Az Ujság, 1911. április/2 (9. évfolyam, 90-102. szám)
1911-04-20 / 93. szám
12 Csütörtök, 1911. április 20. AZ ÚJSÁG_________ * Új színigazgató. A dési szinügyi bizottság a dési és nagybányai szinikerületet Palágyi Lajos színigazgató titkárának, Neményi Lipótnak adta ki. A kerületre pályáztak még: Szabados László, Fehér Károly és Hidvéghi Ernő. A dési kerület Dés, Nagykároly, Nagybánya, Besztercze, Zilah, Szamosújvár és Felsőbánya városokból áll. Ülő ifjúsági színház. A Magyar Tanítók Otthona Ifjúsági és gyermekszínháza a húsvéti szünetek után április 22-ikén, szombaton, délután 14 órakor tartja első előadását újonan szervezett társulatával. Az új műsor a következő: Mátyás diák, történelmi vígjáték Kisfaludy Károlytól. Varázshegedü, operett Offenbachtól. A két süket, bohózat. Magánszámok és mozgóképek. A darabok főszerepeit Káldy Mariska, Rózsa Ily, Boldizsár Andor, Gonda Pista, Hegyi és Boháti játszszák. A színház művezetője és rendezője Kőváry Gyula, karmestere Virányi Jenő. Ezentúl hetenként négy előadás lesz: kedden, szerdán, csütörtökön és szombaton, mindig 14 órakor. A tömeges látogatás előre bejelentendő a színház titkáránál (IX., Kinizsy utcza 16. sz. Telefon ] 53—10). Jegyek elővételi ár nélkül válthatók minden délután három órátok * Sajtóhiba a szinlapon. Egy sziléziai kis városkában, Jauerben esett meg a minap, hogy a városi színház szinlapját egy kis sajtóhibával nyomták ki. Ahelyett, hogy az előadásra szánt színmű négyfelvonásos, az állott a színlapon, hogy öt felvonásban kerül színre, így a jó publikum szépen a helyén maradt a negyedik felvonás után és várta az ötödiket. Csak amikor a zenészek is eltávoztak és a színpadon kezdték oltogatni a lámpákat, a súgó kidugta fejét a sugólyukból és kiszólt: — Vége az előadásnak. Erre a megnyugtató kijelentésre aztán kiürült a nézőtér is. * Negyedszázados évforduló. A napokban lesz huszonöt esztendeje annak, hogy Ságh József szerkeszti a Zenelapot. Tisztelői nagy hangverseny keretében fogják az évfordulót megünnepelni. Az ünnepség rendező-bizottsága már meg is alakult. Elnökei Hubai Jenő, Siposs Antal, Tötössy Béla dr. és Herrmann Antal dr. Érdeklődőknek a titkár, Farkas József dr. (Bethlen u. 5. sz.) szolgál felvilágosítással. * Növendékelőadás. Az Országos magyar kir. Színművészeti Akadémia e hó 22-ikén, saját színpadán, (Uránia) Gál Gyula tanár vezetése mellett vizsgálati előadást tart növendékeivel. Ez alkalommal Blumenthal Oszkár négyfelvonásos vígjátéka, a Rejtett arca kerül színre. A főbb szerepeket Kárpáthy Ilona, Kollár Mária, Ligeti Klára, Rákos Alice, Járay Sándor, Lóránt Vilmos, Marosffy Lajos, Nagy Gáspár, Petrik József, Szászhalmi József és Tarján József játszszák. * Az Uránia-Szinház újdonsága. Az Uránia-Szinházban Dobreczky Sándor Nem adózunk czímű darabja teljesen készen várja a holnapi bemutatót. Az Uránia a darab színtehozásával megelőzte azt a Berlinben felkarolt eszmét, hogy a nagyközönséget vetítésekkel illusztrált előadások segítségével nyerjék meg a hazai iparczikkek fogyasztásának. A színház a darabot gyönyörű álló- és mozgófényképekkel szerelte fel. A bemutatóelőadásra a jegyek nagy része elkelt. * A