Az Est, 1916. január (7. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-23 / 23. szám
Vasárnap, 1916 január 23. « Milyen lesz az új kivándorlási társaság? — Az Est tudósítójáról — Tegnapi számunkban jelentettük, hogy a két nagy német hajóstársaság, a Norddeutscher Lloyd és a Hamburg- Amerika Linie, valamint a magyar kormány és az Adria tengerhajózási társaság között tárgyalások folynak egy magyar tengerentúli hajóstársaság létesítésére vonatkozólag. A német társaságok vezetői már tegnap Bécsben voltak, ahová felutazott Eidlitz Hugó, az Adria vezérigazgatója dr. Kovács József, az Adria igazgatója és a kormány egy megbízottja is. A bécsi tanácskozások nem a megalakuló magyar társaság viszonyaira vonatkoznak, hanem azt a kérdést akarták tisztázni, hogy milyen lesz a helyzet a megalakulandó új társaság és a kivándorlási üzlettel foglalkozó Austro-Americana között. Az Austro- Americana részvénytöbbségét két évvel ezelőtt az osztrák kormány a német hajóstársaságoktól megvásárolta, és minthogy erre az osztrák társaságra a németeknek most már semmi befolyásuk sincsen, szükségesnek mutatkozott, hogy bizonyos előzetes kérdések tisztáztassanak, amelyek esetleg a két társaság sikeresebb együttműködését biztosíthatnák. A német társaságok képviselői tegnap este Bécsből Budapestre jöttek és itt fogják a már kész elvi megállapodások összes részleteit végleg meghatározni. Az eddigi, de még változható tervek szerint, az új társaság részvénytőkéje hat millió koronánál nagyobb, de tíz millió koronánál kisebb, valószínűleg, mint tegnap meg is írtuk, nyolc millió korona összegre fog rúgni és a részvénytőkének a felét az Adria veszi át. Eredetileg úgy volt, hogy a többség a német társaságoké lesz, azonban a belügyminisztérium, igen helyesen, a magyar befolyás feltétlen érvényesülését kívánja, és ezért a megállapodás az lesz, hogy az Adria átveszi a részvénytőkének legalább ötven százalékát, de jogot nyer arra is, hogy ennél nagyobb hányadot is igényelhessen. Az új társaság igazgatóságában többségben lesznek a magyar állampolgárok, ami szintén a belügyminiszter kívánságára történik. Az igazgatóság elnöke is magyar lesz. Az igazgatóság tagjai a német társaság képviselőin és az Adria néhány igazgatósági tagján kívül hajózási és kivándorlási szakemberek lesznek. Elsősorban az Adria kereskedelmi és műszaki főtisztviselői fognak figyelembe jönni. Azonkívül tagja lesz az igazgatóságnak a magyar kormány egy vagy két képviselője, akiket a kivándorlási kérdéseket illetőleg bizonyos irányú vétójog fog megilletni. A társaság hajóparkjának beszerzésére vonatkozólag a tervezetek lényege az, hogy a társaság és pedig lehetőleg Magyarországon új hajókat fog építtetni. Amíg azonban ez a terv végrehajtható, addig a német társaságok fognak hajóparkjukból néhány nagy óceánjáró hajót vagy kölcsönképpen, vagy örökáron mint részvényapportot átengedni. Az uj társaságnak jogában van azonban esetleg más vállalattól is hajókat beszerezni. Az uj hajók a közös tengerészeti lobogót és e mellett a nagy címeres magyar nemzeti lobogót fogják használni. A társaság kötelezettséget vállal, hogy a hajók kapitánya, orvosa, valamint műszaki személyzetének legalább is nagyobbik része magyar állampolgár lesz. Sok szó folyik arról, hogy, miként ez a Cunarddal kötött előzetes megállapodás folyamán történt, kapjon-e az új társaság bizonyos garanciákat a szállítandó utasok kontingentálására vonatkozólag. Úgy halljuk, hogy az új társaság e tekintetben semmiféle garanciát nm kap, hanem átveszi azt a kvárndorlási szervezetet, amelyet a Gúnarának akartak a háború előtt engedélyezni és amely lényegében