Az Est, 1914. július (5. évfolyam, 156-186. szám)
1914-07-01 / 156. szám
2. oldal Szerda, július 1. tssszaiatféi szészítsapok A sok ellenmondó hír és téves jelentés után, mely az egész sajtóban napvilágot látott, Assének a helyszínre érkezett munkatársai hitelesen feltárják a szerajevói eseményeket, a nagy tragédiától kezdve az utolsó percekig. Munkatársaink és tudósítóink mai jelentései így szólnak: Szerajevó felé Szerajevó, június 30. /Az Est kiküldött munkatársától./ Ideges izgatottságban közeledünk Szerajevó felé. Alighogy beigazolódott Budapesten a rettenetes merénylet híte, már vonatra ültünk és Bosznia felé utazva, egyelőre, mi tudtunk a legkevesebbet. Boszna- Bródon átszálltunk a keskeny vágányu sztratégiai vonatra és ennek a konduktorát, Glodeket faggattam, hogy mit tudott, mikor a gyilkosság után az első vonattal kifutott Szerajevóből. — Még a pályaudvaron álltunk, — mesélte , hogy 1 óra 35 perckor elindultunk, mikor egy század katonaság megszállta a pályaudvart és a csendőrség, rendőrség minden utast megvizsgált. Persze mindenki a borzalmas események hatása alatt állott. Egy órai késéssel indultunk el. Szerajevón túl egy állomással négy katonatiszt szállott be, Grác felé utaztak. Érdekes, hogy ők semmit sem tudtak a trónörökös haláláról, csak tőlünk hallották, hogy mi történt . Az állomásokra 1 óra 28 perckor érkezett a rövid távirat a vasút vezetőségétől, hogy tűzzék ki a gyászlobogót, mert a trónörökös és a felesége meghalt. Rettenetes izgalom támadt, a részleteket senki sem tudta, míg végre körülbelül másfél óra múlva a katonai posta útján jelentették a legfontosabb részleteket. — Ahol csak megálltunk, megostromolták a vonatot és a legtévesebb hírek kerültek forgalomba. Mindenki másképpen tudta a dolgokat, ahány szemtanú akadt, annyiféle verzió támadt. A magtáji fogoly Magláj állomáson a csendőrség a második osztályban figyelmes lett egy fiatalemberre. Kérték az igazolványát, mire egy Szerbiában kiállított munkakönyvet vett elő. Persze ez még inkább föltűnt. Kérdezték, hogy mióta van Szerajevóban és a szerb bevallotta, hogy öt nappal ezelőtt jött a feleségét meglátogatni. Rögtön letartóztatták és utána jártak, hogy van-e felesége . Kiderült, h hogy nincs. Dobojba szállították, ahol fogva tartották. Kikutatták a ruháját és egy kis zsákot találtak nála apró párnával. Azzal gyanúsítják, hogy ebben a párnában bombát rejtegetett és hogy szoros nexusban van a cinkosokkal. Reggel beszállítják Szerajevóba. Magláj állomáson a csendőrőrmester megerősítette a kalauz előadását. A bomba a kalapban Alkalmam volt már útközben egy szemtanúval beszélni, aki a merénylő Princip közelébe... állott. — Mikor a trónörökös feleségével az első bombamerénylet hatása alatt kissé sápadtan elhajtatott mellettünk, — mondotta — Princip levette a kalapját, amely alatt a bombát rejtegette. Zsiót kiállott, mintha a trónörökösök felé lengetné kalapját és ebben a pillanatban kirepült a bomba. A trónörökösné nyitott napernyőjére hullott, onnan leesett a földre és azután robbant föl. Irtózatos tumultus támadt, mi menekültünk. — De mégis, hányan haltak meg a bombától ? — kérdeztem. — Csak egy kis gyerek, ez az autentilms. A szárnysegéd-alezredes és az az asszony, akinek