Az Est, 1938. augusztus (29. évfolyam, 172-195. szám)
1938-08-14 / 183. szám
e Előfizetési ár: Egy hónapra ........ 3 pangó Egyes szám ára 10 fillér. Tataion *145-559. *146-419 j / t'hi. Apu IQ fittér» Budapest, 1938.* UdSCLm CL fi * augusztus 14. Politikai napilap FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS JINDOR 1916—1933 Szerkesztőség és kiadóhivatal* VII. ker., Rákóczi út 54. Jegypénztár, hirdetési-, előfizetési-, utazásié, és könyvosztályt VII., Erzsébet körút 18-20. Kardcsörtetés ■ ■ m Mit' zaja zavarja azokat a komoly, halk hangú tárgyalásokat, amelyeket Runciman lord folytat Prágában. Éppen tegnap, amikor a magyar küldötteket fogadta az angol politikus és Szüllő Géza, Jaross Andor és Esterházy János másfél óráig sorolta fel a csehszlovákiai magyar kisebbség panaszait és követeléseit, a cseh katonatisztek szövetsége nyilatkozatot adott ki, melyben »felemelték intő szavukat« minden komolyabb engedmény ellen. A cseh tisztek kardjukra ütöttek s beleszóltak egy olyan kényes és nagyjelentőségű tárgyalásba, melytől esetleg egész Európa sorsa, a béke, vagy háború esélye függhet. Ez a váratlan közbelépés meglepő és aggasztó. Azt jelenti többek között, hogy a tárgyaló angol delegációnak nyomban el kellene utaznia Prágából és Csehszlovákiából, mert ott illetéktelen hely fenyegető nyomása zavarja munkáját. Hogyan lehet ott kideríteni az igazságot, ahol a panaszos érdekelteket kardok zörgése fenyegeti? De fenyegeti ez a fegyverzaj Runciman lordot is, akinek pedig alighanem tökéletes nyugalomra és biztonságra volna szüksége ahhoz, hogy a Csehszlovákiában élő németek, magyarok és lengyelek bonyolult nehéz helyzetét kibogozza ,és hogy igazságot tegyen. Nem lehet tudni, hogy tudott-e a kormány tisztjeinek lépéséről. Ha igen, akkor Duetten viselik ennek a szerencsétlen lépésnek felelősségét. Ha nem tudott róla, akkor még rosszabb az eset, mert azt mutatja, hogy a cseh tisztek nem respektálják a cseh kormányt. Ez esetben Hodzsa nem szabad ember és nemigen lehet vele megállapodni, mert megtörténhetik, hogy a katonatisztek szövetségének nem tetszik a miniszterelnök egyessége s felborítja a megállapodást. Mindebből az látszik, hogy valami semleges és biztonságos helyen kellene folytatni a munkát. Politikai ügyről van szó, melynek kibogozását s az igazság szellemében történő elintézését minden illetéktelen beavatkozástól meg kell védeni. Tegnaptól kezdve mindenki bizonytalanul érezheti magát, akinek szerepe van, s ez nem alkalmas légkör arra, hogy egy ilyen súlyos és ilyen komoly ügyet elintézzenek. A katonás közbelépés legalább is meggondolatlan volt és igen nagy felelősséggel terhelte meg azokat, akik nem tudták megfékezni heves illetéktelenségüket. ^TfESTI mtaT^s 1988 ALIG. 13. ro ^ 7’VetTB ' r\"" 0 ' - XXIX. évfolyam * /p«3. szám. A nagy temetés A debreceni katasztrófa 12 áldozatát ma délután 4 órakor országos gyász kíséri utolsó útjára —Az Est tudósítójától — Ilyen csendes tizenkét utast, ilyen nehéz, fekete terhet még sohasem hozott a reggeli vorzat! Ma reggel 5 óra 54 perckor érkeztek meg a beborult egy Budapestre, a nyugati pályaudvarra a debreceni repülőszerencsétlenség áldozatainak holttestei. Hogy ne az éjszakai órákban érkezzenek meg a koporsók, a szomorú terhet hozó vagont Szolnokon lekapcsolták és ipa hajnalban indították tovább Budapestre. Már öt óra után nagy sereg kezdett gyülekezni a pályaudvar perronján: a tragikus halált halt újságírók és pilóták ismerősei, rokonai, barátai, és hölgyek, kezükben a gyászirátggal. Református papi köntösében