Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-02 / 2. szám
4 táján minél őszintébbek, annál inkább bátran el is maradhatnának. Hiszen a jóbarát külön kijelentés nélkül is elhiszi, hogy csak jót kívánunk neki. Azonban én úgy érzem, hogy ha valaha a múltban hasonló alkalommal, bizonyára a mai napon a mi megjelenésünk többet jelent és többet követel mitőlünk, mint csupán szerencsekivánataink kifejezését. (ügy van!) Még azt sem tartom a mai napon elegendőnek, hogy szerencsekivánatainkat csupán még irántad való és társaid iránti bizalmunk kifejezésével toldjuk meg. Ez normális politikai viszonyok között és oly kormánynyal szemben, mely már huzamosabb idő óta eredményesen vezeti az ország ügyeit, talán elégséges. De a mai nehéz viszonyok között, amidőn egy hosszú esztendő kínos küzdelmei még befejezve nincsenek , csak néhány hónap után, mióta te az ország kormányzását társaid élén kezedbe vetted; egy oly esztendő kezdetét, mely elődje szomorú örökségével terhelten lép be az idő végtelenségébe, lehetetlen meg nem ragadnunk a mai alkalmat arra is, hogy politikai álláspontunkat a múlt esztendőben oly vehemens erővel felvetett és még mindig napirenden lévő kérdésekben, és azt a kapcsolatot, mely bennünket veled összeköt, úgy megvilágosítsuk, hogy semmi kétely, semmi bizonytalanság, semmi félreértés sem közöttünk, sem az ország színe előtt fenn ne maradjon (Tetszés.) s ez biztos támaszául szolgáljon további együttműködésünknek. (Tetszés és élénk helyeslés.) A szabadémipárt a lefolyt esztendőben kétségkívül súlyos megpróbáltatáson ment keresztül. Oly dilemma elé állíttatott, mely egyenesen szétbomlással fenyegette, ha idejében minden erejét össze nem szedte volna arra, hogy felelősségének tudatában, félretéve minden személyes tekintetet, nagy hivatásának magaslatára emelkedjék. (Helyeslés.) Egyfelől szemben találta magát azzal a bizonyára minden magyar ember szívéhez szóló és épp azért csak a legnagyobb önmegtagadással visszaszorítható követeléssel, hogy a magyar nemzet legfőbb attribútumával, nyelvével, a hadsereg vezetésében is teljesen érvényesüljön; másfelől azonban beleütközött abba a felfogásba, hogy a hadsereg vezérleti és vezényleti nyelvének meghatározása oly abszolút fejedelmi jog, melynek mikénti gyakorlásába a törvényhozás be nem avatkozhatok. S amíg egyrészt hazafias aggodalommal kellett szemlélnünk, hogy a nemzeti követelés anynyira élére állíttatik, hogy a megvalósítására irányuló törekvés még attól sem riadt vissza, miképp a rendes parlamenti küzdelmen túlmenve, teljesen megakaszsza a törvényhozás működését és a kormányzat folytonosságát; másrészt mély megdöbbenéssel kellett tapasztalnunk, hogy a magyar alkotmány és az a szövetségi viszony, melyet a monarchia másik államával létesítettünk, még mindig félremagyarázásoknak van kitéve, teljes elismerése még mindig ellentállásra talál. Hogy a szabadelvű pártnak ezen, a magyar alkotmány alapelveibe ütköző támadások ellen a leghatározottabban állást kellett foglalnia, arra nézve a párt kebelében semmi habozásnak, semmi véleménykülönbségnek helye nem lehetett.(Úgy van!) , ettől még az a félelem sem tartóztathatta vissza, hogy határozott állásfoglalása esetleg konfliktust idézhet elő. Ahol Magyarország világos alkotmányos jogairól, törvényes önállóságáról és függetlenségéről van szó, ott nincs pártkérdés (úgy van!), ott a szabadelvű párt épp úgy áll ort, mint bármely más párt az országban. (Igaz! Úgy van !) "Deák Ferenc? nagy szelleméhez hűtlen lett volna e párt, ha a nemzet jogainak elmagyarázását és elhomályosítását, habár csak hallgatása által is eltűrte volna. (Úgy van!) De amily határozottsággal és elszántsággal, nem törődve semmi párthatalmi érdekkel, megvédtük és kötelességszerűleg meg kellett védnünk az ország alkotmányos jogát a hadsereg vezényleti és szolgálati nyelvének meghatározása körül is, másrészt mégis el kellett ismernünk, hogy midőn a nemzet királyával kiegyezett és törvényileg kimondatott, hogy a hadsereg egységes vezérlete, vezénylete és belszervezete ő felsége alkotmányos fejedelmi jogát képezi, ebben benfoglaltatik az a joga is, hogy a hadsereg vezérleti és vezényleti nyelvét is meghatározza. (úgy van!) Ha erre nézve volt is a párt kebelében eltérő felfogás, a fennálló állapot jogszerűsége iránt nem volt véleménykülönbség . (Úgy van!) abban sem lehetett kétségben senki a pártban, hogy