Az Ujság, 1907. május (5. évfolyam, 116-129. szám)
1907-05-16 / 116. szám
a íjak, vagyonokat produkálnak, addig ők a nyelvkérdés miatt maradjanak hátra ? Ez csak utólagos értelmezés ugyan, de a választás eredménye hangosan és félreérthetetlenül hirdeti, hogy a néptömegekben, legalább odaát, igen kicsi szerep jut azoknak a motívumoknak, melyek az exkluzívebb társadalmat egészen lekötik. A nemzetiségi, a nyelvi aspirácziók nem bántják a tömegeket, hanem csak a kiválasztottakat. A nemzetiséginek látszó Ausztria alján kialakult a szoczialista Ausztria, s az első szabad lélegzetvételre szétfeszítette az eddigi formákat. A nemzeti érzés fölé diadalmasan kerekedett a közgazdasági és szociális akarás. Ezt, mint közelebbről nem érdekelt szomszéd, nyugodtan konstatálhatjuk, s ha éppen tetszik, a tanulságot applikálhatjuk min magunkra, ahol az ország szintén olyan hangos a nemzeti és nemzetiségi jelszavaktól, mintha semmi egyéb sem kellene a magyar vezényszónál. De az osztrák választások eredményében bizonyos tekintetekben érdekelt fél is vagyunk. Mily hatása lesz e meglepetésnek a mi érdekeinkre ? Az egyik eredmény beállt: a nemzetiségi viszálynak vége odaát. Be fog válni a másik is ? A szoczialisztikus többségű Ausztria épp oly elvakultan magyarfaló lesz-e, mint a naczionalista Ausztria volt ? Nem lehet erre a kérdésre ma még sejtésszerűen sem válaszolni, mielőtt a Reichsrath új erőviszonyainak hatása a mostani kormányra ki nem alakult. Beck parlamenti többségre akar támaszkodni, tehát, ha ő egyáltalán megmarad, kabinetjét úgy kell rekonstruálnia, hogy benne a többségi pártok képviselve legyenek. Ez sem egészen parlamentáris eljárás, mert úgy illenék, hogy az eddigi többség megsemmisülése egyszerűen új kormányt jelentsen, s az új eszmék képviselete mellett a régi politikai koncepcziók mind kútba essenek. Erről azonban aligha lehet szó, s ma még nem tudni, várjon sajnáljuk-e ezt, vagy örüljünk neki, azaz : a kapzsi Becknél nem volna-e még kapzsibb az osztrák új rendszer parlamenti kormánya ? Ami bizonyos, az, hogy Wekerle sajátságos lovagiassággal bevárta, míg Beck tisztában lesz a maga Reichsrathjával, s ne legyen magyar részről kötve, ha az új Reichsrath esetleg még egy bőrt akarna rólunk lenyúzni. Most Wekerle is elmélkedhetik a kérdésen, vájjon nem volt-e helyzete jobb, mielőtt az új rendszer Ausztriában beleszólhatott a kiegyezésbe ? Nem akarunk elébe vágni az eseményeknek, azt azonban már ma hangsúlyoznunk kell, hogy az új Reichsrath természete és étvágya bennünket nem kötelez, s a jólan változott pártviszonyokhoz mi Magyarország érdekeit alkalmazni nem vagyunk hajlandók. A magyar érdek a kiegyezésben változatlanul a régi maradt, s ha Beck változtat esetleg az ő kívánságain, a magyar kormánynak nem szabad változtatni — in pejus — a magáéin. Az osztrák kísérlet az általános választójoggal nagyon érdekes és sok mindenféle szempontból lehet róla elmélkedni, de azokban az ügyekben, melyek bennünket is közelebbről érdekelnek, e változásnak, mely odaát végbement, nem szabad nyomot hagyni. Hogy így lesz-e, annak eldőltét sokkal feszültebb várakozással lessük, mert ez a mi problémánknak az eldőltét jelenti majd, leszünk, annál közömbösebbek vagyunk másokkal szemben és az élet nem követhet el olyan határtalan kegyetlenséget mással, amelyet el ne tudnánk viselni. Megöregedni annyi, mint közömbössé, érzéstelenné, önzővé lenni. És szégyen élni . . . Bár ezt a szégyent viseljük el a legszívesebben, még ha olyan nyomorúságos lassan is kell a hátunkon czipelni, mint te a házadat. . . Megrészegítenek az olajfák, amelyek most