Az Ujság, 1921. március (19. évfolyam, 48-68. szám)

1921-03-30 / 67. szám

Züllött gyermekek között. (Egy délelőtt a gyermekpiróságon. — A bölcs bíró. — Szomorú proczesszió. — A főtanácsos „egyéni akcziója". —­A kriminálpedagógusok vizsgálata.) A­ki igazán bele­ akar nézni a szomorú nagyváros beteg vetőjébe, p.­­ nem félénk természetű ember és igazán tudni­ogasja, milyen feneketlen a nyomor és füllöttség Bunaresten, az töltsön el egy délelőttöt a \ ^ rendőri gyermlekbiróságon. Sokat fog látni és nagyon jó r szomorúan megy le majd a Agg \ lépcsőn. mS$ . . . \ Egy mezítlábas kis csa­k!Ka­vargó ma az első vendég. Wifin \Z]y Világosan, összefüggően \ mondja el, hogy Tatabánya-V ról jött gyalog, az apja bá-V. J nyász, de elhagyta őt. Gegus J főtanácsos szelíden, atyai hangon szól hozzá és közben j -1 4F \— megmutatja a rendőri jelen­✓ \ \ Ej\/ ' tést: a nyílt szemű kisfiú él­i. ^ N­ beleéléséből egy szó sem •V a\ J igaz. Az apja Újpesten lakik \ és ő egy gyermekmenhelyről \­^ szökött meg már negyedszer. Megdorgálja a főtanácsos és Gegus dr. vissza ki­sérteti a menhelyre. (Csakhogy _ a menhelyről mezítláb szökött el, mert czipőt nem adnak és az étel hig leves, hig főzelék, fekete kenyér! Nem telik jobbra, többre.) Kis koldust vezetnek be. Nagyon bizalmatlanul néz körül. Az arczán legalább két hete nem volt víz. Mikor látja, hogy nem bántják és a hatalmas bácsi a karos­­székben, a fő­főúr, itt a törvényben milyen szépen be­szél vele, — akkor­­ megjön, a bátorsága. „A papám el­ment a háborúba, mikor én még pic­iny voltam. Nem is ismertem őt. És nem jött vissza soha többé. A ma­mámnak nincsen czipője, ő is koldulásból él. Én nyomo­réknak teszem magam, mert­­akkor többet adnak! Száz koronát keresek egy nap, kérem szépen !“ (A patronesse-ek.) Itt működni kezd O- patron­esse. Ezek a hölgyek a Gegus főtanácsos detektívjei, a­kik kimennek a nyomor és züllés tanyáira, mindent­­ kikutat­nak, miliőrajzot készítenek és infor­málják a főnöküket, hogy mit lehetne tenni? Az ő jelentéseik nélkül nem igen lehet ítélni és intézkedni, mert a gyermekek hazudnak. Madonnaarczu kislány és két fej­kendős asszony ! Az egyik az anyja, a másik az anyja nővére. A kislány a nagynénihez menekült, mert az anyja folyton szidta, piszkolta és arra biz­­­­tatta, hogy csak­ men­jen az utczára pénzt keresni! A lány 16 éves, A mama rikácsolni kezd: „Tegnap is egy fiatal­ember várta kocsival. Lusta, délig alszik, nem akar, dolgozni." A másik­nak a nyelve is megered. Szidalmaz­zák, mindennek elmondják egymást, de mindig hozzáteszik a goromba­ságaikhoz, hogy: Testvér... A kis­lány pedig a­­ legártatlanabb arczcval mond el szörnyűséges szavakat. Lát­szik, hogy megszokta, mindennap hallja őket. ’ A csavargó. (A cseléd meg a majaméi.) Egy 17­ éves­ családlányt éjjel csíptek el. Olyan jól hazudik, hogy már majdnem szabadon engedik, d­e a patronesse-ek egy óra alatt megállapítják a bűnlajstro­­mát és a leányzót átkísérik a bűnügyi osztályhoz. Most egy babaarczú, jókalapos kislány következik. Masamód. A szeme tele van könynyel, nagyon szégyeüli, hogy idekerült. Valami szövetség-utczai lebujban fogták el. De van múltja is. Kórházban volt már egy igen jel­lemző bajjal. Megkérdezik, hol szerezte? — Honnan tudjam én azt? — Czinikusan, jasszos hányavetiséggel mondja ezt. És mindössze 16 éves ... Jelentik, hogy itt van érte a nővére. A nővérén selyemharisnya van és lakkezipő, nagyon rossz és ellen­szenves megjelenésű nő. Azelőtt bárokba járt, most „otthon van“. De azért elég is szépen telik neki toalettre. A kislányt ki fogják adni Uj ugyan a nővérnek, de min-S^T den héten meglátogatják és / J/ -vvA ellenőrzik, hogy mit csinál?