Az Ujság, 1907. április (5. évfolyam, 79-103. szám)
1907-04-02 / 79. szám
. Sztrájkjaik most nem annyira bérmozgalmak, mint inkább politikai próbamozgósítások. Ők csak addig számítanak a politikában, ameddig észrevétetik magukat. Képviseletük nincs, publicitásuk a polgári közvélemény orgánumaiban szintén nincsen. Ők tehát csak közvetve folyhatnak be a közélet alakulásába s be is folynak, a sztrájkokkal. Szó sincs róla, s az ő szempontjukból ez a taktika sikeresnek mondható. S ha mi koalícziós morállal foglalkoznánk, örülnénk a sikereknek. De minket nem érdekel az, hogy rohamukat az általunk is megostromlott új rendszer ellen vezetik, mi főképpen azt látjuk ezúttal is, amit a koalíczió ellenzéki ostrománál is elítéltünk, hogy a politikai elvakultság nem szigeteli el a harctért közte és ellenfele között, hanem tatárjárásként végig pusztít az ország nem politikai javain is. Azért, hogy a koalícziós kormánynak nehéz legyen a helyzete, lelkifurdalás nélkül az ország produkciójára vetik magukat, melynek semmi köze a koalíczióhoz, sem más politikai rendszerhez. Ahogy állítólag a román liberálisok kormánybuktatás czéljából rendezték a gyilkos parasztforradalmat, azonképpen rendezik a szoczialisták a sztrájkokat koalícziógyűlöletből. Becsületes, önzetlen harczban az ország nem érezné meg a szoczialisták haragját a koalíczió ellen, s minden igazán alkotmányos érzületű politikai harcznak azokon a határokon belül kell maradnia, miket a parlamenti porond és az alkotmányos erőviszonyok megszabnak. A koalícziónak nincs joga ezt a szocialisták szemére vetni, de mi megtehetjük. A koalíczió ugyancsak a károkra spekulált, miket az országnak szenvednie kell az ő politikai harczuk következtében. Általános sztrájk nélkül ők évek haladását lopták ki az ország fejcsalád van hivatva. Ez a természetes legeegészségesebb állapot. De ha nincs család, vagy ha ez kötelességének bármily oknál fogva meg nem felelhet, akkor a gyermek szenvedjen ? ! Vagy ha van ugyan családja, de rosszabb a gyermekre nézve, mintha nem is volna, ha testi és lelki fejlődésében veszélyeztetve volna éppen azok befolyása által, kik védelmére hivatva volnának; ha csak erkölcstelenséget és bűnt tanul, ha testileg nyomorogva a biztos züllésnek van kitéve, akkor az államnak és a társadalomnak közbe kell lépnie, akkor pótolni kell a családot. Azokból az elhagyott, éhező, fázó gyermekekből, kiknek nem testi, sem lelki nevelésével senki sem törődik, kik soha egy jó szót sem hallanak, mást mint szidást, Verést és nyomort nem ismernek, azokból a szerencsétlenekből később minden rosszra fogékony, minden bűntényre képes emberek lesznek. Minél gyorsabb a fejlődés, minél nagyobb erőmegfeszítésre van szüksége az egyénnek, hogy mindennapi kenyerét megkereshesse, annál nagyobb a száma azoknak, kik gyermekkorukban elhagyatva, vagy egészen elpusztulnak, vagy elgyengülve és elzüllve lépnek a felnőttek sorába. Életképes, erős, hasznos, a munkát kedvelő emberek helyett testileg-lelkileg beteg generácziók nőnek fel, melyek utódaiknak csak elkeseredettséget, embergyűlöletet hagynak örökségül. Teljesen eltekintve a fizikai befolyásoktól, óriási hatással van az életre a boldogan vagy szerencsétlenül töltött gyermekkor. Hogy legyen életöröme, lelki egyensúlya, emberszeretete annak, ki gyermekkora óta csak közömbösséget látott maga körül, kit senki sem hitre, sem munkára nem tanított fődési történetéből, csak azért, hogy a gyűlölt rendszer uralma tűrhetetlenné váljék. Ugyanazt a rettenetes zsarolást, melyet ők sikerrel alkalmaztak, alkalmazza most