Az Est, 1922. szeptember (13. évfolyam, 198-222. szám)
1922-09-01 / 198. szám
Előfizetési árak : Egy hónapra 300.— korona 1 negyedévre ... 360.— korona Külföldön a fenti árak kétszerese Egyes szám ára 10 korona Ausztriában 300 osztr. Politikai napilap *•* FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Szerkesztőség: VII. kerület, Erzsébetékor az I. Kiadóhivatal: VII., Erzsébetek Urai 18—20.30. Fiók kladó hivatalok: D. Vilmos császárját 14. szám és IV., Vácis utca 12. Wien: I., Kohlmarkt 7. Három esztendő óta külföldi és külföldre szökött ellenségeink részéről ostromra kergetik Magyarország ellen a rágalmak hadát. Olyan hadsereg ez, amely szinte leküzdhetetlennek látszik. A hazugságoknak hiába küldjük nyakukra becsületes igazságunkat, nem akarják meglátni, meghallani, tudomásul venni. A sok senki mellé, aki a rágalomhadjárat vezéréül, alvezéréül és közkatonájául szegődött, a bécsi interparlamentáris konferencia tegnapi ülésén, fájdalom, egy valaki is csatlakozott Bernstein Ede német szocialistavezér személyében. Komoly és mérsékelt ember, aki azonban akaratlanul eszköze lett a becsületünket beszennyező senkiknek. Nagy szerencse, hogy mindjárt emberére talált, aki rögtön vállalta a harcot és ellenfelénél sokkal tisztább és nemesebb fegyverekkel azonnal visszaverte a támadást. Gróf Apponyi Albert, a ki már annyi nemzetközi értekezleten hatalmas bajnoka volt ,boldogtalanabb hazájának, az igazság és a legteljesebb tárgyilagosság erejével össze tudta törni Bernsteinnak a tényeket arculütő állításait. Vádolnia csak annak szabad, a ki meggyőződött vádjainak igazságáról. Bernsteinéknak is az lett volna elemi kötelességük, hogy idelátogassanak — Magyarország parlamentje meghívásával módot szolgáltatott erre — és a helyszínen megvizsgálják mindazt, amiről egyelőre csak látatlanban vannak meggyőződve. Ha idejöttek volna, oly néphez kerülnek, amely a világháború, a forradalmak és a háborúnál is kegyetlenebb béke példátlan sorstiprása alatt sem veszítette el életkedvét, életenergiáját és életképességét. Ráakadtak volna itt a konszolidációnak nemcsak őszinte vágyára, hanem — a szórványos visszaéléseknek céltudatos letiprása után — sok tekintetben becsületes megvalósulására is. Kénytelenek lettek volna elismerni, — úgy látszik, ettől fáznak legjobban — hogy ez a kulturában Európához méltó nemzet a múltnak tenger szenvedései és a jelennek olykor megrendítő bizonytalanságai után is önmagában való törhetetlen hittel indul szebb jövője felé. A külpolitikai feszültség üvegeits Kit A kis-entente Olaszországgal és a többi nagyhatalommal együttesen részt vesz Ausztria talpraállításibans Magyarországgal is jó szomszédi viszony megteremtésére törekszik Fiája, augusztus 31 (Az Est rendes tudósítójától) A berlini Ullstein-lapok kiküldött tudósítója a cseh-szlovák külpolitika irányadó tényezői körében tájékozódást szerzett a marienbadi és a prágai külügyminiszter-találkozás eseményeiről és a két összejövetel eredményéről. Három kérdés foglalkoztatta Cseh-Szlovákia, Jugoszlávia, Románia és Lengyelország külügyeinek intézőit, nevezetesen a kis-entente egységes fellépése és kellő képviselete a népszövetségben, az osztrák probléma és Európa általános politikai helyzete. A tárgyalások lényegesen megszilárdították a kis-entente államszövetségét és — miként Prágában mondják — az érdekelt államok, miután gazdasági térre is kiterjesztették összetartásukat, s remélik, hogy szövetségük Közép-Európa jövőjének további alakulásában vezető szerepet fog vinni. Ezentúl sem lesz semmiféle ellenséges vagy támadó célja a kis-ententenak más állam ellen, sőt ellenkezőleg, az a vágy tölti el a benne egyesült országok felelős tényezőit, hogy a feszült viszony helyett jó szomszédságot teremtsenek Magyarországgal. A szövetségben egyesült államok külügyminiszterei a belső ügyek és az egymás közötti viszony szabályozásától eltekintve, főképpen az osztrák kérdés felé irányították minden figyelmüket. A kis-entente kebelében tervek merültek fel arra, hogy miképpen lehetne hathatósan és igazán segíteni Ausztrián. Eltökélt szándéka a kis-ententenak, hogy a népszövetség ülésén kezébe fogja venni a kezdeményezést és fel fogja vetni Genfben azt a kérdést, nem lenne-e célravezetőbb, ha a szövetségesek, főleg a nagyhatalmak, félretéve az eddigi féltékenykedést és áthidalva a tátongó ellentéteket, amelyekkel úgyszólván szabotálták Ausztria támogatását, összefognának és a kis-ententeval vállvetve dolgoznák ki az osztrák köztársaság megmentésének