halálhírét költötték, még él, de alig éri meg a reggelt. Hírek a szerajevóí romfeolásról Három vagy négy állomással Szerajevó előtt új vasúti altiszt szállott a vonatra, hogy a jegyeket ellenőrizze. Talán egy órával előbb jött Szerajevóből. — Mi történt ? — kérdeztük tőle. — Ma rettenetes nap volt, a felizgatott mohamedán és horvát tömeg megrohanta a szerbek házait és mindent izzó-porrá tört. A szerb Centralbank csupa rom, a Hotel Európa minden ablaka be van törve, egy része le van rombolva, a szerb üzletek bezúzva, nyitva állnak és a Hotel Európa tulajdonosát, Lisa Jestanovicsot, aki a szerb mozgalom egyik vezetője volt, elfogták. Házkutatást tartottak nála és állítólag tíz bombát találtak a lakásában. A csőcselék az utcára kergette lovait, összezúzta az istállóját és darabokra törte drága kocsijait. Rajta kívül még vagy száz embert tartóztattak le. Szterajevóban kihirdették az ostromállapotot és minden horvát-szerb, szláv újság, levél és telefonüzenet csak cenzúrával mehet ki, de a többi európai érintkezés teljesen szabad. Hire jár itt, hogy Moszlár lángokgokban áll, a törökök felgyújtották a szerb városrészt.Ugyanilyen a helyzet Trebinjében is. Hogy mi igaz, mi nem ezekből a hírekből, azt senki sem tudja. Rettenetes napokat élünk. A nyaralókból az összes török bégek és agák, mintegy negyven család, visszatértek a városba, mert félnek a kmetektől, a szerb parasztságtól, amely körülöttük lakik. Rombolástól, gyilkolástól tartanak a törökök is. Szarajevó közelében Vonatunk lassan halad. Bámulatos szép, gazdag vidék. Már látszanak a szerajevói hegyek, már a katonai gyakorlótér közelében vagyunk. A hidakat mindenütt katonák őrzik, amott a mezőn két üteg ágyú táboroz, a vasúti sínek mentén ötven-ötven lépés távolságban egyegy szuronyos katona, inspiriáló tisztek. A katonai falanx egyre sűrűbb lesz, már tíz-tíz lépésre állnak egymástól, a nagy gyakorlóvéren sátrak, lovak, ma rekviráltak nekik szénát, zabot. Háborús táborhoz hasonlít a tér, hátul néhány század szürke oszlopa, a szuronyos őrfal már csak egy lépés távolságra szorul össze. A sín túlsó oldalán Mmnész civilek százai. Egyszerre mindenkinek megdobban a szíve, a pályaudvarra érünk. Az első sínpáron nagy fehér keresztes nyílott fekete vagyon, mögötte a jól ismert zöld-aranyos udvari külön kocsi, amelyben aludni szokott a hadgyakorlatok idején és olyankor, amikor magyar földön érte az éjszaka .. . Várják a halott trónörököst és legendás mártírhalált halt feleségét, aki meghalt valamiért, amit sohasem érhetett el. Szerajevó Megáll a vonatunk, leszállunk, de a kijárót a sínekre derékszögben szuronyos katonasor zárja be. Katonák mindenfelé, amerre nézünk. A kimenetnél megállít egy rendőrtiszt, nevünket, foglalkozásunkat, igazolványunkat kéri. Vagy tizen érkezünk újságírók. Kiengednek. Hamar kocsit, el a portára, hogy lefoglaljam magamnak a telefont. Csak itt Szerajevóban, végighajtva az utcán, érzem azt a rettenetes nyomást, amelyet ilyen tragédia előidéz. Eddig távol állottam tőle. Most egyszerre katonaságtól megszállott gyászházba értem, mert az egész város az. Az utcán néma, szuronyos katonák, halotti csend, mintha csak egy teremben volnánk, ahol valaki ki van terítve. Csupa kaszárnya