Az Ujság, 1924. július (22. évfolyam, 129-155. szám)

1924-07-24 / 149. szám

6 A viadal második napi eredményéről alábbi tudósí­tásunk számol be: 200 méteres síkfutás: 1. J. O. Mac Donald (Egyesült­ Államok)­­21.8 mp, 2. Gerő Ferenc (KAOE) 22.2 mp, 3. Bayes Norton (Egye­sült­ Államok). Norton, Mac Donald, Gerő és Kurunczy a sorrend a startnál, amely harmadszori kísérletre pompásan si­kerül. A célegyenesbe már Mac­Donald fordul be elsőnek, nyomában Gerő, aki a magyar pályán még el nem ért 21.8 másodperc alatt győző kiváló amerikai mögött, a magyar rekordot beállítva, két méterrel a második helyre szorul, azonban 1­­1 méterrel veri Nortont, az olimpiai kétszázas ötödik helyezettjét. Kurunczy (22.6 mp) jó ne­gyedik. Távolugrás: 1. Püspöki Tibor (MAC) 6.83 m, 2. Balogh Lajos­­(MAFC) 6.76 m, 3. Haluska József dr. (BEAC) 6.75 m. Haluskának csak egy ugrása sikerült, ötször belépett. Püspöki fokozatosan javított és ötödik ugrásával győzött. 800 méteres síkfutás: 1. Leo Larrieve (Egyesült­ Államok) 1 p 59.8 mp, 2. Fonyó Márton (MTK) 2 p. 04 mp, 3. Szabadíts Béla (MBSE) 2 p 10 mp. László vezet az első négyszáz méteren, ott Larrieve áll az élre, nyomában Fonyóval, aki azonban csak az utolsó célegyenesig bírja, úgy hogy az amerikai húsz méterrel győz, míg Szabadíts további 25 méterrel har­madik. Diszkosvetés: 1. Toldi Sándor (FTC) 42.31 m. 2. Thomas I. Lieb (Egyesült­ Államok) 41.75 m. 3. Marvalits Kálmán (Nagy­­kanizsai TE) 40.46 m. 4. Molnár Béla (Eger) 39.36 m. Toldi dobásai: 39.67, 41.26, 40.56, 42.31, Lieber: 38.93, 41.75, 40.34. Svéd stafétafutás (100+200+300+400 méter): 1. KAOE (Vida, Gerő I., Gerő II., Kurunczy) 2 p. (Országos rekord!) 2. Egyesült­ Államok (Ray, Norton, Larriere, Mac­Donald) 2 p. 01 mp. 3. Kombinált staféta (Somfai, Muskát, Gál, Barsi). Ray Violával szemben 6 métert veszít, Gerő Norton­nal szemben újabb két méter előnyt szerez, amit Gerő II. közel 15 méterre növel. Mac­Donald teljes erőből elindul Kurunczy üldözésére lépésről-lépésre megközelíti és 48.2 másodperc brilliáns időt futva, hat méterre közelíti meg a finishben nem lankadó Kurunczyt, míg a kombinált csapat húsz méterrel a harmadik helyen végez. Rúdugrás: 1. Karlovits János (MAC) 3.25 m. 2. Hadházy Dezső (Debrecen) 3.25 m. 3. Farkas Mátyás (MAC) 3.25 m. A 3.25 méter magasságig szép verseny, annál azonban nem jutnak tovább és a hármas holtversenyért a fenti eredménnyel a sötétség beálltáig viaskodik a három rúdugró. 3000 méteres síkfutás: 1. Joie Ray (Egyesült­ Államok) 9 p. 05 mp. 2. Gross István (MTK) 9 p. 11 mp. 3. Kulcsár István (MAC) 9 p. 14.6 mp. 4. Nagy Sándor (BEAC), Larriere (Ame­rika), váradi Mihály dr. (MTK) és Kádár Béla (ESC) feladta. • Az első kört Grosz vezeti, majd Bese áll az élre, a negyedik körben azonban Ray megelégeli a lassú ira­mot, fokozatosan elhúz a mezőnytől és finish nélkül ötven méterrel győz. Kulcsár, Nagy és Grosz külön ver­senyt fut, a célegyenesben Grosz tör az élre és tíz mé­terrel veri Kulcsárt, míg Nagy tovább tizenöt méterrel negyedik Gerelyvetés. (Meghívási verseny.) 1 Nizsalovszky Ferenc (FTC) 50.92 m. 2. Róbert Legendre (Egyesült­ Államok) 50.90 m. 3. Marvalits Kál­mán (Nagykanizsai TE) 50.12 m. Indult még: Lieb (Ame­rika), aki azonban ötven méteren alul dobott. Diszkoszvetés. (A pentatlon negyedik száma.) 1. Somfai Elemér (MAC) 34.31 m. 2. Farkas Má­tyás (MAC) 32.35 m. 3. Cséffai Sándor (MTE) 30.13 m. 1500 méteres síkfutás. (A pentatlon ötödik száma.) 