Az Ujság, 1924. október (22. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-04 / 208. szám

t­t Budapest 1924. évi allérikai bajnokságai. Délután 4 órakor a margitszigeti sporttelepen. Ünnepibb keretek között nem fejezhette volna be idei szezonját a Magyar Atlétikai Szövetség, mint két napra terjedő bajnoki viadalával, amelyet szombaton és vasárnap a MAC margitszigeti pályáján bonyolít le. A két napon Budapest atlétikai bajnokságai kerülnek első ízben eldöntésre. A kiírással régi mulasztást pótol az Atléta Szövetség, mert míg az egyes kerületek külön-külön megrendezhetik bajnoki versenyüket, Budapest atlétái eddig csak az országos bajnokságokban indulhattak. A holnap és holnapután eldöntésre kerülő viadal tehát nemcsak az országos bajnokságok klasszikus küz­delmeinek megismétlése lesz, de a júliusi viadalnál jóval érdekesebbnek ígérkezik, miután atlétáink ma olyan ki­váló formában vannak, hogy a legtöbb versenyszámban nemcsak remek küzdelmek várhatók, de egyik-másik futószámban esetleges rekordjavítás sincsen kizárva. A szombati programmon mindössze hat versenyszám szerepel, három futó és három ügyességi szám, az atlé­tikai sport hívei tehát már az első napon is szép sportban gyönyörködhetnek. A legizgalmasabb versenynek a 200 méteres síkfutás ígérkezik, amelyben a következők indulnak: Első előfutam: Gere, Steinmetz, Veres, Ráday. Második előfutam: Juhász, Magyar II., Nemes. Har­madik előfutam: Sturniczy, Winter, László. Negyedik előfutam: Rózsahegyi, Vida, Mazinger. Gerő indulása kétes, távollétében Ju­hász, Rózsahegyi és Kurunczy a bajnokság várományosai. Juhász a múlt vasárnapi négyszázméteres versenyben kétszáz méteren reme­kül futott, de Rózsahegyi sem megvetendő ellenfél, feltéve, hogy bírja a finisht, míg he végküzdelemre kerül a sor, a legenergikusabb Kurunczy a maga javára döntheti el a versenyt. Óriási mezőny indul az 1500 méteres versenyben. Némethy start­jára nem számítunk, de Bejczy, Kulcsár, Nagy és a szezon végére feljavult Fonyó között olyan heves finishre kerülhet a sor, hogy a bajnok csak 4 p. 10 mp. körüli idővel győzhet. A 200 méteres gátfutás Somfai és Muskát érdekes párharcának ígérkezik, habár Somfainak kissé rövid lesz a táv. A rúdugrásra mindössze ketten neveztek, Karlovits azonban olyan pompás kondícióban van, hogy enyhe időjárás esetén a 3,66 méteres rekordot is megjavíthatja. Hatos mezőnye lesz a gerelyvetésnek, amelyben a vidékre köl­tözött Csejthey dr. aligha indul s igy Gyurkó lesz a verseny való­színű győztese. A hármasugrásban Somfai, Molnár, Haluska dr. és Magyar II. a legjobbak. Somfai már alig tram­iroz a hármasugrásra. A tizen­egyes mezőny legtehetségesebb ugrója Molnár, míg meglepetést Ha­luska csinálhat, ha kivételesen jól lesz diszponálva. Az MLSz ma esti tanácsüléséről lapunk más helyén külön cikkben tudósítunk. Molnár helyett Varga Js. játszik vasárnap az MTK- ban. Az MTK támadósorának egységét megbontotta Mol­nár György kéthetes kitiltása s bár az MTK megfelleb­bezte az MLSz fegyelem­ bizottságának ítéletét, mégis va­sárnapra helyettesről kellett gondoskodni. A választás Varga II.