Az Ujság, 1922. július (20. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-04 / 148. szám

11 - 1* , Bessay Kárai*, írataypeSSásiára. Kassay Károly interpellációt mond szerdán Andaházy-Kasnya Béla ismert szegedi esetével kapcsolatotóan. Andaházy-Kasnya Bélát tudvalé­vően egy napig fogva tartották az egyik szegedi szállóban és nem engedték meg, hogy a dorozsmai kerületbe utazzék, ahol a sajtófőnökkel szemben fel akarja venni a küzdelmet. Balsay Károly fel­világosítást fog kérni a belügyminisztertől, mi­lyen okból korlátozták az ellenzéki képviselőjelölt mozgási szabadságát, k­i ? Nagy Emil mai beszédében a petíciókra térve, fog­lalkozott Huszár Elemér mandátumával és több vádat említett fel. Ezekre vonatkozólag Huszár Elemér ■Az Újság munkatársának a következőket mondotta: — Az a nyílt levél, amelyről ma a nemzetgyűlés ülésén Nagy Emil említést tett, nem tartalmazhatott izgatást annál kevésbé, mert hiszen a budapesti ügyészség megengedte a terjesztését és utólag csak a nógrádi alispán tiltotta be. Ami azt a vádat illeti, hogy 15 éves robot­törvénnyel izgattak, bár Nagy Emil nevet nem említett, csak rám vonatkozhatik, mert némely embernek odaadtam Klebelsberg akkori­­ belügyminiszter törvénytervezetét. Ha ez izgatás, úgy az akkori belügyminiszter követte el az izgatást. Nagy Emil a petíciók kapcsán hivatkozott olyan kortes­beszédekre, melyek szerint az egységes párt győzelme esetén a katolikusoknak katakombákba kell mene­­kü­lniök. Az én kerületemben a hatósági intézkedések következtében a választóknak magánlakásokban kellett gyülekezniük, úgy hogy szállóigévé vált, hogy úgy élnek, mint a keresztények a katakombákban. Sxa!»®w!jcwits' ©sasára wáiasa©l Száss Vilmosnak. Rácz Vilmos dr. volt egységespárti képviselőjelölt Az Újság június 14-iki számában megjelent s Hogyan buktam megi® című cikkben élesen megtámadta Sza­­bovljevits Dusán dr.-t, Bácsbodrog megye alispánját. Ezzel kapcsolatosan a megtámadott alispán hosszabb nyilatkozatot küldött be hozzánk, melyből térszűke miatt a következőket közöljük: »Rácz Vilmos dr. úr nyilatkozatának tenorja az, ‘ hogy bukását nekem köszönheti, mert megindítottam ellene az egész közigazgatást®, amely »legnagyobb­­részt az én kreációimból áll. Ezzel szemben áll az, hogy a választásoktól teljesen távoltartottam magamat. Ennek igazolásául csak két tényre hivatkozom. A múlt év­ őszi választások alkalmával, mint a főispáni teen­dők vitelével megbízott alispánra, rám akarták bízni a választás vezetését. Én azonban ezzel a válasszal há­rítottam el a megtiszteltetést: »Ez a közigazgatásra a valóságos szerencsétlenség volna, mert nem tartom megengedhetőnek, hogy az alispáni állás tekintélyét a politika zavaros hullámaival beszennyezzék." A fő­ispáni állás betöltésének szorgalmazása végett magam is felutaztam Budapestre és körülbelül egy hét múlva már megvolt a főispánunk. Ez évi februárban főispán­­válság állott elő s ekkor a belügyminiszter úr ismét engem akart megbízni a főispáni teendők ellátásával. Tisztelettel kijelentettem előtte, hogy »ha muszáj, vál­lalom, de csak a választásokig, a választások tarta­mára okvetlenül­­ kérek főispánt.­ Az előbbire tanúm Magyary Lajos­­belügyminiszteri, oszt.