a szoczializmus ellenük. Vájjon sikerül-e ? Minden attól függ, vájjon a koalíczió megtanulta-e már, miképpen kellett volna ellene védekeznie a régi rendszernek. Hogy félreveti-e a skrupulusokat, miket ez táplált; hogy tiszteli-e a törvényeket, miket felrúgott, mikor ő állt a barrikádokon. Mi mondjuk: ha a koalíczió a szoczializmussal meg akar küzdeni, hatalmasabbnak kell lennie, mint a szabadelvűpárt lenni akart. Törvényeket kell lábbal tipornia, formákat kell sértenie a lényeg kedvéért és jogbiztosító meglevő törvények helyébe jogtipró új törvényeket kell alkotnia. Nem kerülheti ki, ha ki akarja kerülni a legsúlyosabb rázkódásokat. Van-e hozzá mersze és lelketlensége ? A jog és törvény teliszájú hirdetői végiglobogtatják-e az országon a zsebkendőt ? A legnagyobb czudarság volna, mit csak képzelni lehet, de megnyugvással nézünk a további fejlemények elé : ők képesek lesznek mindenre. AZ ÚJSÁG Kedd, április 2. BELFÖLD. A koalíczió értekezlete. A koalícziós pártok szerdán, április harmadikán este hat órakor a függetlenségi pártkör helyiségében közös értekezletet tartanak. Az értekezlet tárgya a nem állami tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat, a Bécs és a nemzetiségek. A mérsékelt nyilvánossággal megjelenő Gross-Oesterreich czímű osztrák lap egy levelet kolportál, amelyet állítólag magyarországi román kézből kapott . A levél a hatalom központosításának lehetőségét fejtegeti, amit a nemzetiségek mindig szívesen mozdítottak elő, noha Bécs részéről ezért megfelelő hálában nem részesültek. A nemzetiségek e miatt némiképpen idegenkednek Bécstől s a helyes politika soha és kinek műveltség hiányában még a filozófia problematikus vigasza sem jutott! Pedig sok esetben a szeretet egy-egy meleg sugara is elegendő lett volna lelkében legalább egy kis fényt megőrizni, mely sötét újján kísérhetné. Születésétől fogva egészen rossz gyermek kevés van; a családi otthon elszegényedése és szétbomlása, melyet a rossz lakásviszonyok, élelmiszerek drágasága, munkaközvetítés hiánya, azután betegség, munkaképtelenség és nagy mérvben Magyarország egyik legnagyobb veszedelme, az alkoholizmus segítik elő és előzik meg rendesen a család és ennek folytán a gyermek züllését. A helyes gyermekvédelem már ezen előző bajokkal kell hogy számoljam ; ha lehetséges, elsősorban a családot mint olyant kell megmenteni ! Preventív intézkedésekkel tetemesen csökkentheti azok számát, kik később fogházakban vagy javítóintézetekben többe kerülnek az államnak egy év alatt, mint kétszer annyi megmenthető gyermek tartása és nevelése. Belátta azt minden czivilizált állam, kötelességének ismerte el minden társadalom, mely etikai és humánus szempontokon kívül saját érdekeit és jövőjét biztosítani akarja. Belátta azt a magyar állam és társadalom is. Van ma már állami és társadalmi gyermekvédelem ! Az állami gyermekvédelmi rendszer és működés részleteivel ez alkalommal nem foglalkozhatunk, csak röviden említem, hogy körülbelül 32.000 elhagyottnak nyilvánított gyermekről gondoskodik és az eddig a Fehérkereszt-egyletek által pártolt lelenezügyet teljesen magáévá tette. Mióta az állam hivatalosan gyermekvédelemmel foglalkozik, sajnos, a nagyközönség nagyobb része azon hiszemben él, hogy már most tulajdonképpen nincs szükség a társadalomra. Pedig nem így van; attól eltekintve, hogy az állam csakis bizonyos paragrafusok alá besorozandó gyermekekről gondoskodik, nehézkesebb bürokratikus apparátusánál fogva természetszerűleg nem terjesztheti ki működését sok oly irányban, hol fontos intézkedések szükségesek , kivált bizonyos esetekben — és azok a gyakoriak, hol a segítség úgyszólván rögtönözve alkalmazandó — sem praktikus, sem humánus okokból nem is volna helyes az államot igénybe venni. A praktikus keresztülvihetetlenségtől teljesen eltekintve, azonkívül etikai szempontokból ítélve sem volna kívánatos, hogy az állam minden olyan terhet magára vállalna, mely eddig, sajnos, csakis túl kis mértékben nyugtalanítja a társadalom lelkiismeretét. Szoros kapcsolatban, egymást kiegészítve kell hogy az állam és a társadalom működése haladjon, nemcsak az állam hatalmát, de a társadalom szívét is kell érezni. A társadalmi gyermekvédelem egyletek működésében és magánosok jótékonyságában nyilvánul. Alig van a gyermekvédelemnek olyan neme, melynek nyomát nem látnánk valamelyik egyesület alapszabályaiban érintve, de azért még korántsem terjedt ki a jótékonyság minden térre, hol égető szükség volna reá. Látjuk, hogy némely szimpatikusabb ágát a gyermekvédelemnek több egyet karolta fel, míg más irányban egyáltalában semmi sem történik. A közönség, még az is, mely érdeklődik, maga sem tudja jóformán, mi volna a legsürgősebb teendő, hol és hogyan kellene segíteni, hogy ne csak jótékonyságot, de védelmet gyakoroljunk. Annyiszor halljuk, hogy a közönség már túl van terhelve egyleti tagsági díjakkal és gyűjtések által. Igaz, hogy az, kiben a jótékonyságnak egy kis hajlamát észreveszik, tényleg nagyon igénybe van véve és több a hatalmi központosítás czéljából az volna, ha az osztrák a magyarországi nemzetiségek megnyerésére törekednék. — Bár mi románok sem vagyunk megelégedve, —■ írják ezeknek előrebocsátása után — mert Bécs bennünket is kiszolgáltatott a magyarok kénye-kedvének, mégis mi mért most is Becseset tartunk. De az elidegenedés nálunk is mind nagyobb és nagyobb arányokat fog ölteni, ha Bécs nem viseli gondunkat és meg nem védelmezi vagyonunkat, kultúránkat és nagy létszámunkkal már megszerzett jogunkat az önállóságra. Hogy ez az elidegenedés el legyen kerülhető és hogy a jövőben is Bécs barátai maradjunk, el kell bennünket önkormányzatilag különíteni, vagyis Erdélyt és a körülötte levő tömör románság által lakott vidéket autonómiailag szeparálni kell. Ha ez bekövetkezik, akkor Bécs eléri szándékát, a központosítást, különben nem ! — Választás. A szakcsi kerületben csütörtökön lesz a pótválasztás. Hainrikffy függetlenségi képviselőjelölt támogatására Dombóvára érkeztek Ábrahám, Dobrovits, Szúnyog és Weber képviselők és bejárták a kerületet. A néppárt részéről Huszár Károly érdekében csak Hencz Károly néppárti képviselő korteskedik, de az egész kerület papsága Huszárt támogatja. A sajtóreform. Günther Antal igazságügyminiszter a sajtóreform dolgában tervezett ankétet ebben a hónapban fogja összehívni. Az alkotmány biztosítékok. A kormánypárt ismét az alkotmánybiztosítékokkal fenyegetődzik. Azt a hírt adatja közre, hogy az »alkotmánybiztosítékok« első sorozata: a hatásköri összeütközés szabályozásáról, az állambíróság szervezéséről és végül a kúriai bíráskodás meghoszszabbításáról szóló törvényjavaslat már legközelebb a Ház elé kerülhet s még a tavasz során tárgyalás alá is vétethetik. Hogy mennyiben nevezendők ezek alkotmánybiztosítékoknak, arról nem szól a híradás. A második sorozat, továbbá a választójog reformjának előadói munkája is őszre marad. Magyarok és szerbek. Újvidékről táviratoztak . Az újvidéki radikális szerbek ma elhatározták, hogy Teisud Arvéd országgyűlési képviselő fogadtatásában részt vesznek. A népgyűlésen szónokuk kifejti majd a magyarokkal való egyetértést, de ők