­­ záL (A kriminálpedagó-1'-' 2­giai vizsga.) A Mielőtt azonban elen­­/VVy yj' i gednék, bevezetik egy kü­vV­f­­­lön szobába és kriminálpe­­­dagógiai vizsgálatot végez­el hazug cselédleány­­nek rajta Tabajdi-Kun Béla és dr. Gerícze Aladárné. Rendkívül érdekes módszer szerint intéznek hozzá kérdé­seket, az eredményeket feljegyzik és kiszámítják a plusz­okból és mínusz­okból a leány értelmi fokát. Amerikában ezt a vizsgálatot minden iskolásgyermeken elvégzik minden hónapban. Órákon át megy ez tovább, folyik a szomorú pro­­c­esszió a bölcs és nemes emberbarát szobájában. Nem szigorú, kérlelhetetlen biztó vagy pedáns bürokrata ez, hanem jóságos filantróp, telve szocziális érzékkel, jó­sággal, megértéssel és okossággal. Jönnek másfélék is. Segélyt kérők. És ő ad ajánlólevelet, tanácsot, telefonál, jobbra-balra támogatást kérve, — sőt ad utalványt is a bankba 200—300 koronákra. (Az egyéni akcziók".) Mikor megkérdezzük, honnan van erre a gyermeke­­biróutók pénze, megtudjuk, azt, hogy Gegus Dániel „egyéni akc­iójáról” van szó. Tavaly irt egy rendőr­drámát. Elő is adatta, rendezett matinét és műkiállí­­tást, egy kicsit putapolt is, a­mire összeszedett ne­gyedmillió koronát. Ez a gyermekbíróság jótékony­­alapja. De most már szeretne valami gyermekotthont fölál­lítani a kis csavargóknak és züllött gyermekeknek. A hová elhelyezze őket, hogy meneküljenek szörnyű környezetükből. És a hová be­vinnék a rendőrök a kis delikvenst, a­ki most 24 óráig is elténfereg a rendőri fogdák söpredéke között, mielőtt a bíró elé kerül. És ha nem volt tel­jesen romlott­ és züllött, akkor ez alatt a 24 óra alatt bizonyosan az lesz! 1918 őszén már sikerült egy kisebbigéretű ilyen intézményt létesíteni, de az októberi forradalom ezt is elsöpörte. És azóta A kis masa mód, csak azért nem sikerül ennek az égetően szüksé­ges szocziális alkotásnak a­ megvalósítása, mert a La­káshivatal nem tud neki helyet adni. Erre nem jut hely Budapesten! És általában ezzel a gyermekbírósággal senki nem törődik. Gegus dr. magára hagyatva, anyagi­ és er­kölcsi támogatás nélkül végzi jótékony és emberséges­­munkáját, mely sokszor nem sikerül, mert az egész ál­lamhatalom és az egész társadalom indok­al a gyer­­mekzülléssel szemben. Pedig minden szoc­iális és po­litikai bajunk forrását megtaláljuk itt és ne szaval­junk addig magyar jövendőről, a­míg a gyermekek pusztulását erős kézzel meg nem állítjuk. Politikus uraknak nagyon melegen ajánlják azt, üljenek le egy délelőttre Gegus főtanácsos szobájában. .16 fotelek van­nak ott és lehet egyet-mást, látni és tanulni azoknak, a­kik meg akarják váltani az országot. Gegus dr­. A kis masamód. A csavargó. Két csecsemőbetegség, melyet a bábom csökkentett. (Beszélgetőd Bauer Lajos dr. orvostanárral.)