-tan., az utóbbira Klebelsberg Kunó gróf akkori belügyminiszter. Ha bárki is egyetlen főszolgabírót, jegyzőt vagy más köz­alkalmazottat tud nekem megnevezni, akinek azt az utasítást adtam, hogy Láng Jánosra, szavazzon, vagy mellette érvényesítse hivatalos hatalmát vagy befo­lyását, kész vagyok a legmesszebbmenő konzekvenciák levonására. A­zkreációim® pedig így festenek: Felhatalmazást kértem és kaptam a pénzügyminiszter úrtól, hogy a menekült községi alkalmazottakat a megye területén a miniszter úr helyett én helyezzem el. Felállítottam az elvet, hogy a "Bácska a bácskaiaké®, minek alapján kizárólag bácskai menekülteket helyeztettem el a köz­ségekben. Eddig összesen 45 menekültet sikerült elhe­lyeznem, közöttük 18 jegyzőt, IS segédjegyzőt és 11 más községi alkalmazottat. Ezeknek választása mindenütt a legsimábban ment végbe. Csupán egy helyen nem akarták a hatósági jelöltet megválasztani, de ott is egy másik elsőrendű menekült jegyzőt választottak. A többi községekben a választás vagy egyhangúlag, vagy óriási többséggel történt. Ez azt jelenti, hogy az elhe­lyezett menekültek mind elsőrendű munkaerők, akikkel a községek meg vannak elégedve, így a nagy Bácská­ból idemenekült összes alkalmazottak (hét-nyolc kivé­telével) ma már mind állásban vannak. A válogatás kizárólag egy szűkre szorított és minden tiszteletre méltó körből, a menekültek köréből történt. Itt tehát tárgyilagosan kreatúrákról, személyes nexusok érvé­nyesüléséről beszélni nem lehet. Rácz Vilmos dr. azt mondja, hogy én s menekülés közben Jánoshalmán kikiáltattam magamat hat ember­rel alispánnak és mikor a bajai háromszöget vissza­kaptuk, már mint alispán jelentkeztem a megye előtt.« Hát a dolog kissé másképp fest a valóságban. Én az alispáni állás betöltésének ellene voltama és csak h­osz­­szas kapacitálás után engedtem. A betöltést a belü­gy­­minisztérium kezdeményezte, a minisztertanács enge­délyezte és akkori főispánunk, Preszly Elemér szor­galmazta. A betöltés — egyéb okoktól eltekintve — fő­leg azért történt, mert a bajai háromszögbe bevonu­láskor a megyei közigazgatás fejének az alispáni állás teljes súlyával és tekintélyével kell érvényesítenie befo­lyását az ottani felfordult állapotok orvoslása érdeké­ben®. (Ij. mindezekre vonatkozólag az 1921. évi juli 7-én ítelt­ 66 B. F. i. 1321. sz. rendeletet.) A választás minden előírt törvényes forma betartásával, az akkori csonka törvényhatósági közgyűlésen történt, mely egyébként is rendszeresen funkcionált. Csakhogy ez a közgyűlés nem hat emberből, hanem — a tisztviselőkkel együtt — harmincháromból állott. Kiemelem, hogy az alispáni állás két és fél évig üresedésben volt s ez idő alatt — a legsúlyosabb viszonyok között — mint helyettes én ve­zettem a hivatalt. Végül arra a megjegyzésre, mely szerint »a magya­rok azt állítják rólam, hogy magyar vagyok, a szerbek pedig azt, hogy szerb«, annak illusztrálása végett, hogy a szerbek mennyire tartottak engem szerbnek, elég talán arra hivatkoznom, hogy az alatt a másfél év A nemzetgyűlés mai ülését két komoly beszéd töltötte ki. Az első Nagy Emil beszéde, amelynek gazdasági vonatkozása volt nagyon értékes. Nagy Emil hevesen támadta a pénzügyminiszter politikáját, amely invesztációkra nem akarja a bankóprést igénybe venni. Horror investationis­­nak