bármennyire jogában áll a nemzetnek a fennálló állapotot megváltoztatni, és az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg vezényleti és szolgálati nyelvéül a magyart kijelölni, ez mégis csak alkotmányos után (úgy van !), nemzet és király egyetértésével történhetik. (Igaz ! Úgy van!) Ekként tisztáztatván minden irányban a hadseregre vonatkozó jogkérdés, megadatván a nemzetnek, a mi a nemzeté, de a királynak is, a mi a királyé (Éljenzés.), a szabadelvű párt előtt már csak az lehetett kérdéses, vájjon érdekében áll-e az országnak, hogy a magyar nyelv kiküzdése oly harcz árán is megkisértessék, mely az országot súlyos válságba sodorhatja (Úgy van!) és kockára tegye mindazokat a nagy eredményeket, amelyeket csak rendkívüli megpróbáltatások és szenvedések után szereztünk? Szabad-e a nemzetet kitenni annak a veszélynek, hogy a kiegyezés áldásos gyümölcseit ismét elveszítse (Úgy van!), további anyagi és erkölcsi megerősödésében és haladásában feltartóztattassék, sőt visszaessék? Bármily népszerűnek tűnt fel mindazoknak állásfoglalása, akik a nemzeti nyelv érvényesítése mellett a hadseregben síkra szálltak és bármennyire tarthatott a szabadelvű párt attól, hogy az ország többsége elfordulhat tőle, a szabadelvű párt felelőssége tudatában mégis arra határozta magát, hogy a magyar vezényleti nyelvért nem kockáztatja a nemzet minden egyéb nagy érdekeit. (Úgy van!) De tette ezt a szabadelvű párt nemcsak azért, mert visszarettent a küzdelem veszélyes következményeitől, hanem azért is, mert teljes tudatában volt annak a ténynek is, hogy a hadseregben úgy is hiányoznak azok a föltételek, melyek a magyar vezényleti és szolgálati nyelv behozatalát lehetővé tennék. (Úgy van!) Ahelyett tehát, hogy megvalósíthatatlan eszményért való küzdelemben a nemzet erejét kimerítsük, inkább arra kell törekednünk, hogy azokat a még hiányzó föltételeket megszerezzük, melyek a hadsereg magyar részét az 1867. évi tizenkettedik törvénycikk által megteremtett és hazánk jól felfogott érdekében fenntartandó keretén belül is valóban magyarrá fogják tenni. (Élénk helyeslés.) Ebben a tekintetben sikerült a szabadelvűpártnak a maga programmját oly értékes alkatrészekkel kiegészíteni, melyeknek megvalósítása teljes biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a magyar nemzet a hadseregben is el fogja foglalni azt a helyet, mely őt jogilag és tényleg megilleti. (Tetszés és éljenzés.) S ezzel ismét bebizonyította a szabadelvűpárt, hogy itt maradt régi tradícióihoz; ismét megszilárdult az az alap, amelyen kezdettől fogva áll. S ennek tudata a szabadelvű pártot ismét összeforrasztotta, belső egységét, habár mindnyájunk által mélyen fájlalt veszteség mellett, helyreállította, nagy missziója iránti hitét és önbizalmát ismét megerősítette. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Emelt fővel és nyugodt önérzettel állunk a nemzet ítélete előtt; nem áldoztunk fel és nem fogunk feláldozni semmit a nemzet törvényes jogaiból ; de nem is viszszük bele a nemzetet oly küzdelmekbe, melyek veszélybe sodorhatják, hanem tovább is arra törekszünk, hogy a nemzet fokozatosan, de annál biztosabban abban a szabadelvű irányban előrehaladjon és megerősödjék, amely már eddig is az ország fejlődésének oly nagy hasznára vált. (Így van! Tetszés.) Ez a mi programmunk, valamint a múltban, azonképpen a jövőben is. (Élénk helyeslés.) Ez a mi fogadalmunk, a melyhez hívek maradtunk s fogunk is maradni. S ebben nem fog bennünket megtántorítani a legerőszakosabb támadás sem, sőt vállvetve és ernyedetlen kitartással, ingadozás és gyengeség nélkül tovább is szembeszállunk minden olyan törekvéssel, mely a törvényhozás és kormányzat alkotmányos működésének megakasztására irányul (Hosszantartó zajos tetszés és helyeslés.), az ország szellemi és anyagi előbbrevitelének produktív munkáját megbénítja. (Zajos helyeslés.) De hogy ezt a programmunkát minél nagyobb sikerrel megvédhessük és keresztülvihessük, hogy a szabadelvű párt minél erősebben ellenálljon minden kisértésnek, mely őt hagyományos és meggyőződésünk szerint az országra nézve egyedül helyes és üdvös útjáról el akarna téríteni, hogy teljes bizalommal tekinthessünk a jövőbe, ahhoz olyan vezér is kell (Zajos tetszés és éljenzés.), akiben nemcsak a tudás van meg, annak a helyes felismerésére, ami az ország haladásához szükséges, hanem akiben megvan az erős akarat (Úgy