Alföldi Iparlap, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888-01-01 / 1. szám

4 ALFÖLDI IPARLAP. 1888. január 1. kell, hogy pöröljem; vagy ha 49 írt a követelé­sm, annak beszerzése végett az ottani járásbírósághoz vagyok utalva. De mert ezen bíróságnál törvény szerint költséget meg nem állapítanak, számítva a költséges oda- és vissza­utazást, hozzá az idővesztegetést, inkább veszni hagyom a legjobb hiszemű igaz követelésemet is. És ez napirenden lévő dolog az iparos és kereskedőnél. Mi, ha az illetőtől szeméremből váltót nem vettünk, kisebb követeléseinket a vidékiektől csak azon esetben kapjuk meg, ha az illető jóhiszeműleg meg akarja fizetni. És mert az egész világon mindig voltak és vannak becsületes emberek, azok, kik most is azoknak számítják magukat, kötelezettségüknek eleget tesznek. Ámde van földrészünkön sok olyan ember is, ki ezt a törvényt a maga javára fordítja, s ott, a­hol neki 50 forintot hiteleznek s arról váltót nem vesznek, a követelést soha meg nem fizeti. Kiszámíthatatlan azon összeg, a melyet igy az iparos és kereskedő elveszíteni kénytelen , mert 50 írtnál még csak félre tesszük a szemérmet és váltót kérünk, de 1, 5, 7, 10 írtról sok esetben tiltja az illem, meg a remélt üzletfolytonosság , mert annak vagyunk kitéve, ha ad is a vevő ez egyszer váltót, de máskor tartózkodik üzletünkkel összeköttetésbe lépni. Ezen dióhéjban foglalt érvek is elegendők volnának indoknak arra, hogy jogosan fölkeressék a kormány vagy a képviselőház, hogy ezen kisebb vörös ügyek elintézésére alkotott törvény, az osztrák bagatel-törvénynyel egy alapra fektetve, a kívánt módosításnak keresztülvitelével mielőbb reorganizáltassék. Hogy ez mindezideig meg nem történt, az annak róható föl, hogy a mi országgyűlésünkön az iparos­ osztály sehogy, a kereskedő­ osztály pedig alig van képviselve. A dzsentri vagy a prókátor képviselők ennek megváltoztatását meg­sürgetni soha nem fogják; az utóbbi osztály ezt már csak azért sem teheti, mert ebből neki mégis, ha nem csordul is, de elvétve csak csöppen egy kis haszon a perköltség alakjában. Igen kívánatos volna, ha a hozzáértők ezen fontos kérdéshez az „Alföldi Iparlap“-ban — a­mely az ily meg­vitatásokra hivatott — hozzá­szólnának ; úgy talán elérnék azt, hogy az eszméket tisztázva, alkalom adta időben e fontos, életbevágó kérdés megoldását kívánalmainkhoz ké­pest kieszközöljük. Erre pedig annál is kedvezőbbek kilá­tásaink, mert mi egyebet sem óhajtunk, mint hogy a mi bagatel-törvényünk azonos legyen azzal, a­mely Ausztriá­ban alkalmazásban van. D .­­ .. Bertsey György: A temesvári keresk. és iparkamara közgyűlése. Lapunk múlt számában röviden megemlékeztünk a temesvári kereskedelmi és iparkamara közgyűléséről s annak érdekesebb tárgyairól. A kamara most beküldte hozzánk a gyűlésről szóló hivatalos jelentését is, a­melyet érdekesnek tartunk olvasóinkkal megismertetni. A nagyméltóságu kereskedelmi minisztériumnak a nagybecskereki iparostanoncz-iskola részére Nagy-Becske­­rek városának eddig adott 1888. évtől kezdve azon­ban beszüntetett segély tárgyában az ügynek újabb tár­gyalását és jelentéstételt rendelő leírása folytán, a ki­küldött bizottság javaslata alapján a kamara elhatározta, hogy elvben ragaszkodik azon indokhoz, melyek a kama­rát az 1887. évi költségvetés megállapításakor vezették, hogy t. i. az iparos-szakiskolákkal össze nem tévesztendő iparostanoncz-iskolák fönntartására az új ipartörvény 87. §-ának világos szavai szerint első­sorban az illető közsé­gek kötelezték. Mindamellett azonban a kamara, mely a kereskedelmi és ipari szakoktatás előmozdítására évenként összes bevételeinek több mint k fi részét fordítja s igy szűkkeblűséggel vagy áldozatkészség hiányával nem vádol­ható, kivételesen s az 1888. évre hajlandó az eddigi 400 frt segélyt a nagybecskereki iparostanoncz-iskolának megadni, miután a közoktatásiügyi minisztérium kijelentette, hogy a Nagy-Becskerek város által tőle kért segély-összeget a kívánt magasságban a kellő alap hiányában meg nem ad­hatja, Nagy-Becskerek városa pedig azt állítja, hogy a kamara segélye nélkül ezen iskolát nem képes fönntartani, minthogy a községi pótadónak ezen czélból való föleme­lése egyáltalában lehetetlen. E mellett azonban a kamara kénytelen óvást tenni az