nevezte Nagy Ernő a pénzügyminiszter félel­mét s rámutatott arra, hogy a mai leromlott va­luta mellett a világparitást véve alapul, minden beruházást ötven százalékkal olcsóbban lehetne megcsinálni, mint békeidőben. Éppen ezért külön­véleményében azt kívánta, hogy a beruházások céljára több milliárd fedezetlen bankó bocsát­tassák ki. Kevésbé volt értékes Nagy Emil beszédének politikai része. Itt bizonyos tekintetekben olyan fölényesen beszélt a választásokról és oly nyíltan beismerte, hogy a kormány részéről választási visszaélések történtek, de ezeket a választási visszaéléseket indokolja az, hogy egy kompakt egységes többségnek kellett bekerülnie. Ehhez ha­sonló cinikus kijelentést a magyar parlamentben eddig képviselő még meg nem kockáztatott. Nagyjelentőségű Peyer Károly, a szociálde­mokraták egyik vezérének nagy beszéde. A szo­ciáldemokrata szónok beszédéből két momentum emelkedik ki. Az egyik, amelyben a szociálde­mokrata párt nemzetközi összeköttetéseit fel­ajánlja a kormánynak, hogy azok segítségével is igyekezzenek arra, hogy a jóvátételi követelések Magyarországgal szemben engedtessenek el. Peyer ezt a lépést­ azzal indokolja meg, hogy a jóváté­­teli követelést úgyis nagyrészben Magyarország dolgozó népe fizetné meg. De bárhogy is áll ez a kérdés, a szociáldemokrata párt ezzel a naciona­lizmus irányában igen messzemenő lojalitást mu­tatott fel, amely józan­ mérlegelés mellett velük szemben a bizalmatlanság eloszlatásánál nagy­mértékben közre kell hogy játsszon. Peyer beszé­dének másik kiemelkedő momentuma volt az a bejelentés, hogy az esetben, ha a többség a szo­ciáldemokratákkal szemben nem tanúsít lojális magatartást, akkor a szociáldemokrata párt is­mét passzivitásba megy át. Bethlen István gróf kint járt Genoában, és tudhatja nagyon jól, hogy mit jelent az, há a szociáldemok­raták passzivi­tásba mennek át. *• _ A szociáldemokrata párt szónokának ez a két kijelentése mindenesetre alkalmas arra, hogy a kormánynak velük szemben követendő magatar­tásának irányt szabjon. A kis­sír! Isless. Szeitovszky Béla alelnök negyed 12 órakor nyitotta meg az ülést és jelenti, hogy Jánosi Zoltán és Rain­­precht Antal mandátumát megpeticionálták. (Ezután folyt le Rakovszky István napirend előtti felszólalása, melyről lapunk más helyén számolunk be.) Majd Ra­kovszky István mint az összeférhetetlenségi bizottság tagja leteszi az esküt. (Nagy Emil támadja a pénz­ügyminisztert.) Nagy Emil: A nemzetgyűlés milliója csak pártgyű­­­lölködésre­­és szellemes vagy kevésbé szellemes közbe­szólásokra alkalmas. Azt lehetne mondani, hogy a turáni átok központilag fűtött melegágya a nemzet­gyűlés. Pakots József: A központból fütik! Nagy Emil: A bankóprésnek nemcsak kiadások fe­dezésére, hanem befektetésekre is kellene működnie. Vannak kiadások, amelyeket csökkenteni lehetne, így a katonai ellenőrző bizottság egymagában 30 millióba kerül egy hónapban. Nekünk is fejlettebb gazdasági életre kellene törekedni­­­k , ezért a kormánynak ezt elő kellene segítenie. Most, amikor a valutánk rossz, nagy­mértékű befektetést kellene csinálnunk. Friedrich István: Igaz, úgy van, 50 százalékkal ol­csóbban élhetnénk! Nagy Emil: Invesztáció céljára be kell fektetnünk a pénzünket. A pénzügyminiszter más felfogást vall. — Ausztria nem azért tört le, mert investációk cél­­céljára pénzt nyomatott. A szocialista uralom... (Hosz­­szantartó zaj, ellentmondások a balszélén... Felkiáltások a szociáldemokrata párton: Keresztinysz.’