1. Cséffai Sándor (Munkás TE) 4 p. 52.4 mp. Somfai és Farkas nem indult. A pentatlon végeredménye: 1. Somfai Elemér (MAC) 6 pont. 2. Farkas Mátyás (MAC) 11 pont. 3. Cséffai Sándor (Munkás TE) 12 pont. és Posta Sándor elmondja küzdelmeinek történetét az olimpiai zsűrivel és az olaszokkal. Zokogtak a magyar vivők, mikor Párisban felröpült a címeres magyar lobogó. Atlétáiig tegnap Párisból megérkeztek s velük jött meg Posta Sándor dr., a kardvívás olimpiai bajnoka, is. Amióta megérkezett, állandó ünneplés tárgya, ahol meg­jelenik, ismerősök egész légiója veszi körül. Egyik ét­teremben találkoztunk vele ma délben. Népes társaság vette körül. Posta Sándor nagyon kedvesen beszélte el az olimpiai küzdelem sok apró részletét. Mielőtt beszél­getésébe fogott volna, sajnálkozását fejelte ki, hogy ba­rátait nem fogadja lakásán. — Ezt nem tehetem meg, mert nincs lakásom. Amikor a bajnokságot elnyertem, az egyik úr azt mondta nekem, hogy ha most angol volnék és világ­­bajnoki minőségemben Londonban vívóiskolát nyit­nék, hát rövid idő alatt egész vagyont kereshetnék. Próbáljam meg Pesten, talán sikerül ott­ is. Én erre azt feleltem, hogy ambícióimnak sokkal magasabb céljai vannak, nem akarok milliárdos lenni, csak éppen lakástulajdonos Budapesten. A kedves bonmot-n természetesen mindenki nevetett. Egyebet nem is tehettek, mert ma ugyan ki rendelkezik üres lakással. Aki pedig rendelkezik fölötte, az nem az olimpiai bajnoknak adja, ez nem elég ahhoz, hogy lakás­igényét kielégítsék. A sok érdekes intim részlet között elmondta Posta Sándor, hogy nem is a vívókkal volt a legnagyobb küz­delme, hanem a zsűri egyes tagjaival. — Megtörtént, — beszéli — hogy amikor a kard­­csapatversenyben dolgoztunk és a spanyolok megve­­rése után a svájciakkal kerültünk össze, észrevettem, hogy a zsűri páholyában helyet foglal az egyik spanyol úr, akit öt perccel előbb vertem meg. Ez a evikkeres bácsi sohasem akarta meglátni, ha tusst mértem az ellenfelemre. Végre is meguntam a dolgot, egy teljesen vitán felül álló tuss után, amikor a spa­nyol azt mondotta, hogy nem látta, lekaptam­­ egy barátom orráról a evikkerét és rátettem a spanyol nagyon kiadós orrára s azt mondtam neki: — Monsieur, most talán látni fogja. — A zsűrinek a működése nagyon befolyásolt bennünket, amikor rendesen ítélkező bizottság előtt vívtunk, minden simán ment. De voltak egyes zsűri­tagok, akik mindenképen el akartak nyomni bennün­ket s ez bizony az idegekre ment. Velünk szemben különösen a belgák és az angolok viselkedtek szere­tettel, de a franciák is nagyon korrektek voltak, ami­kor már csapatuknak semmi sansza nem volt a győzelemre­­ — Az afférom Pulitival nagyon kedves volt. Az olasznak nem annyira erkölcsi győzelem kellett. Neki nagyon fontos, praktikus céljai voltak az olim­piai bajnoksággal, ezért a sajátos olasz sacroegoiz­­mussal elvárta volna, hogy mindenki lazsáljon vele szemben. Puliti Livornoban egy vívóiskola tanára és úgy látszik a tanárság kedvéért kellett volna neki az olimpiai bajnoki cím. Minden tuss után ádázul vitatkozott a zsűrivel és sohasem ismerte el, hogy ő kapta. Amikor egy fejvágást mértem rá, rámför­­medt: „Hogy akarhatja ön, aki olaszul beszél, hogy engem legyőzzön." Ezt nem értettem meg, ezt csak az értheti meg, aki ismeri az olaszok határtalan egoizmusát. Puliti diszkvalifikálása után, amikor a Velodromból kilép­tem, vagy hatvan olasz körülfogott és inzultálni akart. Abban a pillanatban azonban, mintha csak a föld mélye alól bukkantak volna ki, huszonöt fran­cia rendőr keveredett a tömeg közé és szempillantás alatt szétoszlatta a támadókat. Ugyanaznap este tör­tént, hogy Kovács György dr.