párisi színházak bevételei. A párisi színházak, konczerttermek, kinematográfok és czirkuszok a múlt évben 57 millió frankot vettek be 6 millióval többet, mint az előző évben, amely összegből a színházakra 33 millió esik. Az állam négy színházat szubvencionál. Az opera 3.092.000 frankot kapott, az opera comique 2.680.000 frankot, a Francais 2.418.000 frankot és az Odéon 070.000 frankot. A többi színházak közül legnagyobb bevétele a Porte-Saint-Martin-nek volt (2 millió 560.000 frank, vagyis másfél millióval több, mint az előző évben), ami a Chantecler fényes sikerének a javára írható. Utána következik a Chatelet 2,523.000 frankkal, a Variété 1.612.000 frankkal, majd sorban a Renaissance 1.400.000 frankkal, a Gymnase 1.392.000 frankkal, a Vaudeville 1,317.000 frankkal, az Apollo 1,259.000 frankkal, a Gailó 1,247.000 frankkal, Sarah Bernhardt színháza 963.000 frankkal, az Athénéo 848.000 frankkal, az Antoineszínház 805.000 frankkal, a Bouffes-Parisiens 800.000 frankkal, a Palais-Royal 669.000 frankkal, Béjano színháza 864.000 frankkal, az Ambigu 630.000 frankkal, a Trianon 573.000 frankkal és a Michel-színház 520.000 frankkal. A koncerttermek között a Cigalo vezet 987.000 frankkal, azután jön a Scala 909.000 frankkal. Az úgynevezett music-hall-ok 7,444.000 frankot vettek be. Ebből a Folies-Bergére-re 1,909.000 frank esik, az Olympiára 1,737.000 frank, a Moulin-Rouge-ra 1,100.000 frank, az Alhambra-ra 1,075.000 frank. A kinematográfok 1.371.000 frankot jövedelmeztek. A czirkuszok bevétele 1.446.000 frankot tett ki. * Vidéki színészet. Mezei Béla győri igazgató a győri színikerület számára megszerezte a veszprémi színházat, amelyben a tavaszi szezonban még az ő társulata játszik. A Veszprémi Színpártoló Egylet most tartott ülésében a színházat szeptember elsejétől egy évre Patek Bélának, az új győri igazgatónak adta ki* Kosért *I GYULM BEGUJMBB PAmSJ ♦♦ ,, , 1KODBBBBK, BBOUSB■ VaCZlis PONGYOBJt-Utca 13 KÜGÖmEGESSÉGBK HISS Tessza. — Bemutató az Operaházban. — Kinos vesszőfuttatás után, sok becsmérlés és kicsinylés sebhelyével, lelket fásitó szürkeségével és hervadt kottaerdejével vonult be hozzánk Erlanger Frigyes Tessza nevű négyfelvonásos operája. Azt mondják — a haute finance világában ismert és beczézett név felel is róla — hogy e fáradt és hervatag partitúra milliomos szerző dolgozószobájából került ki. Milliomos szülő vállalván az apaságot, az újszülött nyitott ajtókat talált, s a tehetséges szerző névkártyája helyett nyitott csekk-könyv egyengette számára az utat Németország kisebb igényű színpadjain. Az apaságot vállaló Erlanger Frigyes jóhiszeműségében nem kételkedünk. Alig hiszszük, hogy a pénzfejedelem gőgjével ütött pénztárczájára azzal az istentelen fogadkozással, hogy coute que coute, Tessza nevű újszülöttjének karrierjét pénzeszsákjaival biztosítja. Erlanger Frigyes, ha nem is izig-vérig művész, de rajongója a zenének és verejtékes munka, őszinte elmélyedés árán jutott el a dilettantizmus oly fokáig, melyet az istenadta tehetség nem közelít meg, hanem talentuma büszke szárnyain átrepül rajta. Mennyi becsvágy, mily alapos készültség, a művészet legpogányabb bálványimádása, a