­n’ális’,ák ural­kodnak!) Szabó József: A vörös hadsereg! Farkas István: A fehér hadsereg... Peyer Károly: Britannia... (Nagy zaj. Elnök csenget) Nagy Emil: Nagyon szép a demokrácia, de élni kell tudni vele. Farkas István: Nálunk nincs demokrácia és mégis drágas­ág van. (Nagy zaj.) Nagy Emil: Igyekezni kell, hogy egy négyzetkilo­méter terület se maradjon műveletlen. A manchester liberalizmus okozta sok tekintetben az ország romlását, amelyből azt a következtetést vonja le, hogy Magyar­­ország sorsa attól függ, hogy rá tudunk-e térni egy ke­resztény szabadelvűségre, vagy úgyis mondhatom, sza­badelvűen felfogott kereszténységre. Legyen egy centrá­lis kormány, melynek kezében erő van, hogy rendet csináljon . Baross János: És állítsuk vissza a tekintélyeket. (He­lyeslés. Nagy zaj.) Nagy Emil: Megállapítható, hogy a jogrend már helyreállt. (Nagy zaj a baloldalon.) Pakots József: A bombamerénylőket már elfogták! (Nagy zaj.) Nagy Emil: A Rajnától számítva nálunk a legna­­gyob­b jogrend. (Nagy taps a jobboldalon.) Nem taga­dom, hogy a kormánypártnál is vannak bizonyos szép­séghibák. Felkiáltások a baloldalon: De mennyire van­nak!) Ne álljon elő a szociáldemokrácia ex­orbitens kö­vetelésekkel mindaddig, amíg az ipar meg nem erősö­dött, amikor majd nagy szerep vár a szociáldemokra­tákra a nemzeti ipar fellendítésénél. Sok olyan tiszt­viselőnk van, akira nincs szükség. Ellenben szakmun­kás nagyon kevés van. Szeder Ferenc: Azért, mert kimentek külföldre. Nagy Emil: Nem az a feladatunk, hogy sérelmeket emlegessünk folyton. Bizalommal van a kormány iránt és elfogadja, az indemnitási javaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) (Peyer Károly a jóvátételi követelés ellen.) Peyer Károly: A földbirtokadó nem helyes, mert egy hold földnek az adója annyi, mint egy fél kilo­gramm cseresznyének az ára. Mai vámpolitikánk a­ drá­gaságot fejleszti és tenyészti. Hibás volt annak idején a kormány, hogy a megszállott területek tisztviselőit arra biztatta, hogy ne tegyék le az esküt. (Zaj. Szilágyi Lajos és többen helyeselnek.) A kaszárnyák ma a trianoni béke értelmében üresen állanak. (Zaj.) Bogya János: Gyalázat arra a békére hivatkozni. (Nagy zaj a baloldalon.) Peyer Károly: A tisztviselőket nem lehet máról holnapra elbocsájtani, mint a munkásokat. A tisztvise­lők fizetése ma olyan kevés, hogy az kényszeríti őket arra, hogy panamázzanak. (Taps a baloldalon, ellent­mondások jobbról.) A szociáldemokrata párt nem gördít a miniszterelnök munkája elé akadályt, ha az a munka arra irányul, hogy az országban a jogrend helyreáll­t­­tassék. Nálunk nincsen tanszabadság, sem a tanulási szabadság helyreállítása. Ilyen politika csak Magyar­­országon lehet. Fábián Béla : És a cári Oroszországban. (Nagy zaj.) Peyer Károly: Más ország tanulni vágyó ifjait állampénzzel küldi külföldre, a mieink csak kék foltokat vittek magukkal. (Óriási zaj. Felkiáltások a jobbolda­lon . Minden atrocitást megbüntetnek.) Farkas István (magából kikelve a padot veri): Hát Somogyi