Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-26 / 85. szám

2 Purifikáczió.­­ .­­. fi" Nem éppen elégtétel nekünk, hogy Ausztriának is megvannak a maga had­­seregszállitó csalásai. Ellenben nagy elég­tétel nekünk, hogy ott is hozzáfogtak a csalások kíméletlen kiderítéséhez, s kevesebbet törődve azzal, hogy mit szól majd hozzá a művelt külföld,— hozzá­láttak a rákfene irtásához. Csalók mindenütt vannak, a nem­zetek becsületének ezekhez semmi köze. Ellenben a nemzetek becsülete megítél­hető az energián és kíméletlenségen, mely­­lyel a csalásokat üldözik. Igen fontos és nehéz háború ez is, a határokon belül a belső ellenségek ellen. Nem közénk való ember az, a­ki hazája nagy és véres ügyéből piszkos hasznot akar húzni. Ki kell irtani ezt a piszkot és súlyos meg­torlással meg kell félemlíteni a többit is, a­ki a csábításnak engedve, utánuk tán­­torodnék. Mérhetetlen kárt okoznak ezek az aljasok nemcsak vagyonban, hanem emberéletben. Minden sikerült csalásnak emberáldozatai vannak, minden földerí­tett és megakadályozott csalás ember­életet ment meg. Ezek nyilvánvaló té­nyek, ezekről elmélkedni fölösleges. De ezekből világos, hogy a­ki a hadsereget silány áruval becsapja, lé­nyegében emberölést követ el, s nem pusztán csalást. Ne legyen senki, a­ki részvétet érez irántuk, a­ki enyhe bün­tetésüket óhajtja, a­ki segítségükre le­gyen akár a legnemesebb intenczióból is. Ezeknek az emberenek nincs joguk a családjukhoz. A fiú megtagadhatja apját, feleség a férjét. Nem lehet velük közös­séget vállalni. Ki kell közösíteni, meg kell bélyegezni őket. Ezt kívánja az igazság, és kívánja a nemzet nagy ügye egyaránt. Menten utánuk következnek a spe­kulánsok. A kikre csalás nem fogható, de a kik a maguk egyéni haszna érdeké­ben súlyosítják a társadalom helyzetét. A kik ínséget, drágaságot mesterségesen okoznak. A kik élelmihiányt okoznak, noha van élelem, s a kik drágaságot csinálnak, noha szabad közgazdasági for­galom mellett drágaság nem volna. A purifikáczió e területen is meg­indult, de ugyanolyan kíméletlenséggel kell azt végrehajtani, mint a csalók ellen. A közönségtől megkövetelhetjük, hogy nyugodjék bele az elkerülhetetlen reduk­­c­iókba. Ha Przemysl hősei tarthatták magukat majdnem élelem nélkül, a kö­zönségnek a szabad és biztos Magyar­­országon is tartania kell magát kevert kenyéren és redukált húsfogyasztás mel­lett. Ez tartozó kötelesség, akár a kato­náskodás, akár az adózás. De nem kívánható a közönségtől, hogy ugyanazzal a kötelességérzettel nyu­godjék bele az egyesek javára rája há­ruló terhekbe és nélkülözésbe. Ellenkező­leg : a természetszerű redukc­ióért re­­kompenzáczióul megilleti a közönséget, hogy csakis természetszerű megszorítások és terhek érjék. Hogy a hús csak annyi­val legyen drágább, a­mennyivel az állattenyésztés drágult a háború követ­keztében, hogy csak annyi tejről mond­jon le, a­mennyivel több kell a kór­házaknak és betegeknek. De semmikép­pen se legyen kiszolgáltatva kizsákmá­nyoló összeesküvéseknek, mesterségesen elvont, elkaparintott készletek önkényes árainak. Ez elkeseredést szül és bizalmat­lanságot teremt minden és mindenki ellen. Itt is tehát a legerősebb kezet kö­veteljük a purifikác­ió munkájában. Nem azért emeljük ezt ki, mintha az erős kéz nem működnék, hanem hogy a közvéle­mény erejével súlyosabbá