Az Ujság, 1921. március (19. évfolyam, 48-68. szám)
1921-03-30 / 67. szám
Züllött gyermekek között. (Egy délelőtt a gyermekpiróságon. — A bölcs bíró. — Szomorú proczesszió. — A főtanácsos „egyéni akcziója". —A kriminálpedagógusok vizsgálata.) Aki igazán bele akar nézni a szomorú nagyváros beteg vetőjébe, p. nem félénk természetű ember és igazán tudniogasja, milyen feneketlen a nyomor és füllöttség Bunaresten, az töltsön el egy délelőttöt a \ ^ rendőri gyermlekbiróságon. Sokat fog látni és nagyon jó r szomorúan megy le majd a Agg \ lépcsőn. mS$ . . . \ Egy mezítlábas kis csak!Kavargó ma az első vendég. Wifin \Z]y Világosan, összefüggően \ mondja el, hogy Tatabánya-V ról jött gyalog, az apja bá-V. J nyász, de elhagyta őt. Gegus J főtanácsos szelíden, atyai hangon szól hozzá és közben j -1 4F \— megmutatja a rendőri jelen✓ \ \ Ej\/ ' tést: a nyílt szemű kisfiú éli. ^ N beleéléséből egy szó sem •V a\ J igaz. Az apja Újpesten lakik \ és ő egy gyermekmenhelyről \^ szökött meg már negyedszer. Megdorgálja a főtanácsos és Gegus dr. vissza kisérteti a menhelyre. (Csakhogy _ a menhelyről mezítláb szökött el, mert czipőt nem adnak és az étel hig leves, hig főzelék, fekete kenyér! Nem telik jobbra, többre.) Kis koldust vezetnek be. Nagyon bizalmatlanul néz körül. Az arczán legalább két hete nem volt víz. Mikor látja, hogy nem bántják és a hatalmas bácsi a karosszékben, a főfőúr, itt a törvényben milyen szépen beszél vele, — akkor megjön, a bátorsága. „A papám elment a háborúba, mikor én még piciny voltam. Nem is ismertem őt. És nem jött vissza soha többé. A mamámnak nincsen czipője, ő is koldulásból él. Én nyomoréknak teszem magam, mertakkor többet adnak! Száz koronát keresek egy nap, kérem szépen !“ (A patronesse-ek.) Itt működni kezd O- patronesse. Ezek a hölgyek a Gegus főtanácsos detektívjei, akik kimennek a nyomor és züllés tanyáira, mindent kikutatnak, miliőrajzot készítenek és informálják a főnöküket, hogy mit lehetne tenni? Az ő jelentéseik nélkül nem igen lehet ítélni és intézkedni, mert a gyermekek hazudnak. Madonnaarczu kislány és két fejkendős asszony ! Az egyik az anyja, a másik az anyja nővére. A kislány a nagynénihez menekült, mert az anyja folyton szidta, piszkolta és arra biztatta, hogy csak menjen az utczára pénzt keresni! A lány 16 éves, A mama rikácsolni kezd: „Tegnap is egy fiatalember várta kocsival. Lusta, délig alszik, nem akar, dolgozni." A másiknak a nyelve is megered. Szidalmazzák, mindennek elmondják egymást, de mindig hozzáteszik a gorombaságaikhoz, hogy: Testvér... A kislány pedig a legártatlanabb arczcval mond el szörnyűséges szavakat. Látszik, hogy megszokta, mindennap hallja őket. ’ A csavargó. (A cseléd meg a majaméi.) Egy 17 éves családlányt éjjel csíptek el. Olyan jól hazudik, hogy már majdnem szabadon engedik, de a patronesse-ek egy óra alatt megállapítják a bűnlajstromát és a leányzót átkísérik a bűnügyi osztályhoz. Most egy babaarczú, jókalapos kislány következik. Masamód. A szeme tele van könynyel, nagyon szégyeüli, hogy idekerült. Valami szövetség-utczai lebujban fogták el. De van múltja is. Kórházban volt már egy igen jellemző bajjal. Megkérdezik, hol szerezte? — Honnan tudjam én azt? — Czinikusan, jasszos hányavetiséggel mondja ezt. És