-re esett, aki a második csapatnak egyik erős­sége. Valószínű, hogy a MTK még egy tartalékot kényte­len szerepeltetni Nyúl I. helyett, aki betegeskedik. Ha vasárnapig nem javul az állapota, akkor Weszter játszik jobbfedezetet. Lósport. Ügetőverseny. Jelöltjeink az októberi ügetőmeeting szombati, második napjának egyes futamaira: I. Kör­mendi-ménes—Pusztaberényi-ménes. II. Benkő-hajtás—­­Maszár-hajtás. III. Viktória Watts—Marianne. IV. Erze­­rum—Wapiti—Rézangyal. V. Geshara—Burzsu. VI. Baj­nok—Leleményes. Szombat, 1924 október 4. AZ ÚJSÁG KÉPZŐMŰVÉSZET ** A Szépművészeti Múzeum új szerzeményei. 1921- ben mutatta be legutóbb a Szépművészeti Múzeum számára szerzett új festményeket és szobrokat Petrovics főigazgató. A négy esztendő, ami azóta eltelt, keservességre és nyo­morúságra túltett még az elődjein is. Senki sem hitte volna 1921-ben, s legkevésbé Petrovics Elek, hogy belát­ható időn belül alkalom kínálkozzék még hasonló kiállí­tás bemutatására. De az elmúlt négy esztendő páratlan remekművekkel gazdagította meg a Szépművészeti Mú­zeum minden gyűjteményét. A régi festmények osztályá­nak négy olyan mesteri alkotást szerzett Petrovics főigaz­gató, mint Greco Magdolnája, Filippino Lippi Keresztelő Jánosa, Altdorfer Keresztrefeszítése és Pieter de Hoogh Olvasó­nő­je. A régi szobrok osztályának megszerezte Till Riemenschneider gyönyörű Madonnáját, a bajor Lein­­berger Pietá­ját és egy Nyugat-Németországból származó kőbe faragott Madonna-szobrot. A magyar festmények osz­tályát Munkácsynak egy ismeretlen virágcsendéletével gyarapította, méreteiben, de főként előadásában szinte monumentálisnak mondható remekművel. Azonfelül meg­szerezte Benczúr Gyulának négy ifjúkori művét, a schleiss­­heimi kastélyról festett két ritka finom interieurjét és két kis tájképet. Több korai magyar festő és egész sorozat­­nyi újabb magyar művészek munkájával tette azonfelül teljesebbé ennek a fontos osztálynak az anyagát. Végül a modern szobrok osztályának is szerzett több újabb ma­gyar művész alkotásain felül két fontos darabot: Hilde­­brandtnak egy terracotta mellszobrát és egy ugyancsak terracotta domborművét (Az ősz). Három terem falait bo­rítják ízlésesen elrendezve az újon szerzett képek. Aki el­sétál előttük, el sem tudja képzelni a gondoknak, a diplo­máciának és sok egyéb természetű mérlegelésnek mekkora mennyisége volt szükséges megszerzésükhöz. Petrovics fő­igazgató a katalógus előszavában szerényen éppen csak céloz reájuk, így tudjuk meg, hogy a múzeum régi met­szetei közül a fölös példányok eladása árán sikerült meg­szerezni Riemenschneider gyönyörűséges Madonna-szobrát és a két Hildebrandt-szobrot. Viszont mecénások adomá­nyaiból gyűlt az új szerzemények egy másik nevezetes cso­portja. A Filippino Lippinek tulajdonított ritka szép firen­zei Szent Jánost Petrovics Elek igazgatói működésének tízesztendős évfordulójának megünneplésére vásárolták a múzeumnak és vezetőjének tisztelői. Greco Magdolnája Nemes Marcel ajándéka. Leinberger Pietáját néhány ér­tékes régi festménnyel néhai Enyedy Lukács hagyatékából szerezte meg adományul Petrovics. Az Altdorfer- és a Pie­ter de Hoogh-kép árát is mecénások adták össze. Csupa egyszerűnek, sőt magától értetődőnek látszó ügy, de mennyi fejtörés és mennyi álmatlan éjszaka van mögöt­tük ! Az új szerzemények kiállítása magáért beszélő pél­dája annak, hogy az ügy szeretete a legmostohább időkben is milyen eredményekre képes. A Szépművészeti Múzeum­ különböző gyűjteményeinek nagy hiányait pótolják ezek az újon szerzett munkák. Nem egy fontos művész általuk jut bennök egyáltalán képviselethez. A