Az Ojság, 1920 (1. évfolyam, 1-15. szám)
1920-07-01 / 1. szám
Judapest, 1920. Pünkösd AZ ÚJSÁG Nemzetgyűlés. A miniszterelnök nagyfontosságú nyilatkozata. Friedrich az európai politika homlokterében. — Bródy Ernő és Pető Sándor napirend előtti hallgatásra kaptak engedélyt. — Ereky támadása a sajtó ellen. — Weisz Konrád a német szövetségi hűségért. — Interpellációk. — Sachját tudósítónktól. — A mai ülés napirendjén Ereky Károlynak a liberális sajtót megrendii szabályozó indítványa szerepel. Simonyi-Semadam miniszterelnök már korán megjelent a Házban és a köréje gyűlt újságíróknak nagy lelkesedés közben fejtette ki, hogy ő nem tud semmiről semmit, hagyják őt békében, ő nem nyilatkozik. A miniszterelnök nagyértékű kijelentése mély hatást gyakorolt a körülállókra, akik ezek után Friedrich Istvánhoz fordultak, aki külpolitikai helyzetünkre vonatkozólag kijelentette, hogy az ő érdemei elvitazhatatlanok és hogy Magyarország integritása mindaddig nincs biztosítva, amíg csak egy liberális lap is héberbetűs jelzés nélkül jelenik meg. Úgy sokorópátkai Szabó István, mint Patacsi Dénes helyeslőleg bólintottak, ami a kisgazdapártban kínos feltűnést keltett és a holnapi pártértekezleten szóba is kerül. A mai vita iránt különben igen gyenge érdeklődés nyilvánult meg, aminek az az oka, hogy a nemzetgyűlési tárgyalásokat igen korán kezdik el. A nemzetgyűlés tagjai nagyrészt vidéki gazdaemberek, akik nincsenek hozzászokva a korai felkeléshez. Az ülésről a következő részletes tudósításunk számol be: A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István házelnök. Bejelenti, hogy Bródi Ernő és Pető Sándor napirend előtti hallgatásra kaptak engedélyt, amit a Ház tudomásul vesz. Ezután Ereky Károly a liberális sajtó túlkapásait tárgyalja a tőle megszokott vonzó modorban. Mindjárt az első szavaknál ezt mondja: Schwarcz, Grün, Braun, Weisz... A képviselők kipirult arccal kiabálnak össze- vissza, az elnök nagy nehezen rendet teremt és jelenti, hogy Weisz Konrád személyes megtámarítatás címén kér szót. A Ház megadja. Weisz Konrád: Tisztelt nemzetzetgyűlés! Itt az imént egy személyemre nézve súlyosan sértő kijelentés történt, amit kellő világításba helyezni annál is inkább kötelességem, mert ezzel következményeiben kiszámíthatatlan nemzetközi bonyodalmaknakvehetjük elejét. A tisztelt nemzetgyűlés színe előtt egy megsértett család becsületét kell megvédenem. Ereky tisztelt nemzetgyűlési tagtársam igen kitűnő sertésnevelő, hogy úgy mondjam sertéspedagógus lehet, a családfákhoz azonban nem ért. Ehhez sok családfaiskola elvégzése szükséges. Ennek a tájékozatlanságnak tulajdoníthatom csak, hogy az imént egyébként helyes és kellemes megjegyzés keretében azt mondta, hogy Schwarz, Grün, Graun, Weisz. Ez az általánosítás az engem alapított Weisz-családot olyan színben tünteti fel, mintha ama vallás... (Közbekiáltások: Faj! Nagy lárma, kiabálás: Rendre! Rendre!) A rend helyreállta után Weisz Konrád (folytatja): A tisztelt képviselőtársamnak tudni kellett volna, hogy itt olyan Weisszal áll szemben, aki Konrád és nem Jakab, vagy Salamon, vagy Iczig. A destruktív sajtó, amely elnézésünk folytán még mindig itt ül, sietni fog a német lapokban elhelyezni, hogy a magyar nemzetgyűlésen kompromittáltak egy régi német famíliát, ami volt hatalmas szövetségesünkkel szemben legalább is hálátlanság. Sokorópátkai Szabó: Ők azok a zsidók, aki azok a zsidók! (Élénk tetszés.) Weisz Konrád: Messze vezetne, tisztelt nemzetgyűlés, ha részletesen kifejteném, minől nemzeti szerencsétlenség támadna lábbal, ha a külföldi közvélemény azt hinné rólunk, hogy itt minden Weisz, vagy Friedrrich,vagy Haller, avagy Schand 1, vagySchiess 1, vagy Fangiler mind ama valláshoz ... (Közbekiáltások :Faj!)