Az Ujság, 1916. február (14. évfolyam, 32-60. szám)
1916-02-01 / 32. szám
2 azönzés kapcs&. A szent önzés ebben a bábomban nem olasz találmány. Az olasz volt csak az egyetlen ellenségünk, aki nem tudott palástot dobni hitszegésére és háborús kedvére, s kénytelenvolt alá valóságát nyíltan beismerni. Hogy szentté avatta, az sem nekünk nem ártott, sem nekik nem használt. Többi ellenségeink a, hazug jelszavak egész sorozatával próbálták eleinte leplezgetni azt a tényt, hogy az önzés kapcsai fűzték szövetséggé az annyira ellentétes érdekű államokat. A szó szoros értelmében közös rablásra indultak; a VII. Edvárd király bekerítési politikája nyílt rablópolitika volt. S mivel mindegyiküknek fájt a foga valamire, könnyen érthető, hogy a szép lelkek egymásra találtak. S nagy reménységekkel, kölcsönös nagy biztosokkal indult meg a rablóhadjárat. Tökéletes is volt az egyértelműség az ellenséges szövetségesek közt, mig offenzívában voltak, vagyis amig bíztak abban, hogy közösen legyűrik a központi hatalmakat s aztán mindegyikük kényelmesen kivágja magának azok testéből az előre kiszemelt zsákmányt. A támadó szövetség jelszava tudvalevőleg kezdetben Bécs, Budapest és Berlin volt. Oroszország Galicziát, Bukovinát , Felső-Magyarországot szemelte ki magának, azonfelül régi aspirációinak megvalósulását, a Konstantinápolyt és a Dardanellákat. Szerbia Boszniát és Hercegovinát akarta, tetejébe a magyar Bánátot s egy Nagy-Szerbiáról álmodott Belgráddal mint fővárossal. Olaszország »természetes határaira« áhított, értvén ez alatt minden elrabolhatót az Adria mentén s a török határon. Francziaország a Rajnán túl akarta kergetni Németországot, Anglia pedig ennek egész flottáját és kereskedelmét akarta zsebrevágni, s a nagy birodalmat apró államocskákra széttagolni. Nagy, biztos zsákmány felosztása reményében állt bandába a négyesszövetség s minden szatellesze, remélvén, hogy hozzájuk csatlakoznak a semlegesek is. A mely pillanatban azonban a kitűzött közös őzés, a középhatalmak összetörése, hiúnak bizonyult, s a diadalmasnak hirdetett támadó hadjárat a defenzívára volt kénytelen fordulni, a közös czélok elröppentek, s kiütközött mindegyiknél a magánönzés. Mindnyájan a maguk érdekeit kezdték számbavenni, s ott, ahol ezeket a közös czélra hozandó áldozatok csorbíthatták volna, az önzés maradt mindinkább felül. Azért láttuk a sok kapkodást, a tervtelensséget, a huzavonát, a kölcsönös acsarkodást, sőt féltékenységet és gyűlöletet, mely a defenzívába jutott entente-ot megfosztotta nemcsak egységétől, de a kellő erőkifejtés lehetőségétől is. Az olasz nyíltan megtagadta a segítséget a Dardanelláknál, Szerbiában, Montenegróban és Szalonikiban, s most már a győzelmet csak abban keresi, hogy saját területének épségét védje. Angliának Belgium és Francziaország ma csak arra jó, hogy Calaistól távol tartsa a németeket, de a mellett keleti és tengerentúli érdekeit tolja előtérbe. Bánja is, mi lesz szövetségeseivel, csak az ő birtokállománya és pozícziója ne szenvedjen csorbát. Oroszország cserbenhagyta védenceit a Balkánon és saját területeit védi, s a francziák még csak megszokottságból hangoztatják Elszász-Lotharingia visszahódítását, holott legnagyobb gondjuk és erőfeszítésük a németek által megszállott franczia megyék visszaszerzésére irányul. Időről-időre észbekap ugyan az entente, s előszedi a közös szél vesszőparipáját. Ilyenkor hol itt, hol amott tanácskozásra gyűlnek miniszterek és generálisok, hogy a közös haditervet, közös