véve egyezik azzal a berendezkedéssel, amelyet a Poolban egyesült hajóstársaságok javára annak idején a kormány szerződésileg megállapított. E tekintetben azonban végleges megállapodások nincsenek és főleg ezek a részletek lesznek azok, amelyekre vonatkozólag a budapesti tárgyalások során kell majd végleges megállapodásokat létesíteni. A kormány részéről eddig felállított Szerkesztőségünk egyik tagja, aki a déli harctéren teljesít katonai szolgálatot, utolsó állomáshelyéről, Novibazárból tudósítást küldött nekünk egy rablógyilkosságról, mely ott karácsony éjszakáján történt. Egy török asszonyt öltek meg, akinek házában munkatársunk annak rendje és módja szerint elvégezte az újságírói nyomozást, amelyről nekünk beszámolt. Tudósítása már csak azért is figyelemreméltó, mert igen érdekes világot vet a szandzsákbeli török társadalmi viszonyokra, íme munkatársunknak a cikke: Novibazár, december 27. (Az Est-nek a harctéren lévő munkatársától) December 25-én az a hír terjedt el az egész Novibazárban, hogy a Hasszán Cselebia negyed 19. számú házában meggyilkolva találták Serifa Beltaga Agusevicset, egy 21 éves szép török özvegy asszonyt. A tettes kinyomozására a katonai parancsnokság Vágó Sándor főhadnagy vezetése alatt bizottságot küldött ki, amely megindította a hivatalos nyomozást. Az özvegyasszony háza a Raska folyó partján van. Az utcára nyíló kapu török szokás szerint be volt zárva. Feltörése után az udvarban hatalmas vértócsákat vett észre a bizottság, de mint később kiderült, ezek egy előző nap levágott tehén vérétől származtak. A kis udvaron áthaladva, a ház ajtaját nyitva találták. A keskeny előszobából három ajtó nyílik. Az egyik balra, a nagy szobába visz. Ez a szoba csaknem tele volt a tehén húsával. tíz áldozat A bejárattal szemben lévő ajtó a konyhába nyilik, ahonnan a Raska felé ki lehet jutni az utcára. A jobbra nyiló ajtó félig nyitva volt, s mindjárt az ajtónál feküdt a meggyilkolt asszony holtteste. A szobába csak a holttest lábát átlépve lehetett bejutni. Olyan kicsi a szoba, hogy bent alig volt hely. A padlón mindenütt szőnyeg. Az ajtóval szemben egy kis Irányelvek azon alapulnak, hogy a kivándorlási ügynökségek száma csökkentessék és hogy a társaság működése, különösen pedig a hajójegyek árusítása állami felügyelet mellett történjék. Mindenesetre az a kívánatos, hogy a kormány e tekintetben a legszigorúbban járjon el, és ha már kell is valamiféle kivándorlói szállítói szervezetről gondoskodni, hát legalább csinálják meg ezt a szervezetet, úgy, hogy minél kevesebb magyar mehessen ki Amerikába, ellenben minél több magyar jöhessen haza Amerikából. És ügyeljenek főleg arra, hogy a szervezet ne kizárólag üzleti szempontok szerint működjék és hogy ne ismétlődjenek meg azok a kivándorlási üzleti botrányok, amelyek annak idején éppen a német hajóstársaságok ügynökeinek eljárása miatt keletkeztek és az Adriának is jövedelmeztek. kályha, s a szoba olyan keskeny, hogy a széttárt karokkal fekvő holttest jobbkeze majdnem eléri a kályhát. A fal mellett mindenütt feltámasztott dívány párnák. A kályha mellett egy 60 centiméter átmérőjű fémtálca maradt, rajta a speciális török rétes maradványa. A rétes egy részét elfogyasztották. A fémtálon és a maradék rétesen néhány vércsepp. A holttest feje mögött a török házból sohasem hiányzó »mangale«, parázstál. A parázs már kialudt, de benne áll még a kávéskanna is, jóformán tele fekete kávéval. A mangale alatt egy tálca hét tiszta kávéscsészével, mellette egy használt csésze. A mangale mögött, a török díványon egy tányéron ételmaradék és egy vércsepp, azonkívül egy félig telt pálinkáspohár, rajta