Az Ujság, 1909. december/1 (7. évfolyam, 284-296. szám)
1909-12-01 / 284. szám
n nyira foglalkoztatják egy modern államnak az igazi szükségletei, ő is annyira benne él a hetven milliós német nép gondolatvilágában, hogy a legünnepiesebb pillanatban is, akkor is, amikor bíboros díszben a trónról a nagy Németország egybegyűlt képviselőihez szól, hosszan és nyugodtan mondja el a legdísztelenebb szavakat, türelemmel és meggyőződéssel sorolja fel a legunalmasabb törvényjavaslatok címeit. Állásközvetítés! A mai magyar politikus talán szégyelne is efféle gyanús és számára értelmetlenül hangzó szavakat kimondani. Pedig ezeknek a dísztelen és gyanús szavaknak a hátterében jelentkezik az a törvényhozó munka, amely a nemzeti állam kiépítését a szociális igazságérzés szellemében befejezi, ezek a gyanús szavak mutatják meg egy ország haladásának, gazdagodásának és belső békéjének az útját. Ahol örökké a haza boldogításáról szavalnak, ott tönkre megy a haza. A hazát azok boldogítják, akik állásközvetítésről, betegség esetére való biztosításról, az özvegyek biztosításáról beszélnek. Nem akarja Magyarországot senki összehasonlítani az óriási német birodalommal. A németországi példát nem lehet nekünk gondolkozás nélkül követnünk, és tudnunk kell és arra is gondolnunk kell mindig, hogy hosszú fejlődésnek, nagy belső vívódásoknak az eredménye, utolsó stácziója megjárt a trón is, amelyről az egységessé lett német nemzetnek szocziális és gazdasági kérdésekről beszél az az uralkodó, akinek legtöbb érzéke van a német dicsőség minden jelszava iránt. De az idő múlik felettünk, a kor követelései nemcsak hangosan kopognak az ajtón, hanem minden mulasztás véres sebeket üt a magyarság testén is, és mialatt az európai nemzetek mind a gazdasági élet nagy kérdéseivel foglalkoznak, azalatt nálunk meg nem szűnő makacssággal, újra fellobbanó dühvel folyik meddő jelszavak körül, terméketlen, hazug frázisokkal a politikai harc. * Ahány aktív magyar politikus van, az már megint mind a hazát boldogítja. A haza ezalatt csendesen vérzik; százezer embert elrabol tőle minden évben a kivándorlás, csaknem százezret a tüdővész ; újabb százezret a szegénység és a tudatlanság; és azért az egész magyar politikai életben nem történik semmi, ami legalább a szándékát mutatná annak, hogy ezen a szörnyű nyomorúságon is akar itt segíteni valaki. Az egyik tábor kis vívmánykákkal akarja megtépett politikai becsületét kifoltozni, a másik tábor terminusokkal spekulál, hogy miniszteri székeket kerítsen magának, mindnyájan azt állítják, hogy a hazát akarják megmenteni. Németországban senki sem menti a hazát és a haza felvirágzik. Ezek mind a hazát mentik, és a haza belepusztul. És aki az idegeit akarta edzeni, annak csak a »polgári« társalgóban kellett letelepednie, mikor az aranyos gyermeksereget oda szorította be az eső. A hanezurozó, visító, bőgő kis tiroliak, matrózok és huszárok alaposan gondoskodtak arról, hogy az illető urnak vagy hölgynek véglegesen elmenjen a kedve az újságolvasástól. Bámulatos következetességgel tapostak a lábaira és csodálatraméltó ügyességgel ejtették minduntalan fejére a diabolót, változatosság kedvéért pedig időnként a fülébe trombitáltak és fellökték a kávéját, de csak azért, nehogy véletlenül abban a hitben ringatózzék a barátságos megfigyelő, mintha nem lehetne