Bányamunkás, 1977 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Ezer bányászlakás 1976-ban több mint ezer bányász jutott új otthonhoz a 10 000 bányászlakás építési akcióban. A múlt év még csak az akció sikeres teljesítésének előkészítése volt, de így is több mint ezren jutottak új otthonhoz. Közülük 320-an családi ház építéséhez nagy összegű hitelt kaptak. A legtöbb új lakást a tatabányai, a borsodi és a mecseki medencékben kapták a bányászok. Az előkészületek során az ország minden bányavállalatánál megalakították a lakásépítési csoportot. A megyei tanácsok pedig nagy erőfeszítéseket tettek az új otthonokhoz szükséges építési területek műszaki előkészítésére. A bányavállalatok saját építőipari kapacitással is segítik a kivitelezést. Jelentős támogatást adnak a családi házat építő bányászoknak kedvezményes fuvarral, gépek kölcsönzésével, bontott anyagokkal. Mivel az akció elsődleges célja a bányászat munkaerő-állományának a fiatalítása, arról is gondoskodtak, hogy azok a fiatalok is tudomást szerezzenek az új akció kedvezményeiről, akik jelenleg nem a bányászat területén dolgoznak. Az 1976. évi megfelelő előkészítés eredményeként a tízezer bányászlakás zöme előreláthatólag 1977-ben és 1978-ban épül fel. Óvoda avatás Felavatták Sajószentpéter nagyközség új óvodáját. A száz gyermek elhelyezésére szolgáló intézményhez a Borsod Megyei Tanács vissza nem térítendő támogatást adott, de segítették a létrehozását a nagyközség üzemei és a lakosság is. * A pécsi szénbányászok meszes lakónegyedében 150 személyes óvodát avattak. Ez a második óvoda, amelyet az ötödik ötéves terv első esztendejében adtak át Pécsett. Az év végéig további két óvodát vehetnek birtokba a Mecsenc aljad város gyermekei. 1977-ben 65 millió forinttal gazdálkodunk Az 1977. évi pénzügyi tervek összeállításakor valamennyi szervezetünknél arra törekedtek, hogy azok szakszervezetünk XXI. kongresszusa határozatában megjelölt feladatok végrehajtását segítsék elő. Szakszervezetünk költségvetését az elnökség novemberi ülésén jóváhagyta. Növekvő tagdíjbevétel A költségvetés legjelentősebb bevételi tétele a tagdíj. Az alapszervezetek 130 726 szervezett dolgozó mellett 32 845 nyugdíjas, 2452 tanuló és 2699 jogfenntartó tagdíját tervezték meg. A már egyébként is magas szinten álló szervezettséget tovább kívánják emelni, és 98,4 százalékos szervezettséggel számoltak. A tagdíjfizetési készséget 98,3 százalékra tervezték. Az átlagtagdíj 6,9 százalékkal emelkedett és így csaknem 61 milliós tagdíjjal számolhatunk 1977-ben. Új arányok a költségvetésben Az összesített adatok szerint növekszik a kulturális és nevelő feladatok megvalósításához előirányzott összegek aránya, de biztosítottak a szociális gondoskodás pénzügyi feltételei is. Az alapszervi tagdíjrészesedés módosítása eredményeként változás következik be a gazdálkodási arányokban. Ugyanis elnökségünk a költségvetési irányelvek összeállítása előtt úgy döntött, hogy az összbányászság érdekében a tagdíjbevételeket bizonyos mértékben át kell csoportosítani. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy alapszervezeteink és a tagság is általában egyetértett ezzel a döntéssel, hiszen nem központi célokra, hanem a nyugdíjasok fokozott támogatására és üdülőépítéshez szükséges alap képzéséhez határozta el az elnökség a pénzeszközök egy részének koncentrálását. A 45 százalékos alaprészesedés biztosítja az alapszervezeteknél a feladatok megoldásához az anyagi alapot, ugyanakkor a nyugdíjasok támogatására az eddiginél jóval többet, csaknem 2 millió forintot tud a központ kiutalni. A későbbiekben megvalósuló üdülőépítéshez pedig 2 millió 250 ezer forintot tartalékolhatunk az 1977-es költségvetésben. Az alapszervezetek 1 millió 14 ezer forinttal magasabb költségvetéssel gazdálkodnak az előző évinél. 34 millió forint alapszervezeteinknél A 29 millió 163 ezer forintos tagdíjbevételen felül 1 millió 784 ezer központi támogatással, 1 fillió 56 ezer forint egyéb bevétellel számolnak és a forgóalapjukból 1 millió 819 ezer forintot terveznek felhasználni. A 45 százalékos alaprészesedésen — 27 millió 298 ezer forinton felül — 28 üzemi, 51 nyugdíjas és 10 szakmunkásképző intézeti alapszervezetnek 1 millió 866 ezer forintos különrészesedést engedélyezett az elnökség, elsősorban kulturális és sportcélú feladatok megoldására. Mit várnak 1977-től A reggeli munkásbusz lassan döcög a meredek kaptatón az álmosan bóbiskoló bányászokkal, amíg sok kanyar után megáll a csordakúti aknaüzem udvarán. Az akna távol van a várostól, a tatai szénmedencétől, és mégis mindkettő jövőjének első állomása. Az eocénprogram előretolt úttörője ez a bánya. Recseg-ropog, szikrázik a szén, ahogy belevágnak a gyorsan forgó kések. Két szovjet gyártmányú maróhenger vágja a szenet a várpalotai acélpajzs előtt. A bánya egyetlen frontján a 8. számú szocialista brigád dolgozik. Napi 220 —230 vagon szenet termelnek. 26 éve dolgozik a bányában Benti János, a brigád vezetője. Hatszor vált kiváló dolgossá és egyszer kapott kiváló bányász miniszteri kitüntetést. Nehezen kezdődik a beszélgetés, mert mint minden bányász, ő is inkább a tettek embere. — Mit vár az 1977-es évtől? — Némi gondolkodás után válaszol. — Egy szakban 46-an dolgozunk a brigádban, és ha jobban körülnéz, látja, hogy sajnos alig van fiatal közöttünk. Ez nem jó. Mi is érezzük. Szeretnénk, ha többen jönnének hozzánk dolgozni, mert ez a jövő bányászatának alapja. — A brigád vállalta — mondja —, hogy éves tervét 1977-ben 110 százalékra teljesíti. Társadalmi munkát fejenként 10 órát vállaltunk. Azt kértük, olyan lehetőséget biztosítsanak számunkra, hogy ezt hasznosan és értelmesen tudjuk ledolgozni. — Mint magánember, hogyan képzeli el az új évet? — Két gyermekem és egy unokám van, velük szeretnék többet tenni, többet, törődni. Mióta dolgozom, még soha nem voltam üdülni. Nem volt rá se módom, se időm. Az idén szeretnék elmenni először Siófokra. Ha egyáltalán kapok oda beutalót — teszi hozzá. Más, különösebb terveim nincsenek. Az üzem udvarán békés nyugalom honol. Elképzelem, hogy pár éven belül milyen lüktető élet fogja megtörni ezt a csendet. Bányaóriások fognak terjeszkedni, kinőni úgy a föld alatt, mint a föld felett. Benti János búcsúszavai csengnek fülembe: — Jó a hangulat a brigádban és az üzemben, mert biztosítottnak látjuk a munkalehetőséget és a jövőt. Tudjuk úttörő munkát végzünk, a magi nehézségeivel együtt, de vállaljuk mert azoknak az útját könnyűjtik meg, akik nemsokára minket követnek. Ladányi András tudósító : Az V. ötéves terv első évében elért eredmények, bár csak részben