-t a Folie Bergere hall­jában Puliti inzultálta. Ez az eset olyan nagy meg­ütközést keltett, hogy az olaszokat teljesen ki akar­ták zárni az olimpiai versenyről és eredményeiket is meg akarták semmisíteni. Ettől azonban éppen a magyarok mentették meg őket, akik nagyon heves és szenvedélyes vitában exponálták magukat az ola­szokért és nem engedték meg, hogy szerzett jogaik­tól megfosszák őket, bár ebben az esetben a kard­­csapatverseny bajnoksága is bennünket, magyaro­kat illetett volna. — Az olimpiászon résztvett vivők képességeit csak nüanszok különböztetik meg. Valamennyien ki­válóan dolgoznak. Bennünket a lelkesedés vitt győ­zelemre. Egészen megmagyarázhatatlan, hogy mit éreztünk, amikor a vivóporondon állottunk. Mi sze­gény, kevés magyarok úgy éreztük, hogy nem a ma­gunk dolgáról, hanem nemzeti becsületünkről van szó és ez az érzés hozta meg a győzelmet. Én magam éreztem, ha törik, szabad győznöm kell, mert külön­ben főbelövöm magam. A kardcsapatverseny elvesz­tése után ugyanis olyan döbbenetes fájdalmat érez­tem és annyira nekem támadt mindenki a kudarcért, hogy elviselhetetlen lett volna egy második vereség. A feleségem, aki künn volt velem, a kardcsapatver­seny után úgy fogadott, mint hogyha hazámat árul­tam volna el s az egész magyar nemzetet megbecste­­lenítettem volna. Soha ennyi szemrehányást nem kaptam, mint ekkor. Annál felemelőbb és megrendí­­tőbb volt, amikor az egyéni verseny után felszökött a négy folyóval, három halommal ékes címeres ma­gyar lobogó. Mi, vivők, zokogva borultunk egymásra, öleltük, csókolgattuk egymást, nem tudtunk a boldog­ságtól hová lenni. Egyáltalán nem tudom megérteni, hogy honnan kerültek olyan hírek forgalomba, mintha a magyar vívók között torzsalkodások lettek volna. A legnagyobb szeretettel és megértéssel támo­gattuk egymást. Elmondotta még, hogy Párisból alig látott valamit, mert az egész idő alatt aszkéta módjára élt, csakhogy fitt legyen a versenyre. Nagy boldogsággal beszélte, hogy a francia nemzet az olimpiai bajnokokat egy-egy csoda­szép sévresi vázával ajándékozta meg. Ezenkívül meg­kapta a bajnoki érmet és érmet kapott a kardcsapatver­­­­seny minden tagja is. Posta Sándor dr. tiszteletére az Otthon írók és hírlapírók köre Esterházy­ utca 1. szám­a alatt levő klubhelyiségének kertjében péntek este nyolc órakor vacsorát ad. ,az ünnepélyes vacsorán előzetes je­­­­lentkezés után Posta dr. minden tisztelője családtagjai-­­­val résztvehet. ­ Őskori állatok maradványait ásták ki Baltavárott. Őskori hiéna-, rinocérosz-, lómaradványok.­­ Pénzhiány miatt félbe kellett szakítani az ásatásokat. Vasvármegye főként a római korból származó emlé­keknek volt évszázadokon át valóságos kincsesháza. A Szombathelyen lévő Vasmegyei Múzeum impozáns épülete már évekkel ezelőtt úgy megtelt ezekkel az emlékekkel, hogy a nagyobb darabokat el sem tudták az épület bel­sejében helyezni és az előtte lévő parkocskában hevernek tucatszámra a római sírkövek és egyéb leletek. Csak újabban kapott ez a vidék egy más szempont­ból is jelentős szerepet a régészek előtt .Mostanában fedez­ték fel, hogy a föld méhe itt őskori maradványokat is rej­teget, amelyek rendkívül értékesek. A múlt esztendőben egy népvándorlás korabeli temetőt ástak ki a föld méhé­ből, most pedig őskori állatok maradványaira bukkantak Baltavár község határában. Miután a szakértő körök már tavaly is igen jelentős eredményt vártak erről a vidékről, ahol az idén már harmadszor próbáltak behatolni a föld titkaiba, érintke­zésbe léptünk a kutatást végző körökkel és információt kértünk a baltavári ásatásokról, így szerzett információink szerint az ásatást a Vas­megyei Múzeum foganatosította. A Magyar Földrajzi In­tézettől kért szakerőt, akit Benda László személyében meg is kapott. A Vasmegyei Múzeum azonban szegény s így a kultúra iránt fogékony rétegek áldozatkészségére apel­lált. Ennek eredménye is lett. Egy cserkészcsapat válta­­kozott