Az Est, 1933. augusztus (24. évfolyam, 172-197. szám)
1933-08-09 / 179. szám
CSODA A HONTI HEGYEK KÖZT Szűz Mária megjelent a libapásztor gyerekeknek a bernecebaráti erdőben Vernece-Tiaráti, augusztus 8 (Az Est kiküldött tudósítójától) ■ Szaporán kocog Drégelypalánkróla fehérköves, fehérporos országúton hegynek föl, völgynek le, hol perzselő napsütésben, hol erdők zöld árnyékában a Gyurka meg a Csillag. Köröskörül felejthetetlen panoráma a tájék. A panorámába Trianonban fekete vonalat hasítottak. A honti határszélen az országút jobboldalán már a csehek az urak. Az országút gizesgazos, poros kis árka a határvonal AGyurkát meg a Csillagot csipkedő legyeknek, bögölyöknek nem kell útlevél, határátlépési igazolvány sem.Az úttól kődobásnyira az ipolysági most Lahy állomás, pár méternyire kocogunk el a csehek oroszláncímeres, emeletes terraszos vámépülete mellett. Két alkalommal is. A gyönyörű tájék vagy két hete a legenda világa lett. Errefelé már mindenki tudja, meséli, újságolja, a határon túl is, hogy Bernecében lakozik a Szűz Mária. Ott a tanyája a bernecei Nemeshegyen. A Cserháthegység tövében, a maradék ország legszebb völgyében húzódik meg fehéren, porosan a kis Bernece-Baráti. Az ég felé emeleteskedő, gazdag erdőket termelő Magara, Miklósbérc, Pólyatető meg a Bugyikó a kis község gárdistái. Pipacs, nefelejcs, kankalin, palóclányok vasárnapi fehérbe, sujtásos feketébe öltözött legények, fehérréklis, feketekendős öregasszonyok intenek már a község szélén föl a Nemeshegy felé, hogy csak arra tartsunk, ott a Szűz Mária csodatanyája. Látomás az erdő szélén Történt, hogy július 18-án kis libapásztorlánykák a hegy oldalán, a tarlón libáikat legeltették. Már esteledett, lent a községben a Paphegyen megtámogatott templom tornyában felhangzott az Angelusz. Elkiáltja magát az egyik kis libapásztor: —Jaj, uram Istenem, szaladjunk a libákkal, mert ott az erdőszélen, ott áll a Róth uraság. De nagy bajunk lesz, hogy észrevette: az ő tarlóján legeltettünk. Riadnak a kislányok. Hátrafordul , az egyik és szól: — Rosszul láttad Ilonka, az a fehérruhás nem is Róth uraság, hanem valaki más. Mert hiszen nem ember, de asszony. Megfordulnak a kislányok, veti tekintetét mind a hegyet t ölelő szilfás erdő felé és megrémülnek. Fehérruhás, kékselyemköpönyeges asszony áll az erdő szélén és integet feléjük. Mint megriadt báránykák bújnak egymásmellé a kis libapásztorok. Gágogva iparkodik lefelé a libasereg és a kislányok az ijedelemtől alig tudnak lépni. Megállapítják, hogy a boldogságos Szűz Mária áll ott az erdőszélen és hívogatja őket. Odamenni nem mernek, leszaladnak a faluba. Szólni senkinek nem szólnak, még szüleiknek sem, de aggódó, remegő gyönyörűséggel várják a holnapot, hátha megláthatják megint az égi assonyt. Másnap estefelé megint megjelent a csodalátomás az erdőszélen, ekkor még több kislány látta a fehér selyemruhás, almaképű, aranyoskezű szépasszonyt, így született meg a bernecei csoda. Tódul a nép a csodahelyre Hangos imaszó, ájtatos ének veri föl mér két hete a máskor oly csöndes Nemeshegyet. Ezrével tódul a nép a csodahelyre. A hegy oldalán a szilfaerdőben és akácosban, mingyárt az erdő szélén, hetek óta hatalmas szál gyertyák lobognak. Az egyik szilfa törzsén szentképek és mindenfelé dombnyi virág. Karámszerűen, akác- rudakkal körülkerítették a szent helyet és a hegy oldalába egész fiókarénát ástak lépcsőzetesen a berneceielé. Riadt, lázas tekintetű