ismertek, de mutatják, hogy az egész évi munka nem volt hiábavaló. Az elmúlt esztendőről és a jövőről beszélgettünk a recski Rézért Mű bányaüzemében dolgozó kimagasló eredményt elérő szocialista brigád vezetőjével, Szőke István csapatvezető vájárral. Szőke István szerénysége közismert a recski ércbányánál. Nem magáról szólt, hanem az általa vezetett kollektíváról, őszintén, „ami szívemen, az a számon” alapon. — 1976-ban nagy feladat hárul, a brigádomra. Ennek oka abban keresendő, hogy a bányafejtés munkahelyein a kitermelhető ércminőség egész évben Ingadozott A mi munkahelyünk Szerencsen Csordakúton Recsken ez alól kivétel volt. Ezért a többi munkahely ingadozásait nekünk kellett minőségben, mennyiségben kiegyenlíteni. Ez hallatlan erőkifejtésre késztette a brigád minden tagját. Úgy érzem, amit kértek és elvártak tőlünk- azt becsülettel teljesítettük. A brigádvezető szavait a ma gazdaságvezetői csak megerősítették. Az 1977-es esztendő az ércbányászok szempontjából igen fontos. Sajátos helyzetünknél fogva azt tapasztaltuk, hogy a fejlődés üteme — ami a bányászati iparágakban kedvező — az ércbányászatot illetően lassú. Ránk sajnos nem vonatkozik a 10 ezer bányászlakás akció, bérünk is jóval alacsonyabb, mint más bányászoké, régóta nem változtak a teljesítménybéres dolgozók szakmányi árai. Mi, akik 15—20 éve itt dolgozunk, kevésszer éreztük egy-egy iparági intézkedés hatását. Nem panaszkodni akarok, de a BDSZ XXL kongresszusa is foglalkozott ezekkel a gondokkal. Nagyon reménykedünk, hogy 1977-ben néhány problémánk rendeződik. A mi öreg bányánk a végét járja. Az új bánya megnyitása még messze van, de a fejlődés, úgy gondolom, a jelenlegi szinten nem rekedhet meg. Nincs utánpótlás sem, a fiatalok nem igyekszenek a bányához. Az 1977-es évtől — mint ércbányász — és ezt munkatársaim nevében is mondom — igen sokat várok. Fejlődésünket gyorsítani kell. A jövő igen sokat ígér, a nagy Recsk körvonalai már kezdenek kirajzolódni. Remélem ! fejezte be nyilatkozatát a brigád- vezetők, az új esztendő az ércbányászok éve lesz. Földi László a tudósító Világ proletárjai, egyesüljetek! Emelkedő szociális-kulturális előirányzatok Szociális, kulturális és sportcélokra 13 millió 334 ezer forintot terveztek, ami 10,6 százalékkal több az 1976. évinél. Érdemes ezen belül néhány tételt megemlíteni: könyvtárra 377 ezer, ismeretterjesztésre, oktatásra 750 ezer, kultúrintézmények támogatására 1 millió 184 ezer, egyéb kulturális célokra, mint például rendezvényekre, kirándulásokra stb. 3 millió 772 ezer, sportkörök támogatására 1 millió 228 ezer, tömegsportcélokra 1 millió 247 ezer áll rendelkezésre. Segélyekre az össztagdíj 23,2 százalékát tervezték. Szülési segélyekre 3 millió 530 ezer, temetési segélyekre 2 millió 486 ezer, egyéb, rendkívüli segélyekre 8 millió 39 ezer forint van tervezve. Ezen előirányzatokból 30 ezer tagot kívánnak segélyezni. Támogatások A központi költségvetésből támogatások formájában további összegek is visszajutnak az alapszervezetekhez és intézményekhez. A művelődési intézmények felújítási és beszerzési költségeihez 910, kulturális rendezvényekhez 450, tömegsport és esetenkénti sporttámogatás céljaira 470 ezer forintos előirányzat szerepel. De jelentős összeget irányoztunk elő gyermek- és nyugdíjas-üdültetés