Az Ujság, 1915. december (13. évfolyam, 334-363. szám)

1915-12-01 / 334. szám

a Munkában. A h­arczi zaj közepette ma újra munkára gyülekezett a magyar parlament. Könnyebb szívvel, repesebb lélekkel, mint legutóbb ta­­vaszszal, a­mikor a muszka áradat zúdult kár­páti bérczeinknek, s kozáklovak tapostak vér­rel szentelt hazai földünkön. A tavaszi nap­fény akkor nem tudta a gond és aggodalom felhőit eloszlatni, a­melyek lelkünket meg­ölték ; most pedig az idő zordsága, a tél borúja és hidege sem tudja elenyészteni a meleget, melylyel a világraszóló események, a nagy­szerű sikerek s a biztató kitátások szíveinket eltöltik. Azok a szavak, melyek ma a parla­mentben elhangzottak, az enuncziácziók, a­melyek az elnöki székből létettek, egybefog­lalják az egész magyar nemzet érzését és gon­dolkodását mindama vonatkozások tekinteté­ben, a­melyeket a háború hazánkra nézve te­remtett. A királyhű­ségben, a hősiességében csodálatos hadseregünk iránt való rajongásban, a szövetségeseink iránt táplált szeretetben és elismerésben egyek vagyunk mindnyájan, s a magyar törvényhozás soha sűvebben és igazab­ban nem tükrözte az egész magyar nemzetet,­­mint a­mikor ma egyhangúlag és lelkesedéssel tette magáévá a formában és tartalomban egyaránt a pillanathoz méltó elnöki előterjesz­téseket. Már maga az a tény, hogy a magyar parla­ment ez idő szerűnt fókusza a monarchia poli­tikai életnyil­vánulásának, fokozott jelentőséget ad a ma megnyílt ülésszaknak. A magyar poli­tika és a magyar politikusok legnemesebb t­radíc­iói jut­nak kifejezésre abban, hogy a háború kitörése pillanatában az alkotmány szervei, a legmagasabbrendű felelősségérzettől áthatva, s hivatásuk mélységesen komoly tu­datában, megőrizték működőképességüket , elevenen tartották azokat az energiákat, a­me­lyekkel az alkotmány őket felruházta. S a­ há­ború folyamán egyre fokozódó elégtétellel tapasztalhattuk ennek hatását. Magyarország éppen politikai szerveinek zavartalan és eleven működése következtében az európai politika és az európai események góczpontjába került ; m­agára vonta nemcsak Európa, de az egész világ figyelmét és érdeklődését, s ezzel szinte önkéntelenül megszerezte magának azt, a­mire évtizedeken át csak igen kevés sikerrel ipar­kodott : a maga jelentősége és hivatása iránt igazabb megismerésre és megfelelőbb mélta­tásra bírni a külföldet. E rövid tizenhat hónap alatt, a­melyben világszerte visszhangja kell a­ magyar katona páratlan hősiességének, a magyar nemzet tántoríthatatlan királyhűségé­­nek és áldozatkészségének, s a magyar parla­ment messzehangzó enuucziáczióinak, előbbre, messzebbre és magasabbra jutottunk Európa és a nagyvilág szemében, mint a legutóbbi fél­­század alatt. Meg kell rögzítenünk ezt a momentumot, ha le akarjuk vonni mindazokat a tanul­ságokat és konzekvencziákat, a­melyek a tény­ből kínálkoznak. Első­sorban azt a tanulságot, hogy vannak magasabbrendű tekintetek és érdekek, mint a­miket pártok és csoportok programmjai és jelszavai ölelnek fel, s azt a konzekvenc­iát, hogy az alkotmányos élet folytonossága, a parlamenti működés zavar­talansága mindenekfölött való érdeke Magyar­­országnak. A parlament Magyarország szíve, egész szervezetének éltetője és táplálója, me­lyet soha, semmi körülmény közt megbéní­tani, vagy munkájában megállítani nem sza­bad. Küzdjön, verekedjen ott minden párt, minden csoport a maga igazáért, iparkodjék magának minden alkotmányos eszközzel ér­vényt szerezni, de sohase emelje kezét e leg­nagyobb kincsünk ellen. Csak egy pillanatra képzeljük el, mit jelentett volna, ha a magyar parlament is épp úgy némaságra lett volna kárhoztatva, mint az osztrák, s akkor abból a pozitívumból, a­melyet javunkra írhatunk, felmérhetjük a veszteséget, melyet a negatí­vum folytán szenvedtünk volna. A bőséges munkaanyag mellett, a­melyet a ma beterjesztett javaslatok nyújtanak, bi­zonyára lesz alkalma és módja a parlament­nek