Az Est, 1915. november (6. évfolyam, 306-335. szám)
1915-11-01 / 306. szám
Hétfő, november 2. a jana denütt kudarccal végződnek, a határterületek polgári lakosságán töltik ki, akik a »megváltókat« sehol sem fogadják a remélt lelkesedéssel. Az olaszok így például október 9-én felszólították Rochi lakosságát arra, hogy a várost azonnal hagyják el, és elrendelték, hogy valamennyiüket toloncolják el Torcegno és Borgo irányában. A menekülők beszélik, hogy a Sanct Anna mellett megjelent 150 emberből álló külön osztag teljesítette ezt a parancsot. A visszavonulás alatt azonban már nem tudták végrehajtani a rendeletet és így Ronchi lakosai sebtiben összeszedett podgyászukkal nem Borgóba, hanem a magyar és osztrák állások felé menekültek. A menekülő lakosság ellen az olasz tüzérség heves tüzelést indított, az utat gránátokkal borította el. A lakosság az olaszok kíméletlen eljárása fölött fel van háborodva és kivétel nélkül hozzánk menekül. Egy tiszt, aki a császárvadászok arabai ütközeténél jelen volt, beszéli, hogy a császárvadászok valóságos csodálatra méltó lelkesedéssel indulnak az ellenség ellen és amikor az olaszok már hatízben támadtak ellenük, dalolva vetették ki az utolsó ihászokat állásaikból. G. S. wwwwwwwwwww Az angoi király agyrázkódást szenvedett Állapota folyton javul Berlin, október 31 . (Az Est tudósítójától) A Lokalanzeiger-nek jelentik Rotterdamból . Az angol király egy ideig kénytelen lesz ágyban maradni. Az éjszakát jól töltötte, keveset aludt is. Hőmérséklete 99 fok Fahrenheit (37 fok Celsius). Francia forrásból jelentik, hogy a király lova egy közelben felrobbanó gránáttól vadult meg. Az eseményt 24 óráig titkolták. Genfen át az a hír érkezik, hogy az orvosok konziliumot tartottak az angol király felett annak megállapítása végett, hogy a király agyrázkódása komolyabb természetű-e. A királynét férje betegágyához várják. A király azt a lovat, amelyről leesett, csak néhány nap óta használta lovaglásra. Stockholm, október 30. (Az Est rendes tudósítójának táviratai Londonból jelentik, hogy ott tegnap este tették közzé a György király balesetéről szóló jelentést. A londoni lapok szerint a király állapota nem aggasztó. A walesi herceget azonban a frontról hazahívták Londonba; a herceg tegnap este érkezett haza. Bryk, Rotterdam, október 31. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Londonból tegnap este azt jelentette a Reuter-ügynökség, hogy a király állapota tovább javul. A király az éjszakát jól töltötte, hőmérséklete és érvelése normális. Van Dyl, London, október 30. (Reuter) Joffre főparancsnok ma délelőtt a Buckingham-palotában látogatást tett és Mary királynénak részvétét fejezte ki a király balesete alkalmából. Joffre ezután Alexandra özvegy királynénál tett látogatást. A főparancsnok később Kitchener hadügyminiszterrel tanácskozott. A tegnapra kitűzött minisztertanácsot a Joffre-ral való tanácskozás miatt elhalasztották. Az első magyar hajó megérkezett Bulgáriába Szófia, október 31.Az Est kiküldött munkatársának távirat A Berettyó nevű magyar gőzhajó tegnap délelőtt tizenegy órakor Orsovából Viddinbe érkezett. A hajóval megérkezett a mecklenburgi herceg is. Az elsőmagyar gőzhajót, amely a szabaddá lett Dunán bolgár kikötőbe érkezett, a lakosság és a helyi hatóságok képviselői nagy ovációkban részesítették. A szegedi honvédek Brza Palánka mellett néhány nappal ezelőtt a szárazföldön teremették meg az összeköttetést Bulgáriával, most pedig egy magyar gőzhajó a vizen teremtette meg elsőnek ért összeköttetést egy magyar és egy