Az Est, 1933. július (24. évfolyam, 146-171. szám)
1933-07-01 / 146. szám
2. oldal akna liftjének szirénája. Érkezőt jelez a föld mélyéből. A zokogó aszszonyok újra kezdik szívelállító jajveszékelésüket ... most, most kapják talán a hírt, él-e még, meghalt-e a férjük az iszappal elborított föld alatti folyosókon, kétszázötven méterre a föld alatt. Csak a tizenegy bányász hozzátartozóinak kezét tördelő, siró-rívó csoportja, szemben a néma aknával, csak ez a drámai kép árulta el a borzalmak földalatti színjátékát. Ragadós, barna iszapban tört előre, minden lépésért külön harcolva, a mentőexpedíció. Az élen, fejét leszegve, egyedül az az aknász, aki a szerencsétlenséget elsőnek jelentette és akinek testvére a bentrekedt bányászok között van. A haláliszap álláig ért már, amikor Kovács mérnök viszszarántotta a kétségbeesett embert.— Mérnök úr, hagyjon... ott az öcsém!... — tört ki a zokogás az aknászból. Alig tudták visszatartani. Még egy lépés és az iszapba fullad. Dermedt csendben dolgoztak egész éjszaka a bányászok. Negyvenen-ötvenen fúrták a széles földalatti folyosót, eltömő laza földréteget. Háromóránként fel kellett váltani őket, csuromvizesen, piszkosan, holtfáradtan nem bírták tovább. Két hosszú, három rövid kopogás Reggel hét órakor Kovács mérnök, aki mindenütt elől járt, figyelmeztetően felemelte a kezét. Csendet intett a mögötte és mellette dolgozó bányászoknak-Messziről, tompán, alig hallva-És akkor tisztán hallották. Szabályos körökben két hosszú és három rövid kopogást. A bányászok jelét. Annyit jelent: élünk, itt vagyunk. Az iszaptól barna-fekete bányászok könnyeztek. Kovács mérnök megindultan felemelte csákányát és visszakopogta a jelet. Még egyszer és még egyszer. De a túlsó oldalról semmi válasz rem jött többé. »Odaát« talán nem hallották a mentőexpedíció válaszjelét vagy a mentőexpedícióig nem jutott, és a bentrekedt munkások újabb életjele? Tovább! Tovább! Újult erővel indult meg a munka! Csattogtak a csákányok, eltelt a délelőtt és nem történt semmi. Huszonnégy óra telt el a földcsuszamlás óta. Huszonnégy órája várják kiszabadulásukat iszap-börtönaktóan kopogást hallott a mérnök. Megállt a csákány a bányászok kezében, lélekzetvisszafojtva várták, mit jelent a tompa kopogás, az elszabadult föld zaja-e, vagy — jó adás? bői tizenegyen a szerencsétlenek közül. Levegő híján, remény nélkül vaksötétben. Fent a bányairodában komor arccal tanácskoznak a bánya vezetői. Itt van Scheuer Róbert, a kerület képviselője is. Nyílik az ajtó munkásruhában, bányászlámpával a kezében belép Liposits bányaigazgató. Támolyog a fáradtságtól, kimerülten dobja le csatakos leányvászkalapját és szakszerűen magyarázni kezdi, hogyan történt a szerencsétlenség. A betonfal beszakadt A Budapestvidéki Kőszénbánya Részvénytársaság tulajdonképpen belga vállalat. Központja Brüsszelben van. Harmincöt esztendővel ezelőtt kezdték feltárni a szenet a pilisvörösvári Lipót-aknában és a solymári Erzsébet-aknában. Néhány év előtt az Erzsébet-aknát üzemen kívül helyezték, bejáratától körülbelül két kilométernyire megnyitották a Bolymár - aknát. Most a Lipót- és Solymáraknákban dolgoznak, naponta 80—100 vagon szenet hoznak fel a mélységből. Minden régi tárnát, ahol már nem folyik munka, betonfalakkal eltömnek. Húsz-huszonöt méter szélességben eltömték az Erzsébet-aknát is. Ez a betonfal választotta el a régi aknát az üzemben levő Solymáraknától Úgy látszik, óriási súlyú víztömeg zúdult a