váljék. Az a közönség, a­mely egyszerű fölhívásra annyi mindent áldoz jó szívvel és könnyű kedvvel minden háborús jóté­­konyság oltárán, megérdemli a védelmet azok ellen a terhek ellen, melyekből a kö­jónak semmi haszna nincsen. Odakint a határokon dolgainkat dicsőségesen elvég­zik a katonáink. Idehaza tiszta levegőt kell csinálni, piszkot, bűnt, önzést ir­tani, minden kímélet nélkül. AZ ÚJSÁG Péntek, 1915. márczius 25 fe V­ilágháború. Przemysl eleste után.. Przemysl katonáinak sorsa. Bukarest, márczius 25. W. Mih­ajlovszki, a Ruszk­oje Szlovo tudósítója jelenti lapjának Lembergből, hogy Przemysl felé való útjában találkozott orosz automobilos tisztekkel, akik közölték vele, hogy a várat, a­mely valóságos romhalmaz, átadták az orosz parancsnoknak. Przemysl körül 30 kilométernyi körzetben alig van ép falu, mert részben az osztrák-magyar védősereg, részben pedig az oroszok elpusztí­tották. A­mi az operác­iós terület körébe esett, azt egyenlővé tették a földdel. Az orosz parancsnok közölte Kuzmanek tábornokkal, hogy a védősereg és a katonai mun­kások egyelőre a várban fognak maradni. Meg fog­ják állapítani, hogy kik tartoznak a szigorúan vett polgári lakosság közé és kik a védősereg tag­jai. A védősereg minden tagját fogolynak tekintik. Megkérték a várparancsnokságot, hogy az erre vonatkozó hivatalos feljegyzéseket bocsássa az orosz parancsnok rendelkezésére. A przemysli védősereg tisztjeit egy helyre fogják vinni és pedig először Lembergbe, azután más helyre, a­melyet eddig még nem állapítot­tak meg. Péntekre Przemyslbe várják Miklós nagy­her­czeget. A várra, a városházára és az erődökre kitűzték az orosz zászlót. A hadi­tudósítókkal együtt megérkezett az orosz Vö­röskeresztnek egy különítménye számos orvos­sal és tábori kórházzal és azonnal intézkedett, hogy a betegek gondos ápolás alá kerüljenek. Egyelőre nem tudják, hogy mennyi a fog­lyok száma, csak annyi bizonyos, hogy nagy többségük magyar és jóformán minden fegyver­nem képviselve van köztük. Még néhány száz honvédhuszár is volt a várban. Przemyslbe egy hadsereg vonult be a körülzáró seregek közül, a többiek az első napon a váron kívül táboroztak és várják a további parancsot. Az utolsó MiSs’ős, Bukarest, márczius 25. Pétervárról jelentik márczius 23-iki kelettel . Przemysl helyőrségének 19-iki kitörése előtt a katonák új ruhát és új bakancsot kap­tak. A megelőző napokban öt napra adtak el­látást a katonáknak. A tiszteknek kiadott pa­rancs úgy szólt, hogy magyarázzák meg a ka­tonáknak, hogy egy nagy kitörést kell véghez­­vinniök, mindenáron keresztül kell törniök az orosz frontot, mert különben egy kevésbé di­csőséges sors vár reájuk. A kitörésre a keleti irányt választották, a­hol kisebb ellenállásra számítottak. Különben is ez az út vezetett az oroszok nagy municzió-raktáraihoz. Több mint húszezer ember vehetett részt a kitörés­ben, honvédek, Landwehrek vegyest és hu­szárok. Az oroszok Przemysl nevét megváltoztatták Rotterdam, márczius 25. Angol lapok jelentése szerint az oroszok Przemyslben 240 kisebb és 600 nagyobb kaliberű ágyút zsákmányoltak. (Termé­szetesen már tönkrement állapotban.) Ugyancsak angol jelentés szerint Przemysl négy és fél havi ostromlása alatt négyezer ember halt meg és 24.000 sebesült meg. Az oroszok Przemysl nevét Peremisl-re változtatták. Angol lap Przemysl