Ásványolaj, 1938 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1938-01-15 / 1-2. szám
2 * Az ásványolaj kutatás és -termelés néhány kérdéséről „A pénzügyminiszter az ásványolaj-félék és a földgázok kutatásának meghatározott területre vonatkozó jogát és az állam részére adományozott bányatelkeken belül az ottan előforduló ásványolajfélék és a földgázok bányaművelési jogát az általános bányatörvény 7. és 8. §-ának alkalmazásával meghatározott időre, a hazai ipar és mezőgazdaság érdekeinek kellő biztosítása mellett és különös figyelemmel arra, hogy szükségelt ásványolaj-félék és földgázok a fogyasztóknak minél előnyösebb módon és minél olcsóbban engedtessenek át, másra is átruházhatja.” „Minden ilyen átruházásról a pénzügyminiszter tartozik az országgyűlésnek esetről-esetre jelentést tenni,... „Az így átruházott bányaművelési jog is bányatelekkönyvi bejegyzés tárgya, de a pénzügyminiszter hozzájárulása nélkül sem el nem idegeníthető, sem meg nem terhelhető.” Ha földmunka, például kútfúrás, vagy bányaművelés közben gázra (kivételt képeznek a szénbányák metángázai), vagy olajra bukkannak, ez nálunk semmiféle közvetlen és egyéni anyagi előnyt nem jelent, mert hiszen minden szénhidrogén, ami a föld alatt van, az állam tulajdona. Az 1911 : VI. t. c. 5. §-a ugyanis kimondja, hogy: „Az ásványolajfélék vagy a földgáz megtalálásáért ellenszolgáltatásra senki igényt nem tarthat.” A törvény értelmében a megtaláló köteles a leletről a bányahatóságnak haladéktalanul jelentést tenni és a munka folytatását további intézkedésig megszüntetni. A 6. §. értelmében az állam ásványolajfélékre, vagy földgázakra idegen zárt kutatmányban és magántulajdont képező határköz-, vagy kültelek területén is kutathat. Egy jelentősebb hozamú földgázterület feltárása révén azonban a közvetlen közelben levő mezőgazdasági ingatlanok tulajdonosai részére egyéni előnyök is származhatnak. Nevezetesen a 12. §. értelmében az állam köteles a kezelésében levő földgázkútból a földgázkút hét kilométernyi körzetében fekvő mezőgazdasági ingatlanok birtokosai részére a saját háztartási, mezőgazdasági és mezőgazdasági-ipari céljaira szükséges földgázmennyiséget önköltségen átengedni, amennyiben a szükséges földgázmennyiség a jelentkezés időpontjában még rendelkezésre áll. Igaz ugyan, hogy a földgáz vezetésének költségei a földbirtokost terhelik. Földbirtokosokból alakult társaságok, a legközelebbi földgázkúttól legalább hat kilométer távolságban, földgázkutat létesíthetnek. A mezőgazdaság nézőpontjából igen fontos a 18. §. is, amely szerint a földgázok hasznosításából eredő állami tiszta jövedelem tíz százalékát a mezőgazdasági érdekeltség —éspedig elsősorban azokon a vidékeken, ahol a földgázok kiaknázása folyik — javára kell fordítani. E végből a földművelésügyi minisztérium kezelésében külön közalap szervezendő, amelybe a 10%-os jutalékot minden üzleti év lezárása után be kell szállítani. Mindezekből azt látjuk tehát, hogy nálunk az ásványolaj- és földgáztermelésnek kedvező, vagy különösen szerencsés mérvű fejlődése — néhány helyi kedvezménytől eltekintve — tényleg az egész ország javára fog szolgálni. Megemlíthető végül, hogy a kutatás- és termelési monopólium bevezetése tekintetében Magyarország, ha ma már nem is az egyedüli állam, de mindenesetre a legelsők közé tartozik. Egészen mások a viszonyok természetesen azokban az államokban, ahol a szénhidrogénkutatás és termelés nem állami monopólium, vagy különösen ott, ahol a gáz és olaj a földtulajdon járulékai. Ezekben az államokban pld. egy egy szerencsés lelet nagy anyagi előnyökhöz juttathatja az érdekelt földtulajdonosokat, másrészről a szénhidrogének észszerű kitermelését az egyéni érdekek sok esetben megakadályozhatják, bár e tekintetben az utóbbi években, részben idevonatkozó törvényes rendeletek életbeléptetése, részben pedig a különböző vállalatok együttműködésére irányuló akciók megszervezése révén, nagy javulás állott be. Ott, ahol ugyanazon az olajmezőn pld. két, vagy több vállalat indít mélyfúrást — különösen, ha a fúrások túl közel vannak egymáshoz — bizonyos előnyt jelenthet valamely vállalat részére az a körülmény, hogy elsőnek éri el az olajat tartalmazó rétegsort. Hiszen ilyen módon teljes gáznyomással termelhet (feltéve természetesen, hogy egyáltalában van-e elegendő gáz) és ennek következtében a napi hozam is nagyobb, mintha ketten, vagy esetleg többen is termelnek egy forrásból. Egy ilyen olajmezőn természetesen nem lehet károsodás nélkül a termelést egyoldalúan szüneteltetni, még ha azt egyébként nyomós okok (tartányhiány, nyomott árak, stb.) is indokolnák, mert hiszen ez az eljárás csak a szomszédos, működésben lévő kutak előnyére szolgálna. Az Egyesült Államokban pld., ahol számtalan kisebb vállalat is termel, komoly gazdasági károkat okozott a túltermelés, úgyhogy ennek meggátlása céljából külön törvényes rendelkezéseket kellett életbe léptetni. A Ausztria a monopólium létesítése terén nem követte annak idején Magyarországot, ott a szénhidrogének tulajdonképen a földtulajdon járulékai, azonban az ú. n. naftatörvény módot és lehetőséget nyújt a bányaművelési jognak a földtulajdontól való elválasztására nézve is. Jelenleg 14 kisebb-nagyobb vállalat és egyéni cég foglalkozik földgáz- és ásványolaj kutatással és termeléssel, amelyek közül néhányat az érdekesség kedvéért fel is sorolunk, hogy lássuk, ott milyen tőkékkel, eszközökkel és eredménnyel dolgoznak. Elsősorban a Rohölgewinnungs A. G.-t kell megemlítenünk. Ezt a vállalatot — amely jelenleg Zistersdorf környékén kb. napi két vagont termel — a Socony Vacuum Oil Со. és a Batanische Petroleum Mis. (Royal Dutch) alapították. A vállalat alaptőkéje 8 millió osztrák