Az Ujság, 1913. augusztus/1 (11. évfolyam, 182-194. szám)

1913-08-02 / 183. szám

6 Gerliczy Ferencz báró csalással vádolja Szapáry Pál grófot. (Mit felel erre a gróf ügyvédje? — Beszélgetés Szapáry Pál gróffal. — Farnady doktor nyilatkoz­­­zata. — A gróf provokálta a bárót.) — Saját tudósítónktól. — Julius hónap harmadikán a főkapitánysághoz postán gépírásos feljelentés érkezett Szapáry Pál gróf ellen. A huszonkét oldalra terjedő panaszban Gerliczy Ferencz báró, Fejérváry Géza báró veje, Szeged város egyik képviselője azzal vádolta meg a grófot, hogy mintegy háromszázezer koronával megkárosította. Megcsalta és kifosztotta — szólt a feljelentés és kérte a gróf letartóztatását. A rend­őrségen a panaszt áttanulmányozták és minthogy úgy találták, hogy a feljelentés egyike azoknak az erőszakos bűnvádi panaszemeléseknek, a­me­lyeket — sajnos — igen sok ügyvéd akkor tesz, mikor a polgári bíróság előtt nem remél gyors sikert, nem avatkoztak bele az ügybe, nem fogtak bele semmiféle tárgyalásba, vagy kihallgatásba, hanem egyszerűen áttették az aktát a királyi ügyészséghez. A királyi ügyészség a minap tanul­mányozta át az ügyiratokat és visszaküldötte a főkapitányságra azzal az utasítással, hogy hall­gassák ki huszonnégy órán belül vagy Gerliczy Ferencz bárót, vagy ügyvédjét, Szőke Gyula doktort azokra a pontokra nézve, a­melyekre a kriment alapítani igyekeztek. Mivel a báró ez idő szerint nincs Budapesten, a rendőrség az ügyvédet hallgatta ki ma délelőtt s aztán visszaküldte az aktákat az ügyészségre. Az alábbiakban közöljük az eset részleteit. Kezdjük a vádon, folytatjuk a védelmen, helyt adunk aztán annak, a mit Szapáry Pál gróf mond és megszólaltatjuk a gróf régi ügyvédjét is. (A vád.) A feljelentés mondja : Szapáry Pál gróf elté­­kozolva örökségét és vagyonát s hitelét teljesen kimerítve, üzletek szerzésére és közvetítésére adta magát, hogy legyen miből élnie. 1911 őszén azon­ban ezek is apránként elmaradoztak s a balkáni háború kitörésekor beállott rossz pénzügyi viszo­nyok a gróf teljes vagyoni összeomlását okozták. Ügyvédje, Farnady József dr. útján ehhez, majd ahhoz a bankhoz fordult, hogy rendezzék zilált helyzetét, de erre éppen a rossz gazdasági viszo­nyok miatt egy pénzintézet sem volt kapható. A kétségbeesett helyzetben Farnady dr. és Pitros Károly ügyvédek felkeresték a Szeged- Alföldi Takarékpénztár volt igazgatóját, Kugler Albertet és megkérték, hogy bírja rá Gerliczy Ferenc bárót, a Szeged-Alföldi Takarékpénztár elnökét a Szapáry Pál gróf megmentése érdekében létesítendő tranzakczió véghezvitelére. A­m­íg az ügyvédek hivatalosan jártak el a kölcsön megszerzése érdekében, az alatt a gróf személyesen is megkérte a Nemzeti Kaszinóban Gerliczy bárót, hogy legyen segítségére. Gerliczy hajlandó volt segíteni Szapáry Pál grófon, annál is inkább, mert rokoni kötelék fűzi hozzá, de ki­jelentette, hogy az obligót mint magánember s nem mint a Szeged-Alföldi Takarékpénztár elnöke vállalja. Ezt is csak azért teszi, mivel a kijáró ügyvédek azzal biztatták, hogy Szapáry grófnak összesen csak három és fél millió korona adóssága van s ezt az összeget könnyen ki lehet hozni a parczellázandó sorokujfalui birtokból. Az