ostromáról. Rotterdam, márczius 25. A Daily Mail írja, hogy Przemysl körülzárolásánál az orosz tüzérség nem bizonyult egyenrangúnak az osztrák és magyar tüzérséggel szemben. Ezenkívül a kiváló osztrák és magyar avtiatikusok mindenkor felfedezték az orosz tüzérségi állásokat, a­melyeket azután az osztrák és magyar mozsarak rendszerint szétlőttek. Mindkét fél nagy lovagiasságot tanúsított egymás­sal szemben. Karácsonykor például az oroszok a levegőből lelőttek egy osztrák-magyar repülőgépet, a­mely Kuzmanek tábornoknak pulykát vitt ka­rácsonyi ajándékul, az oroszok a jóízű pecsenyét fehérzászlós parlamentürrrel beküldték a várba, mire Kuzmanek tábornok viszonzásul húsz libával ked­veskedett az oroszoknak. Az orosz hadvezetőség magasztalja Kuzmanek tábornokot. Kopenhága, márczius 25. A Politiken jelenti Londonból. Az orosz hadvezetőség Kuzmanek tábornokról, Przemysl védelmezőjéről a legnagyobb tisztelettel beszél és bátor, kitartó katonaként ma­gasztalja. A hadvezetőség megállapítja, hogy a vár átadása idején a lőszer el volt pusztítva. 20.000 gránát Przem­yslből. Berlin, márczius 25. Pétervári lapok jelen­tik, hogy Przemysl helyőrségének kirohanása előtt a várból 20.000 gránátot lőttek az orosz állásokra. Az oroszok ezt a vár utolsó erőfeszíté­sének tekintették. A tüzelés főként észak és dél felé irány­ult, a kirohanást azonban ennek ellenére kelet felé kísérelték meg. Nikolajevics és Ivanov tábornok kitüntetése Bukarest, márczius 25. Pétervárról táviratoz­tak . Przemysl elestének hírére a fővárosban nagy tüntetés volt, a­mely a késő éjszakai órákig tar­tott. Valamennyi templomban Te Deumot czele­­bráltak, az utczákon a czár és Nikolajevics nagy­­herczeg arczképét vitték és nemzeti dalokat éne­keltek. Este a várost kivilágították. Hasonló ün­neplés volt Moszkvában is. A czár Miklós nagy­­herczegnek a Szent György-rend II. osztályát, Ivanov tábornoknak a Szent György-rend III. osztályát adományozta. Radko Dimitriev: Bukarest, márczius 25. Szófiából jelentik: Przemysl elestének Il­re a bolgár fővárosban mély hatást tett. Mindenütt a legnagyobb el­ismeréssel emlékeznek meg a vár hősies védelmé­ről, csak a russzofil sajtó dicséri a renegát Radko Dimitriev tábornokot. Néhány russzofil üdvözlő táviratot is küldött a tábornoknak. Anyik felokkrozása. Angol repülőgépek támadása német ten­geralattjáró hálók állomásai ellen. Rotterdam, márczius 25. Egy angol repülő­gép ma megjelent Antwerpen fölött és bombá­kat dobott le. Onnan Hoboken fölé repült és a Cockerill-gyána, a­mely német tengeralattjáró hajókat épít, szintén két bombát dobott le. A lakosság nyugtalankodni kezdett, mert azt hiszi, hogy az angolok megkezdik régóta bejelentett akc­iójukat a német tengeralattjáró hajók állo­másai ellen. A németek megfelelő ellenintézke­déseket tettek. Állandóan fényszórók világít­ják meg az eget és ágyuk vannak felállítva a repülőgépek üldözésére. A Cockeral-gyár ellen intézett támadás pillanatában egy német Taube nyomban felszállt az angol repülőgép üldözésére, azonban az angol gépnek, bár az ágyuk is foly­ton tüzeltek reá, sikerült elmenekülnie. Rotterdam, márczius 25. Londonból je­lentik . Az admiralitás közlése szerint öt angol hidroplán támadást intézett a Hobokenben levő német tengeralattjáró hajóállomás ellen. Két hidroplán bombát dobott a kikötőre. Egyik

Next