Az Út, 1950. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-01 / 1. szám
2 A különös hangú ember Szavatórjak vittek magukkal a teológusok dunamelléki kis gyülekezetbe, teológus estre. Fehér télben érkeztünk meg, a hogy csak úgy mart a hideg. Amikor az ember egy szót szólt, úgy párolgott a szája, mint a mozdony kéménye. A műsor közepén járunk, éppen a kiskántus szerepei. Én, hogy kéznél legyek, az első sorban ültem, kurátor uram mellett. Annyi szent igaz, hogy akkor és ott nagyszerűen énekeltek a fiúk. Nézi, de nagyon nézi öreg szomszédom a kórust, ahonnan az ének szólt. A kiválóan vezényelt finálé után felém fordul és elragadtatva kérdi: — Azt tessék megmondani, hogy hívják ott a baloldalt azt a kis pirosképű, jóbajuszú embertt Megmondtam a nevét, de nem értettem azt, hogy miért az érdekli annyira. Jobbra, balra forgatja a fejét sok helyesléssel. Csak megkérdem: — Kurátor uram, miért kérdezte a nevét? — Én azért — mondja az öreg, — mert az az ember kicsi, de én megfigyeltem: egymaga legalább — három —■ hangon énekelt. stét távirat. A segédlelkészt tartó helyeken szokás az, hogy a lelkipásztor ismerős fiatalember kirendelését kéri az egyházfőhatóságtól. Az egyik ilyen kirendelés alkalmával az újonnan érkező segítség alkalmas tréfát eszett ki lelkipásztora számára és a következő táviratot adta fel: „UTASÍTÁSA SZERINT VONATRA SZÁLLTAM, DE AZ OSZTRÁK-MAGYAR HATÁRRA ÉRKEZTEM. MI A TEVENDÖ? KÁPLÁN“. A jól ismert címre gyorsan megérkezett a válasz: „A FÖLD KEREK. AZ UTAT ADDIG FOLYTASD, AMÍG IDEÉRKEZEL. X. Y. LELKÉSZ. Adakozó és bőkezű jószívéről volt híres ez a lelkipásztor. Sokféleképen és sokszor félrevezették ezért. Éppen erről váltott egynéhány szót élete társával alkalmasint aznap, amikor beállított hozzá egy munkaerülő, és vidám fölénnyel segítséget kért tőle, rokonságra hivatkozva. — Úgy érti — kérdi tőle a lelkész szívesen ■ —, hogy mi rokonságban lennénk? — Úgy — mondja az ember. — Érdekes. Hogyan? Valamiképen rendbe kellett hozni az ügyet és a merész kérésnek ekképen adott magyarázatot: — Hát úgy — Ádámról-Éváról — nagytiszteletű uram. Erre kivesz két fillért a lelkész, átadja ezzel: — Örülök, hogy megismerkedtünk. Ha minden rokonától ennyit kap, milliomos lesz, meglátja. „Pénzzel a bolond is tudt“ 1855-ben, amikor Török Pál a pesti teológiát szervezte, egyszer meglátogatta Báthory, a körösi lelkész Benyitott Törökhöz s meglátván a szobában egy nagy vasalt ládát, így szólt: — Aká ez az a láda, amelyikben a pesti teológiára való pénzt őrzed, ugy-e? — Hagyd el — modja Török —, ha ez a láda tele holna pénzzel, az iskolaalapításhoz hozzá se fognék tele láda mellett. Pénzzel a bolond is tud iskolát csinálni. Több gyertyát! Miskolczi Csulgak István zempléni esperes (1659—1645), aki a sárospataki főiskola gondnoka is volt, Kényei Deák János tanár beiktatásakor az ifjúságot háládatosságra hit,ségre, engedelmességre, demosthem is szorgalomra" inti és buzdítja őket, hogy több gyertyát fogyaszszanak, mint bort. „Erős scalvinyisták“ 1711-ben elvették a sepsii református egyház javait, köztük 1646-ban öntött 52 mázsás harangjukat is. Asztalos Mátyás s Hubert serföző, a krompachi harangöntő s annak két harangöntő legénye által le akarták reszelni s az írást nem fogván a reszelő, így nyilatkoztak: erős kálvinyisták voltak azok, kik ezt a harangot öntötték, azért nem fogja az írást a reszelő“. (Történet az Apostolok cselekedetei idejéből.) — Ki kocsizik amott a forró homokos