Bőripari Munkás, 1929 (39. évfolyam, 1-19. szám)

1929-01-16 / 1. szám

1929 BŐRIPARI MUNKÁS Szakszervezeti élet Cipészek -ff~Tminin »M nimrantmuin— trim Minden erőt a szervezkedésre! A budapesti cipészmunkások szervezőbizottságra legutóbbi ülésén foglalkozott a fővárosban fennálló szakmai munkaviszonyokkal. A bizottság beható tárgyalás után megállapította, hogy az évek óta indokolatlanul folytatott bérletörések, továbbá az időközben bekövetkezett és állandóan fokozódó drágulások emelkedése mellett a budapesti cipőüzemekben dolgozó munkások kereseti lehetősége olyan tarthatatlanná vált, hogy az a mai formájában tovább már nem tartható fönn. A különböző üzemek munkásai által megtartott műhelyértekezleteken elhangzott sok jogos panasz és kifakadás tragikusan bizonyítja a mai munkabérek tarthatatlanságát. Ezeknek az állapotoknak okvetlenül meg kell változnia és ezért már most fölhívjuk a szaktársakat, hogy készüljenek a munkaviszonyok megjavításáért megindítandó küzdelemre. Ennek előkészítése végett a fokozottabb műhelyértekezletek megtartására van szükség. Senki ne gondolja azt, hogyha ő nincs jelen az értekezleten, azért nála nélkül is elintézik az ügyeket. Mindenkinek részt kell venni a szervezeti munkák további kiépítésében és minden műhelyben az együttdolgozó munkásoknak rendszeresíteni kell az értekezleteken való pontos megjelenést, mert csak úgy tudjuk eredménnyel végezni feladatunkat, ha mindenki, teljesíti a maga helyén kötelességét. Törekvésünknek az a célja, hogy elvégzett munkánk után legalább a legszükségesebb létföntartás lehetőségét biztosítsuk magunk és családunk számára. Adatszerű bizonyítékaink vannak annak igazolására, hogy a fővárosban dolgozó cipészmunkások keresete ma rosszabb, mint a békében volt. Pedig a békebeli kereseti viszonyok is olyan alacsonyak voltak a megélhetéshez viszonyítva, hogy a jobbmódúak társaságai, ha valakit züllött anyagi viszonyai miatt akart jellemezni, akkor az illetőt rendszerint a cipészmunkások életviszonyaihoz hasonlították. A rendelt munkát készítő üzemekben dolgozó munkások részére, bár az Ipartestülettel érvényben lévő kollektív szerződés biztosítja a munkabéreket, ennek dacára itt is bajok vannak a szerződés be nem tartása végett. A munkáltatók közül sokan kihasználták a gyenge munkamenetet és a munkások rossz helyzetét az árszabályban biztosított munkabérek letörésére, és a megállapított béreken alul fizették ki a munkásokat. Azok a munkáltatók, akik az adott helyzettel így visszaéltek, a munkásaikat súlyosan megkárosították. De iparostársaik érdekeit is súlyosan veszélyeztették, mert kapzsiságukkal megbontották azt a szükséges együttműködést, amelynek föntartása a termelés érdekében a munkáltatók és munkások között okvetlenül szükséges. Ezeknek a sérelmeknek a megszüntetésére mindenkinek törekedni kell. A rendelt munkát készítő üzemekben dolgozó munkásokat fölhívjuk, hogy a kollektív szerződésben biztosított béreket minden üzemben állítsák vissza a maguk számára. A munkáltatókat meg kell győzni arról, hogy ezek a bérek a közös bizottság által vannak kidolgozva és azt szerződés biztosítja a munkások számára. De ezenkívül a megélhetési viszonyok is szükségessé teszik annak megfizetését. Azokban az üzemekben pedig, ahol az egyezményszerű béreket nem akarják betartani, ott a szervezettség erejével kell annak érvényt szerezni. Még rosszabb a helyzet a tömegtermelő üzemekben dolgozó munkások részére. A Cipőgyárak Egyesülete a szervezetünkkel