halála meg van bosszulva ?, Hát Bacsó halála meg van torolva ? (Óriási zaj, a képviselők magukból ki­kelve kiabálnak egymás felé. A szociáldemokraták kó­rusban kiabálják Varsányi felé: Mi van Orgovánnyal ? Felkiáltások a jobboldalon : Mi van a parlament pincé­jével ? Óriási zaj és Huszár Károly alelnök csak nagy­­nehezen tudja helyreállítani a rendet.) Peyer Károly: Még körülbelül kétszáz ember van internálva. Benárd Ágoston : Még mindig kevés ! (Nagy zaj.) A szociáldemokraták (kórusban Benárd felé): öcsémuram ! (Nagy derültség. A legutolsó ülések egyikén ugyanis Benárd kijelentette, hogy öccsét mint intranzi­­gens magyar embert neveztette ki a munkásbiztosító pénztárhoz.) Peyer Károly : Azokkal az emigránsokkal, akik nem bűncselekmény miatt menekültek el, a szellemi közössé­get megtagadni­­ sohasem fogják. Sokan azt mondták, azzal védik hazájukat, ha befészkelik magukat egy szál­lodába és éjszaka vasbotokkal ártatlan embert vernek, nappal pedig zsarolnak. Mások elmentek oda, ahol eze­ket a dolgokat az ország érdekében szabadon meg lehe­tett írni. (Óriási zaj.) Amíg nálunk bombák robbanhat­unk, addig a külföld pénzügyi bizalma nem fog felénk fordulni. (Helyeslés az ellenzéken.) A jóvátétel kérdésé­ben a szociáldemokrata párt felajánlja nemzetközi összeköt­tetéseit, hogy ez az embertelen követelés a ma­gyar dolgozó, népen ne hajtassák be. (Élénk helyeslés és éljenzés a Ház minden oldalán.) Ebben a kérdésben össze kell fognia mindenkinek. (Zajos helyeslés és taps.) Mi a dolgozó munkásságért akarunk küzdeni a parla­mentben, s ha munkánk akadályokba ütközik, akkor kénytelenek leszünk innen kivonulni és magára hagyni a többséget. A mi jelenlétünkre nem nekünk van szük­ségünk, hanem az országnak, amely a múlt nemzet­gyűlés alatt láthatta, hogy milyen hátrányokkal jár, ha a szociáldemokrácia nem vesz részt a parlament mun­kásságában. Kéri a többséget, hogy ne kényszerítsék a szocialistákat ismét erre a passzivitásra. (Nagy helyeslés a baloldalon.) Az ülés három óra után ért véget. '' A szociáldemokrata párt felajánlotta nemzetközi összeköttetéseit a magyar jóvátétel törlése érdekében Peyer Károly támadja a mai kormányzat hibáit. — A numer­is clausus. — Bocsássák el a felesleges tisztviselődet. — Ma a többség nem tanúsít lojális magatartást, a szociál­­demokrata párt ismét passzivitásba megy át. — Nagy Emil támadja a pénzügyi politikánkat. Kedd, 1922 július 4. Az ÚJSÁG alatt, amíg a teljes magyar tisztviselői kar élén —■ hűségeskü letétele nélkül — a megszállt területen hi­vat­aloskodtam, a szerb hadsereg parancsnokságai és egyes minisztériumok több ízben követelték a belügy­minisztériumtól eltávolításom, mert sutjában voltam a szerb­esí­tésnek és pártját fogtam a magyar tisztviselők­nek® ; a szerb lapok állandóan a leghevesebben támad­tak, mindig azzal az éllel, hogy én vagyok a szerb ügynek legnagyobb ellensége és veszedelme. S mikor Zombort otthagytam, távozásom után egy-két hónapra elfogatóparancsot adtak ki ellenem, mely ma is ér­vényben van. Madarason csendőrökkel kerestettek, zombori barátaim házát d­etektivekkel őriztették stb. Egy szerb pap pedig kijelentette, hogy »ideje volt el­távoznom, mert ha csak egy hétig maradok még, lám­pavasra akasztottak volna«.

Next