Az Ujság, 1909. november/1 (7. évfolyam, 259-270. szám)
1909-11-02 / 259. szám
Kedd, 1909. november 2. AZ ÚJSÁG nek. Persze nem Zorbaiék ellen, a kikkel már megbarátkoztak, hanem csak Szymbrakakiszék ellen, a kikben az augusztus végén alakult érdekszövetkezet ellenségeit látják. Vájjon forradalom lesz-e ebből, vagy előnyös kiegyezés ? Ki tudná ezt előre látni olyan bomlásban levő államszervezetben, amilyenül ma Görögország tűnik föl előttünk. A védőhatalmasságok sem tudnak feleletet adni erre a kérdésre, hadihajóikat azonban egyre-másra küldik a faleroni kikötőbe, s fontolóra veszik Oroszországnak, György király pártfogójának javaslatát, hogy ne szállítsanak-e partra nemzetközi csapatokat Pyreusznál s másutt, mert bántja őket a lelkiismeret, hogy megbízhatatlan krétai politikájuk révén jórészt felelőssé váltak azért a helyzetért, amely Vasszosz ezredes expedícziójától Tüpaldosz zendüléséig mérgesedve el, most katasztrófával fenyegeti Görögországot. BELFÖLD: a A külügyminiszter a királynál. Bécsből jelentik, hogy a király délelőtt Aehrenthal gróf külügyminisztert hosszabb ideig tartó külön kihallgatáson fogadta. Benyovszky Sándor inkompatibilitása. Az összeférhetetlenségi állandó bizottság november nyolcadikán délelőtt 11 órakor ülést tart, melynek tárgya, Benyovszky Sándor gróf képviselő ellen bejelentett összeférhetetlenségi ügyben az előkészítő eljárás folytatása. § A1.román egyházi kongresszus. A nagyszebeni román egyházi kongresszus magatartása a kormány figyelmét magára vonta s mint a »Lumina« írja,a jövőben a román egyházi kongresszusra kormánybiztos fog kiküldetni, hogy eleje vétessék olyan kormányellenes határozatoknak, mint a minőket a mostani kongresszuson hoztak. 1. A cseh miniszterek lemondása. Bécsből telefonozza tudósítónk. Tegnapi legfelsőbb kihallgatót nem fakadt utána. Előbb-utóbb minden megboszulja magát. A gonosz ember okosabban teszi, ha régi bélyegeket gyűjt, mint csengő aranyakat, amelyeket nem vált fel soha. Csúnya dolog, ha valaki a maga gazdagságának perverz érzésében vigyorogva gondol azokra, akik ott szoronganak a helyek körül, ahol ingyen kenyeret osztogatnak. Nem én bölcselkedem így, a szabadkaiak kialakult vélekedése volt ez, amint az egyszerű gyászhintó egy esős áprilisi napon meggyilkolt halottjával elindult a temető irányában. És amint az emberek némán megemelték kalapjukat, nem a halottól búcsúztak, hanem a lányának köszöntek. Régóta látták. Itt nőtt fel közöttük, az ifjúságának idefűződik minden emléke, az élete is itt romlott meg, amint szöktették az ember elől, a kit szeretett, a ki szerette. És sajnálták szívből és igazán, nem a miért gyászruhát kellett felhúznia, de mivel a gyanú nyomon követte. Az élete, úgy mondták, czéda és nyomorult, a lelke megromlott, a tisztasága csak fizikai, a társasága hitvány, becstelen. Egyetlen embert nem szabadott szeretnie, most őt szeretik sokan, fékevesztetten és rajongón, izzó érzékiességben, az egyedüli birhatás vágyának lázas epedésével. A finom ember tud disztingválni, statisztikát lehetne csinálni, naponta hányan lesznek öngyilkossá szerencsétlen szerelmükben. Az elszántak nem így tesznek. Egészen másképp. És megteremtik azokat a bünpöröket, mint Szabadkán a Haverda Mariskáé, Párisban a Steinheiméé, Velenczében Tarnovszka grófnőé. Ugyanaz mind a három : emberek gyilkolnak egy szép asszony hálás köszönetéért. Amint nézem a keskeny sárga lóczán Haverda Mariskától jobbra Jánosit, balra Vojtát, sajnálom is őket. Pedig nem rokonszenvesek. Egészen