Az Est, 1915. július (6. évfolyam, 183-213. szám)

1915-07-04 / 186. szám

lé. oldal. Vasárnap, július .. ........................... ■■Hill I III ■MIBII III IBMIITffWIMIIWWMrrWTffg . A cukor, a rizs és a tej drágaságának okai — Az Est tudósítójától — . A cukor, a tojás, a rizs és a tej azok az élelmiszerek, a­melyek drága­sága ma leginkább érezhető. A húst és a fehér kenyeret csak elnélkülöz­zük, de a tejre, tojásra, rizsre és cu­korra a legszerényebb háztartásnak is szüksége van. E fontos, élelmiszerek árának mérséklése és a szükségletek kellő kielégítése: a közélelmezés ügyeit intézőknek nincs ennél ma nagyobb és szebb feladatuk. Sok cukor fogy mostanában, sokkal több, mint az előző években. A cukorfinomítók, a cukorgyárosok és a cukor­raktárak tulajdonosai legfőképpen ezzel okolják meg a cukor árának emelkedését és az üzletek cukorkészleteinek nagy csök­kenését. Kereskedői szakkörökben szerzett értesüléseink szerint a monarchia cukorgyárai évről-évre nagyobb meny­­nyiségű cukrot termelnek. Állandóan emelkedik cukorki­vitelünk, de ugyan­olyan arái­... Ir.n növekedik a belföldi fogyasztás , k­­ülönösen 2005 óta ve­hető észre, a cukorfogyasztás nagy­arányú emelkedése. , 1912-ben cukorgyáraink 3,516,436 métermázsa cukrot termeltek, a ki­vitel 2,535,997 'métermázsát tett ki. Belfogyasztátt. .­.lett 1,514.682 mé­termázsa.­­ Egy év­ múlva már 5,320.039 mé­termázsa cukrot produkáltak gyá­raink. Cukorkivitelünk 1913-ban 8,694.692 métermázsát tett ki. A bel­­fogyasztásra pedig 1,901.500 méter­­mázsa cukor jutott. " Ez az örvendetes arányokban tör­ténő emelkedés a múlt év szeptember havában kezdődő termelési évvel érte el legnagyobb fokát. 1914-ben körül­belül 2.300.000 métermázsa cukor fo­gyott el­ a belföldi piacon. Minthogy csupán a folyó év első négy hónapjá­ban négyszázezer métermázsával töb­bet tett ki a belfogyasztásra került cu­kor mennyisége, mint az előző év ja­nuár—április hónapjaiban , nagyon valószínű, hogy az idei termelési év belföldi fogyasztása eléri a három és fél millió métermázsát. A cukorfogyasztás ilyen arányú emelkedésére senki sem számított. A­mint legutóbb báró Liebig János, a cukorkartel egyik vezetője kijelen­tette, a belső fogyasztásnak ez a várakozáson felüli emelkedése tel­jesen készületlenül találta a cukorkar­tel érdekeltjeit és persze kénytelenek voltak az árak emelkedése mellett a forgalmat megszorítani. . Ez a cukorgyárosok érve. A bel­­fogyasztás megnövekedésével szem­ben a kereskedői körök utalnak a kivi­tel szünetelésére. 1912-ben a 8,101.358 métermázsa összforgalomnak egyhar­­madát tette ki cukorkivitelünk. 1913- ban 11,192.684 métermázsát tett ki az összforgalom s ebben az évben a kivitel az összforgalom egyharmadát is felülmúlta. Az idén ez a nagymeny­­nyiségű cukor rendelkezésünkre áll. Ezenkívül a cukorkartel vezetői maguk is azt mondják, hogy az idén ötszázezer méter mázsával több cukrot bocsátottak a belföldi piac rendelkezé­sére, mint­ az előző évben és még háromszázötvenezer méter mázsa vár a gyárakban elszállításra. Az elszállí­tás a közlekedési viszonyok javulása után nyomban megtörténik. [1. — Hgen­ körülmények között — «leadják kereskedői körökben — a cukorárak emelkedése és a készletek csökkenése nem okolható meg a fo­gyasztás megnövekedésével. — Mivel indokolható tehát ? — kérdeztük. — Semmivel sem. A hatóságoknak gondoskodnak kell, hogy a cukor­­készletek ne húzódjanak meg szeré­nyen egy-egy féltve őrzött helyen. Jó készleteket elő kell hozni a napvilágra ! Most nyilván azért nem látjuk őket, mert tulajdonosaik arra várnak, hogy a cukorárak újból emel­kedjenek. A cukorárak emelkedésére és a meg­lévő készletekre vonatkozólag a Mun­kások Fogyasztási Szövetkezetének igaz­gatója, Erdélyi Mór a következő ki­jelentésekkel szolgált tudósítónknak : — A­mint önök is megírták, szö­vetkezetünk képviselője a napokban megjelent a főváros polgármesterénél s közölte vele értesülésünket, hogy hol találhatók fel a szükséges cukor­­készletek. Nagyon érdekes dolog, hogy a gyárosok a cukor árát a háború ideje óta csak egyszer