... vagy, bocsánat nen vagyok a közjogi szőrszál hasogatások hive, mondjuk fajhoz tartoznak, mely ellen most már hónapok óta küzdeni szerencsénk van. Felszólítom az elnök urat, hogy védjen meg hasonló inzultusoktól. (Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A képviselő úr felszólalása kapcsán megállapítom, hogy valóban elhangzotta szóban forgó kijelentés és indítványozom, hogy e tárgyban parlamenti bizottságot küldjünk ki. Következik Ereky képviselő úr folytatólagos felszólalása. Ereky Károly: Tisztelt nemzetgyűlés! Minden szó, mely itt nem a liberális sajtó ellen hangzik el, hátráltatja a Ház hőn óhajtott munkaképességét. Nem helyeselhetem, hogy Weisz Konrád barátom és hitsorsosom a zsidók helyett engem támad és úgy aposztrofál, mintha én iskolázatlan ember volnék. Általában képzettségem illusztrálására most csupán annyit említek fel, hogy a Képzőművészeti Társulat engem akart elnökké választani egy zsidóval szemben, de a liberális sajtó ezt megakadályozta. A liberális sajtó itt tovább folytatja üzelmeit. Ez azért van, mert a kormány elnéző vele szemben. A kormány fél a liberális sajtótól, de én nem félek. Én látom a destrukciót. Ha a falu derék népe kezébe veszi az »Est«-et ,vagy a »Világ«-ot, azt hiszi, hogy magyar lapot olvas. És ezekben rólam úgy írnak, mintha nem volnék kiváló politikus. Ennek köszönheti Csilléry barátom is, hogy már hat kerületben elbukott. Kötelezni kell a zsidó lapokat, hogy zsidóságukat a homlokukon viseljék. Héber betűkkel is írják ki a nevüket. Ha a zsidó vendéglők ki tudják írni, hogy koscher Gasthaus, írják jólk is ki, hogy koscher napilap. Indítványozom továbbá, hogy a liberális lapok szerkesztői ne bitorolhassák a szerkesztői elnevezést. Úgy írják ki, hogy jó sakter vagy felelős sakter. Azonkívül el kell tiltani, hogy jó riportokat írjanak, mert a liberális lapok jó riportjai teszik versenyképtelenné a keresztény sajtót. Vannak itt a karzaton is újságírók, akiknek az orruknál, csak a lábuk, a lábuknál pedig csak az észjárásuk görbébb. (Szilágyi Hugó, a »Pesti Napló« munkatársa sértődötten távozik az újságíró karzatról.) Ezeket is valami jellel kell ellátni. A liberális sajtó munkatársait kötelezni kell, hogy kaftánban járjanak és pájeszeiket láthatóan viseljék. Hogyan tűrheti egy percig is a keresztény nemzeti közvélemény, hogy magyarnak nézzék azokat, akiknek Galíciában ringott a bölcsője. Patacsi: Csekcpir szerint... Elnök: Csendet kérek! Sokorópátkai Szabó: Csekcpir is zsidó. Patacsi: A vakapád. Elnök: Felkérem a tisztelt miniszter és államtitkár urakat, hogy irodalomtörténeti vitákkal ne zavarják a szónokot. Tessék folytatni. . Ereky: Felolvassa indítványát és annak elfogadását kéri. (Szónokot számosan üdvözlik.) A következő szónok Fanger Béla, azzal kezdi beszédét, hogy aki 3