virágoznak és a melyek illatukkal elsodorják a képzeletemet ama Getszemáné felé, hol az az ember élt, aki a szeretet törvényét hirdette. És még ez az ember is Ember Fia volt, mert hadat kellett üzennie az ellenségeinek, akik nem vallották a szeretet törvényét. Olyan embert mutassatok, aki szereti az ellenségét! Mutassatok olyan nagy vagy apró lényt, aki nem falja fel a nála gyöngébbet ! Levetettem a szeretet törvényét, mint ahogy a kígyó leveti a bőrét és most már az önzés ösvényén siklok tova. A bőröm hasonló lett más emberekéhez, a környezetemtől senki sem tud megkülönböztetni és gazságot gazságra halmozhatok, mert olyan zöld vagyok, mint a lomb és mint a kígyó, amely alatta siklik és mint a méreg, amelylyel az emberek élnek. Te voltál az egyetlen lény, akivel jót tettem. De félek, hogy te is fájdalmat fogsz nekem okozni. Mire újra visszajövök, vájjon élni fogsz-e még ? És a szívem össze fog szorulni, sajnálni foglak, gyönge leszek és mindig rád fogok gondolni, mindig félteni foglak . . . holott az ember a saját életére is alig tud vigyázni. Én nekivágtam az önzés utjának és itt nincs megállás. Sajnállak, de . .. ( összetapossa.) AZ ÚJSÁG Csütörtök, május 16. Epifái az oláh kérdéshez. Az oláh nemzetiségi párt hivatalos lapja, a »Lupta«, melynek kiadója Mihályi Tivadar, a nemzetiségi klub elnöke, szerkesztői Vajda Sándor és Vlad Aurél képviselők, május 1-én, 3-án,9-én és 11-én megjelent számaiban foglalkozott az oláh kérdésről szóló czikkeimmel. A »Lupta« e czikksorozatában ilyenformán a magyarországi oláhság vezetőinek hivatalos válaszát kell látnom és ezért, bár a hasonló polémiákat kerülni szeretem, meg kell reájuk tennem megjegyzéseimet. " Négy czikket írtam én, négy czikkben válaszol a »Lupta«. Hihetőleg a szimmetria kedvéért ragaszkodott a négyes számhoz, mert feldolgozott érveit három sorban bízvást elmondhatta volna. A négy czikkből három ugyanis bevezetés. ízeminiszczencziák a turini diákkongresszusról, különböző glosszák Trevelyannal való erdélyi utam körül és néhány lexikon-adat az ír kérdés történetéből. Közben ismételt sajnálkozás a fölött, hogy czikkeimben nincsen egységes szempont, nincs vörös fonál és így nem tudnak rendszeresen megcáfolni. A negyedik czikkben végül rátérnek a lényegre. Azt állítottam, hogy a román intelligencia a román népet gazdaságilag és erkölcsileg kihasználja. E feltevést a »Lupta« csak úgy tudja megmagyarázni, hogy én »ördögi szándékkal meg akarom nehezíteni munkájukat«. E szerencsés, bár kissé transzcendentális meghatározás után kijelentik, hogy »még nem volt módjukban adataimat ellenőrizni«, de számos ellenadatot tudnának felhozni. Kíméletből azonban egyelőre csak kettővel sújtanak le. Az »Ardealana« 1895-ben egy magyar embernek is adott kölcsön és a naszódvidéki magyar takarékpénztár egy oláh tapasztalatlanságával visszaélt. Nem tartják ellenben valószínűnek, hogy az oláh bankok többsége 12—15 százaléknál magasabb kamatokat szedne. A »Lupta« a vörös fonal hiányát kifogásolja, legyen szabad tehát a vörös fonalat még egyszer szemük elé tartanom. Írtam és fentartom, hogy az oláh parasztság óriási tömegét az oláh intelligencia alig pár ezer főnyi csoportja, egyrészt gazdaságilag kihasználja, másrészt politikailag felhasználja. E feltevést általános és részletes statisztikai adatokkal bizonyítottam. Kimutattam, hogy az oláh többségű vármegyékben az oláh kisbirtokok száma aránytalanul fogy. Telekkönyvi adatokkal igazoltam, hogy az oláh bankok birtokvásárlása miként történik. Ezen adatok, melyeknek ellenőrzése három héttel megjelenésük után sem állott a »Lupta« módjában, részint