Révész Mihály: A magyarországi munkásmozgalom története 1867-1913 (Budapest, 1913)
A régiek és az újak
számára való választójogot, a népoktatás államosítását, a progresszív adózást, a vallásnak magánügygyé nyilvánítását, mintha nemzetközi szocialista lett volna, a többi nép szabadságát is, a soviniszta harc napjaiban is szinte a munkásság külön osztályhelyzetéről beszél. A hatóságok, a vármegyék fölzúdulnak ellene és ő az első közülünk, akire rámondták, hogy megmételyezi a nép becsületes lelkét. Nem volt kauciója, mert a szabadság hazájában már akkor is kaució kellett a gondolat terjesztéséhez, a lapja, a munkások lapja nem jelenhetett meg. Elvégezte a munkáját. Az ipari munkásság megmozdulásáról nem lehet beszélnünk. Nem volt ipar és nem volt ipari munkásság. Csak a nyomdászok, akiket igazán fölszabadított a szabad sajtó, indítottak mozgalmat — bérmozgalmat 1848-ban! —, és a nemzeti élet első napjaiban, éppen az akkor szerkesztő és nyomdatulajdonos Táncsics segítségével, a kormány beleavatkozásával, a városi tanács szentesítésével az esztendő nyarán munkarendet, árjegyzéket (most így mondjuk: árszabályt) teremtettek a nyomdai iparban; sztrájkkal is fenyegetődztek, de erre nem került sor; ugyanekkor, ezt megelőzően Bécsben és követően Berlinben is volt ugyancsak a nyomdai ipar munkásainak ugyanilyen mozgalmuk. Az árszabály megkötése után a nyomdászok meleg hangon mondtak köszönetet „Táncsics Mihálynak, az igazlelkű népbarátnak, ki mindenütt közreműködik, ahol a proletariátus szenvedéseinek enyhítéséről van szó“. 1861-ig nem volt azután mozgalmuk. De nem is lehetett mozgolódás semilyen. Negyvennyolc és negyvenkilenc viharai után halotti csönd borult az országra, az abszolutizmus, a mozdulhatatlanság csöndje. Romokban hevert az ország és csak terv születhetett, csak szitok és átok kelhetett, de mozgalom és sereg nem indulhatott az elnyomók ellen. Amikor a hóhérok elvégezték a tömeges gyilkosság undok munkáját, a spiclik még irtózatosabb uralma következett. Apát fiú, testvér testvért elad, jutalmat kapott az árulkodó, teltek a börtönök és a bujdosó Táncsicsot is a spiclik hada környékezi. A fáradhatatlan, a külföldön sokat tanult és tapasz