Az Est, 1915. augusztus (6. évfolyam, 214-244. szám)

1915-08-01 / 214. szám

4. oldal. koronát vett fel a VIII. kerületi elöljáróságon. Kubitsch Erzsébet közös háztar­tásban élt egy hadbavonult katoná­val. Feleségének adta ki magát s 253 koronát szerzett ilyen módon. Kubitsch Erzsébetet maga a hadba­vonult katona jelentette fel. Újházi Etel 328 koronát vett fel jogtalanul. Schack Anna ellopta egy asszony hadisegély-könyvecskéjét, s azután annak nevén jelentve be magát, 70 koronát vett fel. Szentkirályi Béla rendőrkapitány az itt felsorolt tíz asszonyt kihallga­tás után letartóztatta. A rokkantak és vadházasok ese­teiben velünk együtt bizonyára min­denki szánalmat érez a letartózta­tott iránt. A rendőrségnek azon­ban, a­mely a törvény rideg paragra­fusait tartja szem előtt, természete­sen le kellett tartóztatni a vétkese­ket. Pedig sajnálni kell azokat a sze­rencsétleneket, a­kiket voltaképpen megilletne az a hadisegély és csak formális okok gátolják meg a hadi­segély zavartalan élvezetében. Ilyen esetek főleg az úgynevezett hadhá­zasságok és a rokkantak esetei. Ki meri mondani, hogy az a szeren­csétlen nő, a­ki talán három, talán tíz esztendő óta becsületesen asszonya annak a hadbavonult katonának, nem érdemli meg a segélyt ? Vagy a rok­kant, a­kiről a sok rokkant-alap és egyesület nem gondoskodik. Azonban vannak egészen felhábo­rító visszaélések is, a­melyeket még tömegesebben követnek el. A hiba az, hogy a kerületi elöljáróságoknál nincs m­eg a szükséges ellenőrzés. A szegény, szerencsétlen asszonyokat bűnre és fogházba kergeti az a­ pár­­száz korona, a­mit az ellenőrzés hiánya következtében könnyű szer­rel megkaphatnak. A kerületi elölj­áróságoknál jól tud­ják, hogy milyen tömeges visszaélések vannak, sőt ismerik a speciális esete­ket is.­­ Gellért Ignác, a VI. kerületi elöl­járóság tisztviselője, a Hadsegélyző Hivatalhoz benyújtott emlékiratában részletesen felsorolja pontozatokban a visszaéléseket. A leggyakoribb for­mák közül a következőket említi fel: A segélyezett hozzátartozója had­­bavonulásakor legénységi állomány­beli volt s ez alapon családja joggal tartott igényt a segélyre. A hadba­vonult közben tisztté lépett elő, ezt a körülményt azonban elmulasztják bejelenteni s a segélyt jogtalanul tovább élvezik. Van olyan segélyezett, a ki a há­ború időtartama alatt törvényesen elvált férjétől, a segélyt azonban ma is hozza. A segélyezett feleség vidékre köl­tözött, szüleihez, a­hol ellátják, de azért a segélyt Budapesten megbí­zottja által tovább felveszi, ak igen nagy azoknak a száma, a­kik, mint 19—20 éves fiuk, keresetkép­telenek voltak a háború elején be­jelentve, noha ma már bevonultak, továbbra is megmaradtak a segélye­zettek névsorán. Akad olyan is, a­kinek segélyezési kérelmét rendezett anyagi viszonyai miatt valamelyik kerületben meg­tagadják. Nem egyszer megtörtént, hogy ilyen esetben az illető más ke­­rületbe költözött át, a­hol, miután anyagi helyzetét nem ismerték, fel­vettek a segélyezettek közé. Van olyan feleség, a­ki Buda­pesten lakik és azt jelenti be, hogy a férje és saját szüleit ő tartja el. Nem­izsgálják meg az ügyet, mire a Éfileség Budapesten, a vidéken lakó szülők pedig vidéken veszik fel a segélyt. A segélyezettnek nyílt üzlete van, de nem abban a házban, a­hol lakik. Ez a körülmény elkerüli az elöljáró­ság figyelmét, s kiutalja az illetőnek a segélyt.