ügyvé­dek azt, hogy ez a birtok is értékén jóval felül van ter­helve, elhallgatták. Megindult a tranzakczió, Gerliczy Ferencz báró kilenczszázezer koronás obligót vállalt a Pesti Magyar Keerskedelmi Banknál s megkezdődött a Szapáry által bejelentett hitelezők kielégítése. De közben nap-nap után érkeztek be olyan követelé­sek, a­melyek nem szerepeltek a három és fél mil­liós adóssági listában. Alig múlott hét, hogy egy­­egy ki nem elégített hitelező ne kért volna foglalást, végrehajtást vagy csődöt a még mindig Szapáry néven szereplő vagyonra. Mivel ezek a követelések a vagyoni rendezést nagyban akadályozták, arra késztették Gerliczyt, hogy a folyton jelentkező újabb hitelezőket is kielégítse. A báró feltétlenül megbízott barátjában s elhitte neki, hogy csak három és fél millió koroná­val tartozik, de midőn meggyőződött arról, hogy a tartozás jóval több s hogy ő már több mint egy millió koronával túlfizette a bejelentett összeget, újabb fedezetet kért Szapárytól. A gróf erre úgy a maga, mint felesége nevében írást adott Gerliczynek arról, hogy összes bútorát, elzálogosított és még meglevő részvényeit, felesége elzálogosított ékszereit, valamint feleségének a Belvárosi Takarékpénztárban őrzött ékszereit biztosítékul adja és a­mennyiben két hónapon belül a Gerliczy által kifizetett, a három és fél millió koronán felül levő összeget vissza nem adja, az összes értéktárgyak a báró tulajdonába mennek át. Telt, múlt az idő s a hitelezők mind nagyobb számban és nagyobb követelésekkel léptek fel. Gerliczy már bizalmatlankodni kezdett s ügyvédje által megindította az adott értékek lefoglalását. Megindult az eljárás s a bíróság megidézte gróf Szapáry Pált és feleségét. Az idézést a gróf Ritz­­szállóbeli lakásán függesztették ki, a grófné azon­ban rögtön tiltakozását jelentette be az idézés ellen. Az ő ékszernemük­e foglalást vezetni nem lehet, mert ő különváltan él férjétől, férje adósságaihoz semmi köze. Gerliczy a bejelentést a legnagyobb meglepetéssel vette, mert a grófné még a legutóbbi időben is együtt lakott a Ritz-szállóban férjével s együtt látogatták meg György Teréz grófnőt Perkátán. Rosszat sejtett a dologban s ügyvédjé­nek sürgősen meghagyta, hogy az értékeket fog­lalja le. Ekkor megdöbbentő dolgok kerültek nap­fényre. A Mank és Davidsohn czégnél ötvenezer koronára elzálogosított, de százezer korona értékű részvényeket a grófné testvérje titkárának, Trej­­dojsevits Szvetozár nevére íratták át, a Belvárosi Takarékpénztártól a több százezer koronát érő ékszereket elvitték, a Reáltanoda-utczai és a sorok­újfalui kastély bútorait pedig eladták. A háromszázezer koronával megkárosított báró most már meghatalmazást adott ügyvédjé­nek, hogy jelentse fel Szapáry Pált és feleségét csalás miatt a főkapitányságon. A feljelentésben részletesen ismerteti a tényállást, a gróf vagyona elherdálásának körülményeit, s végül arra kéri az ügyészséget, hogy a terhelő bizonyítékok alapján Szapáry Pál grófot, a­kinek sem állandó lakása, sem foglalkozása nincsen, sem neki, sem feleségé­nek Magyarországon vagyona nincs, tartóztas­sák le. (Mit mond Szapáry Pál gróf ügyvédje, Vázsonyi Vilmos doktor ?) Tudósítónk ma este felkereste