úton? — Egy afrikai pénzügyminiszter. Fekete bőre ragyog a napsütésben. Szája mozog, hangosan betfizgeti az írást. — Mit olvas? —■ Bibliát! — Miért nem kincseit olvassa inkább? — Azért, mert amit most talált, annak megszerzése jobb az ezüstnek megszerzésénél és a kiásott aranynál ennek jövedelme. Drágább még a fényes kárbunkulusoknál is (Pld. 3:14.) Most egy fehér ember csatlakozik a menethez. Filep ő, az evangélista diakónus. — Érted-e, amit olvasol? — kérdi tisztelettel. — Mi módon érteném, ha csak valaki meg nem magyarázná nekem! — feleli szomorú mosollyal a kincstartó. (Ap. cs. 8.) Aztán szíves szóval feltessékeli a vándort maga mellé a hintóba és megkezdődik egy olyan beszélgetés, amelynek végén így kiáltott fel mindkét utas. •— Ezt az utat érdemes volt megtenni! (Történet „az Út" idejéből.) A Keleti pályaudvaron megállók egy keréken guruló könyv- és folyóirattár előtt. Nézem, mit lehetne venni az útra? Kényelmes vonatozás ígérkezik, veszek valami olvasnivalót. Vásároltam is. — Alig köszönnék el az árustól, újabb vevő jelentkezik: — Kérek egy álmoskönyvet! Nem győzök csodálkozni. Hiszen akkor az a kétezeréves P etiop kincstartó modernebb volt, mint ez a mai ember. Amaz gyakorlati valaki volt, ez pedig ime az álmok lidércfényeit kergeti. Lám, Ő is utazik. Talán haza, talán látogatóba, kis élete iránytűje: egy álmoskönyvi „Egyiptomi csízió“, — mint a címe mondja. — Ezt az utat érdemes megtenni? ...• kint. A lelki táplálkozás kövesse a mindennapos étkezés mértékét és rendjét. Az ige lelki kenyér. Csak rendszeres táplálkozás során növekedhetünk általa a Szentlélek segítségével. Mi módon olvassam? Úgy, mint Isten beszédét, személyedhez szóló üzetetét. Meglátod, napról-napra, mennyire Atyánkra jellemző figyelemmel és szeretettel vezet az Úr. Tanácsot ad, kérdez, megpirongat és meg is vigasztal. — Imádkozzunk tehát bibliaolvasás előtt is, közben is, lilán is. Olvassunk lassan. Ha kell, kétszer, háromszor is ismételjük el az egyes verseket, mondatokat. A csodálatos eredmény nem marad el. De ha így sem értjük némelyik verset? , Az Úr küld .Fiepet“ —aki tolmácsolja az ő isteni akaratát. Csak fogadjad el, s hidd el, amit a bizonyságtevő mond. A prédikáció is Isten igéje! — Mikor kezdjem a bibliaolvasást? — Most, azonnal! — IS ÚTRAVALÓ Kecskeméti feltámadás , kecskeméti anyakönyvi feljegyzések között szerepel a következő csudálatos eset: „1719 esztendőben 25. jan. Pápa Jancsit hozzá hasonló rossz részeges társai agyon ülik éjszaka, de feléled, társai pedig bujdosókká lesznek“. Hinan'kiönyvek, Bibliák, Zsoltárok a Ref. Traktátus Vállalatnál Budapest, IX . Lónyay u. 33. TARKA OLDAL (Bethlen Gábor kántora Bánffyhunyadi András, Bethlen Gábor fejedelem kántora, azt találta mondani a fejedelem elött, hogy a magyar nyelv nem alkalmas „motélás“ zenére. A fejedelem indulatosan így felelt: — Te füles! ha zenét és összhangzatos éneket nem tanulsz, elkergetlek! A „bileges“ kenyér Méliusz Juhász Péter nevezi így a pápista ostyát. — Kívánnám — írja —, ha lehetne az Pápának nemcsak oltárát, ruháját, de ha lehetne, még templomát is, az ő tőle talált bileges kenyeret is, az ige kivel gondolt vékon ostyát elhagynék, mert nem úgy tanultuk s nem úgy vettük Krisztustól... „Sült“ szegények 1640 április 23-án a debreceni Ispotály kigyult. Hat szegény ápolt is benne égett. Debreceni Tisza János így énekli meg a szomorú eseményt: Espotályra a tűz, mikor jutott vala. Szegény csonka bonkák reménykednek vala Tűz alól hátekon ki hordásnak vala. Némellyek közülük ott megsültek vala. „Egér nem tér lyukában...