karikát a nyakába hajítani, vagy nyiladékával eltalálni az orrát. Az általános élénkséget pedig még fokozta egy rozoga, dögledező zongora, melyből hihetetlen hangokat csalt ki egy nyitott bajszú bankitja, aki egy magyar nótákat sikoltozó vidéki kisasszonyt kísért, meg egy üvöltő, mélyjáratú borzkutya, melynek a farkát vihogva ránczigálta egy pár vásott kamasz, abból a fajtából, amelynek tíz éven alulivá kell zsugorodnia a vasúton, amikor a féljegyet fejcsóválva csipteti le a kalauz. A sípoló, bömbölő, nyávogó, dulakodó gyermeklégió siketítő szórakozása aggasztó arányokat ölt és a mesés kavarodást elnéző mosolylyal nézik a kedves szülők, dühös szitkozódással a zaklatott piactérek és teljes közönynyel a fürtölő tanerők. Kis egy-egy agglegény fogcsikorgatva hiteti el magával, hogy ő most tulajdonképpen üdül.* Odakünn a sötét fenyvesek közt még minigd fütyül a SA & Strog az esőt odabenn pedig, a füstös kávéház egyik kedélyes sarkában, a téli szezon gyönyörűségeiről regél a derék direktor. Időnként meg-megfenyegeti az ólomszinti felhőfalat, amely mögött az a gyalázatos- vén Lomniez bizonyára kajánulmosolyogva űzi az ő idényrontó játékait. Valóságos lelkesedéssel beszél a szeretetreméltó szállófőnök a tátrai tél mély haváról és magas hőmérsékéről, a ródliról, a ekiről, a bobsleighről, a tobogánról és a nyaktörés egyéb mulatságos lehetőségeiről. Aztán a fenséges vendégekről mesél, akik annyi leereszkedéssel szoktak évenként feljönni a Magas-Tátrába és akik a múlt télen is olyan pompásan érezték magukat a Palota-szállóban, és arról a párbeszédről, melyet ő a kis Albrecht kir. herczeggel, a fenséges Frigyes— Izabella-pár fiacskájával folytatott. — Mi az ön neve ? — Gundel. — Hogyan ? Hát ön nem magyar ember ? — He igen, az vagyok, fenség. — Akkor negy viselhet német nevet. Engedje meg, hogy Gönezi-nek szólítsam. Jó lesz, Gönczi úr ? És úgy szólította őt mindvégig a kis kir. herczeg, a kinek a nevéhez tán nem is fűződnek túlságos magyarosítási reminiszczencziák ebben az országban... * Kis a m. kir. időjósló házikóban még mindig szépen emelkedett a didergő barometrum és körülötte még mindig csúnyán szakadt az eső és a vaczogó fürdővendégek tömegesen sökdöstek hazafelé és a csillagászok meg az egyéb tudós fantaszták konokul hajtogatták, hogy nyár van. AZ ÚJLACI Szerda, 1909. deczaober V BELFÖLD. «*' A faorvátok. Zágrábból jelentik: g.nolica dr. volt bánhelyettes. konfiskált lapokat küldöz választóinak. Legutóbb a »Srbobrap« egyik elkobzott szántából küldött több példányt kerületébe. Ezzel megsértette a sajtótörvényt, amelynek meghozatalában neki főrésze volt. Bauch Pál báró horvát bán két napi budapesti tartózkodás után, mely idő alatt Wekerl Sándor miniszterelnökkel és Josipovich Véza horvát miniszterrel tanácskozott és több minisztériumban horvát ügyeket intézett el, ara éjjel visszatazott Zágrábba. A balázsfalvi zsinat és a hitoktatási rendelet. Balázsfalvárói jelentik: A görög katolikus egyházi zsinat meghozta határozatát a hitoktatási rendelet ügyében. A határozat nem fejez ki tiltakozást a miniszter rendelmte ellen és nem fenyegeti a lelkészeket fegyelmi büntetéssel az esetre, ha a miniszter rendeletének eleget tennének, hanem egyszerűen helyesli a szeptemberben tartott püspöki konferenczia magatartását és azt mondja, hogy a görög katolikus román egyház főpapjai méltósággal védték az egyház érdekeit. T ' '■ r.