­ ­ KlMRné, a háborúnak és háború okozta nyomorú­­ságaiffiuiak is vannak oly következései, melyeket­ áld­hatunk. Budapest népének többsége szükséget lát, har­csai a puszta életért, siratja a gyermekkorosztályt, mely a nélkülözés következtében elcseneveszedett, el­pusztult, vagy meg sem született, s lám, a szükölködés jót is produkál. Orvosi körben hallottunk említeni egy érdekes megállapítást, mel­y Budapestnek egyik ismert és kiváló gyermekorvosától, Bauer Lajos dr. egyetemi ma­gántanártól­ ered. Bauer tanár, ki a csecsemők táplálko­zásának kérdésében elsőrendű szakemberként ismeretes, mint a székesfővárosi Szent Margit-közkórház főorvosa s mint keresett szakorvos, abban a helyzetben van, hogy az esetek nagy számából vonhatja le orvosi következ­­tetéseit. Megállapítása, melyet említettünk, két cse­­csemőbetegségről szól, melyet a háború csökkentett. A­­felfedezés közérdekű. Tudósítónk felkereste Bauer tanárt és megkérte, mondja Az Újság közönsége szá­mára, melyik az a két jótétemény, melyet Budapest kis­gyermekei a háború nyomán járó nyomorúságnak kö­szönhetnek. A tudós gyermekorvos így felelt a kérdésre: — A két betegség a dystrophia és a rengógörcs. És talán meglepő, hogy mindkettőt a háborús tejhiány csökkentette. Mindkét betegség tehéntejjel táplált cse­­csem­eien mutatkozik, mert a tehéntej idézi elő mind a kettőt, még­pedig nem a hamistott, hanem a kifogás­talan, zsirdás tehéntej. Szakemberek nagyon jól isme­rik a dystrophiá-­atCe.­nevezett sajátszerű csecsemőbe­­tegséget, melynek lényege az, hogy azok a gyermekek, kik hajlamosak erre a betegségre, nem tudják normá­lisan feldolgozni a túln­agy mennyiségben elköltött tej­ben levő zsírt, s ennek következtében a gyermek mind­inkább soványodik, jó színét, kedvét veszti, sőt még a növésben is visszamarad s végeredményben, ha nincs része kellő orvosi kezelésben, annyira visszamarad fej­lődésében, hogy a hat-nyolc­ hónapos csecsemőről azt hinnék, hogy csak két-h­árom hónapos. Pedig az ily betegségben szenvedő gyermek kezelése nagyon egy­szerű. Az orvos redukálja és szénhydrátokkal helyette­síti a tejet, s a betegség így mindig gyógyítható. Az­előtt gyakran volt dolgunk ezzel a betegséggel, mely manapság csak elvétve fordul elő. örülünk most, ha annyi tej jut egy-egy csecsemőre, a­mennyi a táplá­lékra való igényét csak valamennyire fedezi.­­ A másik betegség, melyet említettem, ugyancsak a tehéntejen felnevelt gyermekek betegsége, a gyer­mekkori rángógörcs. Ez a betegség azért van oly riasztó hatással a laikus környezetre, mert a gyermeket hirtelen, váratlanul lepik meg az egész testre kiterjedő görcsös rángatódzások. Veszedelmesebb alakja e bajnak a légcső- vagy hangrésgfi­cs, mikor a gyermek e résnek erőszakos elzáródása következtében egy-két perczig nem kap levegőt s a nőkor a fuldokló, elkékülő gyer­mek valóban aggodalmat kelt. Bizony nem ritka eset, hogy ilyenkor szívhüdés következik be és a gyermek menthetetlenül elpusztul. Érdekes, hogy a roham ki­törését jóelőre jelző fokozott villamos ingerlékenység, melyet a „té­ibőség korszakának" idején a mestersége­sen táplált csecsemőknek ötven-hatvan százalékán lehe­tett kimutatni, most, a tejszükének korszakéban tíz­­tizenöt százalékra szállt le. Ez a tapasztalás is azt mutatja, hogy a rángóh­örcsös állag­­tot, a sipatmophí­­liát, a tehéntej nagy mértékben való élvezete idézte elő, a­minthogy az utóbbi időben ezt a betegséget tényleg ritkán látjuk.