Vázsonyi Vil­mos doktort, Szapáry ügyvédjét, a­ki a követ­kezőket mondotta : — Minden feljelentés, mely mielőtt még bár­mely hatósági intézkedés történt volna, nyilvános­ságra jut, önmagában hordja kritikáját. Az igazi bűnügy érdeke a feljelentés titokban tartása, mert hiszen csak így lehet a nyomokat biztosítani. A csinált bűnügy érdeke a feljelentés nyilvános­sága, mert hiszen az ilyen bűnügy csak éppen addig él, míg maga a közlés. A feljelentés e köz­lések szerint vakmerő valótlanság. Még annyi sem igaz, hogy a kir. ügyészség elrendelte volna a nyo­mozást. Ugy­e­bár az csak elég erős dolog, mikor a közlések már úgy tüntetik fel Szapáry Pál grófot, a ki — csodák­ csodája — Budapesten van, mintha szökésben volna. Még a nyomozás sincs elrendelve, hanem csak a feljelentők kihallgatása rendeltetett el és az ügyészség csak ezután fog a fölött dönteni, hogy nyomozást rendeljen-e el. A feljelentők minden egyéb kérelme elutasíttatott. A ki elkövette az indiszkrécziót, abban kellett volna annyi tisztességnek lenni, hogy ezeket a dol­gokat el ne hallgassa. Én Szapáry Pál gróf ügyeit, már mint a grófnő ügyvédje is ismerem. Tudom, hogy a gróf körül sokan gazdagodtak, de arról nem hallottam, hogy ő bárkit megkárosított volna. A gróf egész vagyonát elvesztette, minden jöve­delmét, igazgatósági fizetéseit, jutalékait a felje­lentők számára lekötötte, a­kik e mellett a grófnő háromszázezer korona értékű ékszereit is bizto­sítékul bírják. Mégis immagine apró-cseprő érté­kek állítólagos elvonása czímén feljelentik és nyil­vánosan meghurczolják. És betetézik mindezt azzal, hogy úgy tüntetik fel magukat, mintha ők nem üzleteket csináltak volna a gróffal, hanem ők volnának egy szamaritánus, jótékonysági akczió szegény áldozatai. A legérdekesebb, hogy a gróf egy olyan egyezség alapján vállalt kötelezettsége­ket, melynek kötelmeit a grófnő sohasem ismerte el, sőt képviseletemben most is perben vonja kétségbe a feljelentők igényeinek valódiságát és legjobb jogászi meggyőződésem szerint mondha­tom, hogy a grófnő kifogásai helytállók. A felje­lentés tartalmán a gróf mosolyogva térhet napi­rendre, a­min mosolyogni nem lehet, csak az, hogy valakit ilyen könnyen lehet pellengérre állítani. * A grófnak sorokujfalui ötezer holdas birtokára vevő jelentkezett Pitros Kornél és Kugler Albert, a Szeged-Alföldi Takarékpénztár volt vezérigaz­gatója személyében. Minthogy nekik nem volt ele­gendő pénzük, magukhoz vették a konzorcziumba Gerliczy Ferencz bárót s a konzorczium most már meg is kötötte a vásárt Szapáry Pál gróffal, vétel­árként köteleztek három millió ötszázezer koronát, azonkívül harmincz százalék nyereményrészese­dése volt a grófnak a parczellázandó birtok hasz­nában. A birtokot eladták s a grófnak haszon­részesedési jutaléka háromszázezer korona lett volna, azonban a konzorczium nem akart elszá­molni, sőt úgy a gróf, mint a grófné ellen polgári pert tett folyamatba. A keresetet a külföldön tar­tózkodó grófnőnek régi lakására kérték kikézbe­­siteni s minthogy a kézbesítés igy nem sikerül­hetett, a grófné ellen makacssági ítéletet kaptak. A királyi törvényszék a grófnő kérelmére ezt a makacssági ítéletet feloldotta s jelenleg a per érdemi