mindössze 16 éves ... Jelentik, hogy itt van érte a nővére. A nővérén selyemharisnya van és lakkezipő, nagyon rossz és ellenszenves megjelenésű nő. Azelőtt bárokba járt, most „otthon van“. De azért elég is szépen telik neki toalettre. A kislányt ki fogják adni Uj ugyan a nővérnek, de min-S^T den héten meglátogatják és / J/ -vvA ellenőrzik, hogy mit csinál? záL (A kriminálpedagó-1'-' 2giai vizsga.) A Mielőtt azonban elen/VVy yj' i gednék, bevezetik egy küvVflön szobába és kriminálpedagógiai vizsgálatot végezel hazug cselédleánynek rajta Tabajdi-Kun Béla és dr. Gerícze Aladárné. Rendkívül érdekes módszer szerint intéznek hozzá kérdéseket, az eredményeket feljegyzik és kiszámítják a pluszokból és mínuszokból a leány értelmi fokát. Amerikában ezt a vizsgálatot minden iskolásgyermeken elvégzik minden hónapban. Órákon át megy ez tovább, folyik a szomorú processzió a bölcs és nemes emberbarát szobájában. Nem szigorú, kérlelhetetlen biztó vagy pedáns bürokrata ez, hanem jóságos filantróp, telve szocziális érzékkel, jósággal, megértéssel és okossággal. Jönnek másfélék is. Segélyt kérők. És ő ad ajánlólevelet, tanácsot, telefonál, jobbra-balra támogatást kérve, — sőt ad utalványt is a bankba 200—300 koronákra. (Az egyéni akcziók".) Mikor megkérdezzük, honnan van erre a gyermekebiróutók pénze, megtudjuk, azt, hogy Gegus Dániel „egyéni akciójáról” van szó. Tavaly irt egy rendőrdrámát. Elő is adatta, rendezett matinét és műkiállítást, egy kicsit putapolt is, amire összeszedett negyedmillió koronát. Ez a gyermekbíróság jótékonyalapja. De most már szeretne valami gyermekotthont fölállítani a kis csavargóknak és züllött gyermekeknek. A hová elhelyezze őket, hogy meneküljenek szörnyű környezetükből. És a hová bevinnék a rendőrök a kis delikvenst, aki most 24 óráig is elténfereg a rendőri fogdák söpredéke között, mielőtt a bíró elé kerül. És ha nem volt teljesen romlott és züllött, akkor ez alatt a 24 óra alatt bizonyosan az lesz! 1918 őszén már sikerült egy kisebbigéretű ilyen intézményt létesíteni, de az októberi forradalom ezt is elsöpörte. És azóta A kis masa mód, csak azért nem sikerül ennek az égetően szükséges szocziális alkotásnak a megvalósítása, mert a Lakáshivatal nem tud neki helyet adni. Erre nem jut hely Budapesten! És általában ezzel a gyermekbírósággal senki nem törődik. Gegus dr. magára hagyatva, anyagi és erkölcsi támogatás nélkül végzi jótékony és emberségesmunkáját, mely sokszor nem sikerül, mert az egész államhatalom és az egész társadalom indokal a gyermekzülléssel szemben. Pedig minden szociális és politikai bajunk forrását megtaláljuk itt és ne szavaljunk addig magyar jövendőről, amíg a gyermekek pusztulását erős kézzel meg nem állítjuk. Politikus uraknak nagyon melegen ajánlják azt, üljenek le egy délelőttre Gegus főtanácsos szobájában. .16 fotelek vannak ott és lehet egyet-mást, látni és tanulni azoknak, akik meg akarják váltani az országot. Gegus dr. A kis masamód. A csavargó. Két csecsemőbetegség, melyet a bábom csökkentett. (Beszélgetőd Bauer Lajos dr. orvostanárral.) KlMRné, a háborúnak és háború okozta nyomorúságaiffiuiak is vannak oly következései, melyeket áldhatunk. Budapest népének többsége szükséget lát, harcsai a puszta életért, siratja a