Autó-Motor, 1987. július-december (40. évfolyam 13-24. szám)
1987-07-15 / 14. szám
—Például----—a svédek... Néhány nap alatt nem képeztem át magam a svéd közlekedés szakértőjévé, még avatott ismerője sem lettem, így tudományos értekezéssel nem szolgálhatok, csak egy beszélgetés — s persze némi személyes tapasztalat — összegzését vethetem papírra. Lippay Róbert adjunktust, a Lundi Műszaki Főiskola közlekedéstervezéssel foglalkozó (előadó és kutató) munkatársát a svéd közlekedési szokásokról faggattam. Svédországban ezer lakosra jut 350 autó, ami azt jelenti, hogy minden családban (pontosabban háztartásban) van egy. A kocsik évente 15 ezer kilométert futnak átlagban, és meglehetősen (számomra hihetetlenül) hoszszú életűek: átlagkoruk 14 év fölött van. Legtöbb a Volvo és a Saab, de ahogy elnéztem, a kétüteműek kivételével majd’ minden típusból fel-feltűnik több-kevesebb az utakon. A kocsikra vigyáznak, a műszaki előírások, vizsgák igen szigorúak, így a koros autók is megfelelnek a minőségi, biztonsági szempontoknak. Eleinte azt hittem, hogy a szép számban futkosó régi kocsik a „második” szerepét töltik be, vagyis a farmra járnak velük, szállításra használják őket, a feleségek bevásárlógyerekszállító autójaként üzemelnek. Ám második kocsit csak kevesen tartanak, inkább csak azok, akik valami miatt rá vannak kényszerülve. Az új autó drága, s bár a szerviz, az alkatrész sem olcsó (de mindkettőből van elég!), mégis megéri javíttatni, sokáig megtartani a kocsit. —Hét keréken— —egyszerűbb— Autó van bőven, mégis kevesen használják mindennap. Az igazi konkurens azonban nem a tömegközlekedés, hanem a kerékpár. Ezeket a nagy városokban is használják, igazi népszerűségnek a kisebbekben örvendenek. A kerékpáros forgalom a hetvenes évek végén fejlődött rohamos gyorsasággal. Ekkoriban kezdtek jobban odafigyelni az emberek az egészségükre, a rendszeres testmozgásra, s ehhez kiváló eszköznek bizonyult a kerékpár. Mellette szólt, hogy vele mindenhová könnyen el lehet jutni, jobban, mint autóval, vagy bármelyik tömegközlekedési eszközzel. Nem volt mellékes az sem, hogy biciklin járni felettébb olcsó. Ahogy nőtt a kerékpárral közlekedők száma, úgy emelkedett a velük kapcsolatos baleseteké is. Köztük igen sok volt a súlyos sérüléssel járó, nem véletlenül,hisz a kerékpáros védtelen. A közlekedésszervezőknek, -tervezőknek kezdetben igen sok gondot jelentettek a biciklisek. A tapasztalatok, baleseti statisztikák alapján készítettek egy összehasonlítást a közlekedésben azonos ideig 12