közt megyünk el. Az emberek félénken, gyanakodóan néznek egymás szemébe, mintha itt senki sem volna biztos a másikról. Az üzleteket délután hat órakor be kellett zárni. A törökök fejüket lehajtva, mint mozdulatlan bábok ülnek üzletük előtt. A hatalmas Marconi-állomás előtt haladunk el, amelyet az utolsó mozgósítás idején szereltek föl; a kaszárnyák során sehol sincs fekete zászló. Egy bezárt bolt előtt széttört vörös asztalok, székek, itt szerb korcsma volt. A rombolás első nyoma. Bent vagyunk az Appelleuain, ahol a bombarobbanás történt. Halálos csend, mindenütt fegyveres katonák, néhány sarkon gépfegyver és mindenfelé a sétálók megrettent, ijedt, gyanakodó nézése, mintha attól tartanának, hogy a következő pillanatban gyilkos bomba robban, vagy fegyvereket sütnek el. Egyre több és több összetört, lerombolt szerb üzlet. Itt egy ház, — szerb lakott benne, — a kerítések kidöntve összetörve. Őrség őrzi. Az ablakok bezúzva és a romhalmaz verandán bujkáló árnyak fenyegetik a kidobott házi holmit. Egy katonatiszt látja, hogy jegyezgetek, hozzám lép — Schreiben Sie bitte — kezdte hogy egyetlen tűt sem vittek el, ez csak a nép haragja volt. A lassú vonat a heti 11-en És a néma város felett, mintha gyászinduló ritmusa volna, minden harmincadik másodpercben ágyudörgés dübörgött fel. A Csorino Kapa várból csapott fel az ágyú lángja, onnan üdvözölték utolsó manővere búcsúztatásául az osztrákmagyar haderő vezérét és hitvesét. Most indult el a vonat, hogy a felsőpályaudvarból az alsóba vigye. Komor és mély hangulatú kép. Az utca* kon szuronyos patrouille-ok, gép* fegyverek, betört üzletek, az alkonyodó estben a hegyről fellobbanó ágyutűz és magasan Szerajevó felett a hármas ága Trebevics hegy, mindegyik csúcsán a zöld fűben fehérlő, messze ellátszó kövekkel, ciril, német és török betűkkel kirakva F. J. I. A magas királyi hegyormok alatt csendes sírköveivel a szefárd zsidó temető, mint egy kővé meredt ezred. Az Appel-Quai-n mindenki megáll, az ujjak a temető irányába mutatnak. Vagy hét-nyolc egymásba kapcsolt fekete kocsi. Soha megdöbbentőbb, soha lassúbb vonatot Abban a keresztes kocsiban áll egymás mellett két koporsó. Az egyikben Hohenberg Zsófia, a grófkisasszonyból lett hercegnő, a másikban Estei Ferenc Ferdinánd, aki még három nappal ezelőtt büszkén mondta hadiparancsában: — Majd jelentést teszek erről a legfőbb hadúrnak. Többé nem tesz már jelentést. A lassú vonat eltűnt a hegyen, — megyünk tovább a városban. A merénylet és a gyilkosság színhelye Az Appel-Quai a Miljacska folyó partján húzódik végig. Egyik oldala aszfaltjárdás, kőkorlátos a folyó felett, a másik oldalon fákkal szegélyezett. Az egyik bombavető az egyik oldalon állott, a másik vele szemben. A királyi vendégek autóinak sora dr. Dimkovicsnak a 24. szám alatt levő házához ért, mikor gyors egymásutánban odavetették a két bombát. Csak az egyik robbant fel. Az erős kövezésű országúton mintegy kilenc centiméter mély és mintegy három férfi tenyér széles lyukat vágott magának és kerekre, élesre, fordított kúp alakúra kiesztergályozta, mintha forgott volna a földben. A 24. számú ház lámpáját összetörte ée a mellette levő deszkakerítésben az odarepült szögek vagy ötven apró lyukat ütöttek.