Az Ujság, 1920. szeptember (18. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-19 / 222. szám
llimalizmus. Milosev Istwi beszédéhez fűzzük reflexióinkat. Meant kerüljük, a mire a politikusok a fősulyt a zsidó vonatkozásokat. A liberalizmust nem a zsidók találták ki s tudunk módot a zsidók teljes kinullázására, a nélkül hogy ezért a liberalizmust kellene tönkretenni. A liberalizmus is, mondja Milotay képviselő úr, állami beavatkozás. Tökéletesen igaza van, ■Annyira, hogy a liberális politika is foglalkozott a numerus clausus gondolatával. De míg a gyöngék védelme és az abszolutizmus ellen való immunizálás volt a hivatása, addig a valóságban a plutokrata kapitalizmust hozta létre.Tehát: pokolba vele. Ebben is igaza van. De túlságosan. Mert minden arányra nézve van igaza. A világtörténelem során sok nagyszerű eszme került uralomra, mind azzal a várakozással, hogy betetőzése lesz a fejlődésnek s megváltása az összes bajoknak. S lett belőlük más, követte őket csalódás és kiábrándulás és szültek újabb bajokat, melyek újabb ideálokat érleltek. A liberalizmusban való csalódást kár magyar motívumokra szorítani. Mindenütt, ahol sem magyar, sem zsidó nem volt, kifejlődött a plutokrata-kapitalizmus — a liberalizmus nyomán, de a gazdasági fejlődés természete szerint. IíA gépek fölhasználása nagyüzemet jelentett, nagyüzem pedig kapitalista közgazdaságot. Ezen nem segít a liberalizmus bukása s ezen nem változtathat semmiféle ellentétes politika újabb ideálok alapján. A liberalizmusnak e kifejlődése már régen megteremtette ellenségét a szoczializmusban. Ez is a kapitalisztikus termelést folytatná, de magántulajdon nélkül. S hogy ez az ideál mennyit vált be a gyakorlatban, azt ugyancsak látjuk mindenfelé. Mint bolsevizmus a munkásosztályt teszi páriává. Sönt mérsékelt szocziálizmus a kapitalisztikus ISIP\ f * vVIA/ C/I Egyes példány áras Hétköznap 1 korona, vasárnap 2 korona. Budapest, 1920. XVII. évfolyam, 222. szám. Vasárnap, szeptember 19.' Előfizetési árak: * mg SZERKESZTŐSÉG: Egész évre......... 280 K — f magma** mm __ __ Budapest, Rákóczi-ut 54. BT, “°: BSL 11 1 §M *0^ {Egy hóra.......... 25 » . I»l|| nM M |f M io jsf KIADÓHIVATAL: r®gye3 számára Budapesten, Bg WA fM g® |p §§| frf iM gmS Budapest, Rákóczi-ut 54. «*' ^vidéken és a pályaudvarokon SS fli Kn HS fP-wJlsA SSs Telefon:József 13-35,józsefica* 7'1 korona. jgP ||| H a ||| N m Józsefibe. ;» Mentelenik a n~p utáni napok \ | M „ FIÓKKIADÓHIVATAL: kivételével minden v4p* **«■**’ »**» ^***» Budapest, Erzsebet-korut 43. A kereszté|iyek __-ljmernaczionalizmusa *— ez lenne a világ HR^Váltása s különösen a magyar nemzeté. Ha a világ összes keresztényei szolidárisak volnának, mi nem lennénk szétdarabolva. Mert keresztény népek diktálták ránk a szörnyű békét, keresztény Csehország, Románia és Jugoszlávia vette birtokba, a mi a mienk és esküszik, hogy soha vissza nem adja. Ha ilyen kérdésekben szomszédaink s nagyhatalmasaink nem nagy entente-nak és kis entente-nak, hanem keresztényeknek éreznék magukat... Nyilván erre törekszik a most megalakult keresztény és zöldj^nfremacsionále. A földmunkás (t^rfínzsidó házald.Giessovein Sándor itt fogta meg a magyar társadalmi kérdést. Milyen kevesen kerülnek az intelligens osztályba a földmíves néposztályból! Pedig nem áll, hogy ott nincs annyi tehetség, éppen csak nincs annyi akarás és törekvés. A magyar lélek onnan adhatna erősséget a magyar kultúrának, ha a kultúra erősséget adna ennek a rossz falusi iskolába száműzött népnek. Ebben az értelmezésben van értelme annak a frázisnak, hogy a magyar föld népében annyi tartalékereje van a nemzetnek, hogy soha nem sejtett mélységre és magasságra tehet szert. Várjon jut-e a falunak több iskola, mikor az a czél, hogy minél nehezebb legyen a janitói képesítés elnyerése ? Mi segíti előd kiaifrent ? Ezzel foglalkoznak gyárosaink s moaikusok nem is igen értjük, mi okozhat ennél a kérdésnél fejtörést. Egyszerűen az, hogy mi nem zárkózunk el határaink között mások elől s mások sem zárkóznak el előlünk. De bizonyára ennek az egyszerű tételnek a hogyanja nem olyan egyszerű, mint lehetne, vagy lenni kellene.A termelést a munkásexisztencziákkal együtt. Pedig a jelszavuk csupa emberboldogítás, épp