Az Est, 1920. augusztus (11. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-07 / 187. szám
Budapest,92® / SzOtTb Előfizetési árak: Egy hónapra .HSS.’* korona Negyedévre ...... 70.— korona Félévre .............140.—korona Egész évre..........280.— korona timföldre ! hóra 35.- korona Egyes szám ára ' 1 korona. Politikai napilap Felelős szerkesztő: Miklós Andor XI. évfolyam * 187. szám Szerkesztőség: VII. kerület, Erzsébet.korai tv Kiadóhivatalt VII., Erzsébet.körut 18—20.9*. Fiókkiadó hivatalok V., Vilmos császár.ut 14. szám x1 és IV., Vákutca 72. Wien: I., Kohlmarkt 7. ä®ÄaS^E^2S*E»5 A bojkott megbukott, Szégyenletes kudarccal vonulónk el a mérkőzés szimeréről azok, a kik a társadalmi és gazdasági hadviselés aknájának ezt a gonosz, embertelen és semmiféle népjogban nem említett fegyverét ellenünk alkalmazni próbálták. Ha valahol, ezen a ponton napfényesen igazolódott a mi elhatározásunknak a helyessége, mely abban állott, hogy ennek a terrornak mi nem engedhetünk. Nem kételkedtünk benne, hogy ennek az orvtámadásnak hatástalanul kell lepattannia és csupán emléke fog megmaradni annak, hogy volt alkalom, amikor a dolgozó tömegek nevében merényletet kíséreltek meg egy ország dolgozó és nélkülöző tömegei ellen. És marad még egy emlékünk.Ausztria tűrte ezt a mozgalmat és hozzájárulásával, vagy legalább is semlegességével elősegítette azt, hogy állami területen olyan akció fejlődjék ki, amely más időkben hiánytalanul fedi a kereskedelmi háború fogalmát. Ez egyébként jelenti Ausztria, a teljes jogú állam tekintélyének és szuverenitásának példátlan arculcsapását is és jellemzi kormányainak hatalmát. Bizonyos az, hogy a merénylet, melyet ellenünk alkalmaztak, példa nélkül való és ha győz, olyan gyakorlat fejlődik ki, mely a legrövidebb idő alatt a teljes anarchiát fejlesztette volna ki a népeknek egymáshoz való viszonyában. Amit ezúttal Magyarország önérzetes magatartása, állami szuverenitásának méltó képviselete visszautasított, az nem volt más, mint kísérlet arra, hogy guerillák, portyázó csoportok beleszóljanak más országok belső rendjébe. Ezt az őrült kísérletet, zavaros időknek torz kinövését vertük vissza, amivel pedig csak utolsó sorban szolgáltuk saját céljainkat, mert elsősorban európai érdek volt az, amit megvédtünk. Ezek után aligha kétséges többé, hogy a volt monarchiának melyik foltdarabján kezd komolyan csírázni az erő és rend magja. Nyilván nem azokon a pontokon, melyeken ezt a bojkottmozgalmat megszervezhették, hanem ott, ahonnan azt visszaverték. Vasárnap megszűnik a bojkott A Szakszervezeti Szövetség bevallja kudarcát ElSzikott az első mottvai zöldségvonat Bécs felé Bécs, augusztus 6 (Wiener Telegrafen Compagnie) A bécsi szakszervezeti bizottság Amsterdamból a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetségtől a következő táviratot kapta : ,f »Bár Magyarországon a helyzet nem kielégítő, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség elhatározta, hogy a Magyarország elleni bojkottot augusztus nyolcadikétól megszünteti. Kérjük a szükséges intézkedések megtételét. Bővebb megokolást a manifesztumban közlünk. Fimmen.