­­ Vannak esetek, hogy a bevonult már évek óta nem él együtt törvé­nyes nejével, s úgy ez, valamint a vele vadházasságban lévő asszony két különböző kerületben, ugyan­azon kenyérkereső után kap segélyt. A hadisegélyezés kalózai közé kell sorozni még azokat az uzsorásokat is, a­kik egy összegben magukhoz váltják a hadisegélyeket és a segé­lyezett helyett ők veszik fel azokat. Elöljárósági tisztviselők véleménye szerint körülbelül 60.000 ember élvez Budapesten hadisegélyt. Ezek között ezrével vannak olyanok, a­kiknek nem­ jár segély, de mégis megkapják. Hogy ennyi visszaélés történhetik, annak elsősorban az az oka, hogy az elöljáróságok kiutalják a segélyeket olyanoknak is, a­kik nem mutatják fel a behívási parancsot és a házasság­­levelet. A kerületi elöljáróságok tisztviselői kara, miután a háború folyamán az adminisztrációs teendők amúgy is rendkívül megszaporodtak, nem ren­delkezik annyi munkaidővel, hogy a hadisegélyezés ellenőrzését elvégez­hesse. Vagy a rendőrséget, vagy a pénzügyőrséget kellene megbízni azzal, hogy minden egyes esetet megvizsgál­jon, vagy pedig külön tisztviselői kart kellene szervezni arrja, hogy házról­­házra járva, minden egyes esetben alapos vizsgálat alá vegyék, hogy az illető jogosult-e a hadisegélyezésre vagy sem. . . A visszaélésekkel több milliós kárt okoznak a kincstárnak, a­mely tudva azt, hogy a visszaélések ilyen özöné­vel áll szemben, bizonyára reorgani­zálni fogja a hadisegélyezés intéz­ményét. T. V. taaamsm­­­fmmmmmmmm­mmm Mi intézik a­ l­üzet jj5vőb@n fiaifsik­reggel ? ■A közönség köréből állandó ostrom­nak vannak kitéve a szakértők. Min­denki a dúló csaták kimenetelét, a várak ostromának eredményét, sőt a háború biztos végét szeretné m­eg­­jósoltatni. Ilyen kérdezősködéseknek volt az eredménye múltkori »Győz­hetnek-e az olaszok ?« című cikkem. Most az orosz-lengyelországi ese­mények állnak a kíváncsiság elő­terében. A legtöbb érdeklődőnek az oroszok feje fáj. A legtöbben azt kérdik, hogy • s.i.i.•• •!■ TiCi- •' • - si S.L . vágjon: wtiS fteSseönek a leg­­közelebibí gövőben az oro­szok. Hogy meddig állhatnak ellen jelen­legi helyzetükben, s hogy hová men­nek majd, s hol fordulnak újból szembe csapatainkkal ? Foglalkoz­zunk tehát ezekkel a kérdésekkel. Mikor dél felől előnyomuló had­seregeink egészen a Krasznik—Gru­­bieszov közti vonalig visszanyomták az oroszokat, Hindenburg csapatai pedig északon nagyhirtelen meg­indultak és a Narev folyón túlra verték vissza az ellenséget, az orosz közvéleményt érthető nyugtalanság szállta meg. Ellenfelünk hadvezető­sége, hogy ezt a megrökönyödést ellensúlyozza, részint hivatalos kom­münikékben, részint az orosz hiva­talos katonai szaklapban, a Russkij Invalid-ban fordult a közönséghez és azzal igyekezett azt megnyugtatni, hogy: a) az oroszok visszavonulása terv­szerű volt s hogy b) az orosz hadsereg arra a terü­letre vonult vissza, a­melyiket évtize­dek hosszú során át előkészített ma­gának, a­hol tehát a döntő összecsa­pást a sikerre való kilátással veheti fel. Azt h­iszem, hogy az orosz had­vezetőség első állításával nem szük­séges vitatkozni. Azok után az el­keseredett és veszteségteljes harcok után, a­melyeket az orosz főerő a Dunajectől egészen jelenlegi állásáig való két és fél hónapos visszavonu­lása alatt Galícián keresztül húsz kilométerről húsz kilométerre küz­dött végig , nem lehet azt mondani, hogy az orosz hadvezetőség nem ka­paszkodott volna görcsösen a galíciai területek birtokához. Igenis, az orosz hadvezetőség szilár­dul el volt tökélye