megkötött béregyezményt megszegte, most úgy a darabbérek, mint az adórendszerű munkák készítésénél a legnagyobbfokú kizsákmányolás van a gyárakban. A munkáltatók, a szerződés felrúgása után egyoldalúan diktatórikus módon állapították meg a munkabéreket és ennek tudható be, hogy ma a tömegtermelőüzemekben 4 pengőtől kezdve 6 pengő 50 fillérig váltakoznak a szeges cipők munkabére. Az adórendszerű termelésnél is teljesen tarthatatlanok az állapotok. A legtöbb üzemben 14—25 pengő közt váltakoznak a kereset lehetőségei. Ahol épnél többet érnek el a munkások, ott túlóráztatnak a munkásokkal. A munkaidő megállapításánál is nagy rendszertelenség van, mert a túlórázott munkaidőt nem fizetik meg. Ezeknek az állapotoknak a megjavítására minden erőnkkel törekedni kell. Tudjuk, hogy az elvégzendő munka nehéz feladatok elé állítja a vezetőséget és a tagok összességét. A mai viszonyok azonban szükségessé teszik, hogy a tömegtermelő üzemekben úgy a darabszámos, mint az adómunkák készítésére megfelelő úi árszabályt dolgozzunk ki, és ha lehet, akkor azt a munkáltatók testületével igyekezzünk megegyezésre juttatni. De ha ott elutasításra találunk, akkor a szervezettség erejével is életbe kell léptetni! Bizalmi férfi ülés. A budapesti cipészmunkások bizalmi férfitestülete 1920. évi január hó 30-án, szerdán este 7 órakor ülést tart. Felkérjük az összes üzemek bizalmi férfiait, hogy a napirend fontosságára való tekintettel az ülésen pontosan jelenjenek meg. Azokban a műhelyekben, amelyekben megválasztott bizalmiférfi nincsen, gyorsan tartsanak értekezletet és a megválasztott bizalmi férfi címét jelentsék be a helyi titkárságnál. Az összes üzemekben dolgozó szaktársak érdeke, hogy műhelyeiken keresztül bekapcsolódjanak a szakszervezeti mozgalomba. Ezt a műhelyértekezletek rendszeres megtartásával és a bizalmi férfi testületbe való bekapcsolódással tudjuk biztosítani. Cinőfelsőrészkészitők A munkanélküli szaktársak figyelmébe! A felsőfelsőrészkészítő-munkások szakosztályának vezetősége fölhívja a munkanélküli szaktársakat, hogy az 1928. év folyamán kiadott munkanélküli jelentkezési lapok 1928 december 31-től érvénytelenek. 1928 december 31-én és a rákövetkező napokon az 1928. év folyamán kiadott jelentkezési lapokat fisakkal cserélik ki. Halálozás. Horváth Lajos szaktársunk január hó 8-án hosszú szenvedés után tüdőbajban meghalt. Az elhunyt szaktársunk kötelességtudó, jó tagja volt szakosztályunknak. Emlékét meg fogjuk őrizni. Kornél Erzsébet szaktársnő fiatalon, 19 éves korában január 10-én meghalt. Fiatal szaktársnőnk hirtelen halála mély részvétet keltett. Az ír csők HMMnBBnon ’wse Szűcsök Törökországban. A szambuli (konstantinápolyi) szűcsöknél ilyenkor júliusban és augusztusban már jelentkeznek a vevők a mesebirodalom különböző részeiből. Az eladók itt oroszok, görögök, örmények, olaszok. A legszebb és legjobb üzletek — számszerint kilenc — sűrű egymásutánban a főúton, a Grand rue de Istiklalon, a Nagy Szabadságután vannak. Az üzletek kirakatai furcsán keskenyek, semmitmondók és össze sem hasonlíthatók az európai szücsáruházak modern kirakataival. A műhelyekben lipcsei szücsmunkásokból rekrutálódó munkaerőkkel dolgoznak és ezek mellett örmény és görög munkások segédkeznek. A legutóbbi szezon elsőrendű volt és a szükségletet a rendelkezésre álló munkaerővel alig volt lehetséges kielégíteni. Az angolai előkelő vevőkörrel az üzletmenet még fokozódott. Mindezeken okulva, bizonyosnak látszik, hogy ebben