bolgár város között, bebizonyítván ezzel, hogy a Duna szabad, szerb partjairól elvonult az ellenség és Bulgária és Magyarország természetes összekötő útjukon immár szabadon és akadálytalanul érintkezhetnek egymással. Adorján Andor, Szófiában lévő munkatársunk távlata valóban nagy eseményt jelent. Balkáni szövetségeseinkkel ezentúl a legalkalmasabb vizi után közvetlenül érintkezhetünk és nem vagyunk többé ráutalva közvetítőkre, semlegesekre, ha török vagy bolgár barátainkkal érintkezni akarunk. Hajóink szabadon mehetnek immár Bulgáriába és a nagy Dunán szállíthatunk mindent Bulgáriának és Törökországnak és viszont elhozhatunk Kis-Ázsiából, Törökországból és Bulgáriából mindent, amit fölöslegeikből szövetségeseink rendelkezésünkre bocsájthatnak. Élő állatok és gabonaneműek, élelmiszerek, réz, gyapjú és gyapot, bőr és sok nyersáru, amire a hadiiparnak nagy szüksége van, jelentékeny mennyiségben jöhet most el hozzánk és a magyar dunai hajózásra vár a feladat, hogy ezt a fontos missziót teljesítse. Látogatás dr. Bárány Róbertnénál is Nobeldij nyertese magyar ember. Most orosz hadifogoly Kijev városában Bécs, október 31. (Az Est bécsi munkatársától) Meglepetésszerűen érte a kulturvilágot az a hír, hogy a svéd akadémia már ebben az évben, a háború közepén kiadta az orvosi Nobeldijat, mégpedig egy fiatal bécsi magántanárnak, akinek nevét az orvosok nagy tisztelettel emlegetik. Itt Bécsben, ahol egy évtizede működik, híres ember. A nevét azonban rosszul, háromszótagosan ejtik ki és rosszul is írják, így : Barani. Mégis, amikor ezt az ékezet nélkül oly furcsán és idegenszerűen hangzó nevet az esti lapokban olvastam, első gondolatom ez volt: Istenem, hátha ... Elmentem a IX., Wasagasse 13. számú házba, ahol a Nobel-díjnyertes lakása és rendelője van. Az első meglepetéssel a kaputól balra kifüggesztett címtábla szolgált, amelyen ez a felirat áll: Dr. Robert Bárány, Privatdocent für Ohren-, Nasen- und Radienkrankheiten. Ordiniert 2—3. Bárány két ékezettel. A Nobel-díj nyertese magyar ember. A kapu nappal is zárva. Csengetésemre kijött a kapus és az ódon előkelőséggel berendezett lépcsőházból felkalauzolt a második emeletre. Néhány perc múlva előkelő hallban álltam és a szobalány, aki bejelentett, értesített, hogy ő nagysága szívesen fogad. Fiatal, karcsú hölgy jön elém, dr. Bárányáé, a Nobel-díj nyertesének felesége. Mosolylyal fogadja bemutatkozásomat és rögtön be is mutat férje szüleinek, egy fehérhaju, pirosarcú fiatalos aggastyánnak, Bárány Ignác úrnak, majd a szintén őszhaju Bárány Ignácnénak, Bárány édesanyjának. Megismerkedem azután dr. Bárány öcscsével és ötéves kisfiával is. A könyvtárszobában kis asztalka köré gyűl azegész család. — Hol is kezdjem — mondja dr. Bárányné. — Hát a férjem külföldi tudományos körökben régen híres ember, sok tudományos díjat nyert, így például elsőnek nyerte meg a Politzer Ádám-díjat az 1912. évi bostoni nemzetközi aologus kongresszuson.Ugyancsak elsőnek 1913-ban a német idegorvosok boroszlói kongresszusán az Erb-érmet, 1913-ban a brüsszeli tudományos akadémia nagydíját. Ugyanebben az évben a groningeni egyetemnek az elmúlt öt év legjobb fülészeti munkájára kitűzött Oittgot-diját stb. stb. A Nobel-dij persze a legnagyobb az eddig nyert díjak és kitüntetések között. Nagy és rendkívüli kitüntetés ez, különösen mert alig negyven éves, aki nyerte és nem is rendes egyetemi tanár, nem udvari tanácsos, csak magántanár, aki csak ezentúl akarja megcsinálni javamunkáját. — Férjem munkáit a tudomány úttörőknek ismerte el. Főmunkája az ember