Az Ujság, 1920. szeptember (18. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-19 / 222. szám

­llimalizmus. Milosev Istwi beszédéhez fűzzük reflexióin­kat. Meant kerüljük, a mire a politikusok a fősulyt a zsidó vonatkozásokat. A libe­ralizmust nem a zsidók találták ki s tudunk módot a zsidók teljes kinullázására, a nélkül hogy ezért a liberalizmust kellene tönkretenni. A liberalizmus is, mondja Milotay képviselő úr, állami beavatkozás. Tökéletesen igaza van, ■Annyira, hogy a liberális politika is foglalko­zott a numerus clausus gondolatával. De míg a gyöngék védelme és az abszolutizmus ellen való immunizálás volt a hivatása, addig a való­ságban a plutokrata kapitalizmust hozta létre.­­Tehát: pokolba vele. Ebben is igaza van. De túlságosan. Mert minden arányra nézve van igaza. A világtör­ténelem során sok nagyszerű eszme került ura­lomra, mind azzal a várakozással, hogy be­tetőzése lesz a fejlődésnek s megváltása az összes bajoknak. S lett belőlük más, követte őket csalódás és kiábrándulás és szültek újabb bajokat, melyek újabb ideálokat érleltek. A liberalizmusban való csalódást kár magyar motívumokra szorítani. Mindenütt, a­hol sem magyar, sem zsidó nem volt, kifejlődött a plu­tokrata-kapitalizmus — a liberalizmus nyo­mán, de a gazdasági fejlődés természete szerint. IíA gépek fölhasználása nagyüzemet jelentett, nagyüzem pedig kapitalista közgazdaságot. Ezen nem segít a liberalizmus bukása s ezen nem változtathat semmiféle ellentétes politika újabb ideálok alapján. A liberalizmusnak e ki­fejlődése már régen megteremtette ellenségét a szoczializmusban. Ez is a kapitalisztikus termelést folytatná, de magántulajdon nélkül. S hogy ez az ideál mennyit vált be a gyakorlat­ban, azt ugyancsak látjuk mindenfelé. Mint bolsevizmus a munkásosztályt teszi páriává. Sön­t mérsékelt szocziálizmus a kapitalisztikus ISIP\ f * vVIA/ C/I Egyes példány áras Hétköznap 1 korona, vasárnap 2 korona. Budapest, 1920. XVII. évfolyam, 222. szám. Vasár­nap, szeptember 19.­­' Előfizetési árak: * mg SZERKESZTŐSÉG: Egész évre......... 280 K — f magma** mm __ __ Budapest, Rákóczi-ut 54. BT, “°: BSL 11 1 §M *0^ {Egy hóra.......... 25 »­­ . I»l|| nM M |f M io jsf KIADÓHIVATAL: r®gye3 szám­ára Budapesten, Bg WA fM g® |p §§| frf iM gmS Budapest, Rákóczi-ut 54. «*' ^vidéken és a pályaudvarokon SS fli Kn HS fP-wJlsA SSs Telefon:József 13-35,józsefic­a* 7'­1 korona. jgP ||| H a ||| N­ m Józsefibe. ;» Mentelenik a n~p utáni napok \ | M „ FIÓKKIADÓHIVATAL: kivételével minden v4p* **«■**’ »**» ^***­­» Budapest, Erzsebet-korut 43. A kereszté|iyek __-ljmernaczionalizmusa *— ez lenne a világ HR^Váltása s különösen a ma­gyar nemzeté. Ha a világ összes keresztényei szolidárisak volnának, mi nem lennénk szét­darabolva. Mert keresztény népek diktálták ránk a szörnyű békét, keresztény Csehország, Románia és Jugoszlávia vette birtokba, a mi a mienk és esküszik, hogy soha vissza nem adja. Ha ilyen kérdésekben szomszédaink s nagy­­hatalmasaink nem nagy entente-nak és kis entente-nak, hanem keresztényeknek éreznék magukat... Nyilván erre törekszik a most megalakult keresztény és zöldj^n­fremacsionále. A földmunkás (t^rfínzsidó házald.Giess­­ovein Sándor itt fogta