vénasszonyok támadnak ránk, hogy a jó Istenért hogy mertünk kocsival,a szent helyre jönni, amikor a Szűz Mária a múlt héten kinyilatkoztatta az egyik látónak, hogy a csodahelyre kocsival jönni nem szabad, mert az ő szent Fia kocsin sohse ült, mindig csak gyalog járt. A betlehemi országúton őneki sem jutott kocsiülés, csak egy szegény szamár háta. A nagy gyülekezetből fehérruhás, értelmes arcú kislány áll elém, a tizenegy esztendős kis Kalácska Margit. Édes palóc szójárással mesélni kezdi a történteket. A szent napon öten voltak kint a libákkal, ő, a Móric Ilona, az Oravec Margit, a Bélák Maris, meg a Bélák János. Szép, nagy barna szeme csak úgy ragyog kis Kalácska Margitnak, amikor elmondja, hogy milyen szép ruhába volt öltözve a jelenség és bizonygatja, de hogy bizonygatja, hogy a jelenség a boldogságos Szűz Mária volt — Senki más, csak a Szűz Máriácska, — mondja a kis Kalácska — már csak azért is, mert én azóta mindennap látom. És beszélget velem, ön is ővele. A sok nép meg figyel, hogy miket beszélgetek. Tessék elképzelni, tegnap este mit láttam. Elhozta magával a Szűz Máriácska Betlehemből a betlehemi jászolt, oszt elkísérte a Szent József és a Szűz Máriácska a jászolba belefektette a kis Jézuskát, fehér selyempólyában, arany szalmára, de borzasztó volt, amikor láttam, hogy a kis Jézuskának a tenyere tiszta vér volt. A tiszta szívűek látják a csodát . Amikor aztán mink először megláttuk, mingyárt letérdeltünk, láttuk, hogy jön felénk, de még se jött, öszszetettük a kezünket, elkezdtük az Üdvözlégy Máriát imádkozni..Nagyon meg voltunk ijedve, de odahaza nem szóltunk, ha másnap látjuk, majd akkor szólunk. Hát másnap is láttuk este fél hét órakor és akkor már szép aranykarika volt a feje körül, és a kis Jézus is ott volt a karján. Másnap már tizenheten láttuk, mi, gyerekek. És milyen szépen integetett felénk, hogy menjünk oda hozzája. Akkor ne mertünk odamenni. Harmadnap aztán már kijött a plébános úr is és a nagy munkaidőben az egész falu és azóta mi gyerekek, meg emberek is, asszonyok is, akik idejönnek tiszta szívvel, látják a csodát. A kilencéves kis Kalácska Sándor is mellém húzódik és mondja: — Én kis angyalkákat is látok, hosszú-hosszú sorban, tele az erdő fehér angyalokkal. Azt mondja a kis Szabó Maris: — Én meg tegnap azt is láttam, ahogy fölfeszítették a nagy Jézuskát. A látógyerekek már mind körülöttem. Csupa száj mindegyik. — Tegnap mintha rítt volna a Szűz Mária! — Nemhogy rítt volna, de valósággal rítt, mert sok a gonosz ember, aki nem akar hinni. — Esténként tele csillaggal az erdő, mind ide szállnak le a csillagok, a szép Szűz Mária udvarlására. — A feje körül meg már nem arany karika van, hanem sok-sok apró csillag. Minél több a csillag itt az erdőben, annál kevesebb odafent az égen. Csodaforrást A kilencesztendős kis Egri Mariskának a csodaasszony kijelentette volna, hogy forrást fog fakasztani megjelenése helyén itt az erdőszélen és aki abba megmártózkodik, minden bajtól meggyógyul. Milyen boldog a kis Egri Mariska, mert a Szűz Mária kijelentette neki, hogy abban a pillanatban, amikor a forrás fölfakad, ő meg fog halni és egyszeribe főangyal lesz, mellette első angyal a sok-sok angyal között. Vigyáznak is a kis Egri Mariskára a szülei azóta. Szombaton este már két cigánypurdé is látta a jelenséget, a két Gáspár-gyerek. Csodalátó a kis 6 éves Praszna Boris is. ő az egyik főcsodalátó. Szombaton este több mint háromezren búcsúskodtak