“ 1693-ban, a pótdiploma után is egyre nőtt a katolikusok étvágya. Megkapták a kolozsvári óvári református templomot, az unitárius kollégiumot, a monostori uradalmat, a kormánytanácsba ott ültek egyenlő számban, és mindez nem volt elég még számukra. „Itt telvén amaz közmondás — írja Vass György naplójában — egér nem tér lyukában, tököt köt a farkára“. (A történelmi anekdoták Szabó Lajos gyűjtéséből) („Az Út" a Bibliáról.) Most, új esztendő alkalmával tovább indul életünk az 1949-es állomástól az 1950. megálló felé. Mit viszünk magunkkal? — Bibliát, vagy álmoskönyvet? Vigyünk Bibliát! Könnyebb és szebb lesz az utunk. Mosolygósabb a munkánk, és komolyabb az örömünk. Olvassuk a Szentírást. De hogy kezdjek hozzá? Ne úgy, mint másfajta könyvhöz. A Szentírást Csak alázatos ember vegye kezébe. A gőgös előtt idegen marad, még ha magyarra fordított példány van is a kezeügyében. Mint kezdjek hozzá? Legokosabb bibliaolvasó kalauz mellett beosztott részeket venni. Figyeld az Utat, mi is közlünk „menetrendet“, mégpedig heten Regélő Lét, Löji Mindjárt Karácsony után még a XVI. században regélő hét kezdődött. Ez a régi népszokás a reformáció idejében még teljes épségben megvolt. A regélés december 26-tól január 6-ig tartott. (Utána kezdődött a farsang.) Ételben-italban dúskáltak ezalatt, ittak tobzódtak az emberek. Heltai Gáspár így ír erről: — Az ördögnek az az igyekezete, hogy valahol az Úristen egy templomot épít, ott ő mindjárt egy kápolnát rak melléje, mert egész esztendőn átőneki is rendelt ideje van, amikor az emberek nagy buzgósággal, nagy jókedvvel őneki szolgálnak. Az időszámításról Tudjuk, hogy az időszámítás kiindulópontául az egyes népek és korok más-más kezdetet jelölnek meg. A zsidók 3760 évvel Krisztus előttre keltezik Ádám teremtetését. Ettől számítják esztendeiket. A mohamedánok Krisztus után 662. júl. 16-tól eredtetik időszámításukat. Ekkor történt a hidzsra, Mohammed emlékezetes futása. A régi rómaiak Róma város alapításától számították az éveket. Ez Krisztus előtt 754-ben volt. A régi görögök az olimpiai játékok bevezetésétől kezdték számlálni az éveket, vagyis a Krisztus előtti ötödik századból. Az egyiptomiak Krisztus előtt 748-tól vették az esztendők sorát. Mi az Úr Jézus Krisztus születésétől mérjük előre is, visszafelé is az időt. Csakhogy melyik nap volt az évkezdő alkalom? Erre vonatkozólag megint különös kép tárul elénk. A zsidók Tisri hó 1-én — ősszel — a gazadsági év kezdetén ünnepelték az újévet. Később, amikor idegen hódítói időszámítását is át kellett, venniök, tavaszra tevődött át a hivatalos újév. De ez csak politikai jellegű maradt, vallásos gyakorlatukban tovább használták az őszi újévet. Ilyen a békesség Ha békét akarsz, küzdened kell. A békességre igyekvés azt jelenti, hogy szemébe nézel azoknak az erőknek, amik a békességet veszélyeztetik és megküzdesz velük. Harcolni kell legelsősorban önmagaddal, a rosszabbik éneddel, a benned fészkelő és a szívedet halálos marással fenyegető kígyóval, a bűnnel szemben. A keresztyén ember békessége nem lespedtség, nem a halál csendje, hanem szent küzdelem, az élet feszülő erőinek összhangja. Két festő azt a művészi feladatot kapta, hogy fessék meg a békességet. Az egyik hatalmas sziklák között nyugvó csöndes tavat festett. A képen nem volt egy mozdulás, egy rezzenés, tökéletes volt rajta a csend. A másik