meg a magyar társa­dalmi kérdést. Milyen kevesen kerülnek az in­telligens osztályba a földmíves néposztályból! Pedig nem áll, hogy ott nincs annyi tehetség, éppen csak nincs annyi akarás és törekvés. A magyar lélek onnan adhatna erősséget a ma­gyar kultúrának, ha a kultúra erősséget adna ennek a rossz falusi iskolába száműzött nép­nek. Ebben az értelmezésben van értelme an­nak a frázisnak, hogy a magyar föld népében annyi tartalékereje van a nemzetnek, hogy soha nem sejtett mélységre és magasságra te­het szert. Várjon jut-e a falunak több iskola, mikor az a czél, hogy minél nehezebb legyen a janitói képesítés elnyerése ? Mi segíti elő­d kiaifrent ? Ezzel foglalkoz­nak gyárosaink s moaikusok nem is igen ért­jük, mi okozhat ennél a kérdésnél fejtörést. Egyszerűen az, hogy mi nem zárkózunk el ha­táraink között mások elől s mások sem zár­kóznak el előlünk. De bizonyára ennek az egy­szerű tételnek a hogyanja nem olyan egyszerű, mint lehetne, vagy lenni kellene.­­A termelést a munkásexisztencziákkal együtt. Pedig a jelszavuk csupa emberboldogítás, épp olyanok, mint a franczia forradalomé, mely győzött, de szabadság, testvériség és egyenlő­ség nélkül. Most hadd beszéljünk a magyar vonatko­zásról. A liberalizmus — s itt tér el gondolko­zásunk Milotay úrétól — s a többi eszmeirány is azért nem váltja be ideáljait, mert törté­nelmi stádiumok előállanak, de előre nem le­het őket megszabni. A plutokrata-kapitalizmus nem produktuma a liberalizmusnak, hanem az a folyamat, melyben kifejlődött, nevezhető li­­beralizmusnak. A kiegyezés magyar politikája nem tehette, hogy ne legyen liberális, mert nem tehette, hogy mint modern európai állam annak hivatását betöltse, terheét viselje kapi­talisztikus irányban való kifejlődés nélkül, ötven évvel elmaradtunk a nyugat mögött, egy őstermelő állam a kapitalisztikus iparállamok között elveszett volna. Magyar nemzeti érdek volt a kapitalizálás és ezért volt liberalizmus. A kapitalizmus uralma nem vétke a liberá­­­lizmusnak, hanem a műve. Nem betetőzése a fejlődésnek,­­ még mindig ötven évvel mögötte kullogunk Európának s száz évvel, a mióta a háború vesztesei vagyunk. Oly kicsi a mi kapi­­­talizmusunk, hogy szinte sírni való nevetség. Mivel akarják nagyra fejleszteni? Ez a kérdés, A liberalizmus letörésével — a felelet.­­ Minket csak ez érdekel. A feladatot foko­­zottan kell megoldani, a megoldás folyamatát,, a liberálizmust, meg akarják akasztani. Ez a’ fontos, ez a veszedelem. N ovA: In tm mindennapi kenyerünk. (fi mugfcanéllküliség kérdése. — Hogy lehet megoldani a munkanélküliséget ! Jz és mi az oka ?) — A kohiányt erősen foglalkoztatja a mun­kanélküliség kérdése és ebben az ügyben állandó ankétot tartanak arra illetékes szakkörökkel és testületekkel. A munkanélküliség problémájának megoldását sürgőssé és szükségessé teszi az a kö­rülmény is, hogy azok az üzemek, a­melyek eddig a legtöbb munkást foglalkoztatták, megcsappant megrendeléseik miatt szeptember elejétől kezdve redukált munkaerővel dolgoznak és az is, hogy a tél beálltával rengeteg család marad legszüksé­gesebb nélkül. A mi mindennapi kenyerünk pro­blémájának megoldásáról kérdést intéztünk az illetékesekhez, a­kik a kérdésről a következőket voltak szívesek mondani: A kereskedelmi miniszter nyilatkozata. Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter e kérdésben a következőképpen nyilatkozott munkatársunk előtt: — A gazdasági helyzet tavasz óta rosszab­bodott s a remények, hogy a nyári gazdasági kampány elegendő munkát fog biztosítani, nem teljesültek, mert főleg Tiszántúl, a­hol nagy tömegekben élnek mezőgazdasági munkások, igen silány volt a termés. Ilyen körülmények között újabb szüksége merült fel annak, hogy a kormány a munkások őszi és téli foglalkozta­tásáról gondoskodjék. Az ilyen czélra már ta­vaszkor kiutalt 100 millió korona az akkor tervbe vett munkák elvégzése útján felhasznál­­tatván, újabb 100­­millió korona költségelőirány­zattal tervezzük a munkásság téli és őszi foglal­koztatásának biztosítását. A szükségmunkák között legfontosabb az elhanyagolt közutak­­ forgalomképességének biztosítása. Meg kell je­gyeznem, hogy az erre fordított kiadások nem is szükségmunkák végzését, hanem halasztha­tatlan és hasznos befektetést jelentik. Foglal­kozunk egyébként azzal a gondolattal is, hogy a munkanélküliek tekintélyes részét a franc­ia elpusztított vidékek helyreállítási munkálatai­nál szintén felhasználjuk. Ily irányban fran­czia részről a kezdeményező lépés már meg is történt. Ezek a s­unkálatok oly sokoldalúak, hogy ott minapi foglalkozási ág munkanélküli embere igennő elhelyezést találhat.­ ­Szterdsnyi József báró nyilatkozata. 1 .Szkrényi József báró a következőket mondotta : — A munkanélküliség kérdése szén, nyersanyag és tőke kérdése. Hogy lesz-e szén, arra nem tudok válaszolni. Olvasom ugyan nap-nap után, hogy az iparnak elég szene lesz, nincs jogom kételkedni benne, azért inkább nem is nyilatkozom erről, hanem abból indulok ki, hogy tényleg lesz. Marad tehát a nyersanyag kérdése. Ebben a tekin­tetben a helyzet természetesen iparáganként változó. Ennek megfelelően meg is indult részben már a munka, sajnos, csak kis részben, de mégis biztatóan, úgy­hogy ha komolyan fognánk a munka szervezéséhez, nem kilátás­talan a helyzet. De alapfeltétele ennek a közgazdasági tényezők más megítélése, mint a­miben részesülnek. A­míg ipar és kereskedelem ellen olyan irányzat áll fenn, mint a­minőt sajnosan tapasztalunk, addig nem lehet ko­molyan gondolnunk arra, hogy a harmadik tényező, a tőke kedvvel bir­jon és bátorsággal a koc­kázat vállalá­sára. Mert itt a koc­kázat játszik nagy szerepet, de elte­kintve ettől is, nem rendelkezünk az országban azokkal a nagy tőkékkel, a­melyek ma a termeléshez szükségesek, a­mihez azelőtt miliők kellettek, ahhoz ma százmilliók kellenek. Külföldi tőke nélkül nem fogunk a termelésben zöldágra vergődhetni. Ez viszont bizalom kérdése, mely sajnos, nincs meg Magyarország iránt. Helyesen mondotta Korány­i pénzügyminiszter, hogy az eredményes pénzügyi politika alapja a jó belső politika. Hát a munkanélküliség elleni sikeres küzdelemnek, is a leghathatósab­b eszköze volna a jó belpolitika. Majd ha ez meglesz, akkor növek­­­szik az irántunk való bizalom istákkor lesz jobb valutánk és vele együtt emelkedni f­­yílgazdasági életünk. Ennyit a kérdésről általánosságho­z­­ polgárm mester nyilatkozata. S M0(kérdeztük