zenei bibliotéka gyökeres ismerete rejtezik a Tessza partitúrájában! Képzeljük el Erlanger Frigyest, a fináncz bárók milliókkal terhelt unokáját, amint íróasztalánál görnyedve, sok készültséggel, lázas buzgalommal rója a hangjegyeit, elszenvedve a meddőség gyötrelmét és nyomorúságát. így jött világra, igy kezdte meg sanyarú pályafutását Erlanger Frigyes Tesszája, igy vonult be, bukottan, züllötten, megtépdesve és felmelegítve a magyar királyi Operába. A rosszakarat és az irigység, mely inkább igaz tehetségek fölött suhogtatja epébe mártott vesszejét, ezúttal kegyetlenül szolgálta az igazságot. Erlanger Tesszájának átkozottul rossz híre volt; a külföldi kritikák kéjelegve tépték rongygyá, az Operaház hírmondói katasztrófát jósoltak, s a főpróba előtt zenei botrányról rebesgettek. Igazságot szolgáltatunk a szerzőnek: botrányról, szenzáczióról szó sem lehet, a kemény dorongolást az uj dalmű meg nem állja, de meg sem érdemli. Ez a szélesen ömlő és elfolyó szürkeség nem bántó és nem boszszantó ; nem sérti ízlésünket, nem háborít fel tudatlanságával. A legszigorúbb kritikus temperamentumát is megfékezi, lefegyverzi és megbékíti, annyira jelentéktelen. Szenzácziós bukásról, méltó felháborodásról nem számolhatunk be , csendes hunyorgással térünk napirendre felette. Elismerjük a szerző alapos készségét, becsületes ambícióját, s megnyugvással konstatáljuk, hogy e szimpatikus angol-német dilettáns számot tarthat elnézésünkre. Művében nincsenek kihívó reminiszczenciák, bántó együgyűségek, nincsen individualitás, égetostromló, mosolyt keltő törekvés, csak becsületes szándék van és ásító unalom. Nem vádoljuk meg, hogy spekulál az érdeklődésünkre, sőt egy pillanatig sem érdekel, erőtlen, szegényes és szomorú. Sivár homokzátonyain itt is, ott is feltünedeznek a szerző álomlátásai, szerelmei : Puccini, Wagner-hangulatok, Tessza motívumában a Carmen sápadt árnya ... Feltünedeznek, mondom, de csakhamar el is múlnak, szerényen, nyomtalanul. A milliomos szerző ismert bőkezűségével divatos és hitelképes szövegírót keresett, aki prestige-ével támogassa őt. A Tessza szövegkönyvét tehát Mica írta, a fiatal olaszok jeles librettistája, de drága pénzért ő sem tudott értékeset produkálni. A szövegkönyv és a partitúra — ennyiben szerencsés a párosulás — mindazonáltal meglepően simulnak egymáshoz, azaz hogy egyaránt szürkék, unalmasak és jelentéktelenek. Az olasz Illica a ködös Albionban keresett témát, f uram bocsáss, egy tejgazdaság keretében. A szigetország nem tudom melyik grófságában, Blackmoorban emelkedik Jack Derbyfield háza, adósságterhelt, roskadozó tető alatt. Néhány bevezető taktus után felgördül a függöny, s a színen nincsen senki, csak a zenekar illusztrálja a hajnalpirkadást. A távoli templomtorony órája fél ötöt üt, s Tessza, Derbyfield Jack leánya, ablakából üdvözli a kelő napot. Lassan, álomittasan ébred a ház népe. Tessza és Aby a gazdaság körül foglalatoskodnak, ellátják a jószágot, vizet merítenek a kútból. Tessza még a család egyetlen négylábúját, az öreg Princet tiszteli meg ébresztődalával, majd Jack, a házigazda lép a szinte és sűrű recitativok között a rossz gazdasági helyzetről, a