­­ Az, hogy a most említett két csecsemőbetegség esetei az utóbbi években megritkultak, — így végezte szavait Bauer tanár — némi sovány vigasztalás, mert akkor, mikor a tejhiány oly nagymértékű rombolást visz végbe csecsemőink egészségében, csökkent kettővel amaz ellenségek száma. Melyek gyermekeink életére törnek, 1921. AZ U­JS AQ HI. 30. 3 A szalámigyárak sokmilliós veszteségei (A valutáit áresése révén ráfizette!! az ex* portra. — Bírói zárlat^y szalámigyár ellen.­­ — További áriscéssket várnak.) A­ szalám­icyport~rkampány kezdetekor rendkívüli kilátásokkal kecstnntetett, mert mindenütt a külföldön magas árakat érivitek­­a szalámiért. A magyar gyárak ezért az iderkb­lökösen nagy erővel feküdtek bele a kivitat-részletbe és részben kivittek, részben per­ig ké­sőbbi szállításra lekötöttek nagymennyiségű szalámin Számításukat, azonban keresztülhúzta az a körülmény, hogy a valuták erősen visszaestek, így két oldalról is veszítettek, egyfelől az eladott árun, másfelől a meg­maradt készleteken, mert közben a belföldön is vissza­ment a szalámi, ára. Legtöbbet veszítettek a gyárak a németausztriai eladásokon, mert nem számítva, az osztrák korona ilyen horribilis áresésére, az ellenértéket osztrák koronában kötötték ki. Az egyik gyár ilyen szállításoknál körülbelül 20-25 millió koronát veszített Egy másik gyár, a­melynek egyik bank ötven millió koronás kölcsönt adott exportra, szintén veszteségeket szenvedett, miért­ is a finanszírozó bank a­­gyárra a bí­rói zárlat elrendelését kérte, a­mi már meg is történt. Az exporthaszon elmaradása következtében nehéz hely­zetbe jutott egy vidéki gyár, is, a­mely szintén nagy arányokban rendezkedett be exportra. Szakkörökben különben úgy szalámiban, mint sertésben további ár­csökkenéseket várnak, mert állandóan nagy a­­sertésfel­­hajtás és a jövő hétre is nagy küldemények érkezését avizálák. .­­ . Bent voltam ajfchwartzerben. (Egy félelmetes delátott a Kékgolyó­ Utczában.) M mikor » kó­xaroak 'mondtam, hogy hajtson át a Kék­­golyóifitd­áb­a a ^jívartierhez, megijedt s nem akart átvinni, úgy látszik, an­jraHffe, hogy ..nem jövök ki­­többé. Síikor .meg. nji’iwattam, J/mer csak egy látogatástól van sjó, vállalta a tuv»t perc* múlva már odaröpitett a­­.két fegatív a Sch^Siker-sjanatórium elé. Mint a napdal mondja, mindenütt a rácsos kapu, rácsos ablak­. Csengetni kell, nehezen lehet be­jutni, de azt hiszem, még nehezebben kijutni. Szerencsére, talál­kozom Komlós Jenővel, a szanatórium vezérigazgatójával, a­ki végigvisz a­ szanatóriumban,­­a­hol­­ most körülbelül szárnyalczra a beteg vary, de Csaknem ugyansan­nyi az ápoló is, mert a legtöbb betegre külön ápoló , ügyel fel. Az ablakokon nincs fogantyó, az ajtókilincsek fordítva vannak beszegezve és lefelé­­nyílnak, ne­­hogy a szanatórium lakói közül bárki is bncsut mondhasson az életnek- Sehol egy kép, mert egy szöget sem vernek be, a falba. Általában kevés a disztióé és a nebírei elmozdítható bútorok dominálnak. Minden vendég, új jövevény a megfigyelőbe kerül és innen jut aztán tovább, a betegség foka szerint megfelelő helyre. A dühöngök pavillonjában persze különösen nagy elővigyázat­­tal vannak a betegek iránt.­Minden ágyon nagy háló van ki­­feszítve és a beteg ebben pihen, mint egy kalitkában. Fölösleges tárgy nincs a szobában. A legsúlyosabb stádiumban lévők czel­­lákban romlak és ott is többnyire ilyen hálóval­ lebaritolt ágy van.