emelték. Ennek az a magyarázata, hogy az osztrák kormány tiltakozását jelentette be a to­vábbi drágítás ellen. Most azután a gyárosok várják, a­míg több engedé­kenységre számíthatnak. A fővárosba négy hónap óta alig érkezik cukor­­szállítmány, némelyik gyár még a február hónapra esedékes szállít­­mánynyal is adósa a megrendelőnek. És nincs vagyonhiány, a­mire a kartól hivatkozik, az ország cukorkészlete pedig három millió métermázsával több, mint tavaly volt. A Magyar F­űszerkereskedők Or­szágos Egyesületének vezetősége ré­széről közölték velünk, hogy a javas­lat, a­melyet az egyesület vezetősége a főváros tanácsához juttatott, ed­dig nem járt eredménynyel. A főváros tanácsa tudvalevőleg nagymennyi­ségű cukrot vásárolt a cukorkarteltől még a háború előtti árakon. A fűszer­­kereskedők azt kérték, hogy a tanács bocsássa az ötven vagyon cukrot a fűszerkereskedők bevásárlási szövet­kezete rendelkezésére és pedig akként, hogy a szükséges ár összeget szerezze meg részükre az Általános Hitelbank­tól. A polgármester megígérte a kérés teljesítését, de úgy látszik, a Hitel­bank nem hajlandó ilyen nagy össze­geket hitelezni a fűszeresek konzor­ciumának. A dologban természetesen nem is az a fontos, hogy a kereskedők kap­ják-e meg a fővárostól a cukrot ? A fontos csak az, hogy az ötven vagyon cukor minél előbb a piacra jusson, még pedig normális árakon ! Bécs polgár­­mestere már megtette a lépéseket abban az irányban, hogy az osztrák főváros ezer vagyon cukorhoz jusson, sőt kérésére a bécsi készleteket az oszt­rák kormány rekviráltatta is. A mi fő­városunk tanácsa itt is követhetné a bécsi példát. Fűszerkereskedők köréből nyert értesülésünk szerint nemsokára újabb áremelés következik be a cukornál, a cukorfinomítók már be is jelentet­ték e szándékukat az osztrák minisz­terelnöknél. A finomítók arra hivat­koznak, hogy drágább az anyag és a munkabér. A beavatottak szerint az újabb drágítás igen jelentékeny lesz s ezért nagyon időszerű volna, ha a cu­kor nagybani árát mindkét kormány közösen szabályosná -Jé rizskása ára a háború alatt kicsinyben! eladásnál kilónként 1 korona 50, 1 korona 60 fillérrel drágult, a legolcsóbb minőségű rizs 30—34 fillérről egy korona nyolc­van — egy korona kilencven fillérre emelkedett. Az áremelkedés azért meg­­okolatlan, mert a behozott hántolat­­lan rizst rizshántoló gyáraink még a háború előtt szerezték be, a rendes áron, s a­mióta a háború kitört, nincs rizsbehozatal. S a gyarmatáru nagy­kereskedések is még a múlt évi július havi készletüket bocsátják áruba. De különösen hamis az olaszországi behozatal elmaradására való hivatkozás most, az olasz háború megindulása­kor. A rizs nagybani ára egy hónap előtt még csak 130—140 korona volt métermázsánként s mihelyt az olasz hadüzenet bizonyossá vált, egyszerre felszökött 190—200 koronára. Pedig Olaszországból már hónapok óta nem érkezik rizs sem hajón, sem vonaton. És egyébként is az olasz rizsbehozatal sohasem öltött nagy arányokat. Hántolatlan rizst Olaszország nem importál hozzánk, csak hántolt rizst és pedig mindössze egy millió korona értékben. A magyar birodalomba 1913-ban 26,161.000 korona értékű hántolatlan rizst importált a külföld s ennek a mennyiségnek nagyrészét: 23,165.000 korona értékű rizst Brit- India szállította hozzánk. Minden­képpen indokolatlan tehát az olasz háború megindulása után történt újabb áremelés. A rizsbehozatal elmaradásán csak úgy lehetne segíteni, ha Svájcból tud­nánk rizst szállítani. Hollandiából nem lehet azért, mert ott a háború kitörése óta kiviteli tilalom van. Gyarmatáru-nagykereskedőktől nyert információnk szerint svájci exportjégek ajánlatot tettek háromszáz vagyon rizs szállítására a monarchia külkereskedelmét inté­zőknek. A rizs ára Svájcban nagyon olcsó, de csak Spanyolországon ke­resztül volna szállítható s igy mire megérkeznék, rendkívül megdrá­gulna. Értesülésünk szerint Ausztria már egy ízben importált Svájcból né­hány vagyon rizst a háború ideje alatt. A gyarmatáru-kereskedők kijelen­tése szerint a mi fővárosunknak mint­egy százötven