egészen másként alkotta meg a békesség képét. Zuhogó vízesést festett, a köveken szikrázva, fehéren tajtékozva ömlött a víz s a vízesés fölé egy vékony frízfaág hajolt, amelyen egy kicsi madárka boldogan és biztonságban dalolt. Örvénylő víz fölött egy hajló vékony ág, de a madárka tudta, hogy nincs veszély, mert neki szárnyai vannak. Ez a békesség, mélységek felett, veszedelmek között, harcok és küzdelmek között biztonságban lenni, mert szárnyaink vannak. Új esztendő “A régi szokás Népszokások Újévkor a perzsák tojást ajándékoznak egymásnak. A világ teremtésének mondáját jelképezik ezzel. — Általános szokás az ajándékozás, jókívánság és jósoló eljárás minden nép közt. Világszerte elterjedt az a hiedelem, hogy az évkezdő nap állapota álandósul az egész évre. Ezért a nagy eszem-iszom Szilveszter éjszakáján és újév hajnalán. Désen például az óév utolsó éjfelén, óraütéskor telimarok pénzzel ugranak a földre a legények, hogy egész évben legyen pénzük. A Nyárád-mentén egy óévet jelképező szalmabábut ásnak el. Ez a „téltemetés“. — Dehát ki tudná elsorolni a többit? Ólomöntést, galuskafőzést, papucsdobást, kerítéskaró olvasást, stb., stb. De van olyan népszokás is, amikor „elharangozzák“ az óévet. A templom köré gyűlt nép pedig előbb óév búcsúztató, majd újév köszöntő éneket énekel.• Te kitől várod a sikert az újesztendőben? „Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok!“ (1. Pét. 5:7.) H. F. mert mindjárt a mi Urunk Jézus Krisztus születésének napja után következik az ördögnek nagy ünnepe, a regélő hét. Akkor isznak az emberek, tobzódnak, lakmároznak és száz közül sem gondolja egy, hogy mely igen nagy bűn legyen a részegség és tobzódás.• Az 1567-ben tartott debreceni zsinat magyar szövegű hitvallása szigorúan megtiltja a papoknak és tanítóknak az öltözetekben való cifrálkodást. A papokat így inti „cifra ruhát ne viselj, ne hijjünk cifra papnak.“ Az egyház javallja a városi hatóságoknak, hogy a lakosságot is bírják rá, hogy öltözetét egyszerűbbé tegye. Papmarasztás A papmarasztás ideje az Újesztendő volt. Ez a szokás a reformáció idejére nyúlik vissza. Akkor, amikor Sztárai Mihály százhúsz gyülekezetet reformált, amikor némelyik prédikátornak 40—50 gyülekezetet kellett gondoznia, amikor még kevés volt a prédikátorok száma és a nagyobb eklézsiák a kisebbekből állandóan elhívták a jobb nevű lelkipásztorokat. Ilyenkor Szilveszter táján megjelentek a gyülekezet vénei lelkipásztoruknál, s marasztották, hogy ha hívnak se menjen Tehetségük szerint eltartják ők is. Ez a szokás később elfajult, a kollégiumok elegendő lelkipásztort képeztek ki, s a papmarasztás értelme teljesen megváltozott, s kezdte azt jelenteni, hogy ha nem marasztalja a gyülekezet a papját, akkor szedheti a sátorfáját és tovább kell állania Szorongva várta sok lelkipásztor a Szilvesztert. A papmarasztásnak ez az elfajult formája a multszázadban még sok helyen fennállt Házvezetőnőnek, vagy gyermek mellé, vidékre is elmenne intelligens középkorú nő. Ajánlja a fasori lelkészi hivatalt. Cím a kiadóban. 