offenziva megkezdését állapítsák meg. Csakhogy hol az egyik, hol a másik fél nem áll kötélnek s nem veti alá magát a határozatoknak, mert attól fél, hogy a közös őzésért hozott áldozatot a maga érdekei sínylik meg. Egység, teljes erőkifejtés és az önzés alárendelése ma már sehol sem mutatkozik az entente oldalán, ellenben a bomlás és bizalmatlanság jelei nap-nap után szaporodnak, s szaporodnak ezzel a zavarok, az akadékoskodások, főleg pedig a balsikerek. Az önzés kapcsai pedig sokkal gyengébbek, semhogy az entente világfelforgató gonosz céljainak terhét elbírják. AZ TJJSAO Kedd, 1916. február 1. A háború utal kép©* Pillanatnyi nyugalom a dereztereken. — A párisi Zeppelin- Pompák. — Orósz támadás© 1* meghiúsulás a ligánál. — Ágyúzás Séd 13 Baferrsák. A Zeppelini látogatás Páris fölött viszonzása volt azoknak az ismételt légi támadásoknak, melyeket a francziák Freiburg ellen intéztek. Freiburg kívül esik a hadszintéren, a mellett nyílt város, tehát valóban minden hadijogot megcsúfoló lelketlenség annak bombázása. Ellenben Páris erődjellege minden kétségen kívül áll, s így a német Zeppelin-támadás éppen nem esik ugyanazon elbírálás alá, mint a francziáké Freiburg ellen. De azért persze a francziák már előszedik a régi frázisokat a német barbárságról s szeretnék elhitetni a világgal, hogy a németek minden ok nélkül kegyetlenkednek. Holott csak jogos megtorlással élnek. A mellett vállalkozásukban nagyobb bátorság s hatékonyabb erő is nyilvánul. A részletek, amiket a szombat éjjeli bombázásról jelentenek, nagy pusztítás képét nyújtják s érthetővé teszik a párisiak pánikját. Tizenöt ház pusztulásáról, 22 egyén haláláról s 32-nek megsebesüléséről szólnak a jelentések. A bombák nyomán több helyen tűzvész támadt s fokozta a riadalmat a vak sötétség, mely Párisra borult. Szörnyű éjjelük lehetett a párisiaknak. A német jelentésből azt látjuk, hogy a légi támadást megismételték. Párisi magántáviratok ugyancsak említést tesznek a vasárnap éjjel megismételt Zeppelin-támadásról. Mint minden kudarcznál "vagy szerencsétlenségnél, a párisi sajtó ezúttal is bűnbakot keres. Bésmrdban, a légi flotta főnökében véli ezt megtalálni, s annak eltávolítását követeli. Mintha légi flottaparancsnok tehetne arról, hogy a Zeppelinek elérhetetlen magasságban repülnek, s hogy a német légiháború jobban és hatékonyabban van szervezve, mint a franczia. * A háború próféták özébe Angliában egyre szaporodik. A legújabb jóst Hullonnak hívják, mellesleg generális és népszónok Chertseyben. Ez az úr kevesli a Kitchener által jósolt három esztendőt. Túlságosan rövidnek tartja ezt a terminust, s a sorok közt elárulja, hogy Németország legyűrése mégsem megy oly könnyen, mint eleinte hitték. Kezdik az angol generális urak is már észrevenni, hogy a nagy veszteségek, melyeket Anglia úgy a szárazföldön, mint a tengeren szenved, a németek fölényében leli magyarázatát, s mennél hosszabb terminusokat jósolnak, annál nyomatékosabban árulják el, hogy túlbecsülték erejüket. Ami bizonyára fölér a német túlerő elismerésével. A Hutton generális profécziájának azonban komikus mellékszínezetet ad Kitchenernek a harctérre induló tisztekhez intézett beszéde, amelyben régi terminusával szemben most már a világháború utolsó stádiumáról beszél. Megint a németek kimerülésében bízik s Anglia hatalmas erőfeszítésében. A legfurcsább, hogy Kitchener az angol stratégia titkát is elárulja : a havetterek szaporítását úgy tünteti fel, mint előre megtervezett eszközt a központi