van!) és a férfias elszántság és bátorság is (Úgy van! Zajos éljenzés.) minden akadálylyal megküzdeni, mely törvényes jogaink érvényesülésének és az ország érdekében kifejtendő munkásságunknak útjában áll. (Élénk helyeslés.) olyan vezér, a ki nemcsak bizalmat és támogatást keres mibennünk, hanem a kiben mi is feltétlenül megbízhatunk a tekintetben, hogy sem a népszerűség hiú vágya, sem a hatalomhoz való görcsös ragaszkodó* (Úgy van! Zajos tetszés.) nem fogja őt elterelni attól a határozott czéltól, melyet közösen kitűntünk magunknak. (Zajos tetszés és helyeslés.) Az a rövid és küzdelemteljes idő, mely alatt te az ország ügyeit intézed, meggyőzhet bennünket arról, hogy te? benned megtaláltuk ezt a vezért. (Élénk éljen? zés.) Aki úgy mint te, annyi bátorsággal és önérzettel utasítottad vissza azokat a támadásokat, melyek alkotmányos jogaink és törvényes önállóságunk ellen irányoztattak (Úgy van!), aki úgy mint te, oly elszántsággal és kitartással léptél fel azok ellen, akik az ország békés fejlődését akadályozzák (így van), az valóban jogot szerzett arra, hogy ne csak azért sorakozzunk körülötted, mert a bizalmat előlegezzük neked, hanem azért, mert már bebizonyítottad, hogy teljesen méltó vagy arra a vezéri állásra, amelybe a gondviselés helyezett. (Élénk helyeslés és éljenzés.) E fényes bizonyítékok előtt meghajolnak velem együtt még azok is, a kik előlegezett bizalommal nem siettek feléd, sőt egy időben félreismertek (Élénk éljenzés), de akik most már annál nagyobb kitartással és hűséggel fognak követni és támogatni (Élénk helyeslés és éljenzés.), minél inkább meggyőződhettek arról, hogy ebben az országban, ahol úgy is annyi a széthúzó elem, s amely úgy is annyi ellenséggel van körülvéve, csak erélyes, czéltudatos, következetes eljárással (Úgy van! Zajos helyeslés.) lehet sikeres nemzeti politikát csinálni (Igaz! Úgy van!), a magyar nemzet jövő nagyságát biztosítani! (úgy van!) Legyen tehát a mi mai megjelenésünk mindnyájunk részéről, kivétel nélkül, konfirmácziója annak a frigynek, a melyet veled és kormánytársaiddal kötöttünk (Élénk tetszés és éljenzés.) s adja Isten, hogy ez a frigy napról-napra még jobban megszilárduljon s hazánkra minél áldásosabbá válljék. (Éljenzés.) S adjon Isten neked és társaidnak minél nagyobb erőt és egészséget s minél több szerencsét és sikert ahhoz az óriási feladathoz, melyet magatokra vállaltatok. (Hosszas, lelkes éljenzés és taps.) A miniszterelnök, Tisza István gróf a következő beszéddel válaszolt: Tisztelt barátaim! Fogadjátok magam és kollégáim nevében szivből eredő hálás köszönetünket azért, hogy az új év alkalmából felkerestetek, hogy bizalmatok, baráti üdvözletetek, támogatástok éltető erejét hozzátok nekünk az előttünk álló küzdelemben. Nehéz pillanatban, egy még mindig bizonytalan küzdelem közepette kerestek fel bennünket. A ti szónokotok ékes szavakkal emlékezett meg azokról a súlyos bonyodalmakról, amelyek Magyarország politikai életét a múlt évben oly terhes fellegekkel borították, de én azt hiszem, aki aggódó figyelemmel kísérte ez ország viszonyainak fejlődését, az ezeknek a súlyos fellegeknek előhírnökeit, előjeleit a korábbi időkben is észlelhette (Úgy van! Úgy van!), mert hiszen nem egyik napról a másikra állott be ez a fordulat, lépésről-lépésre, napról-napra és esztendőről-esztendőre lehetett aggódó lélekkel szemlélni a magyar parlamentarizmus sülyedésének, megrázkódtatásának valóban aggasztó jeleit. (Úgy van! Úgy van!) Ha összehasonlítjuk a képviselőház működését a kissé távolabbi múlt és a legutolsó esztendőkben, szomorú szívvel fogjuk tapasztalni és leszünk kénytelenek beismerni, hogy az ország nagy érdekei és az országot mozgató nagy kérdések körüli mélyreható, tartalmas, komoly politikai viták mind jobban és jobban szorultak háttérbe (Úgy van! Úgy van!), azoknak helyét nagygyá felfújt inczidensek körüli meddő viták és meddő frázisoknak unos-untalan ismétlése váltotta fel. És ami ezzel természetszerűleg járt, tapasztalhattuk azt is, hogy azok a valóban becses, komoly, tartalmas erők, amelyekben ma sem szűkölködik a parlament és a parlament egyik pártja sem, mindjobban háttérbe szorultak (Úgy van!) és a parlament működésében előtérbe jutottak olyan elemek, akiket akkor, midőn az ország sorsának intézéséről és az ország nagy kérdéseinek megoldásáról van szó, bizony-bizony vezető szerep AZ ÚJSÁG 1904. január 2.