olyanok, mint a franczia forradalomé, mely győzött, de szabadság, testvériség és egyenlőség nélkül. Most hadd beszéljünk a magyar vonatkozásról. A liberalizmus — s itt tér el gondolkozásunk Milotay úrétól — s a többi eszmeirány is azért nem váltja be ideáljait, mert történelmi stádiumok előállanak, de előre nem lehet őket megszabni. A plutokrata-kapitalizmus nem produktuma a liberalizmusnak, hanem az a folyamat, melyben kifejlődött, nevezhető liberalizmusnak. A kiegyezés magyar politikája nem tehette, hogy ne legyen liberális, mert nem tehette, hogy mint modern európai állam annak hivatását betöltse, terheét viselje kapitalisztikus irányban való kifejlődés nélkül, ötven évvel elmaradtunk a nyugat mögött, egy őstermelő állam a kapitalisztikus iparállamok között elveszett volna. Magyar nemzeti érdek volt a kapitalizálás és ezért volt liberalizmus. A kapitalizmus uralma nem vétke a liberálizmusnak, hanem a műve. Nem betetőzése a fejlődésnek, még mindig ötven évvel mögötte kullogunk Európának s száz évvel, a mióta a háború vesztesei vagyunk. Oly kicsi a mi kapitalizmusunk, hogy szinte sírni való nevetség. Mivel akarják nagyra fejleszteni? Ez a kérdés, A liberalizmus letörésével — a felelet. Minket csak ez érdekel. A feladatot fokozottan kell megoldani, a megoldás folyamatát,, a liberálizmust, meg akarják akasztani. Ez a’ fontos, ez a veszedelem. N ovA: In tm mindennapi kenyerünk. (fi mugfcanéllküliség kérdése. — Hogy lehet megoldani a munkanélküliséget ! Jz és mi az oka ?) — A kohiányt erősen foglalkoztatja a munkanélküliség kérdése és ebben az ügyben állandó ankétot tartanak arra illetékes szakkörökkel és testületekkel. A munkanélküliség problémájának megoldását sürgőssé és szükségessé teszi az a körülmény is, hogy azok az üzemek, amelyek eddig a legtöbb munkást foglalkoztatták, megcsappant megrendeléseik miatt szeptember elejétől kezdve redukált munkaerővel dolgoznak és az is, hogy a tél beálltával rengeteg család marad legszükségesebb nélkül. A mi mindennapi kenyerünk problémájának megoldásáról kérdést intéztünk az illetékesekhez, akik a kérdésről a következőket voltak szívesek mondani: A kereskedelmi miniszter nyilatkozata. Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter e kérdésben a következőképpen nyilatkozott munkatársunk előtt: — A gazdasági helyzet tavasz óta rosszabbodott s a remények, hogy a nyári gazdasági kampány elegendő munkát fog biztosítani, nem teljesültek, mert főleg Tiszántúl, ahol nagy tömegekben élnek mezőgazdasági munkások, igen silány volt a termés. Ilyen körülmények között újabb szüksége merült fel annak, hogy a kormány a munkások őszi és téli foglalkoztatásáról gondoskodjék. Az ilyen czélra már tavaszkor kiutalt 100 millió korona az akkor tervbe vett munkák elvégzése útján felhasználtatván, újabb 100millió korona költségelőirányzattal tervezzük a munkásság téli és őszi foglalkoztatásának biztosítását. A szükségmunkák között legfontosabb az elhanyagolt közutak forgalomképességének biztosítása. Meg kell jegyeznem, hogy az erre fordított kiadások nem is szükségmunkák végzését, hanem halaszthatatlan és hasznos befektetést jelentik. Foglalkozunk egyébként azzal a gondolattal is, hogy a munkanélküliek tekintélyes részét a francia elpusztított vidékek helyreállítási munkálatainál szintén felhasználjuk. Ily irányban franczia részről a kezdeményező lépés már meg is történt. Ezek a sunkálatok oly sokoldalúak, hogy ott minapi foglalkozási ág munkanélküli embere igennő elhelyezést találhat. Szterdsnyi József báró nyilatkozata. 1 .Szkrényi József báró a következőket mondotta : — A munkanélküliség kérdése szén, nyersanyag és tőke kérdése. Hogy lesz-e szén, arra nem tudok válaszolni. Olvasom ugyan nap-nap után, hogy az iparnak elég szene lesz, nincs jogom kételkedni benne, azért inkább nem is nyilatkozom erről, hanem abból indulok ki, hogy tényleg lesz. Marad tehát a nyersanyag kérdése. Ebben a tekintetben a helyzet természetesen iparáganként változó. Ennek megfelelően meg is indult részben már a munka, sajnos, csak kis részben, de mégis biztatóan, úgyhogy ha komolyan fognánk a munka szervezéséhez, nem kilátástalan a helyzet. De alapfeltétele ennek a közgazdasági tényezők