céljaira is. Leányfalui üdülőnk további korszerűsítésére 2 millió forintot terveztünk, a közös szakszervezeti beruházásokhoz pedig 2 millió 426 ezer forinttal járulunk hozzá. Takarékosan A költségvetés összeállításával és jóváhagyásával azonban nem fejeződhet be a munka. A felhasználás, a gazdálkodás során kell a tagdíjakat takarékosan, célszerűen, a kongresszus határozatában megjelölt célokra fordítani. Hargitai Henrik Új esztendő 1977. CSUPA páratlan számjegy. Ez az év sok más vonatkozásban is „páratlannak” ígérkezik. Miért? Talán minden eddiginél bonyolultabb világgazdasági események közepette élünk, s ezért mindenütt, minden beosztásban magas fokú felelősségtudattal, nagyobb tudással, lelkiismeretesebben kell végezzük munkánkat. Igen, új esztendőnk akkor lesz eredményesebb, boldogabb , amit valamennyien kívántunk egymásnak Szilveszter éjjelén —, ha mindenekelőtt a jobb munka motiválja minden gondolatunkat, cselekedetünket az év során. AZ ELMÚLT évben is nőtt ugyan az ország termelése, de új értéke, a nemzeti jövedelem alatta maradt a tervezettnek. A személyi reáljövedelmek is szerényebben alakultak. Ez évben, hogy munkánk értéke nagyobb legyen, a népgazdaságiból eredő vállalati, üzemi feladatainkat kell ésszerűbben, hatékonyabban végrehajtanunk. Már a múlt év végén megismerhettük a népgazdasági célokat, a vállalati terveket. Most a tervdokumentációk rendelkezésre bocsátása, a munkavégzés jó megszervezése, az anyag folyamatos biztosítása szükséges a termeléshez. De leginkább szükséges az értékes minőségi végtermékhez — s minden előbbi feltétel megteremtéséhez — a fegyelmezett, pontos, hozzáértő munkás akarat. Magyar bányaiparunk minden szakága ugyancsak páratlan feladatokra vállalkozott 1977-re. Mindig is jelentős mértékben hozzájárult a tervek teljesítéséhez a szocialista munkaverseny, de ez évben még inkább sok fog múlni a brigádokon, a szocialista brigádtagok öntudatos magatartásán, alkotó munkáján, önnevelő és köznevelő cselekedetén. SZAKSZERVEZETÜNK ez év első felében tanácskozni fog a bányászati szakágak mérnökeivel is. Az iparági fórumon kérni fogja a gazdasági élet műszaki fejlesztése helyzetére vonatkozó véleményüket, a lendületesebb fejlődést szolgáló javaslataikat. Értékelni kívánjuk sajátos szerepüket a szakoktatásban, a munkásművelődés elősegítésében, részvételüket a szakszervezeti munkában. 1977. ÉV megnövekedett feladatainak megoldásához nagyobb hatáskörrel, de sokkal nagyobb felelősséggel kell hozzájáruljanak szakszervezetünk bizalmijai. Feladatuk megfelelő ellátásához biztosítani kell számukra a hatáskörükhöz szükséges állami rendelkezéseket, szakszervezeti határozatokat. Tudomásuk kell legyen a vállalati élet fontos mozzanatairól, a létszám- és bérpolitikáról, a termelékenységről, a szociális, kulturális kérdésekről. A bizalminak eredményes munkájához személyes képességgel, elhatározottsággal, politikai bátorsággal, tárgyilagos vitakészséggel kell rendelkeznie, illetve ezeket kifejlesztenie. A gazdasági vezetővel egyetértésben hozott döntés felelőssége erkölcsileg, politikailag, munkajogilag azonos mértékben illett A KÖZÖS munkában, a közös felelősségben osztozva, bizakodással tekintünk az új esztendőre. Terveink teljesítésével elérhetjük életszínvonal-javító céljainkat is. Lajer László