Az Ojság, 1930 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-25 / 21. szám
1930. május 25. AZ ÚJSÁG MONDJA KEGYED KEDVES EGYED nem tudja véletlenül, hogy mi lesz a jövő szezonban a Fővárosi Művész-Színházzal ? — Mindenekelőtt másik nevet fog kapni, kérem... — Nem azt kérdeztem magától, Bendegúz, mert hogy másik nevet fog kapni, az csak természetes. — Miért természetes, kérem ? — Mert valahányszor uj kezekbe kerül, mindig másik nevet kap és ez nagyon helyes is. — Miért helyes? — Mert egyrészt nem kerül semmibe és másrészt az uj igazgatónak soha sincs oka túlságosanragaszkodni a régi névhez. Arra a legjobb mindig fátyolt borít amni. — Hát van új igazgató? Tudtommal a pályázók már nem tolakodnak olyan nagyon. — Igen, a pályázók lassan kint elpályáztak. A múlt héten még sorba álltak a Mozsár utcai hátsó kapu előtt, aztán egyszerre mind eltűnt. Csak a Sebestyén Dezső maradt meg magnak, ő ma az egyetlen pályázó. — Na és Sebestyén Géza elengedné őt a Városiból? — El. Gézánk állítólag azt az álláspontot foglalta el ebben a kérdésben, amikor a családi tanács összeült, hogy: „Csak menjen a Dezső tanulni, aem látszik, hogy még nem tanult eleget.“ — Ebben van valami kérem, meri tanulni, azt aztán mindig lehet egy ilyen vállalkozásból. — Úgy van. Mindenki tanul. A színház is, a közönség is, meg a szerzők is. A szerzők például annyit tanultak az idén, hogy a jövő szezonra már csak egyegy előadásra adják el darabjaikat az igazgatóknak, da Geld, da Ware alapon. — Nagyon helyes kérem. Ne legyen a színpadi szerző műve a színházigazgatók szabad prédája. Ezt olyan szépen mondta, Bendegez, hogy felírom magamnak. Hát igen, a jövő szezonban egy színdarab és olyan árucikk lesz, mint például egy kifli, vagy egy kommüniké. Ne legyen egy cseppet sem meglepve tehát, édes egy pruszlikmadzagom, ha nemsokára ilyen apróhirdetéseket fog megpillantani a lapokban Társadalmi színmű a morfinizmus köréből* pompás Beregi szereppel, folyó hó 9-től kezdve családi viszály miatt igen Jutányosan (3 kapható. Leveleket: „Kápé" jeligére a fűkiadóba. Avagy: Nagyoperett, második felvonás végén melodrámában beszélő bonvivánnal, kipróbált siker, Gaál Francitól levetett minőség, eddig nyolcvanháromszor ment, további 75 H. P. vonzóerő garantálva, előrehaladott szezor miatt minden elfogadható áron átadó. Levelek: „Guba előre, legkésőbb öt perccel a nyitány előtt" jeligére kéretnek. — Kérem, ilyen szigorú feltételek mellett nem leszmajd igazgató, aki játszanimer. Pedig tessék elhinni, az igazgatók mindent elkövetnek . . . — Na, mindent épen nem, de azért egyet-mást tényleg elkövetnek. Legújabban például azt követik el, hogy buzgón lapozgatnak az elsárgult színlapok között és ha egy olyan darabra akadnak, amely anno dacumál jól ment, abból gyorsan reprizt csinálnak, így született meg a Vígben a Cserebere, mi sem természetesebb tehát annál, hogy a Király viszont a Fifit vette elő a naftáimból. — Ezt sem tetszik helyeselni? — Sőt, Bendegúz, ezt is helyeslem. Ha egy darab tíz évvel ezelőtt bombasiker volt, miért ne legyen most is az? Az a mondás jut erről eszembe, édes egy pamflikáskalapom, amit a villamoson szoktunk mondani, amikor a kalauz percekig gusztálja az átszálló jegyünket és végül kiböki, hogy nem jó. — Mit szoktunk ilyenkor mondani, kérem? — Azt, Bénáikéra, hogy: Két hétig minden kalauznak jó volt ésnost pont magának egyszerre nem jó? — Hö-hö-hü . . . ez stimmel. — Stimmel, denem egészen. Mert itt van viszont a Víg özvegy reprize, amelynek igazi, békebeli, forró sikere volt. Ez az operett úgy látszik nem háromszori átszállásra érvényes átszállójegy, hanem egy egész életre szóló villamosbérlet. — Bizony kérem, órákat vehetnének Lehárnál a fütyülő zeneszerzők. Hát a Marion szerzőjének leleplezéséhez mit tetszik szólni? — Azt, édesegy iidipániosviganóm, hogy kicsi ez a Pest. Itt még egy szénabotriny sem maradhat titokban, hát még egy szerző. — Kegyed honnan tudta meg a szerző nevét? A Reggeli Újság mál heti számából. A 17-ik oldalon ott volt a szerző képe, alatta pedig a következő ötletes két sor: Dr. FRANK IMRE a „Marion“ ismeretlen szerzője. — Tényleg ötletes. Hát azt tetszett-e hallani, hogy a Magyar Színháznál nem találták meg a „Minden jegy elkelt“ feliratú táblát és a Király Színháztól kellett