Hegedüs István: Az egykéz (Budapest, 1938)
Bor
jelentkezett az államhatalom tiltó rendelkezése, mert a bortermelés szociális szempontból, a mezőgazdasági lakosság szemszögéből is minden időben azok közé a termelési ágak közé tartozott, amelyek alapos megművelést, sok munkáskezet, tehát szinte egész éven át tartó munkaalkalmat jelentettek a mezőgazdasági munkásság tekintélyes hányadának. Súlyosbította a helyzetet az is, hogy a régi Magyarország területén 631.791 kát. hold szőlőterület volt, ebből Csonkamagyarországra 374.000 hold esett, ezzel szemben az ország lakossága egyharmadára csökkent és a trianoni békeszerződés következtében nagy kiterjedésű borfogyasztó területek vesztek el. A magyar szőlőgazdaság konjunktúrája a belső vásárlóerő csökkenése következtében is hanyatlani kezdett. Az állam részéről több mélyreható intézkedés látott napvilágot az elmúlt évek során. A telepítési tilalom, a hegyközségi törvényjavaslat módosítása is azt célozza, hogy a magyar bortermelést azok közé a keretek közé szorítsák vissza, amelyek között ez a fontos termelési ág még jövedelmező maradhat és túltermelés, értékesítési válság nélkül szolgálhatja az ország egyetemes gazdasági, valamint szociális érdekeit. Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy bizonyos intézkedések kissé megkéstek, mert időközben egyes régi piacainkon szintén hatalmas lépések történtek a bortermelés növelése érdekében, főleg Ausztriában és Csehszlovákiában, de az az alapos és meggondolt akció, amely a földmívelésügyi minisztérium részéről indult ki, remélhetően mégis meghozza idővel a kívánt eredményeket. A magyar bor értékesítésének megszervezése azonban nem késhetett sokáig és ebben a vonatkozásban igen érdekes, figyelemreméltó kezdeményezéssel találkozunk. Elöljáróban meg kell említeni, hogy a kormányzat, valahányszor az értékesítés munkájába beleszól, illetve beleavatkozik és a nagy termelő tömegek szociális, valamint gazdasági helyzetének javítása érdekében intézkedéseket tesz, elsősorban mindig a kereskedelemmel találja magát szemben. Azzal a kereskedelemmel, amely a régi vágányokon haladva nem tud, vagy nem akar tudomást venni az idők változásáról és szüntelenül a háború előtti állapotokat emlegeti, azokra hivatkozik és azoknak visszaállítása érdekében száll síkra. A magyar borkereskedelem már korán felismerte azt a veszedelmet, amely a magyar borértékesítést és rajta kérést-