gyermekkorosztályt, mely a nélkülözés következtében elcseneveszedett, elpusztult, vagy meg sem született, s lám, a szükölködés jót is produkál. Orvosi körben hallottunk említeni egy érdekes megállapítást, mely Budapestnek egyik ismert és kiváló gyermekorvosától, Bauer Lajos dr. egyetemi magántanártól ered. Bauer tanár, ki a csecsemők táplálkozásának kérdésében elsőrendű szakemberként ismeretes, mint a székesfővárosi Szent Margit-közkórház főorvosa s mint keresett szakorvos, abban a helyzetben van, hogy az esetek nagy számából vonhatja le orvosi következtetéseit. Megállapítása, melyet említettünk, két csecsemőbetegségről szól, melyet a háború csökkentett. Afelfedezés közérdekű. Tudósítónk felkereste Bauer tanárt és megkérte, mondja Az Újság közönsége számára, melyik az a két jótétemény, melyet Budapest kisgyermekei a háború nyomán járó nyomorúságnak köszönhetnek. A tudós gyermekorvos így felelt a kérdésre: — A két betegség a dystrophia és a rengógörcs. És talán meglepő, hogy mindkettőt a háborús tejhiány csökkentette. Mindkét betegség tehéntejjel táplált csecsemeien mutatkozik, mert a tehéntej idézi elő mind a kettőt, mégpedig nem a hamistott, hanem a kifogástalan, zsirdás tehéntej. Szakemberek nagyon jól ismerik a dystrophiá-atCe.nevezett sajátszerű csecsemőbetegséget, melynek lényege az, hogy azok a gyermekek, kik hajlamosak erre a betegségre, nem tudják normálisan feldolgozni a túlnagy mennyiségben elköltött tejben levő zsírt, s ennek következtében a gyermek mindinkább soványodik, jó színét, kedvét veszti, sőt még a növésben is visszamarad s végeredményben, ha nincs része kellő orvosi kezelésben, annyira visszamarad fejlődésében, hogy a hat-nyolc hónapos csecsemőről azt hinnék, hogy csak két-három hónapos. Pedig az ily betegségben szenvedő gyermek kezelése nagyon egyszerű. Az orvos redukálja és szénhydrátokkal helyettesíti a tejet, s a betegség így mindig gyógyítható. Azelőtt gyakran volt dolgunk ezzel a betegséggel, mely manapság csak elvétve fordul elő. örülünk most, ha annyi tej jut egy-egy csecsemőre, amennyi a táplálékra való igényét csak valamennyire fedezi. A másik betegség, melyet említettem, ugyancsak a tehéntejen felnevelt gyermekek betegsége, a gyermekkori rángógörcs. Ez a betegség azért van oly riasztó hatással a laikus környezetre, mert a gyermeket hirtelen, váratlanul lepik meg az egész testre kiterjedő görcsös rángatódzások. Veszedelmesebb alakja e bajnak a légcső- vagy hangrésgfics, mikor a gyermek e résnek erőszakos elzáródása következtében egy-két perczig nem kap levegőt s a nőkor a fuldokló, elkékülő gyermek valóban aggodalmat kelt. Bizony nem ritka eset, hogy ilyenkor szívhüdés következik be és a gyermek menthetetlenül elpusztul. Érdekes, hogy a roham kitörését jóelőre jelző fokozott villamos ingerlékenység, melyet a „téibőség korszakának" idején a mesterségesen táplált csecsemőknek ötven-hatvan százalékán lehetett kimutatni, most, a tejszükének korszakéban tíztizenöt százalékra szállt le. Ez a tapasztalás is azt mutatja, hogy a rángóhörcsös állagtot, a sipatmophíliát, a tehéntej nagy mértékben való élvezete idézte elő, aminthogy az utóbbi időben ezt a betegséget tényleg ritkán látjuk. Az, hogy a most említett két csecsemőbetegség esetei az utóbbi években megritkultak, — így végezte szavait Bauer tanár — némi sovány vigasztalás, mert akkor, mikor a tejhiány oly nagymértékű rombolást visz végbe csecsemőink egészségében, csökkent kettővel amaz ellenségek száma. Melyek gyermekeink életére törnek, 1921. AZ UJS AQ HI. 30. 