« Az Arbeiter Zeitung közli a táviratot és beismeri a bojkott teljes sikertelenségét. A nemzetközi munkásság — mondja a lap — megkísérelte, hogy beavatkozzék a nemzetközi politikába egy proletár-eszközzel, de ez a kísérlet nem vált b le teljesen. JSz askíndi, startszenvezeti ■JíledtSs&a nLése Bécs, augusztus 6 (Magyar Távirati Iroda) Azt az illpst, a melyen & bojkott befejezísát formálisan elhatározzák, m&délelőtt tartják, még pedig az osztrák szakszervezetek vezetőinek gyűlésével kapcsolatosan. Forstner szocialista vezér tegnapelőtt, augusztus 3-án, érkezett viszsza Amsterdamba a bécsi isspoá sxegditopttßdk tmjipoßtedkt kudesredt Bécs, augusztus 6 .(Magyar Távirati Iroda) Bécs városának népe nagy örömmel fogadja a bojkott megszüntetését. Ezttükrözi vissza valamennyi polgári lap. Ezek a lám megállapítják, hogy a bojkottifierőséggel végződik és hogy elban Ausztriát érintette sobban. A Reichspost is megállapítja, hogy a bojkott tökéletes kudarccal végződött. Teljesen használhatatlan fegyvernek bizonyult , ha a zsidó-bolsevista játékosok, akik az osztrák munkásságot előtérbe tolták és dróton rángatták, azt remélték, hogy a magyar határ elzárásával halálos csapást mérnek a magyarországi keresztény uralomra, akkor nagyon súlyosan csatolódtak. * 2© Vagon zalspafegunk még ma &éc$ée énfreziH A kocsi jelentők következtében a közélelmezési minisztériumba ma ülésre Adriák országos gyümölcs- és zöldtégiailmi tanácsot, amely megállapídta az Ausztria felé irányítandó kivitel feltételeit. . Az első eredmény az, hogy telefonintézkedéssel ma átengedték Király-hidánál az ott veszteglő 26 vagon zöldség- és főzelékszárlutmáflyt, amely még ma Bécsben fisle/áiif pestis a kriSási itite®É§ Misa A l|s^a^|fMfc^p^s, tárgyalásénak Slaslik sssipga Azjfst tudósítójától — A TiiV^lakosság ügyében a mai napon a tanuk kihallgatását kezdte meg a hadbíróság. A következő tanukat idézték be : özvegy gróf Tisza Istvánná, gróf Almásy Denise, Csermák Rezsőné, Dömötör László, Tiszáik froze, Wesely Margit, Roheim Samu és Roheim Géza. Elsőnek Almásy Denise grófnőt hallgatta ki a bíróság. A grófnő egyszerű fekete ruhában jelent meg, fekete kalapján vékony fehér szalag. Tompa hangon adja élő vallomását. Előadása mint a film pered, a melyről a maga rettenetes esti génen látjuk az oldóborvégi dráma minden részletét. Személyi adatainak elmondása után idegmondja, hogy gróf Tisza István uszokahuga. Tisza Istvánnét nem hallgatják ki Dr. Mostdddá tárgya!átvezető bejelenti, hogy gróf Tisza Istvánná ügyvédje után orvosi bizonyítványt terjesztett be arról, hogy 1917-ben szenvedett betegsége folytán a legcsekélyebb izgalom, a mely a kihallgatással járna, életveszélyes lehet ránézve. A bíróság kimondja, hogy gróf Tisza Istvánná kihallgatásától eltekint. Most Almásiy Deritse grófnőt hallgatja ki a bíróság. A tárgyalásvezető felszólítja, hogy adja elő, milyen események adódtak elő 1918 október 31-én délelőtt a Róheim-villában gróf Tisza István személyével kapcsolatban. Gróf Almásy Benisé vallomása Almásy Derise gróffő . Délelőtt néhány embertödöpigött a ház tájékán. Akkor az volt az impresszióm, hogy vigyáznak a házra, hogy ne mehessen ki senki. Reggel jöttem a villába, hogy hány órakor, arra nem emlékszem. Az inas