Az Est, 1939. augusztus (30. évfolyam, 173-198. szám)
1939-08-06 / 178. szám
Vasárnap, 1939. augusztus 6 Еаш«диюдв1миин1 Egy magyar ember élete, aki küzdött, harcolt és meghalt a németek keletafrikai gyarmatáért Hazai földbe akarják eltemetni a hős báró Fischer Lajos tetemét Csorna,gusztus 5 (Az Est tudósítójától. Dr. Kokas Lajos egészségügyi főtanácsos, az állami kórház nyugalmazott igazgató-főorvosa a helybeli gimnázium tanári testületével karöltve a Hanság úri társadalmában mozgalmat kezdeményezett egy elfelejtett magyar Afrika-utazó, nagyszalatnyai báró Fischer Lajos holttetemének megkeresésére és hazahozatalára. Fischer a közös 6. huszárezred főhadnagya volt. Szenvedélyes természettudós, a Rábaköz és Kapuvár vidékének szenvedélyes természetrajzi kutatója. 1890-ben indult afrikai útjára s mindkét szemevilágát elveszítve, Kelet-Afrikában Mauza néger falu közelében lelte halálát. Báró Fischer afrikai útjáról a magyar földrajzirodalom jóformán semmit sem tud. Csak a mostani német koloniális kiállítás figyelmeztette rá az azon résztvevő csornai tanárokat, hogy Fischernek elévülhetetlen érdemei vannak Közép-Afrika pacifikálása és a német keletafrikai gyarmat megalapítása körül. Magyar ember a német expedíció élén Báró Fischer Sándor és gróf Serényi Erzsébet Lajos fia 1875 februárjában született Páviában. Tanulmányait részben Budapesten, részben Karinthiában végezte, ahol édesatyjáinak egyik birtoka is feküdt. Szenvedélyes vadász volt, zoológusnak készült, főleg ornitológusnak. Alapos tanulmányai jelentek meg a bécsi szakfolyóiratokban, főleg a Hanság és Nyugat-Magyarország madárvilágát tanulmányozta. A Hanság és Kapuvár környékének madárvilágáról két nagyobbszerű tanulmányt is írt. 1890-ben részt vett Bern alapításának hétszázadik évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi földrajzi kongresszuson. Itt ismerkedett meg Lóczy Lajossal, aki Fischer halála alkalmából így emlékezett meg róla: »A berni nemzetközi földrajzi kongresszuson ismerkedtem meg Fischer báró úrral; az egész kongresszusi idő alatt együtt valünk és a berni felföldre is együtt intéztünk egy élvezetes és tanulságos kirándulást. Kölcsönös bizalmasságot és bensőbb baráti viszonyt fejlesztett köztünk a berni tartózkodás. Részemről nagy tiszteletet és feltétlen bizalmat támasztott Fischer úrnak úgy egyénisége iránt, mint vállalkozásának nagy eredményei reményére is, mert ritka alapossággal és körültekintéssel buzgólkodott utazásának előkészítésében. Többszörösen fájlaltam tehát elvesztét: a tudományos utazót, a honfitársat és barátot gyászolva benne.« Fischer tehát már 1890-ben készült nagy afrikai útjára. A viszonyok azonban változtak. Engedélyért kellett fordulni a berlini kormányhoz s így történt, hogy az egyik hivatalos német expedíció vezetője lett. Ekkor történt, hogy a nagynevű német Afrika-utazó, Karl Petersnek a kafferekkel kötött szerződései alapján megalakult a Német Keletafrikai Társaság Kelet-Afrika gazdasági kiaknázására, de a zanzibári szultán — Szejid Bargas — ezekhez a szerződésekhez nem járult hozzá. Ez a keleti kényúr nem törődött a Kelet-Afrika felett tulajdonképpen felségjogot gyakorló portugál kormánnyal sem, semmisnek jelentett ki minden szerződést, amelyet a németek az ő megkérdezése nélkül kötöttek és parancsot adott, hogy űzzék el a német telepeseket, kolóniájukat pedig gyújtsák fel. A kafferek szó szerint teljesítették a zanzibári szultán parancsát. Pár hónap leforgása alatt csak füstölgő romok jelezték Kelet-Afrikában a német akarat és szorgalom telepeinek helyét. Báró Fischert megbízzák a lázadás leverésével A Német Keletafrikai Társaság a német telepesek élet- és vagyonbiztonságának védelmére a birodalmi kormány segítségét kérte és ez a segítség nem is maradt el, csak egy kissé késett. A német kormány ugyanis csak úgy volt hajlandó közbelépni, ha a társaság összes szerződéseit átadja a kormánynak, ami meg is történt. A Német Keletafrikai Társaság az elmaradt vámbevételekért évi hatszázezer márka megtérítést kapott a szerződésben, dupláját annak, amenynyibe a Társaságnak a gyarmat megszerzése került. Míg ez a tárgyalás folyt, elpusztult az egész német Kelet- Afrika, kivéve Dar-el-Szalaam és Bagamoyo kikötővárosokat, melyek már a tárgyalás alatt is a német flotta ágyúinak védelme alatt állottak- Az Omba folyótól a Rovuma folyóig egyetlen német telep sem maradt meg s a kegyetlenkedésekben az arabok vetekedtek a kafferekkel. 