3 A szalámigyárak sokmilliós veszteségei (A valutáit áresése révén ráfizette!! az ex* portra. — Bírói zárlat^y szalámigyár ellen. — További áriscéssket várnak.) A szalámicyport~rkampány kezdetekor rendkívüli kilátásokkal kecstnntetett, mert mindenütt a külföldön magas árakat ériviteka szalámiért. A magyar gyárak ezért az iderkblökösen nagy erővel feküdtek bele a kivitat-részletbe és részben kivittek, részben perig későbbi szállításra lekötöttek nagymennyiségű szalámin Számításukat, azonban keresztülhúzta az a körülmény, hogy a valuták erősen visszaestek, így két oldalról is veszítettek, egyfelől az eladott árun, másfelől a megmaradt készleteken, mert közben a belföldön is visszament a szalámi, ára. Legtöbbet veszítettek a gyárak a németausztriai eladásokon, mert nem számítva, az osztrák korona ilyen horribilis áresésére, az ellenértéket osztrák koronában kötötték ki. Az egyik gyár ilyen szállításoknál körülbelül 20-25 millió koronát veszített Egy másik gyár, amelynek egyik bank ötven millió koronás kölcsönt adott exportra, szintén veszteségeket szenvedett, miért is a finanszírozó bank agyárra a bírói zárlat elrendelését kérte, ami már meg is történt. Az exporthaszon elmaradása következtében nehéz helyzetbe jutott egy vidéki gyár, is, amely szintén nagy arányokban rendezkedett be exportra. Szakkörökben különben úgy szalámiban, mint sertésben további árcsökkenéseket várnak, mert állandóan nagy asertésfelhajtás és a jövő hétre is nagy küldemények érkezését avizálák. . . Bent voltam ajfchwartzerben. (Egy félelmetes delátott a Kékgolyó Utczában.) M mikor » kóxaroak 'mondtam, hogy hajtson át a Kékgolyóifitdába a ^jívartierhez, megijedt s nem akart átvinni, úgy látszik, anjraHffe, hogy ..nem jövök kitöbbé. Síikor .meg. nji’iwattam, J/mer csak egy látogatástól van sjó, vállalta a tuv»t perc* múlva már odaröpitett a.két fegatív a Sch^Siker-sjanatórium elé. Mint a napdal mondja, mindenütt a rácsos kapu, rácsos ablak. Csengetni kell, nehezen lehet bejutni, de azt hiszem, még nehezebben kijutni. Szerencsére, találkozom Komlós Jenővel, a szanatórium vezérigazgatójával, aki végigvisz a szanatóriumban,ahol most körülbelül szárnyalczra a beteg vary, de Csaknem ugyansannyi az ápoló is, mert a legtöbb betegre külön ápoló , ügyel fel. Az ablakokon nincs fogantyó, az ajtókilincsek fordítva vannak beszegezve és lefelényílnak, nehogy a szanatórium lakói közül bárki is bncsut mondhasson az életnek- Sehol egy kép, mert egy szöget sem vernek be, a falba. Általában kevés a disztióé és a nebírei elmozdítható bútorok dominálnak. Minden vendég, új jövevény a megfigyelőbe kerül és innen jut aztán tovább, a betegség foka szerint megfelelő helyre. A dühöngök pavillonjában persze különösen nagy elővigyázattal vannak a betegek iránt.Minden ágyon nagy háló van kifeszítve és a beteg ebben pihen, mint egy kalitkában. Fölösleges tárgy nincs a szobában. A legsúlyosabb stádiumban lévők czellákban romlak és ott is többnyire ilyen hálóval