közönséges két figura, akikből a mély érzés ki sem látszik. Érteném, ha közönséges gyilkossággal volnának vádolva, vagy csirkelopással. De hogy Jánosi Vojta tervei szerint agyonlőtte az öregasszonyt, hogy ezzel a leánya életét váltsa meg, ezt, bocsánatot kérek, nem hinném el a tekintetes királyi törvényszéknek, ha az asztalán nem feküdne az a revolver, melyet Jánosi juttatott bírái kezébe. Az efféle embereket, úgy tetszik, nem szabad közelről megnézni, a mint hogy az a korona is csak hitvány papírmasé, mely az éhező kórista fején éreznek tetszett. Ez a Jánosi is tuczat ember benyomását teszi, a ki amíg a fogházban telelt ötszáz sürü oldalt szerelméről, a bíróság előtt hazudik és dadog, majd bevallja, hogy egy tizenkét forintos sikkasztással kezdte karrierjét. Ő volt ugyanis az első, akit az általános kérdésekről kihallgattak. Mikor azt kérdezték tőle, tud-e írni, olvasni, amit meg kell kérdezni, azt hiszem, egy curiai bírótól is, ha a vádlottak padjára kerülne, azt mondta, hat gimnáziumot végzett. E pillanatban lehetetlen volt nem meglátni Haverda - Mariska csodálkozását. Neki szécsényszigeti és kovácsi Jánosi Aladár mindig azt mondta, hogy jogvégzett ember, diplomája van és most hat gimnáziumról beszél, amelyből az elnök csak hármat tolerál. A negyedikben már megbukott. Jánosi szégyenli magát Haverda Mariska előtt és rá nem nézne a világért. Keresztbe rakja lábait, fejét aláhajtja a bal tenyerébe. Ebben a pillanatban érdemes még jobban szemügyre venni. Divatos szabású kék öltöny van rajta, lakk féle cipő és selyem kivarrásos harisnya. Ugyancsak sötétkék a másik két vádlott öltözéke. Haverda Mariska fekete kalapja finom harmóniában van szőke hajával, melyet keztyüs kezével nem egyszer igazít. Vojta ilyenkor végigsimogatja tekintetével, de rejtve, észrevétlenül, keserű lemondással. És mereven bámul rá, amint most az asszony lép az elnök elé, aki anélkül hogy felpillantana írásai közül, gépiesen mondja — Haverda Mariska ! — Igen — feleli. Az általános kérdések folyamán azt kérdi tőle : hány éves ? Néhány pillanatig késik a felelet. Ennyi tanú előtt még nem udvariatlankodtak vele. Minek is az asszony korát kérdezni, ha elmúlt húsz esztendős ? Ezt gondolhatja magában Haverda Mariska is, amint inkább susogja, mint mondja : — Harmincz ! A közönség megmozdul. Lehetséges-e, hogy ennyi idő múlt volna el már a valaha legszebb szabadkai kislány feje fölött ? Aztán megint az elnök kíváncsiskodik : — Mi a foglalkozása ? — Nincs foglalkozásom — feleli a vádlott. — Tehát magánzónő. — Parancsára. — Vagyona van ? Erre is késik a válasz. Haverda Mariska Bródy Ernőre tekint, a védőjére és mivel ő nem felelhet helyette, már maga mondja : — Vagyonom ? ... Nem tudom, talán van, talán nincs. Aztán visszaül a helyére, majdnem áhitatosan és kiparírozza a kiváncsi tekinteteket. Már megint háttal van a közönségnek, mely egyáltalában nem érdekli. Fellépése természetes, egyszerű, minden mozdulatában gracziózus és nem keresi a szimpátiákat, melyeket amúgy is kivált mindenkiből. És bár egy padon ül Jánosival és Vojtával, úgy érezzük, beláthatatlan távolság választja el tőlük és szavakkal ki sem fejezhető fensőbbség, sí talán Bienerth báró miniszterelnök átnyújtotta ő felségének a kabinet két cseh miniszterének, Brál doktornak és Zacseknek lemondó kérvényét; az uralkodó mind a két lemondást elfogadta. A felmentő kéziratok alkalmasint már holnap megjelennek a hivatalos lapban. A távozó miniszterek egyúttal megkapják a belső titkos tanácsosságot. — A