­Az ajtó rájuk zárva és az ápoló a kémlelőlyukon figyeli a­ beteg viselkedését. A Schswartzerbe csak a protokéllóval­,­ hiva­talos orvosi bizonyítvány­val veszik fel a betegeket, a­kiket na­ponta­ három sz­­r-négy­szer vizsgál és figyel az orvos. A legtöbb beteggel veleszületett az elmegyöngeség, sok hírt­elén paralitikussá vált,a nők közül legtöbb hisztériás és iíteraneliptikus. Vannak má­­niákusok, sok köztük, a­ki reménytelenül szerelmes, még több, a­­ki boldogtalan családi élete miatt került ide. A mai viszonyokhoz képest még aránylag olcsó is a Schwartter. Az első osztályú ellátás külön ápolóval, külön szo­bával, külön fűtéssel körülbelül négyszáz koronába kerül na­ponta. A másodosztályú ellátás háromszáz korona, itt a betegek ugyanazt a ellátást kapják, csak ketten vannak egy szobában és "közös ápolójuk van. Kint sétálunk a parkban, a­­hová forrón tűz a nap, néhány beteg nap fü­rdözik, egyik-másik fantasztikus öltözékben, ijesztő gyorsasággal sétál a­ sétányokon. A falhoz támaszkodva áll egy magas, beretvált arezű, beesett képű fiatalember, régi katona­sipka van rajta és hosszú köpeny, nem bírom tovább, elvesz­tettem a wagrami csatát. A­mikor felismeri Komlós igazgatót, a szenilisek félelmetesen bárgyú mosolyával köszönti őt. Egy ismerős arezát pillantok meg, megtudom róla, hogy néhány hét­tel ezelőtt hirtelen­ elborult az elméje. Tőzsdetag és mikor beszé­lünk vele, arra kéri Komlóét, hogy engedje őt ki, mert különben le fognak menni a Schwartzer-részvények a tőzsdén, hiszen nincs, a­ki törődjön velük, — mondja. Bemegyünk a dühöngő férfiakhoz. Egy hosszú szakállú, tiszta kék szemű­, bánatos né­zésű katonaruhás alak közeledik felém és így szól hozzám: — De szóljon egy szót sem, tudom úgyis, hogy ön az új doktor. A többi gonosz ■ ember, nem akar kiengedni, pedig már megígértem, hogy nem fogok koldulni. Huszonöt­­ évvel­ ezelőtt halt meg az apám és én ki szeretnék menni a városba, mert holnap lesz a temetése. Az egyik czellában egy kevésfogú, hálóinges, kopasz idősebb férfi pihen lehálózott ágyban. Mikor bejön Komlós, köszönti őt . — Jó napot, miniszter úr, — mondja — én vagyok a király. Most neveztem ki Apponyit miniszterelnöknek, csak hadügyminisz­terem nincs. Tovább megyünk a kaszinóba, a­­hol már a­ nyugodt betegek­ ülnek, billiárdoznak, kártyáznak, domináóznak. Van itt zongora is, de nem játszanak rajta. Az egyik asztalnál.­egy nő egyedül huszonegyezik, partnere a vőlegénye, a­ki őt örökre el­hagyta ... – Átmegyünk a­­Remény­-pavi­lonba. Itt vannak a­ súlyosab­ban terhelt nők, a dühöngők közt majdnem annyi úl­­ápolónő, mint a­mennyi beteg. Az egyik szobában állandóan kalapban, útrakészen áll egy fiatal szőke nő, értelmetlenül nevet, mikor bejövünk. Drága Gyulám, — mondja — jó he£y jössz,­­remélem elvi­szel. Egy i­­reg asszony lehollózott ágyban azért imádkozik, hogy agyonlöjje őt valaki. A szobákból nyöszörgő hangok hallatszanak ki, az egyik ablakból egy féktelenül nevető nő intrigott. Félel­­metes kép. A legegyszerűbb fiúid, a­mivel a dühöngöket megfékezik :­­ a hideg víz. A ki nem nyugszik, az hosszabb ideig fürdőkádba kerül és a hideg viz hamarosan érezted jótékony hatását. Aztán­­ megnézzük tovább a pavillonokat. Az elnevezésük minden jóval _* BjMOTi Kyufirigm, Stejoten Hála a föliras rajtuk. hu-

Next