lebaritolt ágy van.Az ajtó rájuk zárva és az ápoló a kémlelőlyukon figyeli a beteg viselkedését. A Schswartzerbe csak a protokéllóval, hivatalos orvosi bizonyítványval veszik fel a betegeket, akiket naponta három szr-négyszer vizsgál és figyel az orvos. A legtöbb beteggel veleszületett az elmegyöngeség, sok hírtelén paralitikussá vált,a nők közül legtöbb hisztériás és iíteraneliptikus. Vannak mániákusok, sok köztük, aki reménytelenül szerelmes, még több, aki boldogtalan családi élete miatt került ide. A mai viszonyokhoz képest még aránylag olcsó is a Schwartter. Az első osztályú ellátás külön ápolóval, külön szobával, külön fűtéssel körülbelül négyszáz koronába kerül naponta. A másodosztályú ellátás háromszáz korona, itt a betegek ugyanazt a ellátást kapják, csak ketten vannak egy szobában és "közös ápolójuk van. Kint sétálunk a parkban, ahová forrón tűz a nap, néhány beteg nap fürdözik, egyik-másik fantasztikus öltözékben, ijesztő gyorsasággal sétál a sétányokon. A falhoz támaszkodva áll egy magas, beretvált arezű, beesett képű fiatalember, régi katonasipka van rajta és hosszú köpeny, nem bírom tovább, elvesztettem a wagrami csatát. Amikor felismeri Komlós igazgatót, a szenilisek félelmetesen bárgyú mosolyával köszönti őt. Egy ismerős arezát pillantok meg, megtudom róla, hogy néhány héttel ezelőtt hirtelen elborult az elméje. Tőzsdetag és mikor beszélünk vele, arra kéri Komlóét, hogy engedje őt ki, mert különben le fognak menni a Schwartzer-részvények a tőzsdén, hiszen nincs, aki törődjön velük, — mondja. Bemegyünk a dühöngő férfiakhoz. Egy hosszú szakállú, tiszta kék szemű, bánatos nézésű katonaruhás alak közeledik felém és így szól hozzám: — De szóljon egy szót sem, tudom úgyis, hogy ön az új doktor. A többi gonosz ■ ember, nem akar kiengedni, pedig már megígértem, hogy nem fogok koldulni. Huszonöt évvel ezelőtt halt meg az apám és én ki szeretnék menni a városba, mert holnap lesz a temetése. Az egyik czellában egy kevésfogú, hálóinges, kopasz idősebb férfi pihen lehálózott ágyban. Mikor bejön Komlós, köszönti őt . — Jó napot, miniszter úr, — mondja — én vagyok a király. Most neveztem ki Apponyit miniszterelnöknek, csak hadügyminiszterem nincs. Tovább megyünk a kaszinóba, ahol már a nyugodt betegek ülnek, billiárdoznak, kártyáznak, domináóznak. Van itt zongora is, de nem játszanak rajta. Az egyik asztalnál.egy nő egyedül huszonegyezik, partnere a vőlegénye, aki őt örökre elhagyta ... – Átmegyünk aRemény-pavilonba. Itt vannak a súlyosabban terhelt nők, a dühöngők közt majdnem annyi úlápolónő, mint amennyi beteg. Az egyik szobában állandóan kalapban, útrakészen áll egy fiatal szőke nő, értelmetlenül nevet, mikor bejövünk. Drága Gyulám, — mondja — jó he£y jössz,remélem elviszel. Egy ireg asszony lehollózott ágyban azért imádkozik, hogy agyonlöjje őt valaki. A szobákból nyöszörgő hangok hallatszanak ki, az egyik ablakból egy féktelenül nevető nő intrigott. Félelmetes kép. A legegyszerűbb fiúid, amivel a dühöngöket megfékezik : a hideg víz. A ki nem nyugszik, az hosszabb ideig fürdőkádba kerül és a hideg viz hamarosan érezted jótékony hatását. Aztán megnézzük tovább a pavillonokat. Az elnevezésük minden jóval _* BjMOTi Kyufirigm, Stejoten Hála a föliras rajtuk. hu-