapágyakat a hőtől kitágult fészkekbe Világos csarnokok, ragyogó tisztaság Jellemzői ennek a pompás gyárnak. Ilyen körülmények között természetesen jól és gyorsan halad a szerelés (—ergyé—) Gépkocsik és gépkocsivezetők az aratásnál Az idei felkészülés az autószakma számára talán minden eddiginél nehezebb volt. Mert tavaly az árvíz hősi mentési munkálatai és vele egy időben a sok járművet igénybevett begyűjtés tönkretette a teherautóállomány jelentékeny részét. Mis most kaptuk a jelentést: az Autóközlakadési Vállalatok tahiszautól egytól egyig üzemképesen várják a mezei munkákat. Micsoda erőfeszítés rejlik e jelentés mögött? Éreznünk kell a műszakiak minden nehézséget legyűrő akaratát és a gépkocsivezetők lelkiismeretességét, akik mindmáig „bevetésre kész” állapotban őrizték meg a műhelyekből kikerült kocsikat. A rendszeres havi oktatás alkalmával minden vállalatnál alaposan meghányták-vezették, mire ügyeljen a gépkocsivezető, ha a számára többnyire szokatlan falusi munkára kerül. Olyan emberek közé jut a gépkocsivezető, akiknek jórésze csak a mezőgazdasághoz ért — de a szállításhoz nem. S az elsődleges cél — a behordás, begyűjtés mihamarabbi elvégzése — mellett szeretik elhanyagolni a másik célt, hogy azt minél kevesebb költséggel, a szállítási eszközök minél gazdaságosabb kihasználásával érhessék el. Ám annál jobban ért a szállításhoz a gépkocsivezető. Neki kell tehát figyelmeztetnie, ha a második célt el akarnák hanyagolni. A gépkocsivezetők az idén nagy segítséget kapnak ehhez a sok körültekintést, tapintatot és leleményességet igénylő munkához a menetirányítóktól. Az új országos menetirányító szervezet első nagy erőpróbája lesz az idei nyár. Az újdonsült „diszpécserek"-nek — ha szükséges — személyesen kell intézkedniük a mezőkön. A tanfolyamokon frissen szerzett ismereteik alkalmazásával nekik kell szervezetté tenni az autók tevékenységét a falvak táján és visszfuvarok, pótfuvarok beiktatásával megmozgattatni most olyan árukat, anyagokat is (tégla, cement, sóder, föld stb.), amelyek eddig nem egyszer reménytelenül vártak arra, hogy rendeltetési helyükre kerüljenek. Érdeke ez a gépkocsivezetőnek is, aki a több súly megmozgatásáért — de többnyire magáért a pótfuvarért is — prémiumot kap. Változást jelent az is, hogy ez évben valószínűleg kevesebb Tefu-kocsit vesznek igénybe a begyűjtéshez. A mezőgazdaság fokozatos gépesítésének terve alapján ugyanis sok állami gazdaság és gépállomás kapott gépkocsit — főleg vontatókat — és számtalan, gazdaságilag megerősödött tsz is saját teherautóval rendelkezik már. Ezzel egyrészt igen sok, tavaly ilyenkor a begyűjtésre lekötött kocsi felszabadulhatott más célokra. (Máris megindulhatott például a tűzifa „előszállítása" a kitermelőhelyről a vasútra, telepre, raktárba.) Másrészt a gépkocsivezetőknek mindent el kell követniök, hogy a mezőgazdasági egységek tulajdonába került autókat valóban jól használják ki. S ha a falu új sofőrjeinek nincs ehhez elég gyakorlatuk, beszélgessenek erről a begyűjtésre odahelyezett régi sofőrökkel. Minden évben előreviszi a munkát az előző esztendő tapasztalatainak a figyelembevétele. A tavalyi hibákat jórészt ki is javították mér. De egyes intézkedések még mindig késnek. A malmok például még máig sem kaptak utasítást, hogy az autóknak adjanak elsőbbséget s ne kelljen szekérsorok után várakozniok. Nem tisztázódott a rakodómunkások bérezése. Gyakran hiányzanak az „előértesítések”, vagyis a két szállíttató fél (például egy terményforgalmi vállalat és egy tsz) nem tisztázza előre egymás között, hogy mikor és mire használják az autót. Az Akövök ezen a téren megteszik a magukét: a fuvarozási igényeket gépkocsikra bontották . Így minden gépkocsivezető meghatározott fuvar elvégzésére jelentkezik a fuvaroztatónál. Utoljára — de nem utolsónak — említjük: a gépkocsivezetők szorgalmazzák a rakodás meggyorsítását az adott alkalomhoz és helyzethez idomuló ötletekkel, akár öntevékeny intézkedésekkel. Egyéni érdekük is: több forduló, több kereset. De egyéni érdeke a betakarítás sürgős, jó elvégzése mindenkinek. Egyszerűen azért, mert mindnyájunk kenyeréről van szó. "