hatalmak erejének szétforgácsolására. De vájjon mit ér a havezterek szaporítása, ha valamennyin az angolokat és szövetségeseiket verik? * Mikita apró mókái a montenegrói események fejlődését semmiképpen sem befolyásolták. Az entente kapva-kapott ugyan az ürügyön, hogy kiadja a jelszót a béketárgyalások megszakításáról. Ámde megfeledkeznek arról, hogy a béketárgyalások még meg sem kezdődtek, tehát azok megszakítása sem történhetett; különben is az egész inczidens, melyre az entente a, montenegrói biztatásokat építette, néhány szerencsétlen ezred önkéntes háborúsdija, amelynek a stratégiai helyzetre abszolút© semmi hatása nem lehetett. Annál kevésbé, mert Montenegróban a pacifikálás munkája akadálytalanul folyik, sőt befejezéséhez közeledik, s az albániai hadműveletek szintén jelentékenyen előrehaladnak. Az olaszok még mindig komolyan hangoztatják, hogy Valónál a végsőig védik, de ahogy a stratégiai helyzet Albániában kialakul, az olaszok offenzív hadműveletei eleve kilátástalanoknak látszanak. Az olaszok maguk is belátják az antivári—alessói és az ohrida—beráti hadműveletek végzetes voltát, s mindegyre szaporodnak is a hangok, amelyek önfentartási ösztönből az albán vállalkozás elejtését követelik. Az olasz király látogatása az Isonzo-fronton — hír szerint — azért történt, hogy elvonják a figyelmet Albániától, s a nemzeti harcrtérre irányítsák. Ezért újabban arról beszélnek megint, hogy az olaszok új offenzívát — az ötödiket — akarják megkezdeni az Isonzónál. Az oslavijai súlyos vereségek azonban nem igen kedvező óment jelentenek az olaszokra nézve. * A nagyobb hazettereken tegnap nem történt jelentősebb esemény. Figyelemreméltó az oroszok egy támadási kísérlete Rigától nyugatra az Aa mellett, melyet azonban a német gyalogsági és tüzérségi tűz meghiúsított. I tz mir Koustasilia király az athéni német klubban, Géni, január 11. (Saját tudósítónk távirata.) A görög király, a királyné és a leánya kíséretében megjelent az athéni német klubban azon az ünnepélyen, melyet ott a német császár születése napján rendeztek. Konstantin király a német tábornoki egyenruhát hordozta. Az olsztokat előkészítik Durazzo feladására London, január 31. A Daily Telegraph milánói tudósítója jelenti, hogy a közvélemény az albániai helyzet miatt igen nyugtalan. A kormánylapok elkészítették a közönséget Durazzo feladására, ezzel szemben bíznak Esszad pasa hűségében. Olaszellenes hangulat Görögországban. Zürich, január 31. A Schweizerische Telegraphen-Information megállapítja,hogy a görög lapok ismét éles hangon írnak Olaszországról. Alkalmat rá a montenegrói események adnak. Az Embrosz, Gunaris lapja, azt írja, hogy Olaszország nemcsak hogy hasznot nem hajt szövetségeseinek, hanem folytonos kellemetlenségeket okoz nekik. Főképpen Montenegróban bizonyította be Olaszország az ententónak, mennyire értéktelen a segítsége. Az entótéra ma már szinte közömbös, az oldalán marad-e Olaszország, vagy sem. A Görögországban Olaszországgal szemben uralkodó hangulatra jellemző, hogy még a Venizelosz-párti lapok sem beszélnek Olaszországról, ha arról van szó, hogy az entente barátságának értékét hangsúlyozzák Görögországra nézve. Athénben megint igen ellenséges a hangulat Olaszországgal szemben. Erre nézve azt is felhozzák bizonyságképpen, hogy egy athéni félhivatalos lap az eltávolítását követelte azoknak az olasz tiszteknek, akik Macedóniában csendőrségi szolgálatot vannak szervezőben. A lap azt mondja, hogy az olasz tiszteknek valójában