vagyon rizs­­áll a köz­raktárakban rendelkezésére. A keres­kedők kérték a tanácsot, hogy méter­mázsánként 120 koronájával bocsás­sák a 150 vagyon rizst a kereskedők rendelkezésére, a tanácsnak azonban más céljai vannak a riz­zsel. Érdekes, hogy Bécsben a városi hatóság rizs­készletének egy részét az innen el­utazott tarnopoli és brody-i kereske­dőktől szerezte be. Ezek a kereskedők nálunk zugtőzsdéket létesítettek és fel­hajtották a rizsárakat. Bécsben egé­szen másként viselkedtek. A rizskérdés egyetlen helyes meg­oldása az volna, ha a főváros vagy az állam az összes rizskészleteket át­venné és a mainál jóval mérsékeltebb árért közvetlenül kiárusíttatná. A rizs ma nélkülözhetetlen minden ház­tartásban. Jó tejkérdés megoldásár­a többféle kezdeménye­zés történt az utóbbi hónapban. Nagyon őszintén tükrözi vissza a tejkereskedők felfogását az a nyilat­kozat, a­melyet egyik nagy tejcsarnok­­szövetkezet igazgatója tett lapunk tu­dósítója előtt. — A tejkérdéssel — mondotta — a lapoknak minél kevesebbet kellene foglalkozniok s nem szabad olyan so­kat emlegetni a­­magas­ árakat. Ezek az á­rak nem is olyan nagyok, maint mindössze 12—16 fillér az emelkedés literenként. Ez nem is olyan sok, a­mikor az élőállat és a takarmány ára úgy megdrágult. Attól félünk, hogy a sok lármával majd elriasztjuk a tej­­szállítókat. Az Általános Fogyasztási Szövet­kezet a fővárosban és a vidéken har­minc tej­árusít­ással is foglalkozó üze­­lettel rendelkezik s igen nagy meny­­nyiségű tejfogyasztást produkál. A szövetkezet igazgatója a tejkérdés­ben a következőket mondotta ne­künk : — A tej­szállítási viszonyok a na­pokban kissé javultak, de a folyton növekedő hőség és a vidéken fennálló nagy jéghiány mégis bajokat okoz, mert sok tej útközben megsavanyodik. Ha tehát nagyobb is a tejszállítás, nincs sok javulás, mert sok tej hasz­nálhatatlanná válik. A tejhiányon sokat segíthetne a kondenzált (sűrí­tett) tej­ek általános bevezetése. Ez a tej teljesen élvezhető, kifogástalan, jó tej.­­ A tehénállomány a magas hús­árak folytán egyre kisebb lesz. Ezen­kívül a nagy takarmányárak sem vál­nak a tejtermelés javára. Tudtommal a kormány adott ugyan a gazdáknak 14—17 koronás árpát, de csak utal­ványban. A kereskedésekben a korpa ára ma 11—16 korona métermázsán­ként , egy éve 10­—11 korona volt. — A mi szövetkezetünk rendsze­rint h­at-hétezer liter tejet szokott eladni naponta, de most nem tudunk elég tejet kapni. A mi vásárlóink nagy része szegény munkásasszony, vagy kispolgári család, képzelhető, hogy mennyire hiányzik nekik a tej. Mik a teendők ? «— Az árak maximális megállapítása helyes, — mondotta a szövetkezet igazgatója — de e mellett szükség van arra is, hogy a gazdák olcsó takar­­mányh­oz jussanak s ugyanakkor ter­mészetesen el kell tiltani a tejelő marha levágását. Gondoskodni kell továbbá hütőko­­csíkról minden vonalon s az Ausztriá­ba való kivitelt is korlátozni kell. A vasúti forgalmat a tejszállításnál na­gyon meg kell könnyíteni, hiszen a forró, meleg napok mindig bajokat okoztak a tejszállításnál. Végül szük­ség van arra, hogy a tejszövetkezete­­ket organizálják, mert ma a kisebb tejtermelőknek, a­kiknek csak egy-két tehenük van, nem áll módjukban a tejszállításban résztvenni.­­ Nem elég, ha a hatóságok ad hoc intézkedéseket létesítenek, rend­szeres intézményekre van szükség. A tej utalványozása egymagában nem felelne meg a kívánt célnak, e mellett szükséges, hogy a főváros gondoskod­jék róla, hogy a termelőtől a fogyasztó­hoz közvetlenül jusson annyi tej, a­mennyire szükség van. 0S522S2a?3SE31!ai5SaS3aSESaaeKi3. s a? I mtmm i El TARTÓZKODÁSA IDEJÉN RENDELJE MEG H­E LAPUNKAT. - ESTE HÉT ÓRÁRA KÉZ- ® BELITI ÖNNEK OTTANI FIÓKKIADÓHIVA­£1 H TÁLUNK (I. 81 W1PPLINGERSTRASSE 29.) fí, iiiiiuiiiiiaiiii Jlz Est előfizetési ára negyedévre­­ Magyarország területén 4’SO kor, J Ausztria területén .... s*so kor. Németország területén . 9* — kor. Almerskdban ••••#••• 3* *— doll. Egyéb külföldön................./2 - kor. wwwwwwwwwwwww. Kiadótulajdonos: Az Est lapkiadó r.-t. Sebest?» Áruld.

Next