kölcsönkérni. — És a Király kölcsönadta ? — Hell persze. — Na Bendikém, akkor úgy látszik, hogy a Királynak egyelőre nincs rá szüksége. — Tényleg, erre nem is gondoltam. De most már a heti viccre volnék leginkább pali. —■ Van, Bendegúz. .. két konkurrens operettszínház két primadonnája találkozik a korzón. — Mit szólsz az új tavaszi kosztümömhöz? —kérdezi az egyik. — Ennivaló, — feleli elragadtatva a másik — évről-évre jobban tetszik nekem. — Brávó. És a heti piety? — Van az is, Gindeboz. A szőke szubretiről volt szó az egyik kávéház törzsasztalánál, aki nemrég férjhez ment és azóta nem játszik. — Mintafeleség lett belőle, — jegyezte meg rá valaki — idegen férfiakkal köt barátságot, csakhogy a férjét anyagilag megkímélje. ■— Rimik. — Jól van, Bendikém, de most már pá, mennem kell Budakeszire, olvastam az újságban, hogy ott egy tehénistálló kiadó. Megnézem, hátha jó lesz nyári kabarénak. Tele link Hírmondó GAÁL FRANCI nem békült ki a fagottistával. Még csak kezet sem fogott vele. AZ EGYIK SZÍNHÁZUNK primadonnája mondotta a társalgóban : — Rólam köztudomású, hogy abszolút erkölcsös életet élek. — Hja kérlek. — szólalt meg az ellenprimadonna — aki egyszer színésznő, arról mindenféle mendemonda járja. — más — KI HITTE VOLNA? A pesti közönség a múlt héten megállapította, hogy Jeritza Mária a legkiválóbb Zsidónél — más — AZ ERDÉLYI-POR nagyon jó darab lehet, mert a tábláig jutott, más JÓ IDŐK JÁRNAK a dadogókra. A Fi-Fi után Pallenberg elő fogja adni a Vauvaut. — más —• A csúnya lány Párizsban. Dolly Jancsi Párizsba vitte a Billen. — más — A LEHÁR . JUBILEMOT, mint halljuk, a Nemzeti Színház is megünnepli és színre hozza a Lehár királyt. — Schluss —» Elárverezik* e, vagy штт ш&гажак^а el ár 9 avagy ..." Hetek, óta etem tudunk aludni ez Magyar Sxínhozról keringő ellentétes hírek miatt vagy avagy Csináltattak mér valamit, mert beleőrülünk avagy vagy avagy bonyolult a dolog, de ha fál odafigyel аж ember, akkor pláne nem érti meg Először úgy volt a dolog, hogy elárverezik. Ugyanis a Magyar Színház épületére árverést kért a vagyonbukott Unió rt. néhány hitelezője, amelynek csődtömegéhez a Magyar Színház tudvalévően tartozik. Aztán úgy volt, hogy mégsem árverezik el. Ugyanis az árverés ellen a hitelezőknek egy másik csoportja felfolyamodást jelentett be. Aztán megint csak úgy volt, hogy mégis csak elárverezik. Ugyanis a Magyar Színház az úgynevezett Magyar Színház rt.-é, melynek részvényeit megvásárolta a volt Unió rt. De aztán megint csak úgy volt, hogy mégis csak nem árverezik el. Ugyanis az Unió rt. bukása előtt elzálogosította a részvényeket az Ingatlanbanknál. Azonban később megint úgy lett, hogy ennek dacára, sőt pláne mégis csak elárverezik. Ugyanis az Ingatlanbank úgy látszik, tényleg rendelkezik a Magyar Színházzal és most csak az a baj, hogy az Ingatlanbanknál az egész dologról csak egy igazgató tudott, akit azóta leépítettek. Ez az igazgató a leépítés előtt is egy rendkívül alacsony kicsi emberke volt és amióta leépítették, ki sem látszik a földből és most nincs senki, aki megadhatná a szükséges felvilágosításokat. Egyelőre tehát nem árverezik el a Magyar Színházat. De, hogy mi lesz holnap, arra még rágondolni is rossz. ижтамавиМНМИИВаИИШДЯЯНДЯРДдимиимн—м Salamon Béla azt mondja az egyik háziszerzőjének: — Gratulálok, hallottam, hogy feltaláltad a hangos naptárt._ 77? — A legtöbb vicced estnökököt mond. Most, hogy egy gyógyszeráru gyár megvette a Magyar Színház díszletraktárát, önként felvetődött az a gondolat, hogy a többi színházon is csak a betegápolási szakma segíthet. Mint értesülünk, máris megindultak ezirányban a tárgyalások. A Fővárosi Művész Színházat, hír szerint, a Rókus fogja kezelésbe venni, egy harmadik színházunkra pedig a Pajor-szanatórium vetette rá a szemét. További két-három színházunkért a Bonctani Intézet és a Járványkórház vetélkednek. A járványkórház az egyik operettszínházat szeretné megkapni a görlök miatt, miután a tyúkállományát a napokban elkobozták. A szemklinika végül olyan színházat keres, melynek igazgatója szembajban szen-tved. Ilyen lesz több is, miután tudtunkkal a legtöbb igazgatóó hónapok óta nem látott beь vételt. Rövidesen meggyógyulnak a beteg pesti színházak A Magyar Színházat már goldjaiba vette egy gyógyszeráru gyár