bejelentette ottlétemet és nagybátyám előtt vázoltam, hogy mit tapasztaltam. Nagybátyám már mindent tudott, mert elolvasta a reggeli lapokat. Figyelmeztettem, hogy itt veszélyben van és kértem, hogy menjünk el a villából. Azt mondtam, hogy tudom, hogy nagy felelősség az, hogyha arra kérem, hogy hagyja el a villát, de ha itt marad, az biztos halál. Proponáltam a Bethesda-kórházat, vagy az Erzsébet nőiskolát, de ilyen intézetbe nagybátyám nem akart veszedelmet vinni magával. Arra kértem, nevezze meg valamelyik ismerősét, mire azt felelte, senki házába limplanul nem megy. Erre figyelmeztettem, hogy vele él és bukik nemzete. A soffőr, akit kiküldtünk, azt mondotta, hogy elmenni nem lehet, mert katonák állanak az Erzsébet királynéután. Több kisebbCsoportosulás volt a Hermina-úton a délelőtt folyamán. Kiabálás, fenyegetőzés hallatszott, átkokat szórtak a nagybátyámra, sőt később a külső kaput be is nyomták. Nagybátyám íróasztalánál állott és kifelé nézett, de feleségének kérésére kissé beljebb jött, mert azt hitte, hogy lövöldözni fognak. Tisza utolsó levelei Ért velem kijött Konrád Péter, édesanyám házmestere és őt arra kérte nagybátyám, hogy két levelet vigyek be a városba. Mondta, hogy a levelek azonos tartalmúak, az egyik Lukachich Városparancsnoknak, a másik Hadik János grófhoz. Mindkettőnek azt írta, hogy szólítsák bármilyen szolgálattételre, ahová hívják, oda fog menni, hogy végveszélyben lévő nemzetét megvédje. A két levelet Konrád tárcájába akarta tenni, mire figyelmeztette Konrádot, hogy a villát megfigyelik, vigyázzon, gondolja meg, hogy az ő lakásából megy ki. Tegye a leveleket az inge alá, de ismét figyelmeztette, hogy gondolja meg jól, hogy vállalkozik-e rá. Erre Konrád azt felelte, hogy bármit szívesen megtesz és a két levéllel elment. .Ezután a késő délelőtt az első, aki megérkezett, Sándor János volt belügyminiszter volt. Gyalog jött ki, nagyon izgatott volt. Két órára megérkezett báró Radvánszky Béla is. Közben Sándor János ottléte alatt, lehet hogy ittig előzőleg nagy lárma volt és bejött egy csomó katona. Mi a dolgozószobában tartózkodtunk, kimentünk eléjük. Egy hosszú, ésőköpenybe öltözött alak állott elénk. Lehet hogy a köpeny alatt uniformis volt. • Gersder Tiszából Sír kissé nervózusan, ittasan kérni kedett, hogy csak pár szót kíván szólni a fegyelmes úrral, de csak nem Trrem közt. Nagynéném és én nem akartunk eltávozni, mire nagybátyám, akinél revolver volt, azt mondotta, hogy nincs veszély és hagyjuk őt négyszemközt, mert különben nem tudjuk lerázni ezeket az embereket. Nagybátyám ekkor ezzel az emberrel a szalonba vonult, a többi katona pedig, lehettek hatan vagy többen is, a hallban foglalt helyet, mi pedig a szalon ajtajában állottunk meg. Nagybátyámnál revolver volt, épen aznap reggel fondotta, hogy meg van töltve revolvere és ha látja, hogy segíthet magunkon, vagy magáés, akkor lőni fog. Gätrtnernek is mondta, gondolja meg, mert egész biztos, hogyha padrágzsebében lévő revolveréhez nyúl, — úgy látszik észrevette, hogy Gärtnernél revolver van — abban apillanatban el fogja sütni revolverét és nem fog hibázni. Gärtner erre azt mondta, hogy ő nem akarja bántani, csak valamit akar