közeledő házbérről s az uzsorakamatokról zeng keserves éneket. »Kamat és tőke mindössze száz shilling, lám a május első napja milyen rózsás«, így ölelkeznek a költészet és a próza Ilkca mester verseiben és a zeneszerző partitúrájában. A szín mögül karének hangzik, s a női kórus fásultan szentimentális kankalin-dala a falu népének ébredését illusztrálja. Jönnek a reggeli látogatók, s az első, hívatlan vendég Torontón, az uzsorás, a Derbyfield-család szigorú hitelezője. Torontón, az uzsorás képviseli a dalműben a »humort«. Torontón dala (Üzletet kötni, adni meg venni) érdekes és sajátos egyhangúságával eléggé kifejező. Jack Derbyfield az uzsorás révén értesül, hogy egy rozoga szekrényben lelt családi okmánya szerint a Derbyfieldek voltaképpen a gazdag és előkelő d’Urberville-családból származnak, sőt közeli rokonságuk a szomszédos d'Urberville-ekkel kétségtelenül megállapítható. Lady d’Urberville most amúgy is komornát keres, Torontón tehát azt tanácsolja, küldje el Jack úr leányát, Tesszát a kastélyba szerencsét próbálni. Az uzsorás távozik, s a szín mögött megcsendül a szerelmes Angel tenorja. Angel szereti Tesszát, de Jack Derbyfield, a bősz apa ellenzi a házasságot. A szerelmesek egyedül maradnak a színen, s e nagy páros jelenetben a zeneszerző elzengi minden mondanivalóját. Tessza és Angel duettje, majd Angel nagy áriája a második, harmadik és negyedik felvonásban is feletlenek, híven kísérik a szereplőket, s fájdalmas reminiszciencziaképpen ismétlődnek a zenedráma labirintusaiban. Angel dala előtt a női kórus a május örömére tánczczal, dallal vonul a színre. »Jöjj Katóka, jöjj a tánczba«, dalolja a kar, de a zenekarban nem virul a május, a zenekar fáradt, beteg és színtelen. Az első felvonás utolsó jelenetében részt jelentő recitativok után megtudjuk, hogy Prince, a Derbyfieldek kenyérkereső igáslova váratlanul kimúlt, Tessza tehát rászánja magát, hogy segít kenyeret keresni, szolgálatba megy, s így megtérül a veszteség, ami Prince elmúlása révén érte a mélyen sújtott családot. A második felvonásban lady d’Arberville nyaralóját és kertjét látjuk a csúfondáros szolganéppel, mely sehogy sem barátkozott meg Tesszával, az új komornával. Kényes a leány, rokonságot tart gazdáival, s a rossznyelvű leányok azzal vádolják, hogy Dick urfival, a lady egyetlen fiával kaczérkodik. Dick csakugyan szemet vetett Tesszára s a kárörvendő szolgahaddal megegyezik, hogy a leányt éjszakára kizárják a kastélyból, igy Dick urfi hatalmába kerül. Tessza egyedül van a színen, s fájdalmas dalba kezd (A szülői házba vágyom vissza), a mikor látogatója érkezik, Aby öcscse, üzenetet hozva a szülői házból, zenei reminiszczencziákat az első felvonásból. A szín mögött ismét karének csendül, ezúttal az est pirkadását jelezve. Aby távozik, s mire a zenekar nekilendül, forróbb már a leg, epednek a hegedűk, s a csábító urfi szenvedélyes fogadkozások közben megejti a védtelen leányzót. A harmadik felvonás rövid zenei bevezetése után a tallothayi tejgazdaság épületét látjuk. Sürög-forog a munkásnép, a leányok csacsognak, dalolnak, s Tessza, aki a felvonás közben elszenvedte volt ballépésének következményeit.