kiállítást mától fogva a közönség is megtekintheti 20.000 koronás belépő­díj fejében. A belépőjegyek jövedelmét szintén a gyűjte­mények gyarapítására fordítja a múzeum. (e. n.) ** Lederer Sándor meghalt. A magyar művészettudo­­mányt súlyos csapás megfosztotta egy igen értékes mun­kásától, Lederer Sándortól, ki csütörtökön éjszaka várat­lanul meghalt Pusztatenyőn. A dús fehérhajú és pompázó fehérszakállas öreg úr az idén ülte meg hetvenedik szüle­­tésenapját azzal az elvonuló szerénységgel, amely egész tudósi működését jellemezte. A gondviselés csodálatos mó­don meghagyta teljes testi és lelki frisseségét, érdeklődé­sét, munkakedvét és munkabírását, úgy hogy halála, ame­lyet szívszélhüdés okozott, teljesen váratlanul érte. Lede­rer Sándor ideális megtestesítője volt a litterary gentleman fogalmának, nagytudásu tudós, ki a tudományt önmagá­ért, benne való gyönyörűségéért művelte és munkája ered­ményével semmit sem akart soha elérni, sem anyagi, sem erkölcsi elismerést. Eredetileg technikusnak készült és mint vasúti mérnök került el Olaszországba. Az olasz mű­vészet ott annyira igézetébe kerítette, hogy csakhamar egészen neki szentelte magát. Olaszországot számtalanszor bejárta, műemlékeit apróra megvizsgálta és a rájuk vo­natkozó óriási irodalmat végigtanulmányozta. Még fiata­lon megismerkedett Giovanni Morellivel, az olaszok leg­nagyobb művészettudósával és képismerőjével, a művészeti stíluskritika módszerének megalkotójával. Az ő módsze­rének lett követője Lederer is abban a néhány nagyértékű tanulmányában, amelyben kutatásai eredményének egy részét összefoglalta. Ezek a kutatásai jórészt a mi Szép­művészeti Múzeumunk olasz festményeinek szóltak. A ve­lencei és a lombardiai iskola festőinek képeit dolgozta fel bennük minden részletkérdésre kiterjedő alapossággal és ritka nagy erudícióval. Utolsó munkája a Szépművészeti Múzeum olasz képeinek tudományos katalógusa és reájuk vonatkozó irodalmi anyag összeállítása volt. Ezt a művét azonban már nem fejezhette be. Oaszországi utain Lederer finom érzékkel számos igen szép régi festményt is szer­zett. Csütörtökön délben m­ég teljesen jól volt s este is a közeli vég leghalványabb sejtelme nélkül tért nyugo­vóra. Váratlan halálának híre bizonyára mélyen meg fogja halni ismerőseit, kik ebben a csendes és szerény tu­dósban ritka nemes emberi jelenség elmúlását is gyászol­ják. Holttestét Pusztatenyőről a fővárosba hozzák és itt temetik el. KÖZGAZDASÁG. A bécsi valutapiac árfolyamai: (Az Újság bécsi szerkesztőségének tele­fón jelentése.) tegnap Ma Magyar korona 90.00 I Magyar korona 90.00 Dollár 70680­­Dollár 70660 Svájci frank 13450 I Svájci frank 13480 Cseh korona 2110 I Cseh korona 2110 Este Zürichben: Budapest 0.0068 Páris 27.55 Berlin 0.009000000124.50 Prága 15.65 Bécs­­ 0.0073­­2 Belgrád 7.20 Newyork 523.37 Vs Szófia 3.75 London 2334 Bukarest 2.70 ffl Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamai október 3-án : Amsterdam 29970—30110 Hollandi frt 29660—29910 Belgrád 1066—1072 Dinár 1046—1067 Bukarest 405—408 Lei 400—407 Brüsszel 3732—3752 Belga frank 3702—3732 Kopenhága 13550—13620 Dán korona 13350—13048 Krisztiánia 10885—10940 Norvég kor. 10685—10865 London 345000—348900 Angol font 342000—346000 Milánó 3380—3400 Lira 3360—3395 Newyork 77380—77780 Dollár 76880—77440 Páris 4073—1093 Prága 2303—2315 Cseh korona 2283—2392 