része vár elintézésre; egyelőre még csak a válasziratnál tartanak. A gróf is védekezett. A konzorczium tagjai azonban csődkéréssel fenye­gették meg a grófot, ki erre kiegyezett velük, biztosítékul lekötötte negyvenezer korona külön­böző igazgatósági jutalékát és kétszáznyolczvan­­ezer korona haszonrészesedését. AZ ÚJSÁG Szombat, 1913. augusztus 1. (Farnady dr. nyilatkozata.) Farnady József dr., Szapáry Pál gróf egyik ügyvédje, igy nyilatkozott tudósítónk előtt: A lapokban megjelent és Szapáry Pál gróf elleni bűnügyre vonatkozó közleményekre, mint­hogy azokban az én személyem is olyképp van érintve, a­mint az a való tényállásnak meg nem felel, kénytelen vagyok reflektálni, bár eredetileg nem volt szándékomban. Nem igaz, hogy én Gerliczy Ferencz báró urat, vagy bárkit a Szapáry Pál gróf tulajdonát képező sorokujfalui uradalom megvételére rábeszéltem. Csupán az igaz, hogy Pitros Kornél barátom, a­ki parczellázási ügyekkel foglalkozott, véletlenül tudo­mást szerzett Sorokujfalu áruba bocsájtásáról és ajánlatot tett nekem, hogy ő társaival, Gerliczy Ferencz báró és Kugler Albert urakkal (a Hungária bank volt igazgatója az utóbbi) egyetemben az uradalmat megvenné, illetve parczellázás útján értékesítené, olyképpen, hogy a Szapáry grófnak fizetendő 3.500.000 korona alapvételáron felül el­érendő haszonból a gróf 30%-ot, a vállalkozók pedig 70%-ot mint nyereséget tarthatnak meg. Én Pitros Kornélnak azt mondtam, menje­nek le, becsüljék meg az uradalmat és összes tarto­zékait , ha jónak látják, megköthetjük az ügyletet. Hát jónak látták és megkötötték az üzletet, miután apróra megbecsülték az uradalmat előzőleg. Az uradalmat ők értékesítették négy millió koronát meghaladó vételáron, az elszámolást meg­ejtették a gróffal, a­melynek értelmében a mutat­kozó nyereséghasznuk biztosítására a gróf lekötött még előzően több százezer korona értékű családi ékszereket, továbbá egyes üzletei után járó haszon­­részesedést, küntevő követeléseit, elraktározott bútorait. Ennyi érdekel engem, mint a gróf képviselő­jét, az egész ügyből. A feljelentés tartalmát nem ismerem, de a­mint hallomásból tudom, ennek adatai nem áll­hatnak meg, mert a mivel Szapáry grófot meg­vádolják, — hogy némi biztosítékul lekötött ezüst­­nemű a letétből kivétetett — arról neki sem volt tudomása. A mi pedig a bútorokat illeti, azok a raktárban őrizet alatt állanak. Maga a parczellázási ügy mennyiben volt sike­res a vállalkozókra, mennyiben nem, annak elbírá­lása rám nem tartozhatik. Én sem a parczellázás­­ban, sem a befolyt vételárak kezelésében részt nem vettem, csak a terhek rendezése adott nekem nagy, évekre terjedő munkát. Egyébként a parczellázás folytán természet­szerűleg beállt az elszámolás szükségessége, a­mely részben a budapesti királyi törvényszék előtt meg­indított per, részben pedig egyezség útján Szapáry Pál gróf és Pitros Kornél, úgyis mint Gerliczy Fe­rencz báró és Kugler Albert meghatalmazottja kö­zött szabályszerű és Rohrer Géza dr. királyi köz­jegyző által hitelesített egyezséggel végleg és tel­jes befejezést nyert. Egyáltalában nem látom semmiképp igazoltnak a dolog bűnügyi oldalát. Az egész ügy a budapesti királyi törvényszék polt

Next