egy véres ujj nyomával. A szobában sehol semmi rendetlenség. A holttest hanyatt feküdt. Arcán, az orr és a homlok összeérésénél egy tojás, mellén egy liz párás pénzdarab. Haja lebontva, de nem kuszában, vérrel van itatva. Nyakán egy rémes vágás. Felső testét rózsaszín trikó fedi, alsó testén »dimije«, a teljesen zárt bugyogó van, lábfeje meztelen. Az orvosi vizsgálat a nyakon lévő vágáson kívül a bal hónaljon erősen vérzett szúrást, mellén a negyedik bordánál egy még mélyebb, az ötödiknél egy kisebb szúrást talált. A karokon véres kéz nyoma. A gyilkosságot a másik szobában alvó Djula nevű vén asszony vette észre, aki reggel parázsért akart menni a meggyilkolt asszony szobájába. Az asszony a Raska felé nyíló ajtón szaladt a parancsnoksághoz és így maradt zárva az utca felé eső kapu. Djula gyanús vallomása Djula a következőket mondta el a bizottságnak: Serifa Beltaga Agusevics marhakereskedőnek az özvegye, akit Montenegró határán négy hónappal ezelőtt megöltek. Az özvegy teljesen egyedül lakott a házban, s csak néha hívta Djulát, hogy segítsen neki a háztartásban. "Tegnap Djula a tehén húsának feldolgozásával volt elfoglalva, körülbelül este hatig dolgozott, aztán nyolc éves kislányával együtt aludni tért a szobába. Az egész idő alatt állítólag senkit sem látott a házban és sem este, sem éjjel nem hallott gyanús dolgot. Miután a két szoba olyan közel van egymáshoz, hogy ez kizártnak látszik, figyelmeztette a bizottság állításának a valószínűtlenségére, mire kijelentette az asszony, hogy nagyot hall. Délután ismét kihallgatták, de a vallomás hevében kiesett a szerepéből és szabályszerűen válaszolt az egyre halkabban beszélő tolmács szavaira. Kis leánya, aki félig-meddig hülye és dadog, ugyanazt vallotta, mint az anyja. Házkutatás A futólagos házkutatásnál semmi gyanús dolgot nem találtak. A meggyilkolt asszony szobájában sem pénzt, sem ékszert nem találtak, csak a nagy szobában akadtak egy húszkoronás papírpénzre, ott, ahol az öregasszony aludt. A meggyilkolt asszony rokonai közül a tizenhatéves Agusevics Jakab azt mondta, hogy tizenöt napja nem volt Serifánál és akkor is csak elszámolás céljából járt ott, mert az anyja nem engedte Serifa házához járni. Az áldozat egyik sógora, Agan aga Agusevics állítólag az öcscse halála óta egyáltalában nem beszélt Serifával és fivére, Dzelil aga Agusevics sem tartotta tovább fenn a rokonságot. A közvélemény az Agusevicseket gazdagoknak, de kétes jellemű embereknek ismeri. Délután a már-már holtpontra jutott vizsgálat fokozott erővel indult meg. Az öregasszony megmaradt vallomása mellett, de új momentumként elmondta, hogy a tehenet két mészáros vágta le, azonban ezeket ő már nem látta, mert mire ő a házba jött, a mészárosok már elmentek. Időközben kiderült, hogy Serifa szerette a férfiakat és szívesen látta őket vendégül, amit azonban nővére, Fata Szejics élénken tagadott. A hir cáfolatára azt is felhozta, hogy sógorának, Agan aga Agusevicsnek a fia, a tizenöt éves Ahhmedin Agusevics férjének a halála óta állandóan az özvegy szobájában lakott, tehát Serifa nem fogadhatott vendégeket. Arra a kérdésre, hogy hol van most Achmedin, így felelt : — Nem tudom, de tegnap reggel, mikor nővéremet meglátogattam, és megkérdeztem, hogy miért csinál rétest, azt mondta, hogy estére Jakabot, aki reggel nála volt, és Ahhmedint vacsorára várja. Serifa vendégei Fata Szoftics vallomására Jakub és Djula újabb kihallgatása következett. Djula megmaradt eddigi álláspontján, Jakub pedig a hulla mellett letett esküjét — miközben egy arcizma sem mozdult meg — még azzal a hetyke kijelentéssel toldotta A szép Serifa halála 6. oldal.