az esztendőben újabb munkásokat és minden valószínűség szerint lipcsei munkásokat fognak alkalmazni. Ezeknek az új jövevényeknek tanácsolja és mondja el egy ott élő szücsmunkás a következőket: Mindenekelőtt azok a szaktársak vagy szaktársnők, akik a társas élet, élmények, szórakozások, tánc, stb. után is áhítoznak, eleve mondjanak le erről, mert ilyesmiről itt Konstantinápolyban szó sem lehet. Az előny itt azoké, akik csupán a folytonos munkának tudnak örülni, az úgynevezett lómunkásoké, akik szabadnapra, pihenőnapra, ünnepnapra soha nem gondolnak. Mert az utóbbi ugyancsak ismeretlen itt. A munkaidő nani, 10 óra és szezonban még a török vasárnapon is, amely itt péntekre esik, erős ■ uraka folyik. Jóllehet, a törvény ezt tiltja. A legtöbb üzletben, illetve műhelyben a munkásoktól a szücsmunka, mellett még gépelést, szabásmintakészítést is követelnek. Az itteni „mesterek**, akik röviddel ezelőtt még ravasz kalmárok voltak, a legügyesebb szakember képességeit is kétségbe vonják, csakhogy a fizetség ne legyen sok. A munkabérek különben, amelyek egy hónapra szólnak, a megélhetési viszonyokhoz képest alacsonyak és rosszak. 1100 10 török font között váltakozik a havi munkabér, ebből azonban 6% adó címén még levonásba kerül. Részben angol fontban is fizetnek, ez esetben 16—18 font sterling a fizetés. Ebből a munkabérből, ismételjük, megélni csak nehezen, rosszul lehet. A lakásviszonyok az elképzelhető legkriminálisabbak. Azok, akik ide szándékoznak jönni, jól teszik, ha a rovarirtásban gyakorolják magukat. Ajánlatos az is, hogy az ide akceptáltak közjegyző előtt szerződést kössenek és az itteni követségen azt látamoztassák. Egyébként szüesmunkások 180 török font, gépésznők 125 font fizetésen alul ne vállaljanak munkát, mert ha igen, nélkülözés és küzködés lesz osztályrészük. Szüesmunkások új munkabérei. A munkaszabályszerződés idevonatkozó rendelkezése értelmében 1929 január hó 1-től kezdődő hatállyal az eddig érvényben volt bérek 3,19%-kal följavíttattak. Ezek szerint a legújabb bérek a következők: I. szabász —------------------- — 1-49 P II. szabász----------------------1*24 P I. lekészitő------—------------ — 1-11 P II. lekészitő — -----------------------—-93 P Kezdő férfi----------------------—-55 II. lekészitőnő----------------- — —-94 P II. lekészitőnő------------------—-74 P Kezdő nő------------------------------—-43 II. gépésznő---------------------102 P II. gépésznő-——- — — ■,i— .:d~ —.74 P Vidék A vidéki csoportok január 25-ig jelentsék be a munkanélküliek létszámát a központi irodának. 3. oldal Az ifjúmunkásokról — a felnőtt munkásokhoz! Állandóan folyik a nagy harc a jövőért! Azok, akik hatalmon vannak, vívják ádáz harcaikat jólétük, hatalmuk osztatlan birtoklásának megtartásáért az elnyomott, kisemmizett tömegek ellen, akik mind nagyobb erővel követelik jogos részüket az élet minden terén való irányításában. Oly sokrétű ez a harc, mint maga az élet. Se szeri, se száma annak a sokféle harci formáknak, amelyeket alkalmazni kell egy-egy megmérhető lépésnyi eredmény eléréséért. S nincs oly kicsinek látszó cselekvés, amely értékkel nem bírna abban a nagy küzdelemben, amelyet folytat a munkásság osztályának fölszabadításáért. Ilyen szempontok figyelembevételével kell nézni az ifjúmunkásság ügyét is. Nyíltan kell a kérdéssel szembenézni: mi az, amit kap az ifjúnevelésben azzal szemben, amit kapnia kellene? Ha e két kérdést így élesen szembeállítjuk, szinte megretten a ma tisztán látó munkája