ebben az ügyben. Sipőcz K­. polgármester urat, a ki a követ-X*#­^ezeket volt szives mondani: — A munkanélküliség problémájának nagy és súlyos fontosságát magam is teljesen átérzem és — mondhatom — polgármesterségemnek első perczé­l foglalkoztat ez a nehéz gond. Eltökélt szándékom, hogy a kérdés egész komplexumát a tanács elé viszem s csak az új tanács megalaku­lását várom, hogy ezt a szándékomat tetté vált­sam. Nem áltatom magamat azzal, hogy a kér­­dést a mai viszonyok közepette gyökeresen meg­oldhatjuk, de azt bízvást és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy úgy én, mint tanácsbéli tár­saim elég erőt érezünk majd magunkban, hogy ezzel a nyomasztó szocziális problémával szembe­nézzünk. Hiszen a községi keresztény párt pro­gramai jónak égyük fontos, integráns része éppen a szocziális gondolaton épül fel, s minthogy va­lamennyien, a­kik ma a főváros ügyeit vezetjük, ennek a pártnak a bizalmából foglaljuk el he­lyünket, kétségtelenül reánk hárul a programat keresztülvitelének kötelessége. És mi ennek a kötelességünknek meg akarunk és meg is fogunk felelni. — Egyénileg az a nézetem, — és ezzel, úgy hiszem, nem mondok újat — hogy egyelőre a közmunkák elrendelése az, a­mi a munkanélküli­ségen némileg enyhíthet. De ez igen csekély enyhítés, mert ugy­e­bár, ilyen munkák elvég­zéséhez pénz, még­pedig sok pénz kell. Ma pedig pénz nincsen. Az állam, mint ismeretes, száz mil­lió koronát utalt ki ilyen czélra, a­melyből a főváros tíz milliót kapott. Mi az ma: tíz millió? Egy vízcsepp a tengerben! Természetesen a tíz millió keretében azonnal megindultak a közmun­kák, s ma is folyamatban van egynéhány. Ezek­nél a munkáknál körülbelül háromszáz embert foglalkoztatunk. Kevés, — tudom — de legalább valami. Ha elegendő pénz állana rendelkezé­sünkre, kiépíthetnénk a kelenföldi csatornaháló­zatot, a­mely nagy munka és a melyikre égető szükség is volna, hiszen a Kelenföld ma már sű­rűn lakott városrész. Azután a balparton is volna elég elvégezni való munka, a­melyeknél több ezer munkaerő juthatna keresethez. Egye­bekben pedig ebben a nagy kérdésben a kor­mányra hárul a megoldás oroszlánrésze, s én meg vagyok győződve, hogy a kormány e fel­adatának meg is fog felelni. — Végül még egyet: nagy baj az, hogy az emberekből úgyszólván teljesen kiveszett a mun­kakedv. Senki sem akar dolgozni. Pedig mindad­dig konszolidáczióról beszélni sem lehet, a­míg a munkakedvet és a munkafegyelmet nem sike­rül felkelteni. Hogy ez megtörténjék, úgy a ta­nács, mint én is, mindent el fogunk követni. Mert végre már itt volna az ideje, hogy a ter­melő, hasznot hajtó, erkölcsöket és embereket nemesítő munka meginduljon. * * Fock Ede tanácsos urat, az út- és csatornaépítési ügy­osztály vezetőjét is felkerestük, s tőle megtudtuk, hogy ez idő szerint a főváros húsz közmunkát, illetve út- és csatorna­építési és árokrendezési munkát végeztet. Földmunkák ezek, a­melyekhez nem kell szakmunkás, hanem csak napszámos. A közmunkák közül hét már elkészült, egy szünetel és tizen­kettő folyik. Ezeknél összesen tizenöt ipari szakmunkást és kétszáznégy napszámost foglalkoztatnak, de ez utóbbiak közül is százegy az ipari kégési gompatémia, a tik szakmájukba.

Next