más megítélése, mint amiben részesülnek. Amíg ipar és kereskedelem ellen olyan irányzat áll fenn, mint aminőt sajnosan tapasztalunk, addig nem lehet komolyan gondolnunk arra, hogy a harmadik tényező, a tőke kedvvel birjon és bátorsággal a kockázat vállalására. Mert itt a kockázat játszik nagy szerepet, de eltekintve ettől is, nem rendelkezünk az országban azokkal a nagy tőkékkel, amelyek ma a termeléshez szükségesek, amihez azelőtt miliők kellettek, ahhoz ma százmilliók kellenek. Külföldi tőke nélkül nem fogunk a termelésben zöldágra vergődhetni. Ez viszont bizalom kérdése, mely sajnos, nincs meg Magyarország iránt. Helyesen mondotta Korányi pénzügyminiszter, hogy az eredményes pénzügyi politika alapja a jó belső politika. Hát a munkanélküliség elleni sikeres küzdelemnek, is a leghathatósabb eszköze volna a jó belpolitika. Majd ha ez meglesz, akkor növekszik az irántunk való bizalom istákkor lesz jobb valutánk és vele együtt emelkedni fyílgazdasági életünk. Ennyit a kérdésről általánossághoz polgárm mester nyilatkozata. S M0(kérdeztük ebben az ügyben. Sipőcz K. polgármester urat, a ki a követ-X*#^ezeket volt szives mondani: — A munkanélküliség problémájának nagy és súlyos fontosságát magam is teljesen átérzem és — mondhatom — polgármesterségemnek első perczél foglalkoztat ez a nehéz gond. Eltökélt szándékom, hogy a kérdés egész komplexumát a tanács elé viszem s csak az új tanács megalakulását várom, hogy ezt a szándékomat tetté váltsam. Nem áltatom magamat azzal, hogy a kérdést a mai viszonyok közepette gyökeresen megoldhatjuk, de azt bízvást és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy úgy én, mint tanácsbéli társaim elég erőt érezünk majd magunkban, hogy ezzel a nyomasztó szocziális problémával szembenézzünk. Hiszen a községi keresztény párt programai jónak égyük fontos, integráns része éppen a szocziális gondolaton épül fel, s minthogy valamennyien, akik ma a főváros ügyeit vezetjük, ennek a pártnak a bizalmából foglaljuk el helyünket, kétségtelenül reánk hárul a programat keresztülvitelének kötelessége. És mi ennek a kötelességünknek meg akarunk és meg is fogunk felelni. — Egyénileg az a nézetem, — és ezzel, úgy hiszem, nem mondok újat — hogy egyelőre a közmunkák elrendelése az, ami a munkanélküliségen némileg enyhíthet. De ez igen csekély enyhítés, mert ugyebár, ilyen munkák elvégzéséhez pénz, mégpedig sok pénz kell. Ma pedig pénz nincsen. Az állam, mint ismeretes, száz millió koronát utalt ki ilyen czélra, amelyből a főváros tíz milliót kapott. Mi az ma: tíz millió? Egy vízcsepp a tengerben! Természetesen a tíz millió keretében azonnal megindultak a közmunkák, s ma is folyamatban van egynéhány. Ezeknél a munkáknál körülbelül háromszáz embert foglalkoztatunk. Kevés, — tudom — de legalább valami. Ha elegendő pénz állana rendelkezésünkre, kiépíthetnénk a kelenföldi csatornahálózatot, amely nagy munka és a melyikre égető szükség is volna, hiszen a Kelenföld ma már sűrűn lakott városrész. Azután a balparton is volna elég elvégezni való munka, amelyeknél több ezer munkaerő juthatna keresethez. Egyebekben pedig ebben a nagy kérdésben a kormányra hárul a megoldás oroszlánrésze, s én meg vagyok győződve, hogy a kormány e feladatának meg is fog felelni. — Végül még egyet: nagy baj az, hogy az emberekből úgyszólván teljesen kiveszett a munkakedv. Senki sem akar dolgozni. Pedig mindaddig konszolidáczióról beszélni sem lehet, amíg a munkakedvet és a munkafegyelmet nem sikerül felkelteni. Hogy ez megtörténjék, úgy a tanács, mint én is, mindent el fogunk követni. Mert végre már itt volna az ideje, hogy a termelő, hasznot hajtó, erkölcsöket és embereket nemesítő munka meginduljon. * * Fock Ede tanácsos urat, az út- és csatornaépítési ügyosztály vezetőjét is felkerestük, s tőle megtudtuk, hogy ez idő szerint a főváros húsz közmunkát, illetve út- és csatornaépítési és árokrendezési munkát végeztet. Földmunkák ezek, amelyekhez nem kell szakmunkás, hanem csak napszámos. A közmunkák közül hét már elkészült, egy szünetel és tizenkettő folyik. Ezeknél összesen tizenöt ipari szakmunkást és kétszáznégy napszámost foglalkoztatnak, de ez utóbbiak közül is százegy az ipari kégési gompatémia, a tik szakmájukba.