egyensúlyát fentartó szerv funkcióját, továbbá a fül belseje és a kisagy között fennálló összefüggést derítette fel és a kisagy betegségeinek diagnosztikáját állapította meg. Férjem tulajdonképpeni speciális szakmája a fül és a központi idegrendszer közti határterület. Mint sebésznek is nagy sikerei voltak, különösen most a háborúban, amikor rengeteg fejlövéssel volt dolga. Új gyógyítási módot is talált a fejlövés okozta súlyos sérülések ellen. Szinte lázzal beszélt Bárányné férje tudományos működéséről és bámulatos szakavatottsággal, annyira hogy nem tudtam visszafojtani a kérdést •*» Nagyságos asszonyom, részt vett ön a docens úr munkájában ? Bárányné ijedten tiltakozik, majd mikor sógora és apósa mosolyogva unszolják, hogy mondja meg az igazat, beismeri, hogy igenis segédkezet itt is, ott is, de ez szóra sem érdemes, főleg pedig nem való újságba. Előhozakodom a nehezen visszatartott kérdéssel: — Nagyságos asszonyom, a docens ur neve magyarul hangzik, bocsásson meg, magyar újságíró, magyar ember vagyok , nem magyar ember a docens úr ? Élénken válaszol Bárányné: — Persze hogy magyar. Az apja jól beszél magyarul, bár hatvan éve él Bécsben. A férjem Bécsben született, itt járt iskolába, de azért magyar ember, ugye ? Most közbeszól Bárány Ignác úr tiszta magyarsággal: — Bizony, régen nem beszéltem magyarul, de azért beszélek, olvasok is magyar újságot. Palotaiak vagyunk, a veszprém megyei Várpalotáról származunk, onnan mentem fiatal koromban Budapestre, aztán idejöttünk. A feleségem prágai. Bárány Ignác az Unióbank főosztályának volt évtizedeken át vezetője, nemrégen visszavonult és most csak saját nagy és előkelő üzletével foglalkozik. Hetvennégy éves, de nem látszik többnek hatvan-hatvanöt évesnél. Dr. Bárány Róbert, a Nobel-díj nyertesének életéről még a következőket tudtam meg : 1876-ban született, tehát 39 éves múlt. Iskoláit Bécsben végezte. Itt érettségizett és tette le a doktorátust 1900-ban. Mindig tiszta kitűnő volt. A doktorátus után kiment Németországba. Előbb a Majna melletti Frankfurtban volt asszisztens a Noorden-féle klinikán, majd Kreppelinnek volt asszisztense Heidelbergában, végül mint tanársegéd működött a breisgaui Freyburg elmegyógyászati klinikáján. Innen visszatért Bécsbe, ahol előbb Politzer tanárnak, majd Politzer utódjának, Urbanck tanárnak volt asszisztense. 1909-ben a bécsi egyetemen a fülgyógyászat magántanára lett. A bécsi tudományos akadémia és a berlini Bleichröder-alapítvány szubvenciókkal segítette tudományos munkásságát. Bécsi előadásainak óriási a hallgatósága. Sok külföldi orvos hallgatja Bárány doktort, különösen nagyszámmal amerikai orvosok. Egy érdekes részletet Bárány édesanyja mondott el. — Harminc éves koráig — mondja szelíd büszkeséggel a finom, jóságos arcú hölgy — csak a tudománynak dolgozott a fiam. Magánpraxisát 30 éves korában kezdte. Ismét Bárány Róbertné veszi át a szót. Most már a háborúról, férje bevonulásáról, katonai szolgálatáról és fogságbajutásáról beszél: — A háború kitörésekor férjem bevonult mint főorvos. Przemysl mindkét ostromát végigélte, jobban mondva, végigdolgozta. Rengeteget operált. A 8. számi várkórházban dolgozott, fejlövések számára berendezett speciális sebészeti osztályán. A vár elestével fogságba jutott. Hónapokig nem kaptunk hírt, végre sürgöny érkezett, amely tudatta velünk, hogy férjemet Kieven és Taskenden át a transzkaspiai Mérv városába vitték, amely a perzsa határ mentén fekszik. Azóta gyakran kaptam sürgönyt, ritkábban levelezőlapot. Ezekből tudtam meg, hogy az 3. oldal