ellen, hogy az ezúttal kivételesen megadott segély praec­edensül tekintessék, melyre aztán a kamarai kerület más községei, — hol iparostanoncz-isko­lák léteznek — hivatkozhassanak, miután a kamara ily kívánalmak, költségvetési egyensúlyának megzavarása nél­kül, a legjobb akarat mellett sem tehetne eleget. Mely határozat kimerítő indoklással a miniszter tudomására fog hozatni. A kir. honvéd, minisztérium leirata a kis­iparnak a honvédcsapatok fölszerelésébe való részeltetése tárgyában Budapesten folyó évi junius 26-án tartott értekezlet jegyző­könyvével együtt tárgyalás és esetleges javaslattétel végett az iparos-osztálynak adatott ki. A kamara 1888. évi költségvetése a bizottsági javaslat értelmében és Deutsch Ignácz L. lugosi kültag által indít­ványozott módosítással (a Lugoson megnyitandó kereske­delmi iskolának 100 írttal való segélyezésére) fogadtatott el, és 13,399 frt 20 krban állapíttatott meg. A kamarai kerületbeli kereskedelmi és iparosszakoktatásra következő segélyösszegek állíttattak be a költségvetésbe : A temesvári mindennapos ipariskola 1597 frt, nagy­becskereki 400 frt, temesvári kereskedelmi iskola 200 frt, feh­értemplomi kereskedelmi iskola 300 frt, karánsebesi keres­kedelmi iskola 100 frt, lugosi kereskedelmi iskola 100 frt, kerületbeli különféle szakiskolák támogatására 300 frt, ösztöndíj egy tanuló részére a bpesti állami középipartano­­dán 200 frt, összesen 3397 frt oszt. értékben­ Európába. Az Egyesült­ Államok farmerjeinek anyanyelvü­kön magyarázza meg a mintakönyv a gépek szerkezetét és czélszerűségét. Van is hatása a mintakönyvek terjesz­tésének, mert a gyár minden saisonban 30—40,000 kaszáló­gépet ad el. A mintakönyvek helyes felosztásáról gondos­kodnak a gyár ügynökei, kik alkalmazva vannak az Unió minden népesebb helyén és a kiktől a farmer kész fizetés vagy lefizetésre veszi a gépeket. A gyáros, ki igényt tart a figyelem és elismerésre, időről-időre kiegészíti mintakönyvét, nem riad vissza a költségektől, ha a régi illusztrácziókat újakkal kell helyette­sítenie vagy ha egy versenytárs túl tesz rajta díszesebb kiállítás által. Így történik aztán, hogy különösen gőzgép-, katlan- és szivattyú-katalógusok valóságos diszművek. Előttünk is fekszik egy amerikai katalógus, valóságos disz­­műve a mintakönyveknek és áttekintése után önkénytele­nül érzi az ember, hogy a gyár, mely a könyvet szét­­küldte, bizonyára kitűnő árut is képes szállítani. A hirde­tett tárgyak rövid­eírása után, minőnél különb egy tan­könyvben sem fordulhat elő, következik leírása annak,­­ hogy a tárgy miként alkalmazandó gőzgépeknél és minden példát megvilágít egy-egy fametszet A könyv külső kiállí­tása teljesen megfelel a kitűnő és tanulságos béltarta­lomnak, csak az aranyozás hiányzik, hogy szalonképes legyen. Hogy minden gőzgéptulajdonos, ki ily könyvet ingyen kap a gyárostól, azt elhelyezze könyvtárába, hogy szükség ese­­n valamely eszközért az illető gyároshoz for­duljon, az önként érthető. A gyáros tehát elérte czélját, mert mintakönyveinek tartós értéket adott és megóvta a gyors romlástól. Ugyanily szándéktól vezéreltetve számos gyáros minta­könyveihez általános tudnivalókat, naptárakat, földabro­szokat, vasúti rajzokat és hasznos üzleti jegyzeteket csa­tolnak. Nem ritkán találni mintakönyvekben jeles elbeszé­lőktől egy-egy érdekes művet vagy adomákat és humo­reszkeket. A mintakönyv ezáltal adomakönyvvé válik ugyan, de a czél szentesíti az eszközt és ilyen ártatlan eszközt meg is lehet bocsátani. Egy nagy pittsburgi hengervasgyáros katalógusa ha­sonlít a nálunk szokásos mérnöki naptárakhoz. — Tartalma a technikusnak, kinek hengergyártmányokkal van dolga, annyi hasznos informác­iót nyújt, hogy gonddal lapozza végig a könyvet. Talál benne redukc­ió- és súlytáblázato­kat és majd mindazt, a­mit egy jó mérnöki naptár tartal­maz és a könyvet ingyen kapja. Az amerikai nagyon jól tudja, hogy a szerint kell mintakönyvét szövegezni és illusztrálni, a­mint azt tech­nikusok, kézművesek, avagy laikusoknak szándékozik meg­küldeni. Az elsők a gép részletes szervezetének, szolgálat­képessége és kezelésének pontos leírását kívánják, de a laikust könnyen vételre ösztönözheti a katalógushoz csa­tolt szépen színezett kép is. A harmadik mód gyártmányok hirdetésére, mint elől

Next