az 1895-ös, illetve 1900-as országos statisztikai munkálatokból, részint a magyarországi oláh bankoknak a bukaresti kiállításra küldött hivatalos öröm-kimutatásaiból voltak véve. Minden telekkönyvi állítás mellett ott állott a betét száma, a lap és a sorszám. Konstatálom, hogy a »Lupta« mindezzel szemben a védekezést meg sem kísérlette, hanem megelégedett azzal, hogy nekem »ördögi szándékot« imputált, melylyel munkájukat meg akarom nehezíteni. Ha a szegény, nyomorult parasztok pár négyszögölének elárverezését értik e »munka« alatt, kétségkívül igazuk is van. A »Luptá«-nak azonban mégis volt egy érve. Többször és látható örömmel hangsúlyozta, hogy én megváltoztattam vallásomat. Elismerem, hogy a tény az oláh bankpolitika megítélésénél döntő fontosságú lehetett volna, történetesen azonban nem igaz. Nem keresztelkedtem ki és nem is fogok kikeresztelkedni. Igaz, hogy a fajszeretetet sem viszem annyira, hogy tizenhat százalékkal kamatoztassam. Farkas Pál dr. BELFÖLD. — A képviselőház ülése. A képviselőház holnap, csütörtökön, délelőtt tíz órakor ülést tart. Folytatják a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Szólásra jelentkeztek : Giesswein Sándor, Nagy Emil, Návay Lajos, a Ház alelnöke, Buday Barna, Okolicsányi László és Horváth József, Fábry Károly, Manna Gyula és Bródy Ernő. A sajtó-ankét. A sajtótörvény revíziójára összehívott szaktanácskozmány ma tartotta ötödik ülését az országház delegácziós termében. Az ülésen ismét Günther Antal igazságügyminiszter elnökölt s kívüle jelen voltak Meskó László, Imling Konrád és Tőry Gusztáv államtitkárok is. A mai értekezleten véget ért az általános vita és áttértek a részletkérdésekre. Szivák Imre szerint az előzetes lefoglalásnak, valamint bármely alakban jelentkező cenzúrának a sajtó terén helye nincs. Sajtódeliktum csak ott van, ahol a terjesztés már megkezdődött. A preventív eljárás eltörlésének ellenértékeként ajánlja a felelősségnek kiterjesztését a tettesekre és a felbujtókra is. Szabados Sándor furcsának tartja, hogy itt most annyi szó esik a becsületet sértő vétségekről, mikor odaát a parlamentben törvénybe iktatják a földesúr becsületsértési privilégiumát. Günther Antal igazságügyminiszter semmi esetre sem engedheti meg, hogy a parlament tárgyalása alatt lévő egyik törvényjavaslatról itt, magában a parlament házában bármiféle reflexió történjék. (Helyeslés.) Az általános vitát berekeszti. Áttér az egyes kérdésekre, melyek közül az első úgy szól, hogy a sajtórendészeti szabályoknak máy irányú módosítása lenne szükséges a sajtótermékek hatályos ellenőrzése és a sajtójogi felelősség érvényesítésének biztosítása végett. Kégl Imre a kolportázst törvény útján kívánja szabályozni, de az engedélyezést teljesen mellőzhetőnek nem tartja, mert ez csak a ponyvairodalomnak és az erkölcstelen nyomtatványoknak volna hasznukra. Zilahi Simon szerint törvénybe kell iktatni azt, hogy sajtóterméket előzetesen lefoglalni nem lehet. Ha a postának kizárólagos privilégiumot ad a törvény a szállításra, akkor ki kell mondani, hogy a postának kötelessége is minden sajtóterméket elszállítani. A kolportázs teljes szabadságát is törvénybe kell iktatni. Sümegi Vilmos felhívja a figyelmet arra, hogy Moson-, Sopron- és Pozsony megyékben több mint húszezer példányban vannak elterjedve bécsi lapok, míg magyar lapok a kolportázsra engedélyt nem kaptak. Günther Antal igazságügyminiszter kétségtelennek mondja, hogy a kolportázs engedélyezése tekintetében bizonyos szabályok felállítása szükséges, amelyek kizárják azt, hogy az itt felemlített esetek előfordulhassanak. Seress László