programját. Minden remény meg van arra, hogy ezúttal sikerülni fog Genfben dűlőre juttatni az osztrák problémát és akkor a kis-entente azt fogja legközelebbi feladatának tekinteni, hogy szorosabb kapcsolatot keressen Ausztriával, bárha egyelőre csupán gazdasági téren is. Seipel szövetségi kancellár a cseh államférfiakkal folytatott tanácskozásai során három megoldási lehetőséget pendített meg, mégpedig 1. Ausztria és a német birodalom egyesülését, 2. az Olaszországhoz való közeledést és 3. a kapcsolatot a kis-Intentetal. Az első terv ellen cseh-szlovák részről kizárólag reálpolitikai ellenvetéseket tettek, nevezetesen azt, hogy Ausztria ez idő szerint nem csatlakozhatik Németországhoz, mert ennek a tervnek a szövetségesek egyike-másika, talán a többség ellenállásán hajótörést kellene szenvednie. Figyelmeztették az osztrák szövetségi kancellárt Prágában, hogy a népszövetség sem járulna hozzá, a szövetségesek pedig egyenesen nem tűrnék, hogy Ausztria és Németország ebben a kérdésben önhatalmúan járjon el. Ami a prágai kormányt illeti, jelezték Leipellel szemben, hogy a cseh-szlovák állam a Németországhoz való csatlakozást csak anyiban ellenzi, amenynyiben tekintettel kell lennie a szövetségesekre. A csatlakozási terv az osztrák szövetségi kancellár külföldi útja óta sem tekinthető végleg elejtettnek, csupán el van odázva. Ebből a helyzetből kifolyólag érthető a kisententónak az a készsége, hogy megsegíti Ausztriát, mert ily módon a két másik eshetőségnek elébe lehet vágni, nevezetesen elsősorban annak, hogy Olaszország hegemóniát gyakoroljon Ausztria fölött és annak, hogy Ausztriában felfordulás támadjon. A népszövetség mostani tárgyalásain erről a segítségről lesz szó és a kisentente arra fog törekedni, hogy Ausztriát Olaszországgal egyetértőleg segítse át a tátongó örvényen... Az olasz Etormánii megnyugtatta Jugoszláviát Belgrád, augusztus 31 (Cseh sajtóiroda) Hivatalosan közült: A belgrádi olasz ügyvivő tegnap délben felkereste a külügyminisztériumban a miniszter helyettesét, Nesch meghatalmazott minisztert és előtte az olasz kormány nevében az Ausztriával szemben követett olasz politikáról a következő kijelentést tette : Ausztriával szemben Olaszország politikáját a saint-germaini szerződés szigorú végrehajtásának szándéka irányítja. Olaszország ehhez pofitosan, ragaszkodik s e kt fogja kívánni más hatalmaktól is. Ennek megfelelően Olaszország ellenszegül a status quo minden megváltoztatásának. Ebből az okból a szövetségeseivel és az érdekelt szomszédos államokkal való megállapodás előtt tartózkodni fog Ausztria rekonstrukciójának kérdésében minden döntéstől. A veronai tárgyalások tisztán gazdasági természetűek voltak, és Szeli Sviál az osztrák parlamentet Bécs, augusztus 31 (Az Est bécsi szerkesztőségétől) Az osztrák parlament ma kezdi meg üléseinek azt a sorozatát, amelyen Ausztriának az utolsó hetekben válságossá lett helyzetét fogják megbeszélni. Ma ül össze a külügyi bizottság és a nemzeti tanács főbizottsága, a jövő szerdán pedig ezeket a tanácskozásokat a parlament teljes ülése fogja követni. A mai tárgyalások zártak lesznek, ezekről tudósítás nem kerül a nyilvánosságra. A külügyi bizottságban Seipel szövetségi kancellár be fog számolni az előzményekről, amelyek arra késztették, hogy Prágába, Berlinbe, majd Veronába utazzék és tájékoztatást fog nyújtani, azokról a megoldási lehetőségekről, amelyekre tárgyalásai Benes cseh miniszterelnökkel, Wirth német birodalmi kancellárral és Schanzer olasz külügyminiszterrel kilátást nyújtanak. Azokat a lépéseket is ismertetni fogja a kancellár, amelyeket Ausztria megtett, hogy a népszövetség döntését kérje ki s rá fog mutatni, hogy Cseh-Szlovákia, Jugoszlávia, Románia, Olaszország és Franciaország szószólója lesz Ausztria ügyének a népszövetségben, miután maga Lloyd George akarta úgy, hogy a népszövetség sürgősen, vegye tárgyalás alá az osztrák kérdést. A pártok képviselői a külügyi bizottságban a kancellár előterjesztésével kapcsolatban állást fognak foglalni, de nem várható, hogy ez a vita határozathozatalra vezessen, miután a kancellár előreláthatólag ki fogja egészíteni a külügyi bizottság elé terjesztendő beszámolóját a jövő héten, szeptember 6-án tartandó teljes ülésen az időközben Rómából és Genfből beérkező jelentéseikér s akkor érkezik el az ideje a mélyebbreható vitának, amely aztán annyira megérleli a helyzetet, hogy a nemzeti tanács határozatot hozhat. A főbizottság tegnapi ülésén a létesítendő jegybank, alapszóba-