betonjaira, az eltömött akna leszakadt és az iszap elárasztotta a Solymár-akna nagy részét. Ezt a hivatalos magyarázatot kaptam a bányairodában. — Mit gondol igazgató úr, emberi számítás szerint élnek még a bent re- 3.eolt bányászok? — kérdeztem az igazgatótól. . Megtörölte a homlokát, az ablakhoz lépett és halkan felelte: — Remélem, még élnek. Megölhette őket a légnyomás, megölhette a beszivárgó szénsavgáz, hiszen most nem tudunk szellőztetni... de talán mégis élnek még... Bizonyos mennyiségű levegőjük van. Élelem nélkül több napig is kibírják. Négyen-öten élhetnek még, a többi bizonyosan elpusztult már. Természetesen, az utolsó pillanatig bízunk. Scheuer képviselővel beszéltem ezután a lakosság bámulatos fegyelmezettségéről. Hogy milyen lelkierővel viselik a Csapást. — Megrázó a látvány, végig a falun minden ajtóban ijedt arcú nők, férfiak! — mondja a képviselő. Dr. Zboray István főszolgabíró és Unger Máté főjegyző a bányászok hősies munkájáról beszélgetnek. A főjegyző idegesen szívja cigarettáját. — Mind hősök ezek! Úgy indulnak reggelenkint az aknába, mint katona a háborúba. Fejük felett állandóan ott lebeg a veszély. Valaki megjegyzi: — Igen. Olyanok ezek. A kocsmában összeverekednek és ilyenkor a halálba mennek egymásért. " Kilátástalan a mentés Kint zubog az eső. A pilisi hegyek fölött sötéten gyülekeznek a felhők. Az iroda félhomályában aggódó A túl sok evésnél, Vagy túlzott ivásnál, gyógyvízből Már fél pohár használ! csend. A szomszéd szobában Budapest jelentkezik telefonon. Mi van az eltemetett tizenegy emberrel? A bánya IOOTROD öles TELKEK V. ker, Pannónia utcában, közművekkel olcsón eladók PESTKÖRNYÉKI TAKARÉK VII., Erzsébet körút 27. Telefon : 35-6-52 Alapítási év: 1909 tisztviselő fáradtan mondja a kagylóba:• Még semmi hír róluk. A torlaszok eltávolítása folyamatban van. Egy torlasszal már végeztünk, most a mai síkon a sor. Meddig tart? Nem lehet tudni.. ! Senki sem mondja ki, senki sem beszél róla, pedig keserűen tudják: teljesen kilátástalan a mentés munkája. Száz méternél hosszabb távolságon kell keresztüljutniük és az első huszonnégy óra után alig tartanak még néhány méternél. De azért dolgoznak rendíthetetlenül Szombat, 1933, Julius /. Még mindig semmi hír... Elvezetnek a katasztrófát okozó Erzsébet-aknához. Sötét üreg tátong előttem, mint valami óriási kút. Most csendőrök őrzik. A bányaigazgatóság kis fahidat ácsoltat föléje, elszédül az ember, ha lenéz innen a feneketlennek vélt mélységbe. Szerdán , itt még betonfal jelezte az emberi kéz munkáját, most lent, valahol 150—170 méter mélységben titokzatos moraj, víz csobogása hallatszik. Brandhuber Pál öreg bányász önként jelentkezett: lemegy az aknába, hátha megtalálja eltűnt fiatal barátait. — Nem szabad több emberéletet kockáztatni, — volt a felelet. Az öreg bányász ajánlkozását nem fogadták el. Csütörtök délután hat óra. Újra a Solymár-akna lejáratánál. Váltják a mentőcsapatokat. Elszántan lépnek a bányászok a liftbe. Velük tart dr. Malmossy Mihály bányafőtanácsos, a budapesti bányakapitányság vezetője is. — Jó szerencsét! — zúg utánuk, amint csörömpölve, csattogva megindul velük a lift lefelé. Lentről pedig, pontosan 216 méter mélységből, jönnek a leváltott bányászok. Övig, nyakig sárosak, lucskosak. És halálosan fáradtak. — Hol a Trizna? Ő nem jött fel?... — Nem a. Nem akar az feljönni, amíg az öccsét meg nem találja. Kérdezem Herbacsek János vájárt, mi újság odalent? Ötvenes ember a