1888 augusztusában azután a páncélos cirkálók ágyúcsövei jobb belátásra késztették a zanzibári szultánt, aki kész volt a német szerződések elismerésére s ünnepélyesen lemondott Kelet-Afrika német koncessziós területei felett való protektorátusáról. A zanzibári szultán lemondott, de arra már hatalma s valószínűleg szándéka sem volt, hogy Kelet-Afrikának a tengerparttól beljebb eső részeiben végrehajtsa a »lelki leszerelést« s harcuk feladására bírja a fellázított bantu és kaffer törzseket. Ezt a pacifikálást bízták a németek báró Fischer Lajosra, aki 1891 október 20 án érkezett Dar-el-Szalaamba, hogy innen a Viktória Nyanza-tó mellékére jusson. Véres harcok árán érkezett expedíciós seregével a kö 9. oldal. KÉT ÚJ BUDAPESTI KATONAI ATTASÉ BALRÓL ALEXANDER PLENSNERS EZREDES, AZ ÚJ LETT KATONAI ATTASÉ, JOBBRÓL KAWABE TÁBORNOK, AZ ÚJ JAPÁN KATONAI ATTASÉ vetkező év áprilisában Ukerévébe. Innentől kezdve állandóan láz gyötörte s az ukerévei-tóhoz érkezte előtt jobbszemére megvakult Teljes erővel résztvett még itt az expediciós állomás felépítésében. Innen írta Lóczy professzornak: — Sorai április 4-én értek el Táborába, ahol egy egész hónapig kellett tétlenül hevernem és a hordárhiány miatt Ugogóban visszahagyott expedíció-részemet bevárnom. Útiterveim némileg megváltoztak találkozásunk óta, amennyiben augusztus végén Berlinbe lettem citálva, ott mint »volonter« és »nouschef« beléptem az expedícióba és vezetőnk hirtelen halála következtében vezetője lettem a vállalatnak. Már Dar-el- Szalaamban kezdődött a baj, amennyiben meghűlés következtében rheumatizmust kaptam, úgyhogy alig bírtam mozogni. Vegyen hozzá még egyéb fájdalmas akut és krónikus egészségi fogyatkozásokat, hogy elképzelhesse, mily kínok között utaztam eleinte legalább karácsonyig. Mrogoro missziós állomáson az erős lázroham mintha egyszerre elvette volna fájdalmaimat, legalább december 17-én már néhány órát és ezután egésznapi meneteket képes voltam gyalog megtenni. Mupvapában vissza kellett hagynom első tisztemet a terhek nagyobb részével, a többivel nagyobb bajok nélkül megjöttem Táborába. Innen április 14-én összes karavánommal elindultam és május hó 4-én jöttem ide Bukumbiba. Báró Fischer hosszú, mindenre kiterjedő levelében egy szóval sem említette szemevilága elvesztését. Bizonyára nem akarta szüleit elkeseríteni. Alig pár nappal e levél kelte után másik szemét is elvesztette és végzetesen legyengült. Kinint nem vett be, mert utálta s nem bírta el a fülzúgást, amelyet a gyógyszer előidéz. Szervezete már a táplálékot is alig bírta magához venni. Csak tejjel és gyümölccsel élt. Koporsóját német zászlókkal terítették le..* A láz június 3-áig tartott, de még néha fel is kelt ágyából. Június 30-án kezdődött az agónia s a halálos láz július 2-án végzett vele. Holttestét másnap temették el Mauza nevű néger falu közelében. Koporsóját német zászlóval terítették le s néger gyarmati katonák adták meg neki a végtisztességet. Ingóságait Blatt nevű tengerészkormányos vette magához és juttatta el szüleihez. Halála előtt pár nappal Fischer Lajos még levelet diktált a pozsonyi származású Höhnel Lajoshoz, a későbbi ellentengernagyhoz, aki gróf Teleki Samu kísérője volt középafrikai útján és gratulált neki újabb afrikai útjához. A két szemére vak és a láz delhi urnában vonagló magyar Afrika-kutató ebben az utolsó levelében Afrika szépségeit magasztalta. Mint Milton az ő Elveszett Paradicsomát. A régi hanságiak szeretettel emlékeznek vissza báró Fischerre és azt akarják, hogy Hanság szerelmese hazai földben nyugodjon. (á. t.) __•». «wrtwwmwmwwiwMMW Paris ünnepli az angol frontharcosokat Paris, augusztus 5 A British Legion harcosai a francia kormány meghívására baráti látogatásra pénteken este a francia fővárosba érkeztek. A pályaudvaron Rivollet, a frontharcosok nemzeti egyesületének főtitkára fogadta őket. A pályaudvar előtt összegyűlt hatalmas tömeg lelkes ünneplésben részesítette a légió tagjait. Utazásra-week-endre dobozos ementhálit.