Szófia 555—559 Léva 540—555 Stockholm 20655—20765 Svéd kor. 20405—20565 Zürich 14810—14885 Bécs 108­ 70—109.30 Palotaforradalom egy másodoszt egyesületben A KTE öt játékosának felmondtak a Drasche-gyárban, amelynek vezetője egyben a klub elnöke. Az egyesület többsége elégedetlen a vezetőséggel. Külföldre készülnek a játékosok. Október 19-én megatlakk­ozzák a vezetőséget. Az új szezonban a másodosztályú bajnokságban fel­tűnést keltett a harmadik osztályból előrukkolt Kőbányai Torna Egylet szép szereplése. A KTE imponáló fölénnyel nyerte meg az 1923—1924. évi harmadosztály bajnoksá­gát, szép teljesítményét folytatta a második osztályban is és jelenleg a vezető egyesületek között foglal helyet. En­nek szép eredménynek kivívásában a legnagyobb rész természetesen a lelkes, klubszerető és küzdőképes játékos­gárdát illeti, amely hosszú ideig teljes harmóniában mű­ködött a klub vezetőségével. Az utóbbi időben azonban mélyreható ellentétek keletkeztek a vezetőség és a játé­kosok között s ma már a teljes szakadás veszélye fenyegeti a kő­bányai egyesületet. A KTE­­elnöke Sulczer Vilmos, a régebben Drasche­­gyár név alatt működött Kőszénbánya és téglagyár társu­lat rákosi telepének a vezetője. Részben mint munkás, részben mint tisztviselő, ott van alkalmazásban a KTE-nek úgyszólván az egész játékosgárdája. Néhány héttel ezelőtt, amikor Konyor Lajos, a csapat középcsatára bejelentette, hogy sérült lába miatt nem játszhat, Sulczer elnök a klub egy másik játékosának a következőket mondta: — Mondja meg Kongornak, hogy játsszék vasárnap, különben nagy kellemetlensége lesz. Ez az üzenet eljutott a játékosokhoz, akik nagy el­keseredéssel tárgyalták, mert tudták, hogy Sulczer a „nagy kellemetlenség" ígérgetésével arra gondol, hogy a gyárban jár el valamilyen formában Kenyor ellen. Ugyan­ab­ban az időben tudták meg azt is, hogy a KTE nem minden játékosát részesíti egyforma elbánásban. Egyese­ket segélyez, ruház, míg másoknak csak az amatőrség száraz kenyere jut. Mindezek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy meglazítsák a játékosok és a vezetőség kö­zött fennállott harmónia kapcsait. A múlt vasárnap Ober­­hoffer Ernő, a csapatkapitány nem is vett részt a KTE mérkőzésén és véglegesen elmérgesítette a helyzetet, hogy a Drasche-gyár a KTE első csapatában szereplő öt tisztviselőjének felmondott. * A KTE éppen akkor — szerdán este — tartott vá­lasztmányi ülést, amelyen az ellenzék tagjai nagy szám­mal jelentek meg és szóvá akarták tenni az ügyet, az elnök azonban ügyes taktikával keresztülhúzta számítá­sukat. Fél kilenctől éjfélig húzta ki az ülést, úgy, hogy az ellenzék tagjai megunva a várakozást, kivonultak s, elha­tározták, hogy az október 19-ére kitűzött rendkívüli köz­gyűlésen attakírozzák meg a jelenlegi vezetőséget. A játékosok táborában azonban nem ült el az elkese­redés s most azzal a tervvel foglalkoznak, hogy a vasár­napi mérkőzésen nem játszanak a BAK ellen, sőt azok, akik a felmondás következtében állás nélkül maradtak, elhatározták, hogy külföldön keresnek elhelyezkedést, ha­csak a tizenkettedik órában nem történik ügyükben vál­tozás. (p. I.) 11 ­ A jelzáloghitel-üzlet rendezése. (Búd miniszter az illetékek terén könnyítéseket akar életbeléptetni. — Vita a pénzügyminisztériumban a pénz­intézetek új aranykoronáról szóló zálogleveleiről. — Felemelik a 8%-os kamathatárt.) A