az ásatásokra — a nevét érdemes feljegyezni­­­­a 18-as Rákóczi-cserkészc­tokat; egy plébános pedig ki­vitte, hogy a baltavári g­azdák ellátták élelemmel a csa­pat tagjait. Miután a szomszédos uradalmak ellátták szer­számmal a kultúra zsenge kis csapatát, megindult a munka. Zuhogó esőben, perzselő kánikula­­hőségben dolgoz­tak az ásóhoz nem szokott diákkezek és egészen rövid idő alatt igen jelentős, sőt értékes eredményt értek el Az őskor állatvilágának példányai kerültek napfényre a baltavári földeken. Két kagylófajta, három csiga, és tizenkét emlőscsa­­lád maradványai az új leletek, melyek között helyet fog­lalnak a Hipparion (ősló), rhinoceros, ősgazella, ős­hiéna, ősszarvas és ősdisznó csontmaradványai is. Mindennek a tudományos feldolgozása természete­sen hosszabb időt vesz igénybe s csak azután kerülhet­nek ezek a maradványok a Vas megyei Múzeumban a nyilvánosság elé. Van azonban egy sajnálatos oldala is ennek a kutatásnak. A talált emlősöket leginkább fogni, képviselik, mert ahol ezeket megtalálták, nem foly­­t­hatták a kutatást. A szomszédos területek már­­mag­­nosok birtokai voltak s noha minden valószinüség sze­rint ott már a csontokra bukkantak volna, kénytelenek voltak letenni az ásót. A Vasmegyei Muzeum szegél­y, nincs annyi pénze, hogy megvásárolja azt a néhány négyszögölet, mely az értékes maradványokat rejti. Az eddigi jelek szerint Baltavár környéke tárháza az őskori emlékeknek. A Vasmegyei Múzeum mindezt elkövetett, amit Sivár anyagi viszonyai között elkövethet. Az államnak kell segítségére sietnie, hogy minél el. Mi feltáruljon az a föld, amely — lehet — ismét az egész, világ előtt fogja körülhordani a kultur-Magyarország nevét Vándor Kálmán. I AZ ÚJSÁG Csütörtök, 1924 július 24. Megrohanták a Szakszervezeti Tanácot a kivándorlásra készülő munkások. Mindenki Franciaországba igyekszik. Csak 150 földmunkás mehet ki. Megírtuk, hogy a munkanélküliek között az a hit terjedt el, hogy Franciaországba nagyobb kivándorlási akció van előkészületben. Ugyanekkor meg is cáfoltuk ezt a hírt és megírtuk, hogy mindössze arról van szó, hogy 150 földmunkást vigyenek ki a franciák, de még erre sem adott engedélyt a kormány. A Szakszervezeti Tanácsot a szó szoros értelmében hetek óta megrohanják a munkanélküliek és lázasan ér­deklődnek a francia kivándorlás iránt. A Tanács viszont a kereskedelmi minisztériumnál érdeklődött, ahonnan ma délelőtt kapott írásbeli választ. A minisztérium értesítése szerint nincs szó nagyobb kivándorlási akcióról és külö­nösen nincs szó szakmunkások kivándorlásáról. Csupán kísérletképen 150 földmunkást akarnak kivinni Francia­­országba. A Szakszervezeti Tanács egyébként a munkanélküli­ség ügyében ismét várakozó álláspontra helyezkedett és bevárja a péntek esti minisztertanács döntését. Ezen a minisztertanácson — mint jelentettük — a munkanélkü­liség leküzdésére irányuló intézkedéseket tárgyalja meg a kormány. Jelentékenyen felszabadul az import. Hivatalos közlés a mai ankétről. Még nem fejeződtek be a tárgyalások. Ma délelőtt értekezlet volt a kereskedelmi miniszté­riumban. Walkó Lajos, Szabó István és Bod János mi­niszterek, Ferenczy Izsó, Barcza­y Ernő és Nemeshegyi Tibor szakelőadók bevonásával alaposan megvitatták a behozatali tilalmak ügyét, főleg abból a szempontból, hogy milyen könnyítéseket lehetne tenni az import fo­kozatos felszabadítása céljából. Hivatalos eetözlés szerint megállapodás történt jelentékenyebb számú árucikk be­hozatali tilalmának megszüntetésére. A tárgyalás még nem fejeződött be, de bizonyos, hogy az import­rendelet a legközelebbi napokban meg fog jelenni. u STin lhi fii ir.U a■- ?T; 11 'I'* áSi­~Tr-\/ ti &1 ! ‘ v-

Next