az aktuális és mindnyájunk lelkén át­­viharzó kérdésekről is nyilatkozni. A kép­viselők bölcsesége és hazafias belátása bizo­nyára megszabja a határt, a­meddig e kérdé­sek nyilvános pertraktálásában menni lehet. Senki sem fogja szem elől téveszteni, hogy ma már egész Európa figyel ránk és lesi a magyar törvényhozás szavait és határozatait. S még kevésbé tévesztheti szem elől azt, hogy a­mit e háború eredményeiből hazánk tekintélyének és súlyának növelése, jövendő fejlődésének új iránya és szélesebb alapja tekintetében valamennyien óhajtunk és várunk, szorosan és szervesen összefügg azzal a szereppel, me­lyet a magyar parlament ma a monarchiában és az európai viszonylatokkal szemben ön­magának megszab. A parlament kezében van ma, az ország jövője. Bölcseségével, higgadt­ságával és munkájának komoly­ elvégzésével kell bizonyítékát szolgáltatnia­, hogy valóban megérti az idők szavát s teljesen átérzi a nagy alakulatok e végzetszerü pillanatában igazi hivatását. AZ ÚJSÁG Szerda. 1915. deczember 1. A háború mai képe. A S»o­gArok Prkrsndbei fiatals mFsufc 3©0® foglyot és & zsákmányának. — PievSte­ffe*é vetettől«. vSsssa a m©3*ten@gc,eSa&a$. — ©aliwISs és Kövess «sspataa 1200 afSeftSak. — Az @§«ass©k változatlan heves­séggel fiámaslt Ifo álásatokat- Nikita kiáltványt intézett a montenegrói hadsereghez, melyben a szövetségesek elleni küzdelemre bátorítja a csapatokat, de kizeng a kiáltvány szavaiból az az előérzet, hogy Montenegró sorsa hamarosan Szerbiáéhoz fog hasonlítani. Nikita is tart attól, hogy csa­pataink nem fognak megelégedni az eddigi sikerrel, hanem Montenegrót is éppen úgy le fogják verni, mint Szerbiát, és Nikita is készülődik már arra, hogy el kell hagynia Gretinjét, mint ő mondja »ha szükséges, szék­helyünket egyik­ helyről a másikra fogjuk át­helyezni«. Szinte kötelességszerűen teszi hozzá, hogy addig folytatják a harczot, a­m­íg az entente fegyverei a végső diadalt ki nem vívják. A helyzet azonban egyelőre még nagyon ki­látástalan balkáni ellenfeleinkre nézve, mert az entente ugyan hangoztatja, hogy nemsokára megindul a nagyszabású segít­őakc­ió, de még ezideig semmi kézzelfogható dolog nem tör­tént. Sarrail tábornok hadseregének helyzete is igen válságos, onnan Segélyre Nikita nem számíthat. Az olaszok segítsége pedig aligha fog másra kiterjedni, mint arra,, hogy D­él- Albániába küld még csapatokat, hogy Valona környékét a görög aspirációkkal szemben meg­oltalmazza; az oroszok sem ojdulnak meg. Minden jel arra mutat, hogy az entente-csapa­­tok csak akkorra érkeznek meg a Balkánra, a­mikor a­ szerb és montenegrói hadsereg már meg­szűnt létezni és a szövetséges hadseregek tel­jes erővel fordulhatnak a segít­ő­ csapatok ellen. Kövess tábornoknak Pribojtól délnyugatra Plevlje felé előnyomuló hadoszlopa a monte­­negróiakat megverte és Plevlje felé vetette vissza. Ugyancsak Plevlje felé tart­ az a cso­portunk is, mely a tengapi jelentés szerbir­­a. Mcsalka nyergen verte meg a montenegrói csapatokat. Ugyancsak Kövess hadseregének részei értek el sikereket Rudniknál. Itt a montenegrói határon visszavetették a szerb utóvédeket és e­közben 210 foglyot ejtetek. Gallwitz tábornoknak Gjakova felé ül­döző csapatai a szerbeket tovább szorítják az albán hegyek közé és üldözés közben 1000 szerbet fogtak el. A bolgár hadsereg részei 28-án elfoglal­ták Közép-Szerbiának utolsó számottevő váro­sát, Prizrend­et, úgy hogy most már Szerbiá­nak elenyésző csekély részében vannak még szerb csapatok, de ezeknek helyzete nem valami kedvező a Monasztir felé támadó bolgárok Gú&sv \U'30 ~~ t, yy f0C3 ÍT0&' kSokol iWW.,TM I.. .jyfm /W-y -L .. . / Cmria-MA ó_ * »*ff* Ma itea d/e6$MtírordC tffVS-p'JC \ \o ■S£er/ca - «r -vtözac *2, Suha-ijon^, &>. ....... Dre* Pazar fö/ss/o Jtjfleff/ie (Tctti/er/ca r > , ßi “ // síd&ú /$ rm 'v Top//cáz Pb ír~rr— l M *PÍ HÉ /rm | vumt. ^%piten/ew 3050M /// J/ /i'alfand/íen\ 'pS’i

Next