pénzügyminisztériumban Búd János minisz­ter elnöklésével tegnap a jelzáloghitel rendezése ügyében értekezlet volt, melyről röviden megemlé­keztünk. Az ügy azonban oly nagy fontosságú, hogy az ülés lefolyásáról részletes információt sze­reztünk s ezt a következőkben ismertetjük. Az ülésen Bod János miniszteren kívül megjelentek Szabóky államtitkár, Egry Aurél, Nyivászy János, Mezei Pál dr., Kresz Károly dr., Makai Ernő vezérigazgató, Sebess Dénes, Hadik János gróf, Koós Mihály, Földes Mór dr., Iklódy Szabó miniszteri tanácsos és Német Béla. Bod János miniszter megnyitójában rámutatott arra, hogy elsőrangú fontos érdek, hogy mindazok a jogi aka­dályok elhárítlassanak, amelyek ma útját állják a hitel­élet egészséges fejlődésének. Át van hatva attól a tudat­tól, hogy a közgazdasági életnek fellendítése ez idő sze­rint nagyobb jelentőséggel bír a kincstári érdekeknél, így még attól sem riadna vissza, hogy a hitelélet meg­könnyítése érdekében az illetékek terén könnyítéseket léptessen életbe. Csak általánosságban kíván rámutatni a váltóbélyegilletékre, továbbá a bekebelezési illetékre, amely bizonyos tekintetben szintén megnehezíti és meg­drágítja a hitelek igénybevételét. Ami magát a hosszú­lejáratú záloghitelt illeti, az a meggyőződése, hogy lépést kell tartani a kor követelményeivel. Ha a külföldi tőke érdekében a kölcsönök formája tekintetében bizonyos változtatásokat kell eszközölnie, így az elöl nem lehet elzárkózni és az állandó értékű valutára szóló zálog­levélrendszer megteremtésével lehetővé kell tenni a kül­földiek érdekeinek kielégítését. Igen nagyjelentőségű még a kamatlábúak kérdése is, amelyre nézve az érdekeltek­nek az a kívánsága, hogy a mostani 8%-os kamathatár kitolassék, mert a mostani 8% mellett már alig lehet kielégíteni a hiteligényeket. Ha tehát az ingatlantulaj­donosok csak 8%-nál magasabb kamat mellett tudnak pénzhez jutni, akkor indokolt, hogy a hitelezők részére a kamatok bekebelezésénél a mai labilis alap helyett szigorúbb bázist teremtsünk. Fontosnak tartja még azok­nak a jogszabályoknak revízióját is, amelyek ma a föld­birtok forgalmát korlátozzák, mert ebben a tekintetben is bizonyos igényeket támasztanak a külföldi hitelezők. Végeredményben üdvösnek tekinti a külföldi tőke érdek­lődését a magyarországi jelzálogkölcsönök iránt és azon van, hogy a szükséges törvényes rendelkezések meg­teremtésével lehetővé tegye ennek a hitelágnak szélesebb körben való kifejlődését. Nyulászy János dr. a TÉBE álláspontját fejtette ki. Azt a kívánságot fejezte ki hogy a kormány a törvényes intézkedéseket a jelzáloghitel reformja körül a legszüksé­gesebb minimumra szorítsa, mert bizonyos szükséges változtatások mellett a jelenlegi jogrendszer is kellő ala­pot nyújt a jelzálogüzlet felélesztésére. Szerinte csakis kétféle törvényes intézkedésre volna szükség. Az egyik a 8%-os kamathatárnak valamivel magasabb százalékig való kitolása, a másik pedig az, hogy mondassák ki, hogy a pénzintézetek által újonnan kibocsátandó arany­­értékre szóló zálogleveleknek fedezetét azok az új a­rany - kölcsönök képezik, amelyeknek alapján a pénzintézetek az arany-zálogleveleket kibocsátották. Ez utóbbi rendel­kezéssel meg kellene nyugtatni az arany-zálogleveleket vásárló külföldi tőkéseket abban a tekintetben, hogy a jelzálog-masszáknak elkülönítése folytán semmiféle kém­

Next