„ ,...u ....------rT''''»«' "TW Minisztertanács előtt. — üzenet Bécsbe. Apponyi is sztrájkol. Wekerl« Bécsben. Josihékat támadják. — Repin hires kép© —- »Az ukrajnai kozákok ultimátumot küldenek a czárnak« — ismét megújul szemünk előtt a tegnapi miniszteri értekezlet kapcsán. Wekerle, Kossuth, Apponyi, Jekelfalutísy és Josipovich összeültek, hogy levelet írjanak a császárnak : vagy koncesszió, vagy fölmentés, tertium non datur, különben Kossuth sztrájkolni fog, s amint ma hirdetik, Apponyi is. Indemnitásra pedig ők már nem kérnek a törvényhozástól. Ilyen rettenetes nép ez a nemzeti kormány. Az ultimátumot azonban nem írták meg először, mert nemolyan erőszakosak, mint Repin kozákjai; másodszor, mert Bécsben az előszót is meghallják; harmadszor, mert az írást az uralkodó még komoly üzenetnek venné és derék kozákjait rövíti, de barátságtalan után kitessékelné. Andrásy Gyula grófot várták haza a vadászatról és ma meg is érkezett Budapestre. Holnap délután atttt meztertanács lesz. A kormány, valamennyi tagjának részvételével, forma szerint is megállapodik abban, amit tegnap megbeszéltek, fis Wekerle csütörtökön Récébe utazik, hogy a kabinetnek, addig bizonyára, szelíd példálódzsésá vedlő, szigorú üzenetét a trón elé juttassa. Valami meglepőt ebben a király nem hall. Mivel, ha a félhivatalosok nem tévednek, a kormány nem ..első ízben fordul hozzá, ezzel az előterjesztéssel." Hogy Wekerle,nem hall-e valami, újságot a királytól, az más kérdés. Hiszen a lemondásra, a fölmentésre vagy malasztásra érdemi feleletet még nem kaptak és a király a legutóbbi bécsi minisztertanácsban előadottakra vonatkozó döntést is elhalasztotta, ami most talán nem fog megismétlődni. Állítólag Justh Gytla táborára került sor, Lukács László és Khuen-Héderváry Károly gróf elhíresztelt közreműködése mellett, ez a párt kapna leszerelési megbizatást és kormányalakító fölhatalmazást. Kossuthék vállalkozásától abban különböznék ez, , hogy mivel hatvankétes spanyolfal nélkül történnék, a fizetség is busásabb volna; a miniszteri tárcsákkal és más orszegi jövedelmekkel »megfelelő ellenőrzés« mellett a Justh-párt maga rendelkeznék, Kis Kossuth pártja, amely vezéreivel, kormányával együtt oly rendületlenül »ragaszkodik« elbocsáttatásához, az »ellenzéki padokba« való vágyakozásához, a legindulatosabban: küzködik az ellen, hogy őt, a közelgő egyei miatt »kétségbeejtő helyzetéből« a Justh-párt kitaszítsa. (A miniszterek.) Az itthon levő miniszterek ma délelőtt híva-,tálukban dolgoztak. Apponyi Albert gróf déltájban, fölkereste Kossuth Ferenczet a kereskedelenügyi minisztériumban és hosszasan tanácskozott vele. Andrásai Gyula gróf ma este érkezett haza a betléri vadászatról Zichy Aladár grófja ma este érkezett Bécsből Budapestre. A miniszterek — bár szerint -„ nem is gondolnak arra, hogy a parlamenttől indemnitást kérjenek; a kormány ezt hiábavaló lépésnek tartja. Az udemnitás fölött meginduló vita a parlamentben csak egy nagy haretot indítana meg, anélkül hogy a három hónapos budaprímtormnot megszavaznák- Éppén e miatt a hivatalban maradására nézve a kormány tagjai között nagyon eltérők a vélemények és fátasisztikus megadással néznek az elé az eshetőség elé, hogy a válság megelélthesszél Mixeljék »?« [