a csodahelyen és most a szép vasárnap délutánon már vagy ezren vagyunk. Tódul, egyre tódul a nép föl a hegyre. A kis csodalátó lányok, a csodahely sztárjai. Ott térdelnek a virágerdőben s kezüket összetéve csókolgatják a levegőt. Hangos szóval kiáltják, hogy most a Szűz Anya arcára, most a kezére adnak csókot. Most a kis Jézus kis lábait csókolgatják. Hátul a tömegből kiáltás hangzik: — Még nincs is csillag az égen és az erdő már tele csillaggal, oda nézze* tek! Hangzik egy másik kiáltás: — Térdeljen le mindenki és imádkozzuk el háromszor az Úr Angyalát. Egy félkarú, nyomorék lány hangosan sikoltozik, hogy ott van, ott van a Szűz Mária az egyik fa tetejében. Az előbb kinyilatkoztatta, hogy mindenki csokor virágot hozzon tiszteletére. És épüljön ide kápolna is. Megdöbbentő, hogy az imádkozó, csodalátó kislányok mindegyike gyötrő izzadság, reszketés és remegés. Reszketnek, remegnek és fel-felkiáltoznak, hogy miket mondogat nekik a csoda asszony és micsoda égi képeket látnak- S az üzeneteket ők közlikk a sereggel. „Miért hazudnának Dr. Horváth Rudolf a berneceieik plébánosa. A fiatal plébános hat esztendőt töltött kint Amerikában, a bridgeporti és a pennsylvaniai mc.macoo-i parókián. Melléje szegődünk és véleményét kérjük a bernecei csodáról. — Nem idegbeteg gyerekek ezek, kérem, de a község legértelmesebb, legeszesebb gyerekei. Amikor tudomásomra jutottak a látomások, behivattam a kislányokat, kisfiúkat, hogy esetleg elejét vegyem a dolognak, ha öncsalódásról van szó. S a kislányok, kisfiúk mind beszélni kezdtek nekem is. Többször künnjártam már a csodahelyen, de én még soha semmit nem láttam. Feltűnő, hogy ezek a különben szótlan gyerekek milyen bőbeszédűek, amikor a látomásokról beszélnek. A legpontosabban igyekeznek leírni a Szűz Anya ruháját, midogatják gesztusait. Én kérem se pro, se kontra nem nyilatkozom az ügyben. Ha vénaszonyok mondanának ilyent, hazugoknak tartanám őket, de ezek az értelmes kislányok miért hazudnának, ha nem látnak semmit? Állást én természetesen nem foglalok az ügyben- Már kiszállt ide a kemencei esperes az ügy megvizsgálására, én pedig az esztergomi prímási udvarba felterjesztettem jelentésemet a történtekről- Egyszerű, száraz referátumot, helyzetképet. Majd az egyházi főhatóság dönt. A nép nagyon józanul és okosan viselkedik. Azt mondják az embereink: ha az Istentől van ez a dolog, majd kivilágosodik, ha nem az Istentől, akkor majd elalszik. Száll, száll az énekszó, hangzik az ima, ragyognak a gyertyák, hull a virág a bernecei Nemeshegy oldalán. Az országutak mind idetartó búcsúsoktól feketéllenek. A legenda aranyszálait kis gyerekkezek szövögetik. Bakos Ákos MV ^/WVAA/VWVVIf’^WVVV^AA/VVWW. TÁRSASUTAZÁS OLASZORSZÁGBA a COSUL1£H LINE VULKÁNBA északazaerikai óriás óceánjárójávalTriestből Augusztus 2-szeptember 7dg Nápoly, Capri, Pompeji, Sorrento, Amalfi, Róma, Firense, Velencébe Rendkívül mérsékelt részvételi díjak Prospektust küld aMIKE, IX. ker., Üllői út 11. Telefon 86-7-12 Szerda, 1933. augusztus 9. napi nyaralás a MAGAS TÁTRÁBAN Az Est és IBUSz különvonatával augusztus 15-29 Részvételi díj, 177 pengritffl Popr Jelentkezést elfogad Az Est utazási irodája.VII. ker., Erzsébet körút 18-20, Vilmos császár út 62 és az IBUSz, MÁV hivatalos menetjegyiroda (V., Vigadó tér 2) és vidéki fiókjai. Kassára vasútjegy III. osztály oda-vissza...... 19.50 P III. osztály oda-vissza........................................29.0 P