arra, hogy a gorlicei kudarc után a San-vonalat tartani fogja, szilárdul el volt tökélve arra, hogy midőn ez nem sikerül, a grodeki és a Dnyeszter-menti hadállásban fogja végleg megállítani az ellenség további előnyomulását. Igenis,az orosz hadvezetőség reménységeket fűzött ezekhez a harcokhoz. Azt hitte, hogy valahol csak sikerül majd megállítani diadalról-diadalra siető hadainkat. Visszavonulása minden volt, csak nem tervszerű. Sokkal inkább lehet beszélni az orosz hadsereg második kijelentésé­ről. Most, mikor ez a kijelentés kell, csakugyan joggal mondhatja az cross had­vezetőség, hogy had­serege arra a régen előké­­szítet­t területre vonul vissz 5­2, a­hol méltán remélhet hosszabb nyugodalmat, a­hol rendbe szedheti megtépázott sorait, kipótolhatja a hézagokat és ta­lán a­ csapatok elcsüggedt szellemét is felfrissítheti. Joggal mondhatta az orosz hadvezetőség azt is, hogy azon a területen a viszonyok határo­zottan az orosz hadsereg mellé sze­gődnek, hogy a várak mindennél erősebb, megingathatatlan támasz­pontjai lesznek­ az orosz hadállásnak, és hogy a terület sűrű vasúthálózata a legnagyobb mértékben biztosítja az orosz hadsereg mozgékonyságát. Abban az időben csakugyan úgy állt a dolog, hogy a szóbanforgó területei az ellenség felé néző három oldala közül két oldalon erős várak, — egyfelől a Narev—Bobr várvonala, másfelől Varsó, Novogeorgievszk és Ivangorod védte. Csak az egyetlen dél felé néző oldal —­ az Ivangorod és Luck várak közti 250 kilométer széles terület — volt nyitott. Az orosz haderő ilyen körülmények kö­zött egészen elhanyagolhatta csata­­arcvonalának vára l­ védte tetemes nagy részét és következésképpen nagy túlerővel léphetett fel a nyitott déli oldalon. A helyzet csakugyan ilyen­­volt és az orosz hadvezetőség meg is pró­bálta annak előnyeit kihasználni. A védett területre érve, a sűrü vasút­hálózat kihasználásával nagy csapat­tömegeket gyűjtött össze a déli nyitott kapu előtt és nagy túlerővel rontott az azt döngető József Ferdi­nand fehérség és Marwitz féle Hadseregekre. Az oroszokra nézve legkedvezőbb pillanatban történt ez az ellenoffen­­zíva. A szövetséges hadseregeknél a két és fél hónapos szakadatlan elő­nyomulás fáradtsága ebben az idő-* pontban érvényesülhetett legjobban Lihegve száguldtak előre az üldöző hadak s rohanásuk közben messze maguk mögött hagyták a gazdag élelmezési raktárakat, a melyekből testi erejüket teljességében lehetett volna megtartani, messze maguk mögött hagyták a vasutakat is. Az orosz hadsereg ezzel szemben vasutjaira, élelmezési raktáraira és pótlásra rendelt csapatjaira vonult vissza. Minél tovább futott, annál több volt az eleség, annál tömöttebbek voltak százszor megtizedelt sorai és annál könnyebben lehetett azokat a vasutak kihasználásával meglepően ide-oda do­bálni. Mi sem lehetett természetesebb, mint az a gondolat, hogy e mindenek­­felett kedvező pillanatban szembe forduljanak az ellenséggel. Kritikus időpont volt ez vitéz csapatainkra nézve és hogy mégis szerencsésen túl­élték, mindennél jobban tanúságot tettek kiválóságukról. Az oroszok nagyszabású ellentáma­dása mint ércfalon omlott össze a német, magyar és osztrák katonák vitéz ellenállásán. Ezzel egyúttal röpke pillanat gyanánt szállt tova a legkedvezőbb alkalom az oroszok ellentámadására nézve és a milliár­­dok feláldozásával berendezett orosz hadműveleti alapterület is kezdte jelentőségét veszíteni. Mert nyil. Vasárnap, augusztus 1.

Next