ölözve várta Tibor fiát Benke Tibor református lelkész, fekete gyászruhába öltözve egy másik gyászoló édesapa, dr. Beller Imre ügyvéd, Gyuri fiát. A kisírt szemű közönség soraiban megjelent Jávor Pál színművész a feleségével. Jávor hatalmas nemzetiszínű szalaggal átkötött rózsacsokrot szorongatott kezében. A pályaudvar fölött siralmasan szürke az ég, szinte tragikus a reggeli csend, amelyet csak a be-befutó és kikiinduló vonatok lármája zavar meg. Nagy csapat rendőr vonul fel Regele Károly rendőrfőfelügyelő vezényletével. A rendőrfőfelügyelő dr. Székely Ferenc állomásfőnökkel teszi meg a szükséges intézkedéseket és vezeti ki a gyászolók nagy csoportját a pályaudvar külső frontjára. A szolnoki személyvonat menetrendszerű pontossággal futott be a pályaudvarra. A személyvonat végére kapcsolva a 126.397. számú sötétvörös téglaszínű teherkocsi. Már világos a reggel, de még mindig ott ég a vágon jelzőlámpája, a kocsi végén. Most ez a vasúti lámpa a tizenkét halott gyászgyertyája. Ki hitte volna, hogy a repülőgép büszke szárnyain hazainduló fiatalemberek egy döcögő tehervagonban fognak hazaérkezni?... Óvatosan tolatni... A vonat utasai mind levett kalappal, megilletődötten szállnak le. Szinte némán, lábujjhegyen mennek ki a csarnokból. A gyászolók serege pedig könnyes szemekkel mered a lezárt tehervagonra, amelyen kis kék cédula figyelmezteti a vasutasokat: Óvatosan tolatni. A kék cédula mellett kis fehér cédulán rárajzolt kék kereszt s ez a kegyetlen szó: Hulla. Egy perc és egy pöfögő kis tolatómozdony szalad elő, a tehervagont lekapcsolják a személyvonatról. A vagont a mozdony az egyik külső oldalvágányhoz viszi. Majd itt fogják kiemelni a koporsókat a Községi Temetkezési Intézet furgonjaira. Álltunk és vártunk. Egyszerre nagy cseppekben elkezdett esni az eső. Az állomásfőnök felszólította a gyászolókat, hogy vonuljanak az állomás fedett helyiségeibe, mert meg kell várni a 8 órát, amikor a gyászautók a koporsókért a pályaudvarra érkeznek. Mélységes megrendülés, nyomasztó csend, könnyes hangulat árnyékolta be az egész hatalmas pályaudvart. Hét órakor hatalmas zápor zuhogott alá a városra és a pályaudvarra. Verte a viharos zápor a magánosan álló teherkocsit, amelyet közben derék, egyszerű vasutasok a szomszédban vagdosott zöld ágakkal borítotttak díszbe. Idegtépő kirakodás... Fél kilenc órakor feltűntek a temetkezési intézet fekete gyászautói. A gyászoló sereg a tehervagon elé vonult és megkezdődött az idegeket tépő kirakodás. Hangos zokogások jajdultak fel, amikor kinyílt a vágon széles nagy ajtaja és feltűntek a fekete koporsók. A koporsókon és a kocsi falain a debreceni részvét és gyászkoszorúi és virágcsokrai. A temetkezési intézet fekete köpenyes emberei elsőnek Valgóczy Gyula joghallgató koporsóját emelik ki. Apró, fényes, fekete kavicsokkal sűrűn telehintett fenyőfakoporsók a koporsók. Szaknyelven: gránitos koporsók. A deszkakoporsókban külön leólmozott fémkoporsók ölelik magukba az áldozatokat. Név egyetlen koporsón sincs, a koporsók lábánál szépen megírt névjegykártyák jelzik a koporsó lakójának nevét. A fiatal jogászfiú után Szilvássy József koporsója kerül a temetkezési szolgák vállára. Zokogó hang szól most a koporsót emelőkhöz. Dr. Peller Imre ügyvéd kérdezi: — Kedves barátaim, mondják csak meg, nézzék meg, ki ez? A megtört apa nem látta a fehér cédulát. Fátyolos hangon feleli az egyik fekete köpönyeges: — Szilvássy József. A harmadik koporsó Simor Miklósé. Hangos zokogás jajdul fel egy társaságból. Piros rózsa és fehér szekfű, rózsaszínű gladiola hullái