szekularizáczió. Vasárnap délután Bársonyos községben népgyűlés volt, amely Molnár Béla, Havadi Barnabás, Persian Ádám felszólalása után tiltakozott a szekularizáczió ellen. Tovább taktikáznak. — Kossuth, Justh és a bankcsoport. A debreczeni gyűlés. — Az alkotmánypárt, a néppárt és nagy részben a függetlenségi tábor is látható megnyugvással hallotta három nappal ezelőtt Justh Gyula képviselőházi elnök pártközi kinyilatkoztatását, amely talán a köteles, vagy megszokott tekintetekről is megfeledkezve, kemény fenyegetéssel fordult a kormány ellen. Azt hitték , végre beköszöntött a kormányhatalomban való megújhodás, amit fél esztendő óta Justh Gyula hada, a bankcsoport akadályozott. A nemzeti koalíciós keblek azonban, úgy látszik, korán örvendeztek a feltámadásnak és a kormány-eszkimók száma csökkenésének. Justh Gyula összetűzhetett Kossuth Ferenczczel amiatt, hogy ez az Apponyi-féle kooperációs terv mögé állott. Megmondhatta Kossuthnak, amit már egy izben megüzent neki, hogy visszaviteti Olaszországba, ha ingadozni mer. A nép azonban, Justh Gyula népe, a rettenetes bank-lovagrend másként gondolkodik. És ha egész kormányt nem kaphat, megelégszik kevesebb prédával is. A minap még nyolcvan-kilenczven főre tett és mindig az egész függetlenségi pártnak mondott bankcsoportból, ma már a harminc-negyven ember sincs biztosítva Justh Gyula zászlajának. A kormány nyolc-tíz nap múlva a képviselőház elé terjeszti a jövő évi költségvetést s indemnitást is kér. A bankönállósítás rendületlen alapozói és előkészítői pedig kevés kivétellel szavazni fognak úgy, ahogy Kossuth és Apponyi inteni fog, mert ők ragaszkodnak a függetlenségi párt egységéhez és azt a kabinetet, amelyben Kossuth és Apponyi miniszterek, exlexbe kergetni nem engedik. A békepárt ellen indított hajsza is megszűnt. Nyolcz képviselőt akartak a pártból kirekeszteni, de a kirekesztési indítvány nagy háborút kelthetett volna, tehát elállottak a tervtől. A legközelebbi minisztertanács felé fordul a figyelem: itt kell eldőlnie, mennyire haladtak a kooperáczióval, vagy többségi blokkal. (Debreczen.) Vasárnap délután volt Debreczenben a hetek óta hirdetett függetlenségi bankgyűlés. A gyűlésen népes küldöttségekkel képviseltette magát Hajdú, Bihar, Szabolcs, Szatmár, Szilágy, Máramaros, Ugocsa, Ung, Bereg, Borsod és Jásznagykunszolnok vármegyék függetlenségi polgársága. Az országgyűlési függetlenségi párt bankcsoportját Batthyány Tivadar gróf vezette a gyűlésre. A vendégeket a pályaudvaron ünnepélyes fogadtatásban részesítették. Délben bankér volt a Bika-szállóban, melyen Veszprémy István, a hajdumegyei függetlenségi párt elnöke üdvözölte a vendégeket. Tüdős István képviselő Debreczen város közönsége nevében mondott üdvözletet. Batthyány Tivadar gróf megköszönte az üdvözlést. Az utóbbi hetekben — mondotta Batthyány — egy uj szót találtak ki : kooperáczió. Ne legyünk koalíczióban, hanem kooperáljunk. Ezzel a kooperáczióval szemben, melyet pesti és bécsi lapok hirdetnek, szembe állítom azt a kooperácziót, melynek a tanúi vagyunk, midőn északkeleti Magyarországnak erősségei itt összegyűltek, hogy kooperáljanak velünk Magyarország alkotmánya és jogai érdekében. A bankerről a népgyűlés színhelyére, a városháza udvarára mentek. Somogyi Pál, a debreczeni függetlenségi párt alelnöke vezette a gyűlést. Bejelentette, hogy a gyűlésen megjelentek : Batthyány Tivadar gróf, Bakonyi Samu, Balogh Mihály, Barcsay Andor, Beck Lajos, Benedek János, Beniczky Árpád, Csanak János, Eitner Zsigmond, Földes Béla, Fried .