attól, amit kap feleletül. Részletezésképtelenség egy ilyen cikk keretén belül. A kérdést tenné fölületessé, komolytalanná, ha a mai idők mind sebesebben sohanó eseményárja idején nagy és komoly tanulmányt igénylő kérdést úgy egy cikken át ismertetnénk. Csak úgy odavetőleg egynéhány kismesternél tanulás, racionalizálás, korlátlan tanonctermelés, munkahelycsökkenés, leventezés, sport, a teljes kiszolgáltatottság ideje a vállalkozók részére, stb., stb. . Itt e téren, hogy változás következzék be, megfelelő irányban, a mai állapottal, szemben, a felnőtt munkásoké a kezdeményezés. Ezt parancsolja a jelenlegi állapot tarthatatlansága és a jövővel szemben vállalt szocialista kötelezettség! A felnőtt munkásnak kell a szertelenségekben vagy elkeseredettségben élő inast fölébreszteni embervoltára és ezzel járó kötezettségre. Egy-egy jó tanács idején való adása, sorsában való együttérzés megsejtetése, szakmai képesítésben nyújtott, hathatós segítés és nem utolsó sorban megismertetni, vele azt, ahogy sorsánál fogva elhelyeztetett a társadalomban, örökre, egy egész életre „jó irányban** ■,elhatározólag hatható . Tudjuk, hogy nem elégséges mindezzel, csak időnként — úgy nagy kihagyásokkal — foglalkozni. Állandó, soha nem szűnő tevékenységre van szükség, hogy az ezirányú szükségleteknek meg tudjunk felelni. E célt van hivatva szolgálni az egyesületünkben működő ifjúmunkás,kulturcsoport. Van könyvtár, szolid társasjátékot nyújtó sakk-, dominó-, malom-, stb. - játszmák, minden hétfőn és csütörtökön este 6 órától különhelyiség, ahol egymás között , barátságosan, hasznosan tölthetik el a szakmái, tanuló ifjak idejüket, ahelyett, hogy egyéb szórakozás hiányában az utcára kényszerüljenek. Teljesítse tehát minden felnőtt munkás köttelességét az ifjúmunkássággal és azok problémáival szemben. Társadalmi Lexikon I Ezzel a címmel jelent meg( a Népszava- i könyvkereskedés kiadásában és dr. Madzsar József elvtárs szerkesztésében) a legújabb enciklopédia. A gombamódra burjánzó lexikon termésből magasan kiemelkedik ez a mű, amely az első és egyetlen lexikon, amely a történelmi materializmus módszerével ismerteti, bírálja és kommentálja, a társadalmi, gazdasági, kulturális és történelmi eseményeket. További nagy előnye a műnek, hogy bőséges forrása, a szocialista, munkás mozgalom történetének. Ebben a minőségében szintén páratlan és egyedülálló a „Társadalmi Lexikon“, mégpedig úgy helyi, mint nemzetközi értelemben. A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom minden fontosabb eseménye és szereplője, a munkásmozgalommal összefüggő kérdések és történelmi tények szocialista, megvilágításban, vonulnak föl a negyvenéves mű hasábjain. Gazdag illusztrációk és színes műmellékletek teszik teljessé a lexikont, amely egész irodalmat pótló bőséges forrása, a tudományos szocializmusnak és a szocialista, munkásmozgalomnak. A Népszava-könyvkereskedés részéről eléggé nem méltányolható teljesítmény a lexikon kiadása, de dicséret illeti a szerkesztőt és a munkatársakat is, akik tudásuk legjavát adták a lexikon létrehozásához. _ A Világosságnyomda, a, szervezett munkások nyomdája, minden tekintetben kiválót és kifogástalan munkát produkált, amelyre minden szervezett munkás büszkén tekinthet. A magyar munkásmozgalom magasfokú kultúrájának újabb bizonyítéka ez a nagyszerű könyv, amely túlmenően kimeríti a nevében kifejezésre jutó fogalmat és igényt tarthat arra, hogy ebben a minőségben úttörőnek forrásmunkának tekintsék.