1950 JANUÁR 17. POSTA Kiss Gyula, Kisvárda. Az 51. számunkban közölt egyetemes imaheti programainál részletesebb nem jelent meg. Ezt használják országszerte. A kisvárdai atyafiaknak és pásztoruknak áldott újesztendőt kívánunk. — Bazsa Sándor, Szánk. A lapon beküldött hirdetést e számunkban hozzuk. Díjának beküldésére kitöltött csekket küldünk. Felhívjuk figyelmét a dunaalmási Református Árvaház hirdetésére, amely karácsonyi számunkban jelent meg. Ott jó hasznát vehetné képzettségének. Szeretettel üdvözöljük. — Kovács Bálint, Kecskemét A könyvek megérkeztek. Reméljük, a Sajtóosztálytól hamarosan megy pozitív válasz és Mák Pál megbízólevele is nemsokára kézben lesz. A kedves kecskeméti olvasókat és ismerősöket újévi jókívánságainkkal köszöntjük. — Diósszilágyi Sámuelné, Makó. A levelet eddig nem tudtuk továbbítani, mert az illető nem jelentkezett. Lehet, hogy közben elhelyezkedett. Érdemes volna hirdetni az állást s a jelentkezők közül lehetne válogatni. Szívesen szolgálunk levélben részletes tájékoztatással — Csizmadia Zsuzsa, Újkígyós. A kérésből éreztük, amit levelében is ír, hogy „a parányi gyülekezetben minden lélek telítve van szeretettel“. Ez késztette a kis gyülekezetét arra, hogy állandó és rendszeres pártfogásába vegyen egy kicsi árvát. A Szeretetszövetség vállalta kérésük elintézését. Reméljük, karácsonyra már elkészítették az első csomagot az „újkígyósi szórványegyház gyermekének“. — Balla Péter, Vecsés: örülünk, hogy az újfajta kántorképzésről írott cikkünk annyira megnyerte a tanfolyam résztvevőinek tetszését. Mindegyiküknek küldünk ebből a számból egy példányt és szeretettel üdvözöljük mindnyájukat. A Kiadóhivatal üzeni: Előfizetőinknek, bizományosainknak és olvasóinknak áldott és békességes új esztendőt kívánunk. * Újévi számunk minden egyes példányához csekket mellékelünk az előfizetés megújítására, nehogy a lap küldésében akadály álljon elő. Sokan már decemberben beküldték a következő időszakra előfizetésüket. Akiknél az előfizetés megújítása nem esedékes, tekintsék tárgytalannak a felhívást. Viszont szeretettel kérünk mindenkit, aki hátralékban van, rendezze mielőbb tartozását, hogy ne kelljen azt állandóan nyilvántartani. Kétszeresen segíti munkánkat, aki időben beküldi az előfizetési díjat. Bizományosainkat arra kérjük, hogy az 52. számmal bezárólag mielőbb küldjék be pontos és részletes elszámolásukat. * Külön ki kell emelnünk, azokat a bizományosainkat, akik az év utolsó hetéig mind az 52. számmal pontosan elszámoltak, és minden bizományi lappéldányt eladtak: Balatonalmádi (Lelkészi Hivatal); Balmazújváros; Berkesz; Cegléd; Csepel II. (112 példány); Csorvás; Csögle; Dunavarsány; Esztergom; Etyek; Uj; Mészáros Károly Érdliget; Győrszemere; Slercegszabar; Seres Béla Hódmezővásárhely; Kapoly; Karcag; Karos; Kerekegyháza; Vincze Ferenc Kiskőrös; Kösd; Konyár; Körösnagyharsány; Majosháza; Martonvásár; Mérk; Némethné Hencz Mária, Nagydorog; Nagykanizsa; Hajdú Jolán Nagylak; Nagyszekeres; Olcsvaapáti; Református Főiskola Pápa; Reformátuskovácsháza; Sajókaza; Darányi Lajos Sárospatak; Szabolcsveresmart; Tamási; Tázlár; Tiszafüred; Surányi Erzsébet Tiszakóród; Törökszentmiklósi Várta; Vereb; Vörösberény. II. Országos Protestáns Dalosünnepélyét rendezi március első napjaiban Budapesten a Bethlen Gábor Szövetség Az ünnepélyen részt vehet bármely protestáns felekezet kezdő és haladó énekkara két műsorszámmal. Az egyik — a Bach jubileumi évre tekintettel — Bach-mű a másik pedig mai protestáns szerzőtől származó, evangéliumi szellemű zenemű legyen. Részvételi díj énekkaronként 20 Ft, amely a jelentkezéskor fizetendő Minden részletkérdésben készséggel ad levélben is felvilágosítást Bethlen Gábor Szövetség Egyházzenei Szakosztálya, Budapest, VIII, Reviczkyutca 4. SLEZftft RAFAEL régi, elismert mian öntőmestei RÁKOSPALOTA sörtemető-u. 16. T.: 292-09. Üzem Zrinyi utca28 szám