vájár, kékszemű, a bajusza meg vörös. Iszaptól fekete kezét az ég felé emeli. — Négy-öt körülbelül él még Szlávik, a fékes fiú, aztán Albrecht, Maráczi... az Isten tudja... Elszorul a torka, a hangja remeg. — Azon vagyunk, hogy kimentsük őket. Mind a barátom... mind szerettem ... Bányász egyik is, másik is. Egy az életünk... Bányászélet... Meglóbálja a lámpáját, továbbmegy. Aludni? Nem. Szerda óta nem alszik itt senki. Az akna bejárata körül szomorkodnak, a bányatelefon csengőjének hangja mint elektromos áram fut rajtuk keresztül, új híreket várnak. S a jelentés óráról-órára egyforma: —, Még mindig semmi. Semmi és semmi. Csütörtöki eredmény: egy csákány Hét órakor végre megint búg az aknalift szirénája. Horavecz Gyula bányász egy törött csákányt talált a »kettesnél«. Nézik a csákányt, a nyelét forgáccsá tépte, marcangolta valami földöntúli erő. Valóban egy szám: »1434«. — A Besendorfer csákánya — állapítja meg Bélus József aknász. Pillanatokra minden szívben úrra lesz a remény. Hátha! Ahol a csákány volt, a közeiken ott lesznek talán ők is. Hiú remény. Az eltemetett bányászok nem is lehetnek együtt, négy munkahelyen dolgoztak tizenegyen a szerencsétlenség idejében. A csákányi Besendorfer Ferenc eldobhatta menekülés közben valahol. Mindenki sír... A gépház mellett, szemben az akna lejáratával, mozdulatlanul áll kilenc asszony. Kilenc feleség- Kisírt szemmel, némán. A férjük... nem tudják, mi van a férjükkel. Az urak azt mondják, élnek még. Dehogy, dehogy, meghaltak azok már. Egyik asszony várandós, a másiknak karján a kicsinyei gyerekek, kicsik, nagyok. Ez a legtragikusabb, ez a sok asszony a sok gyerekkel. Hozzátartozók. Lehet, hogy özvegyek, árvák már szerda óta. Hogy nem apadtak még ki a könyyeik. Jaj, jaj, siránkoznak egyre. A Marácziné, Cserniné, Besendorferné, Battáné és a többiek. Nem lehet őket megvigasztalni— Nem mondják meg nekünk, tudjuk úgyis, hogy meghaltak. Jajaj.« — Mi lesz velünk? Jajaj... — Három éve voltunk házasok. Alig éltünk még együtt, azt lehessen mondani. És most vége. — Két gyermekem van... — Nekem is. Egy pici és egy nagyobb ... — Jaja jaj ... Mindenki sír körülöttem. Férfiak, nők, gyerekek. Könyörtelen az élet. Komlós Jenő Pénteken délben: a helyzet reménytelen Pilsszentiván, június 30 (Az Est kiküldött munkatársától) A mentés munkája nehezen halad előre. Fizikailag lehetetlen negyvenötven munkásnál többet foglalkoztatni az iszappal elárasztott két és fél méter széles földalatti folyosón. Eddig körülbelül 50—60 méterrel jutottak előre a társaik életéért harcoló bányászok. Hozzávetőleges számítás szerint azonban még legalább nyolcvan méter hosszúságban kell ásniuk, amíg eljutnak az eltemetett tizenegy emberhez. . Tizenegy órakor a bányakapitányság vezetői mégis elhatározták, hogy az Erzsébet-aknán keresztül is megkezdik a mentési munkálatokat. Most már két helyről ostromolják az iszaplavinát. A helyzet így is reménytelennek látszik. Napokig eltarthat a munka. A bányatelepen már csak arra számítanak, hogy egyik-másik lentrekedt bányásznak sikerült valamelyik oldalvájatba menekülni. Ezek élnek még talán. — Annál rosszabb, ha élnek még — ez az általános , vélemény a szomorú bányatelepen. A tizenegy bányász Isten kezében van■ Grabenbaäcker-Quelle gyógyház, Badgastein Igen szép szobák. Gyógyfürdők a házban közvetl.vezetékkel a Grabenbäcker-forrásból (Mache tan. szert. Badgastein legerősebb rádiumtart. forrása). Sürgönyeim :Grabenquelle Badgastein